Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
8. NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. május 6., szombat Beszédes adalékok Közelebb a célhoz Nyilvános riport a Petőfi-expedíció tagjaival Április másodikátől tizenhetedikéig tartózkodott a Szovjetunióban az a négytagú Petőfi-expedíció, amelyet Za- heinszky László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adjunktusa vezetett. A csoportban tevékenykedők — Kéri Edit történész. Szirti László, a Movi munkatársa, Búzás Mónika, a Megamorv iroda képviselője — valamint a vállalkozást, a vélt szibériai sír feltárását hétmillió forinttal finanszírozó Morvái Ferenc, nagyrédei feltaláló — nyilvános riport keretében számoltak be április 26-án, délután, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán a közérdeklődésre számottartó eredményekről. Pódiumon a Petőfi-expedíció tagjai Szabad testkultúra Szerelemhotelek német módra A téma, illetve az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület által szervezett rendezvény felkeltette az érdeklődést. A hallgatók, a kérdezők soraiban nemcsak egyetértők, hanem ta- máskodók is akadtak. A kíváncsiságot az is fokozta, hogy a kollektívával együtt jött az az A. V. Tivanyenkó, kandidátus, aki a Burját ASZSZK-beli vizsgálódásokat a munkácsi V. V. Pagir- jával együtt kezdeményezte. Előzetesen mindnyájukkal találkoztam, s együtt értékeltük az utat. Riporteri szerepköröm mégis felvillanyzott, mert a mozaikdarabok most ötvöződtek szerves egésszé, s a közönség partneri reagálása is tudatosította mindenkiben, hogy ez a gárda nem hiába dolgozott odakinn, ugyanis közelebb jutottak a célhoz, megkönnyítve ezzel a majdani, a július végére tervezett exhumálásban közreműködők munkáját. Izgalmas részletekre derült fény. Moszkvában — a Trud-b&n megjelent segítségkérő cikk mozgósítása nyomán — várta őket az az idős állampolgár, aki bizonyította, hogy nagyapja barátjaként tisztelte, becsülte azt a titokzatos — ezt a jelzőt a különlegesen fontos hadifoglyok minősítésére használták — Petrovi- csot, aki úgy tűnik azonos a mi neves költőnkkel. Emlékezett arra, hogy hová temették, s rendkívül pontosan és határozottan meg is jelölte ezt a helyet. Felesleges hangsúlyozni, hogy ezzel jóval egyszerűbbé vált a további tájékozódás. Pozitívum az is, hogy megkapták az ottani tanács, illetve minisztertanács engedélyét, illetve határozatát arról, hogy a kijelölt időben kezdődhet a kihantolás. Jó néhányan — s ez természetes — kételkedtek, s meggyőző érveket sürgettek. Nos, a vendégek ezekkel sem fukarkodtak. Nem kis feltűnést keltett nagy lírikusunk állítólag oroszul írt versének felolvasása. Érthető, hiszen ennek ritmusa, szótagszáma egyezik a Véres napokról álmodom című költéményével. Előrelépés az is, hogy megtalálták a kinti feleség, Annya Kuz- nyecova keresztlevelének hiteles másolatát, s beszéltek azzal az ir- kutszki nyugdíjas vegyész pro- fesszomővel is, aki asszonya ágán rokona a világhírű toliforgatónak. Újabb adalékokat találtak annak igazolására is, hogy az orosz csapatok a segesvári csata során, az erdélyi küzdelmekben számos honvédtisztet fogtak el, s közülük sokat Szibériába, pontosabban Barguzinba is vittek. Egyértelműen kiviláglott: az előzetes búvárkodás lezáródott, kezdődhet a felkészülés az utolsó fordulóra, arra a nyári akcióra, amely végleg tisztázza: kit is rejt az a tőlünk legalább tízezer kilométerre lévő hant. Ebben a stábban szovjet, magyar, amerikai antropológusok, régészek szorgoskodnak, akiknek szakértelme garantálja azt, hogy tévedés ne adódjék. Utoljára Abkarovits Endre kért