Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
4. _______ GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. május 6., szombat „Van honnan szökni...” 253 menekült Jakab István: „Szeretnénk, 5! ha minél hamarabb létrejönnének a menekülttáborok” (Fotó: Gál Gábor) A kizárások és megsemmisítésük 99Äz önvizsgálatban végig heti menni" Ahogy Németh László, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja látja A Népszabadság 1988. április 9-én adta hírül, hogy az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága ügy határozott, hogy Bihari Mihály politológust, BÉró Zoltán irodalom- történészt, a Magyar Demokrata Fórum egyik szervezőjét és alapítóját, Király Zoltán újságírót és parlamenti képviselőt és Lengyel László közgazdászt kizárja a pártból. Sokakat megdöbbentett és felháborított ez a döntés, mivel az ország sorsa forgott kockán: sürgető volt a megújulás. Aztán jött a májusi pártértekezlet, amely földrengésszerű személyi változásokat hozott. A közvélemény akkor úgy ítélte meg, hogy hamarosan sor kerül a KEB határozatának felülvizsgálatára. Azonban ez csak 1989. április 17-én következett be. Akkor is néhány sor adta tudtul, hogy a „négyek” kizárását érvénytelenítik, illetve két másik párttagot mentesítenek a pártfegyelmi büntetés alól. sik az új szervezeti szabályzat. Most még egyik sincs. Ez nehézségekkel jár, a Központi Ellenőrző Bizottság dolga is egyre bonyolultabb. Le kell bontani egy csomó ideológiai „műszaki zárat”, mert az eddigi keretek nem adtak módot a megújulásra. A kényelmesség, a megszokás nagy úr, s az emberek sem változnak meg egyik napról a másikra. Ezt a párt egészének kell megküzdeni. Jómagam úgy látom, hogy e közben a KEB szerepének, s egyben jogállásának is meg kell változnia. Ez az átalakulás nyilvánvalóan tartalmaz bizonyos folyamatosságot is, mert bármilyen szervezetről is legyen szó, bizonyos fegyelmet, követelmény(VI/5.) Heves megyében nem napi téma a menekültkérdés. Nincsenek ugyanis szűkebb hazánkban annyian, hogy jelentősnek lehessen minősíteni a számukat, s szinte megoldhatatlannak az ezekből adódó gondokat. Any- nyian azonban mégis vannak, hogy például, amikor tavaly nyáron az egyik községünk kocsmájában Erdélyről beszélgettünk, a szomszéd asztaltól áttelepedett közénk egy menekült. Akkoriban érkezett, s máris jó hírekkel tudott szolgálni, volt hol laknia és dolgoznia. A helyzet megyeszerte jó, legalábbis Jakab István, a megyei tanács vb-titkára, a helyi koordinációs bizottság vezetője erről tájékoztat. — Néhány menekült már érkezett megyénkbe, amikor testületünk megkezdte a munkáját — mondja. — Mégis úgy érzem, hogy elé mentünk az igényeknek, s az igazság az, hogy én több környékünkre érkezőre számítottam. Úgy tudom, hivatalosan 13 ezer áttelepült van hazánkban, s hogyha az arányokat nézzük, többnek kellett volna idekerülni. Jelenleg 253-an vannak olyanok a megyében, akiknek ideiglenes tartózkodási engedélyük van. Közülük 92-en már letelepedtek, állandó lakással rendelkeznek. — Bizottságunk tagjai a megyei szakigazgatási szervek, a városi tanácsok, a megyei rendőrfőkapitányság és a Vöröskereszt képviselői. Az egyházak tőlünk függetlenül dolgoznak, egyik fél sem kereste ez ügyben a másikat. Kapcsolatban állunk a befogadó megyékkel — Hajdú-Biharral és Békéssel —, felmértük, hány munkahelyet tudunk biztosítani. Közel 800 ilyen van, s 245 4-5 fős család elhelyezésére van lehetőség. Ezek főként falvakban adódnak üres, vagy olyan házakban, ahol egyedül élnek idős emberek. A család nélküliek többségét munkásszállókra irányítjuk. Nos, ezeket a tényeket folyamatosan közöljük az érintett megyékkel, de