Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 105. szám ÁRA: 1989. május 6., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA FENEKETLEN ZSÁK VAGY JÁMBOR FEJŐSTEHÉN A kincstári & pénzügyi területek között világos feladatmeg­osztás jön létre. (3. oldal) „AZ ÖNVIZSGÁLATBAN VÉGIG KELL MENNI” „Az akkori hatalmi centrum nem folytatott érdemi vitát a kizárt taggal.” (4. oldal) FRISS SZÍNEK MEGYÉNK IDEGENFORGALMÁBAN „Felébresztették téli álmából az utak, terek első teraszait.” (5. oldal) FÉLÚTON NEM SZABAD MEGÁLLNI! „Ne tiltsák, hanem ösztönözzék gyermeküket a sport­ra!” (10. oldal) Közösen a tanárképzésért Pusztai Ferenc miniszterhelyettes Egerben Kiss Sándornak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága első titkárá­nak meghívására tegnap Egerbe látogatott Pusztai Ferenc, a Mű­velődési Minisztérium minisz­terhelyettese. Megbeszélést folytattak idő­szerű oktatás- és művelődéspoli­tikai kérdésekről, ezen belül részletesebben a felsőoktatás helyzetéről és feladatairól. A miniszterhelyettes elisme­rően szólt arról a segítségről, amit az MSZMP Heves Megyei Bizottsága adott a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola oktatási feltételeinek javítása érdekében. Hangsúlyozta, hogy az ország­ban elsőként valósították meg az oktatási igazgatóság nyitott mű­ködését, azt, hogy az alapfunkci­ón túlmutató oktatási és művelő­dési centrumot alakítottak ki. A megyei pártbizottság több éve ad helyet intézményében a tanár­képzésnek és a számviteli főisko­lának. Kiemelte a kezdeménye­zés példaértékét. Megállapodtak abban, hogy közösen kezdeményezik az in­tézmény egészének átadását a tanárképzés céljára. Ennek első állomásaként az oktatási igazga­tóság ez év közepétől a tanter­meken kívül a tanszékek részére tanári szobákat is biztosít a főis­kola számára, és kezelésébe adja át az ötvenezer kötetes könyvtá­rat, amelynek szolgáltatásait ed­dig is rendszeresen igénybe vet­ték a főiskolai hallgatók és az ok­tatók. A megbeszélésen részt vett Szövényi Zsolt, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője és Szűcs László, a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola főigazgatója. Legyen a dolgozók „ügyvédje” a megújuló mozgalom Szövetség a szolidaritás jegyében!? Éles, és végre a szakszervezeti mozgalomhoz méltó vitán csi­szolódtak a nézetkülönbségek tegnap az SZMT-ülésen, Eger­ben. A Gubán Dezső elnökleté­vel folyó tanácskozás a progresz- szív gondolkodás jegyében zaj­lott. A véleménykülönbségek fel­színre kerültek már az 1989. évi munkaprogram vitáján is. Első­sorban Szabó Béla, az ÉDOSZ titkára, valamint Tresó László, a Gagarin hőerőmű szakszervezeti tagjainak képviselői azon elkép­zeléseiknek adtak hangot, hogy az írásban elkészített munkaterv csak keret lehet a megfelelő pár­beszéd folytatására a tagsággal, és pillanatnyilag az SZMT kezé­ben már nincsenek meg azok a jogosítványok, hogy érdemben vitatkozni lehessen. Egyébként sincs ez iránt a program iránt „fo­gadókészség” a tagság részéről. Széles körű vitára került sor a Szakszervezetek Megyei Szövet­ségének létrehozásával kapcso­latban. Farkas Sándorve zető tit­kár felhívta a résztvevők figyel­mét: a szakszervezeti mozgalom továbblépéséről nincs egységes vélemény országos szinten sem, ám le kell szokni végre a mutoga­tásokról és a különböző hivatko­zásokról. Ha nem lépünk hama­rosan — mondotta —, a tagság el­fordul a szakszervezetektől. Bukta Tibor, a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének megyei titkára azzal érvelt, hogy a terü­leti szövetséget