szót. A nyugdíjas főiskolai tanár, a képzett irodalmár méltatta a kezdeményezést, a menedzselést, s azt, hogy a következetesen végigvitt próbálkozás több mint évszázados legenda titkairól lebbenti fel a fátylat. Tegyük hozzá: mindenféle nimbustépázás nélkül... Pécsi István Az NDK-ban is meglehetősen ritkán van önálló lakásuk a pályakezdő fiataloknak. Már néhány évvel ezelőtt felmerült az úgynevezett szerelemhotelek intézményének megvalósítása, s az elképzeléseket gyakorlati lépések követték. Az ifjúsági szállodalánc vállalta magára a humanitárius lépést, azoknak kínálva szolgáltatásait, akiknek kevés a pénzük, de nyugodtan, békességben kívánják eltölteni az éjszakát a szabad testkultúra szellemében. A portán nem akadékoskodnak, hogy házaspárról vagy „vadidegenekről” van szó; csupán a bejelentőlapot kell kitölteni a legegyszerűbb adatokkal, s máris átadják a szobakul- csot. Tulajdonképpen azt sem bánják, ha mindössze néhány órára vonul el a pár a szobába, de ekkor is egynapi tartózkodást kell fizetni. Az NDK-ban népszerűvé vált „kétszemélyes hotelek” vezetői természetesen annak örülnek inkább, ha a szabadság idejére, hosszabb időtartamra kötik le a szobájukat. Ezért a nagyvárosok mellett különösen vidéken fejlesztették a hálózatot — festői fekvésű panziók képében. A kis szállodák egy része új szolgáltatásként bevezette, hogy a fiatal házasok, ha hozzájuk érkeznek nászútra, különös kiváltságokban részesülnek. Kizárólag az ő számukra engedélyezték, hogy a reggelit és az ebédet a szobába kéijék, de mivel úgy gondolják, hogy estig elfáradnak, a vacsorát már csak az étteremben fogyaszthatják el. A nászutasoknak előrendelési joguk van a szaunára, uszodára és a konditeremre, valamint az összes szervezett kirándulásra. A szolgáltatás annyira bevált, hogy egy sor kis hotelben már csak a jövő évre vesznek fel nászutas rendeléseket, vagyis igencsak megfontolt döntésre késztetik a fiatalokat. Azt is sietve kikötik a szállodavezetők, hogy a másodszor házasulandók náluk már nem számítanak nászutasoknak, s így kiváltságoktól mentes, egyszerű turistaként kezelik őket. A szerelemhotelekben a porta felett ott díszeleg a figyelemkeltő felirat, a szállodák jelszava is: „A legkisebb formaságokat és a legnagyobb bizalmat!” A bizalom- erősítő akció keretében ezeken az éjszakai pihenőhelyeken megszüntették a folyosókon felügyelő kulcsos asszonyok rendszerét. Ugyanakkor azt is megkövetelik a vendégektől, hogy a bizalomért cserébe ne próbáljanak meg idegeneket becsempészni a szobákba. De miért is lépnének az illegalitás útjára, amikor legális lehetőségük van arra, hogyha úgy tartja kedvük, legközelebb másik partnerrel érkezzenek. A személyzet maximálisan diszkrét, s ahogy az a szolgálati utasításban is olvasható: cinkosan a vendégre kacsintani szigorúan tilos. Igaz, megértőén mosolyogni szabad... A közönség egy csoportja (Fotó: Gál Gábor) Egy diákklubban (Fotó: Panorama DDR—MTI) A vendégváró Salzburg Az ünnepi játékok városa várja a turistákat, többek között a magyar vendégeket is. A tavaszi napsütésben ezrek keresik fel a műemlékekben igen gazdag barokk várost, az osztrák- bajor határon, amely főleg a nyáron rendezett szabadtéri szí- nielnadásairől és hangversenyeiről híres. Több nap is kevés lenne, hogy megtekintsük az érsekek székhelyét, a Mönch- bergre épült ma is jó állapotban lévő várat, a Mozart-házat, a Mirabell-kutakat, a dómot, hogy csak az ismertebb műemlékeket említsük. No, és a barangolást követően érdemes leülni a szűk utcákban lévő színes teraszokra egy igazi osztrák sörre vagy kávéra. (Szántó György képriportja)