visszajelzés még nem érkezett. Akik ide kerülnek, inRomlanak A szakszervezeti munkavédelmi ellenőrök a közelmúltban felhívásban emeltek szót amiatt, hogy romlanak a munkakörülmények. Miről tanúskodnak a munkavédelmi ellenőrök tapasztalatai, melyek a legsürgősebb tennivalók — erről kérdezte Sólyom Ferencet, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség vezetőjét az MTI munkatársa. A főfelügyelőség vezetője elmondta: a gazdálkodás nehézségei visszahatnak a munkavédelemre is, 1988 óta érzékelhetően romlanak a munkakörülmények. A munkahelyi balesetek száma 1985-88 között stagnált, tavaly viszont emelkedett, 94.570 baleset történt. Javulás az idén sem tapasztalható, sőt a balesetek gyakorisága fokozódott. Az általános pénzszűke megmutatkozik a munkakörülményekben is, a gépek átlagélet- kora 12.4 év, igen sok a nullára leírt berendezés is. A súlyos balesetek megelőzése, elkerülése érdekében a legszükségesebb intézkedéseket még a pénzszűkével küszködő vállalatok is megteszik. Ezen felül azonban már igen kevés jut a munkafeltételek javítására, az egészségesebb munkakörülmények kialakítására. Ennél jóval rosszabb a helyzet az újonnan alakuló kisszervezeteknél, ahol többnyire még az elemi munka- védelmi intézkedéseket sem teszik meg. Ellenőrzésüket rendkívüli módon megnehezíti, hogy ezek az új szervezetek, társaságok gombamódra szaporodnak, ám jórészük hamar meg is szűnik, vagy átalakul, gyakorta telephelyet változtat. A munkavédelem szerepe, kább ismeretségek alapján jönnek, szervezett küldésről még nem beszélhetünk. Legtöbben Egerben és Gyöngyösön vannak, s emellett néhány községben is előfordulnak. — A helyi tanácsok biztosítanak a frissen érkezőknek azonnali segélyt, ennek összege átlagosan körülbelül 3 ezer forint. Persze ez nőhet annak arányában, hogy mennyi gyerekük van az illetőknek. Esetenként előlegezünk a lakásmegoldáshoz is 100-200 ezer forintot, de nem szeretnénk, ha erre sokan számítanának, mert nem bírnánk anyagilag. A megyei Vöröskereszt 16 ezer forintot gyűjtött ösz- sze, pénz- és ruhasegélyt egyaránt adnak. Ez utóbbiból annyi összegyűlt, hogy az ország más tájaira is küldenek belőle, ugyanis helyben egyszerűen sok ez a mennyiség. Éppen emiatt külföldi segélyre sem tartunk igényt. Örülünk viszont annak, hogy az Eger Hotel ágyneműket ajánlott fel, mert abból nélkülük nem lett volna elegendő. Nyugdíjas korúak még nem jöttek, de ha előfordulna ilyen, akkor számukra tudnánk rendszeres szociális segélyt biztosítani. 177-en vállaltak eddig munkát, hat htján valameny- nyiük fizikai dolgozó, ők gond nélkül elhelyezkedtek, viszont 1989-ben már nem biztos, hogy benne az állam és a gazdálkodók feladatainak értelmezése, a hatósági ellenőrzések szükségessége ma sokat vitatott kérdés. A főfelügyelőség vezetője szerint az állam nem vonulhat ki erről a területről, mint ahogy a munkakörülmények ellenőrzéséről egyetlen fejlett ipari országban sem mond le a kormány. A munkavédelem irányítását azonban az államnak a jövőben másként kell ellátnia; mivel ma már nem kizárólagos tulajdonosa a termelő- eszközöknek, egyre inkább az érdekvédelem oldaláról kell közelíteni a kérdéshez. A munka- védelmi felügyelők munkájában is egyre nagyobb hangsúlyt kell kapnia a megelőző, segítő szándéknak. Ma még a főfelügyelőségen belül is viták vannak arról, hogy milyen szolgáltató jellegű tevékenységre vállalkozhatna ez a szervezet. Elképzelések már vannak. így például jó lenne elérni, hogy a technológia módosításánál, új technika bevezetésénél a műszaki tervek eleve tartalmazzák a munkavédelemmel kapcsolatos teendőket. Ehhez nyújthatnának szakmai segítséget a