a szakmák képvi­selőinek kell kialakítani, és azok jogosultak a szövetség végső programjáról dönteni. Báry István, a pétervásári vá­rosi szakszervezet képviselője rendkívül előremutatóan és a szakszervezeti mozgalomban ré­gen nem használt okfejtéssel bi­zonyította koncepcióját. Felhív­ta a mozgalomban dolgozó tár­sainak figyelmét arra, hogy ha­zánkban megjelent a tőke, ame­lyet a profit véd, és a szakszerve­zeteknek a munkát és a munká­sokat kell védeni, jó katonához méltóan. S nem mindenáron a konszenzusra és az érdekegyez­tetésre kell törekedni, hanem fel­tétel nélkül érdekvédelemre kell berendezkedni. Ezért a jövőben már a politika és a gazdaság leg­magasabb szintjein, a döntések születésénél ott kell lenni, mint jó ügyvédnek, a munkások érdek- képviselőjének. Besze Ilona, a gyöngyösi főiskola, a GATE képviseletében nehezményezte, hogy a H AF ügyében a szakszer­vezeti mozgalom nem hallatta a hangját sem pro, sem kontra. Több hozzászóló, köztük dr. Varga József, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának igazga­tója azt firtatta: vajon az alakuló szövetség fenntartásához ki biz­tosítja az anyagi feltételeket. A vitákat összefoglaló Farkas Sándor kiegészítésében egyetér­tett a progresszív gondolatokkal, és felhívta a figyelmet az elhang­zottakon kívül a foglalkoztatás gondjaira, a nyugdíjasok életkö­rülményeinek tragikus romlásá­ra, valamint azoknak a fiatalok­nak a helyzetére, akik az általá­nos iskola befejeztével semmi­lyen középfokú oktatási intézet­be nem nyernek felvételt. Az ő ér­dekeik képviseletét is vállalni kell a szolidaritás jegyében, az újjászülető szakszervezeti moz­galomnak. S egy érdekes momentum: bár Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára hozzászólásában annak adott hangot, hogy a mozgalom egyetért azokkal, akik a Gyön- gyösorosziban létesítendő hasz- náltakkumulátor-feldolgozó el­len protestálnak, de e bejelenté­sének elhangzása után a résztve­vők egy része visszakozásra kényszerítette a vezető titkárt, aki korrekt módon beszámolt ar­ról is, hogy a mozgalom appará­tusi létszámának csökkentése után a szakszervezeti tagság va­gyonát képező SZMT-székház- ba a munkavédelmi felügyelő­ség, a társadalombiztosítási igaz­gatóság, valamint előrelátható­lag Kovács Ádám rákkutató szű­rőállomása kap majd helyet. Soós Tamás Két Országgyűlés májusban Az Országgyűlés elnöke az Alkotmány 22. paragrafusának (2.) bekezdése alapján az Országgyűlést 1989. május 30-án, kedden dél­előtt 10 órára összehívta. Az ülésszak várható napirendje: — törvényjavaslat a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átala­kulásáról, — törvényjavaslat az állami vállalatokról szóló 1977. VI. törv. módosításáról, — törvényjavaslat a szövetkezetekről szóló 1971. III. törvény módosításáról, — törvényjavaslat a földről szóló 1987.1. törvény módosításáról, — törvényjavaslat a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosí­tására, — törvényjavaslat az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. tör­vény módosításáról, — törvényjavaslat a népszavazásról és a népi kezdeményezésről, — tájékoztató a bős-nagymarosi beruházás helyzetéről, — tájékoztató a költségvetés helyzetének stabilizálását szolgáló tervezett kormányintézkedésekről. A megnövekedett törvényalkotói munkát jelzi, hogy májusban há­rom hét alatt két alkalommal ülésezik az Országgyűlés. Mint koráb­ban bejelentették, május 10-én is összeül a Parlament. A Teszöv jövőjéről — Kevesebb létszámmal — Tettekkel az ágazatért, falvainkért Új alapokon nyugvó, szemléletében