felügyelőségek munkatársai, s így már az üzembehelyezés előtt hasznosíthatnák tapasztalataikat, nemcsak az utólagos ellenőrzésekkor. A hiányosságok utólagos feltárását már csak azért is jó lenne elkerülni, mert az életveszélyes gépek, berendezések leállításától még ebben a nehéz gazdasági helyzetben sem tekinthetnek el a felügyelők. Érthető, ha ezek a drasztikus intézkedések ellenérzéseket váltanak ki a vállalati vezetőkből, hiszen emiatt jelentős termeléskiesések is előfordulilyen egyértelmű lesz a helyzet. Ugyanis egyre több szakmanélküli érkezik. — Szeretnénk, ha minél hamarabb létrejönnének a menekült- táborok. Ez azért lenne jó, mert szervezetten irányítanák az egyes megyékben a rászorulókat, figyelembe véve a helyi lehetőségeket. — Mindenképpen el kell mondanom, hogy nincs a menekültekkel kapcsolatban kedvezőtlen tapasztalatunk. A Heves megyeiek szívesen fogadják őket, nincsenek idegenkedések. Tudjuk, hogy megalakult Egerben az Erdélyi-szövetség, de ők nem kerestek még bennünket. így mi fogjuk felajánlani a segítségünket. Annak idején Békés megyéével egyidőben alakult meg a mi koordinációs bizottságunk, még a tavasszal, s azóta is állandó információkat kapunk országos vb-titkári értekezleteken a helyzetről. Nincs tehát lemaradásunk, inkább elől járunk. Még az elején leszögezte Jakab István, hogy csak arról beszél, amiről lehet. Kérdeztem; miről nem lehet, azt válaszolta: arról nem beszél. Nem tudni, mi lehet a titok... hatnak. A munkavédelmi hiányosságokért a vezetőkre kirótt bírságoknak nincs tényleges visz- szatartó erejük. Sokan azt mondják, hogy a vállalatokat kellene büntetni nagyobb összegű bírsággal, akkor majd érdekeltek lesznek a megfelelő munkakörülmények biztosításában. Ez a vállalati, kollektív bírság, szerintem még inkább elmosná a felelősséget, s még kevésbé lenne célravezető, hiszen a nagy kalapból köny- nyebb adni, mint a saját zsebből. Mások azt javasolják, hogy a befolyt bírságokból térítsünk vissza a vállalatoknak, s kötelezzük őket arra, hogy abból a pénzből munkavédelmi hiányosságaikat pótolják. Az az évi 3-4 millió forint, ami a bírságokból befolyik, erre igen kevés lenne. A munkavégzés biztonságának fokozására elkerülhetetlen a munkavédelemmel kapcsolatos követelmények törvényi szabályozása. Hazánkban most először készül a munkavédelemről törvény, amely várhatóan a jövő évben kerül a parlament elé. A törvénytervezet minden gazdálkodó szervezet számára azonos alapkövetelményeket kíván megfogalmazni, ugyanakkor a vállalati önállóság növekedésével egyben fokozza is a munkáltatók felelősségét a megfelelő munkakörülmények biztosításában. A törvényi szabályozás elodázhatatlan azért is, mert jelenleg több mint 200 határozat, rendelet, szabályzat intézkedik a munkavédelemmel kapcsolatos kérdésekben, s ezek között van még 1872-ből származó jogszabály is — mondotta nyilatkozatában Sólyom Ferenc. A májusi pártértekezleten választották meg Németh Lászlót, az MSZMP Eger Városi Bizottsága első titkárát a KEB tagjává. Őt kerestük fel, hogy beszéljen ennek az ügynek a hátteréről, mert a közvélemény kevés információval rendelkezik ezzel kapcsolatban. — Mivel csak 1988 májusa óta végzem a KEB-ben a munkámat — beszél erről a kérdésről-, a korábban történtekről nem ismerek minden részletet. Úgy vélem azonban, hogy nem az akkor kizártak változtak meg, hanem a párt. Működése, belső élete egy jelentős, bár még részleges átalakuláson ment keresztül. A leggyakrabban úgy merül fel a kérdés, hogy helyes volt-e az 1988 áprilisi határozat. Én úgy fogalmaznék, hogy előrelátó és időtálló volt-e a döntés. A válaszom az, hogy nem. A Központi Ellenőrző Bizottság abban a sémában gondolkodott, amelynek megváltoztatásáért akkoriban már az ország párttagságának tömegei szót emeltek. A régi, bürokratikus úton „egybeterelt”, különféle szigorú szervezeti és etikai követelményeket felvonultató párt képe lebegett a testület szeme előtt. Az iratok és a hozzáférhető nyilatkozatok alapján az is világos, hogy az eljárás során sok alaki hiba is történt. — Akadt az akkor kizártak közül olyan, aki arról beszélt, hogy példasta- tuálásról volt szó az esetükben. Tudatosan választották ki őket, hogy az ő fegyelmezésükkel” teremtsenek rendet a párt akkori vezetői. Hogyan látja ezt most? — Nem tudom megállapítani teljes biztonsággal, hogy milyen személyes motívumok mozgatták azokat, akik ezt a határozatot meghozták. Annyi biztos, hogy markáns politikai polarizáció ment végbe az országban, így a párton belül is, viszont a legfelsőbb vezetés mereven viselkedett. Olyan álláspontot tanúsítottak, mely szerint nincs válság — maga Kádár János is többször kijelentette -, csupán a politika egyes elemeinek átigazítására van szükség. Az értelmiség egy részének véleménye ettől élesen elütött. Fellépésük, működésük — különösen ha a párt tagjai voltak — sem a hivatalos politikába, sem pedig a szervezeti működésbe nem volt beilleszthető. Azt is természetesnek tartom, hogy a „négyek” nézeteinek is vannak vitatható pontjai. De a szellemi teljesítményük összességében, döntő mértékben érték: a baloldali gondolat korszerű kifejeződése. — Ez az eljárás elütött a korábbi, hasonló esetektől is, mivel régebben sokkal inkább munka - csoportok állásfoglalásai által — emlékezzünk csak például Lukács György követőire — szálltak szembe az eltérőnek ítélt nézetekkel a párton belül. Nem volt-e a '88 áprilisi döntésben kapkodás? — De, feltétlenül. Az akkori hatalmi centrum nem folytatott érdemi vitát a kizártakkal, ahogy a róluk készült filmben és könyvben meg is fogalmazzák. A büntetés eszközével éltek. Ez rekonstruálható, bár akkoriban nem vettem még részt a KEB munkájában. A belső erjedéseket és átrendeződéseket kívánták megakadályozni, a szervezeti szabályzatra való hivatkozással. Abban a korszakban az ideológiai egység volt a központi szempont, míg most a gondolati gazdagság. Ébből az alapvető változásból fakad az is, hogy most nem kellett részletesen újra megvizsgálni a kizárás konkrét körülményeit. Azt tárgyaltuk meg — személyes véleményem szerint későn —, hogy a korszerűsítési folyamattal, a politizáló párt megteremtésének igényével szinkronban van-e ennek a határozatnak a fenntartása. — Visszatérve 1988 áprilisára, nem lehet-e megfogalmazni, hogy a kizárások kezdeményezőinek szándékaival ellentétben nem lassították, hanem éppenséggel gyorsították az erjedést? — Elképzelhető, hogy igen. Olyan energiákat, indulatokat váltottak ki, amelyek hozzájárultak, hogy ilyen eredményre vezetett a májusi pártértekezlet. Különösen a döntés tartalma, illetve a közvélemény elé tárásának módja váltott ki nagy ellenérzést. Nem lehet egy ilyen horderejű ügyben néhánysoros közleményt kiadni, ilyen indoklással. Éz mindenképpen a közvélemény, ezen belül a párt lebecsülését jelentette. — A határozat érvénytelenítéséről sem jelent meg hosszabb ismertetés. Nem lehet-e az előző kitételt alkalmazni a mostani eljárásra is? — De igen. A háttere az, hogy a döntéssel, mely szerint vissza kell vonni a határozatot, közel egyhangúan egyetértett a testület. De többfajta érv, különféle meggondolás alapján jutottak el tagjai odáig, hogy érvénytelenítsék a kizárást. Az indokokat tekintve — szerintem — nem volt egység. Én az előzőekben már megfogalmaztam a saját álláspontomat. Ezzel nem ért egyet minden KEB-tag, ezért nem született részletes magyarázat. — Miért csak most tette meg ezt a lépést a testület, holott a változások korábban is indokolttá tették volna? — Ez egy hangsúlyos lépés, egy folyamat része. Szerencsére idáig eljutottunk, de az önvizsgálatban még végig kell menni. Több szempontból érthető, hogy némi fáziseltérés van a párt vezetése és a Központi Ellenőrző Bizottság között. Hiszen ez utóbbinak abban van illetékessége, hogy milyen normák, elvek szabályozzák az MSZMP-hez való tartozást, egyén és párt viszonyát. Ezen keresztül persze részt vesz abban a nagy munkában, amely során eldől, hogy milyen is legyen ez a párt. — Erről mostanában sokat beszélünk, de mintha egyre nagyobb lenne a zavar mind párton belül, mind kívül. Valahol bizonyára határt kell majd szabni. Hol húzódhat ez meg? — Szerintem két alapvető dokumentumnak szükséges ezt meghatározni, az egyik a párt irányvonala és programja, a márendszert be kell tartani es tartatni. — Régen egy ilyen kizárás nem egyszerűen a párttól való elszakadást jelentette, hanem munkahelyvesztést, egzisztenciális gondot is. Bizonyára szakítani kell ezzel a tradícióval... — Valóban, a folyamatosságon belül igen lényeges változás, hogy ne keveredjen össze a párthoz való tartozás kérdése az állam és az állampolgár életkörülményeivel. Mindenképpen demokratikus irányba kell szűkíteni az eddigi lehetőségeket. A másik lényeges mozzanat, hogy az ügyeket ott kell megmérni, ahol legtöbb az információ velük kapcsolatban. A „négyek” kizárását az alapszervezetük nem is tárgyalta, csak a KEB. Ez abból a helytelen alapállásból fakadt, hogy ahogy megyünk „felfelé”, úgy nő az okosság is. Annak sincs értelme, hogy lényegtelen kérdésekkel foglalkozzunk. Szűkíteni kell a kört a példaértékű ügyekre. — Átalakulásról beszél. Milyen irányba fejlődhet a Központi Ellenőrző Bizottság? — Ha a platformszabadság elvét kimondjuk, akkor új helyzet áll elő. Különböző egymásnak feszülő nézetek tömegével kell szembenéznünk. Szükség lesz valamiféle etikai bizottságra vagy pártbíróságra, hogy mérlegeljen: jól működnek-e a játék- szabályok, tisztességes-e a versengés. Olyan módon is szükséges volna változtatni, hogy a KEB ne legyen egyszerre vizsgáló és bíró — ebben teljesen egyetértek Bihari Mihállyal —, hanem külön kellene választani ezeket a szerepeket. — Most milyen körülmények között dolgozik a Központi Ellenőrző Bizottság, érlelődik-e valamilyen megújulása? — Huszonkilenc fős a választott testület, de már 1988 májusa óta ketten meghaltak. Ez azt is jelzi, hogy elég magas az átlagéletkor, meg sokan elég régóta végzik ezt a munkát. Mostanában gyakrabban, kéthetente ösz- szejövünk. Örvendetesnek tartom, hogy felerősödött az a vonulat, hogy ne csak fegyelmi ügyekkel, hanem mással is foglalkozzunk. Viták folynak, olykor tapintatosak, tekintettel az idősebb tagokra. — Mostanában milyen ügyek kerülnek a KEB elé? — Széles a skála. A Csongrád megyei és szegedi botrányok egy része már e testület elé került. Fellebbezéseket is tárgyalunk. Olyasmivel nem találkoztam, mint a „négyek” esetében, hogy ilyen dolgokat közvetlenül intéznénk, inkább visszaadjuk az alapszervezeteknek az olyan be- teijesztéseket, amelyek nem járták meg a „létrát”. Heves megyéből tárgyaltuk a Győry-ügyet. Ha valakit bíróság marasztal el, akkor annak a dolgában már a pártalapszervezet dönt. Ilyen kérdések nemigen kerülnek elénk. Viszont előfordul, hogy az erkölcsi-politikai mérlegelés során kiderül: valaki az állampolgári fegyelmet is megsérti. Gábor László (Folytatjuk) Kovács Attila Munkavédelmi törvény készül a munkakörülmények