más érdekvédelemre van szükség Aktivitás és nagy várakozás előzte meg péntek délelőtt a Heves Megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének küldöttköz­gyűlését, Egerben. Nem véletlenül, hiszen a szövetkezetek gazdál­kodásának körülményeiről, nem kevésbé pedig az érdekképviselet új alapokra helyezéséről esett sző. Tóth Mihály elnöki megnyitó­ja után Sramkó László, a szövet­ség titkára tartott beszámolót. Elmondta, hogy a zárszámadá­sok megfeleltek a szövetkezeti törvényben foglaltaknak. Nyolc helyen választott a tagság új el­nököt az 53 termelőszövetkezet közül. A beszámolók és a viták mindenütt kritikusan, önkritiku­san értékelték a kialakult helyze­tet. Szó esett arról, hogy nincs több tartalék a mezőgazdaság­ban, különösen a búza és a kuko­rica jövedelmezősége erőteljesen csökkent az elmúlt időszakban. Hangoztatta, hogy politikai­lag is erőteljesen romlott a han­gulat az elmúlt időszakban. Megszűnt az érdekképviselet monopolhelyzete, új rendszerre van szükség, a régi módon már nem lehet dolgozni. Programot kell adni a szövetkezeteknek, amely foglalja magába a falu dol­gozóinak érdekeit. Folyik a vita arról, legyen e TOT, maradja­nak-e szövetségek, alakuljon-e mezőgazdasági kamara, illetve agrárpárt? Mindenesetre a moz­galomnak úrrá kell lennie a ki­alakult rendkívül nehéz helyze­ten. Emlékeztetett arra, hogy a szövetség elnöksége bizottságot nevezett ki, amely a termelőszö­vetkezeti tagoktól, vezetőktől véleményt kért az érdekképvise­let korszerűsítéséről. A vélemé­nyekben, a beszélgetések során érződött a feszültség. Tény, hogy a területi szövetség az elmúlt idő­szakban nem tudta teljes egészé­ben teljesíteni feladatát, mert a párt, a tanácsok, illetve a népi el­lenőrzés között úgynevezett transzmissziós szerepet vállalt. Hiba lenne azonban teljes egé­szében elvetni az érdekképvise­letben elért eredményeit. Mit kívánnak a közös gazda­ságok? Azt, hogy a szövetség el­lenőrzési irodája alakuljon át, és tartsa el önmagát szolgáltató te­vékenységéből. A szövetség szer­vezetileg is változzon meg, szün­tesse meg a függetlenített titkár­helyetteseket. Szervezze meg a naprakész információs rend­szert. Javasolják, hogy 1989. de­cember 31-ig a 37 fős létszámot 20-ra csökkentsék. Sramkó László végezetül kiemelte, hogy csatlakozzanak a Pest Megyei Agrár Reformkörhöz, amely csí­rája lehet egy agrárpártnak. Az előterjesztést széles körű vita követte. Dr. Nyilas János, a gyöngyössolymosi Mátra Ter­melőszövetkezet elnöke elismer­te a Teszöv, illetve a TOT eddigi tevékenységét, de aláhúzta, hogy új tartalommal kell megtölteni a jövő érdekvédelmét a mezőgaz­daság, a falvak erőteljes fejlesz­tésére. Dr. Gyulavári András, a tarnamérai Lenin Termelőszö­vetkezet elnöke a mezőgazdasá­gi dolgozók valós érdekeit vállaló agrárpárt létrehozását sürgette, amely részt vállal a hatalomból. Sebők József országgyűlési képviselő, a karácsondi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke em­lékeztetett arra, hogy a mezőgaz­daságnak nem volt eddig megfe­lelő súlya, képviselete a hata­lomban. Ezért szükség van, hogy a falu, üzemek sorsáért tevé­kenykedők ott lehessenek a Par­lamentben és érdemben hallas­sák szavukat, az ágazat ugyanis megérdemli ezt. Felszólalt Kürtösi Károly, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának titkára is. A megyei párt­testület nevében köszönetét mon­dott szűkebb hazánk mezőgaz­dasági szövetkezeteinek tavalyi eredményeiért. Kifejezésre jut­tatta, hogy az élelmiszer-gazda­ság az elmúlt időszakban a nép­gazdaság stabilizáló ágazata volt. Ezt, úgy tűnik, elveszítheti ha­marosan. Az ágazat képviseleté­ért az MSZMP sem tett meg min­dent az utóbbi időszakban. Szólt arról, hogy a Központi Bizottság új agrárpolitikai téziseit me­gyénkben is megvitatták, és arra a megállapításra jutottak, hogy csak az óhajok gyűjteményeként jelenhet meg, ha a szükséges esz­közrendszert nem illesztik hozzá. Az érdekeket tisztességgel érvé­nyesíteni kell. A küldöttközgyűlés végezetül szavazás után elfogadta a megye termelőszövetkezeteinek 1988. évi eredményeit, idei célkitűzé­seit. Állást foglalt a szövetség lét­számcsökkentése mellett, és el­határozta, hogy testületileg csat­lakozik a Pest Megyei Agrár Re­formkörhöz. Szükségességét lát­ja egy agrárpárt megalakításá­nak, s amennyiben erre sor kerül, segítséget nyújt hozzá. Mentusz Károly Szoba­politika helyett Sohasem szerették igazán széles körben azt a vezetőt, aki, ha csak teheti, mindjárt magára húzza a párnás ajtót. Kevésbé szimpatikus az el­zárkózása, Tcétszeresen is bi­zalmatlanságot, neheztelést, haragot ébreszt. Vagy azért menekül az illető az emberek elől, mert fél tőlük, vagy pe­dig azért, mert egyszerűen nem kíváncsi rájuk, valami­ért lenézi őket, netalán telje­sen semmibe veszi létezésü­ket. Félelmének több oka le­het. Talpnyalók rossz súgá­saira hallgatva hozza egymás után a könnyen, gyorsan vi­tatható, cáfolható döntése­ket, s fogyatékos felkészült­sége, nem elegendő gyakor­lata miatt a „kintiekkel” szemben képtelen megvéde­ni az álláspontját, határoza­tát. Önmagában is kóros és káros az ilyenféle magatar­tás. Ha pedig ez a „szobapo­litika” ragadós is, a főnöki irodán kívül sem marad ha­tástalan, egyszóval vezetési elvvé válik a szervezetben — intézménynél, vállalatnál, szövetkezetnél, vagy uram bocsá': azon túl — kifejezet­ten veszélyes, súlyos követ­kezményekkel jár. Nem vé­letlen a felismerés — sokak­nak bármennyire is fájó sza­kítani a megszokással, a két­ségkívül kényelmesebb meg­oldással, munkával -: nyitni kell azon az ajtón, azokon az ajtókon, ki a „területre”! A változtatás szándéká­val, a bizonytalanabb vagy bátrabb próbálkozás példái­val szerencsére már mind sű­rűbben találkoztunk, akár szűkebb pátriánkban is. Sok helyütt nyitottabbak az ajtók a főnök, a főnökség előtt. Ha éppen még nem is hívják, de mindenképpen várják, hogy az eddiginél többen átlépjék a küszöböt. Jobbító szándék­kal, ötlettel, javaslattal, reáli­sabb helyzetértékeléssel, megítéléssel. Kell ez a helyesebb eliga­zodáshoz, a józanabb, oko­sabb továbblépéshez, az any- nyiszor megfogalmazott egészséges fejlődéshez. Alig­ha vezethet előbbre, ha csak egy-egy ember, maroknyi csoport, kevesek tábora akar bizonyítani, s igyekszik né­ha-néha, netalán mindig va­lamit produkálni. Feltétlenül szükséges a nagy közösségek, valameny- nyiünk bevonása jelenünk, jövőnk alakításába. Sehol sem szabad lemondani az egészséges véleménycseré­ről, vagy ha kell: vitáról. Szű­kebb és tágabb körben egya­ránt csakis úgy lehet formál­ni sorsunkat a legnagyobb megelégedésre, ha a maga helyén ki-ki cselekvő részese a napjainkban tapasztalható erőfeszítéseknek. Ha olyan vezetőink, vezető testülete- ink vannak, akik, amelyek igénylik, várják, elfogadják a segítséget, s emiatt a legki­sebb mértékben sem érzik csorbítva tekintélyüket. Nyíljanak hát még köny- nyebben azok az ajtók, s jár­janak, maradjanak többet közöttünk vezetőink is, hogy a pozitív törekvés sokkal na­gyobb eredményeket hoz­zon! Gyóni Gyula Anyák napja (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom