Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 30., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A bútorgyártó üzemben Az NSZk megrendelésre gyártott Spektrum gyermekbútor Üj termékek a csongrádi bútorgyárban A csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari Vállalat (TBV) egymil­lió 200 ezer márka értékben szállít gyermekbútorokat az NSZK ré­szére. A magas technológiai színvonalon, s az NSZK szabványainak megfelelően gyártott bútorokat a vállalat saját bemutatótermében négynapos házi vásáron ajánlja a megívott bútorkereskedőknek. Agrárpolitikánk és a realitások (II/2.) Érdemes harcolni az ágazat igazáért Kapkodó, kézi vezérlésű agrárpolitika volt az elmúlt években. Ezt fogalmazták meg a gyöngyösi aktíván felszólalók. A vélemények­ben is az tükröződött, hogy 1982-től a fokozatos leépülés jellemző az ágazatra. Olyan óriási terhek nehezülnek rá, amelyeket — ha tartósak maradnak — egyszerűen nem képesek már az üzemek el­viselni. Manapság nem az óhajtott bővített újratermeléshez nincs jövedelem, hanem ott tartanak, hogy az egyszerihez sem. Az árak szinte hetente emelkednek Dr. Magda Sándor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vál­lalatgazdasági Üzemmérnöki In­tézetének igazgatója felvetette, hogy akkor születtek meg az MSZMP új agrárpolitikai tézisei, amikor a legnehezebb helyzetbe került élelmiszer-gazdaságunk. Ez vonatkozik az oktatásra és a kutatásra is. Fontos, hogy köz­gazdaságilag olyan környezetet alakítsunk ki, amelyben a piac szabályoz. Nem szabad azonban elfeledkezni a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságok között gaz­dálkodó üzemekről sem, ame­lyeknél továbbra is szükség lesz az állami beavatkozásra! Az új agrárpolitika nem képzelhető el a magyar falu becsületének hely­reállítása nélkül. Ez érdeke a vá­rosok lakóinak is. A mai mezőgazdasági árak nem fejezik ki a valós értékeket, és a földnek sincs reális értéke. Magasak a hitelek után fizetett kamatok, és a bevezetett váltó, mint fizetési eszköz, nem képes betölteni szerepét! Emiatt renge­teg a feszültség, a veszteség — fi­gyelmeztetett Nagy István, a gyöngyösi Mátrakincse Terme­lőszövetkezet elnöke. A mező- gazdaságban felhasznált anya­gok, eszközök ára szinte hetente növekszik, amely már csaknem követhetetlen. Drága a gép, a vegyszer, nehéz gazdálkodni. így a parasztság is elégedetlen, és nem lenne célszerű hitében, a föld iránti szeretetében megin­gatni! Elengedhetetlen, hogy az elmúlt másfél évtized eredmé­nyeit, gondjait mielőbb számba vegyük, értékeljük. Ezt sürgette dr. Németh András, a gyöngyös­patai Mátrai Egyesült Termelő- szövetkezet elnöke. Azért fontos ez, hogy világosan feltáljuk a helyzetet, az elkövetett hibákat annak érdekében, hogy a jövő­ben ne ismétlődhessenek meg. 1960 — 1975 között az agrárága­zat jelentős sikereket ért el. A dolgozók többsége türelemmel, erőfeszítések árán kitartott a föld mellett, amelyről nem szabad el­feledkezni. Az elvonás felerősödött 1975 után változott a helyzet, sonlításban szinte ”csodának” megtorpanás következett. Az számít. Mi a teendő? Az, hogy az agrárolló erőteljesen nyűt, a agrárágazatban dolgozók mun- pénzügyi politikában az elvonási káját jobban becsüljék meg, szándék felerősödött. Ilyen kriti- hagyják őket dolgozni, kellő kus feltételek ellenére is a magyar megélhetést biztosítva, úgy, mint élelmiszer-gazdaság 1982 óta a korábban. Napjaink pénzügyi költségvetés nettó befizetője, politikája az élelmiszeripart is amely ma nemzetközi összeha- erőteljesen sújtja, sőt a szegény­ségbe sodorja! Erről beszélt Harmos Ferenc, a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Válla­lat igazgatóhelyettese. Erőtelje­sen csökkent a fogyasztás, visz- szafogottabb a termelés, mint korábban volt, és a feldolgozói­pari beruházások háttérbe kény­szerültek. Elavult a jelenleg mű­ködő támogatási rendszer, nem képes rugalmasan alkalmazkod­ni a valós helyzethez. Az új ag­rárpolitikai tézissorozat csak óhajok gyűjteménye marad, ha nem töltik meg tartalommal, és ha a szükséges célrendszerhez nem igazítják hozzá a megvalósí­tását segítő eszközrendszert. A korábbi sikerágazatból vál­ságágazatba került az élelmiszer- gazdaság, emlékeztetett Sebők József országgyűlési képviselő, a karácsondi Kossuth Termelő- szövetkezet elnöke. Napjaink­ban elsődleges a talpon maradás, amely nemzeti érdek, és ez jól működő agrárpolitika nélkül nem képzelhető el. A rohamos léptekkel emelkedő ipari árak szemléltetésére példázta, hogy egy ekevas ma öt mázsa búza ér­tékével azonos. Nem kevésbé, hogy hektáranként legalább 4,5 tonna búzatermés kell ahhoz, hogy kevés nyereség legyen rajta, amely nagyon elgondolkodtató! Sok kritika érte Az elmúlt hetekben ezer hazai szervezetben 30 ezren mondtak véleményt a párt agrárpolitikai téziseiről. Erről szólt Takács Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottsága gazdaságpolitikai osztá­lyának csoportvezetője. A viták­nak vannak eredményei és ke­mény kritikai észrevételei. Tehát érdemes odafigyelni rájuk. Noha akadnak komoly ellenzői ma Magyarországon, a többség mégis úgy foglalt állást, hogy me­zőgazdaságunk fejlesztésére a jö­vőben is szükség lesz. így az élel­miszer-gazdaság munkaerő­megtartó, sőt -növelő is lehet. Nem mondhatunk le az ágazat exportteljesítményéről sem, mi­vel egy eladósodott ország életé­ben ez döntő jelentőségű! Azt is jogosan bírálták, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság a fejlett or­szágokhoz képest alultámoga­tott! Miután az elmúlt években kiemelkedő eredményeket ért el a parasztság és az agrárértelmi­ség, megbecsülésük, támogatá­suk fontos. Sok kritika érte a té­zisek nehezen érthető nyelveze­tét, és a véleményezők, főként a tudósok csoportja szerkezetében és tartalmában megújított agrár- politikát fogalmaztak meg. Sok bírálat hangzott el a szabályozó- rendszerről, amely évek óta el­sődlegesen az elvonásokat köz­vetíti. Megállapították, hogy az ag­rárágazat hatalmas értékek hor­dozója. Kézben tartja a magyar vidék, a falvak sorsát, a lakosság folyamatos élelmiszer-ellátását. Emellett a községek szokásaik­ban, nyelvükben is évszázados értékek hordozói, amelyekre ér­demes és lehet is alapozni. Ez is bizonyítja, hogy milyen óriási szerepe van a nemzeti agrárprog­ramnak, amely megérdemli a kellő érdekképviseletet. Van mit kifejezésre juttatni, hiszen pa­rasztságunk nagy szakértelem­mel rendelkezik, csakúgy, mint az agrárértelmiség, amely elkö­telezett. Nekik kell tehát bizo­nyítani, és harcolni az ágazat iga­záért. Képesek is erre a jövőért, a boldogulásért. (Vége) Mentusz Károly gaiktól megfosztott, szomorú emberek földje. Ezzel szemben Magyarországon lüktető, lázas életet találunk, az emberek vidá­man mosolyognak az utcán, ked­vesek, készségesek. Tudjuk, hogy mély válságban van az or­szág, de nekem úgy tűnik, önök mégis remekül tartják magukat. Ez a büszkeség talán része a nemzeti karakternek. — Milyen programokon vet­tek részt most? — Erre az útra elsősorban if­júsági zenekarunk tagjait hoztuk el. Sokan közülük először járnak Egerben és környékén. Vendég­látóink megismertettek bennün­ket a város és a megye építészeti és természeti értékeivel, találko­zókat szerveztek a magyar fiata­lokkal, és ellátogattunk a fővá­rosba is. Tárgyalásokat folytat­tunk az együttműködés újabb ál­lomásairól, szeretnénk valame­lyik középiskola zenekarával föl­venni a közelebbi kapcsolatot. Jó lenne, ha eljönnének, és Siegen- ben koncerteznének. Szorgal­mazzuk a tanárképző főiskola és a mi egyetemünk közötti együtt­működés megteremtését is. Programjaink, mint minden év­ben, ezúttal is jól szervezettek voltak, ezeket az élményeket egy átlagos turista nem kaphatja meg. Remélem, hogy Magyaror­szág liberalizálódásával még ke­vesebb adminisztratív akadályt kell majd leküzdenünk. Nagy szerencsénk, hogy eddig is szak­avatott és lelkes emberekkel ta­lálkoztunk, akik szíwel-lélekkel dolgoztak azon, hogy minél több tervünk megvalósulhasson. Gondolok itt a várbaráti kör ve­zetőire és tagjaira, a Dobó István Vármúzeum és a tanárképző fő­iskola történelmi tanszékének képviselőire. — S milyen rendezvények vár­ják nyáron önöknél a magyar fia­talokat? — Városunkban minden év­ben megrendezzük az Európa- tábort. Az Európa Parlament anyagi hozzájárulásával talál­koznak itt a kontinens fiataljai, akik kulturális műsorokkal mu­tatják be országuk sajátos érté­keit. Azt az újítást tervezzük, hogy minden második évben más országban tartanánk ezt a találkozót. így 1990-ben Görög­országba, ’92-ben Olaszország­ba hívjuk az ifjúságot. Titkos vá­gyam, hogy a világkiállítás évé­ben, 1995-ben Magyarország adjon majd otthont a tábornak. Remélem, ehhez sikerül meg­nyerni a minisztérium támogatá- sátis... KonczJános A siegeni fiatalok zenekara a Dobó téren adott hangulatos koncertet A siegeniek nem hisznek a vasfüggönyben Várbarátok barátsága A közelmúltban Egerben tartóz­kodott a siegeni várbaráti kör de­legációja. Nem először járnak már itt az NSZK város képviselői, hi­szen több éves kapcsolat fűzi őket az egri várbarátokhoz. Kölcsönös táborozások, kulturális program- cserék, s a múzeumok közötti együttműködés kibontakozása jel­zi ennek állomásait. Heinz Welsch- hofot, a siegeni polgármesteri hi­vatal i^úsági osztályának vezetőjét az együttműködés történetéről, jellegéről kérdeztük. Welschhof úr: — Közös problémáinkat csak össz­európai keretben tudjuk megoldani — Először is arra kérem, pár mondatban mutassa be olvasó­inknak az Ön városát. — Nem könnyű feladat egy lokálpatriótának szűkre fogni a mondandóját, de azért megpró­bálom. Siegen Észak-Rajna- Vestfáliában, Köln és Frankfurt között található. Hét dombra épült, mint az ókori Róma, jelen­leg 110 ezren lakják. Regionális központja egy 600 ezer lakosú területnek. Elsősorban nehézi­paráról és bányászatáról ismert, de komputeripara is mind híre­sebbé válik. Ha kulturális ka­paszkodót is keresünk, elsősor­ban arról ismert, hogy itt szüle­tett a nagy németalföldi festő, Rubens. — Milyen előnyeit látja Ön annak, hogy egy szocialista or­szág városával mind szorosabbra fűzik a kapcsolataikat? — Még nemrég is a kelet-eu­rópai országokat egy kalap alá vették, és az elzártság miatt mindkét oldalon számos előíté­let keletkezett. így teljesen hamis kép alakult ki szomszédainkról. Ezért fontosnak tartom, hogy személyes tapasztalatok révén ismerkedjünk meg a valósággal, mert szerintem ez szolgálja a leg­hatékonyabban az együttműkö­dést és az egységes Európa meg­teremtését. Különösen a fiatalok esetében fontos ez, hiszen a jövő­ben rájuk vár e folyamatok ki­bontakoztatása. A másik aspek­tus, hogy eltérő viszonyaink elle­nére is nagyon sok közös problé­mával küzdünk, melyeket csak össz-európai keretben lehet megoldani. Gondolok itt a kör­nyezetvédelem, a leszerelés, az emberi jogok és a munkanélküli­ség kérdésköreire. Egymásra va­gyunk utalva tehát, ezért is szük­séges a tapasztalatcsere. Itt van például a semlegesség kérdése. Ahogy hallom, Magyarország­nak távlati törekvése, hogy ki­lépjen a Varsói Szerződésből. Sokan hasonlóképpen gondol­kodnak a NATO-t illetően az NSZK-ban is. Ez valószínűleg hosszú folyamat lesz, mégsem árt róla eszmét cserélni. — Milyen eltéréseket tapasz­talnak a nyugaton rólunk kiala­kított képhez képest? — Két — három év alatt rend­kívül felgyorsultak a politikai változások. Nálunk sokan azt hi­szik, hogy Magyarországon még mindig kemény diktatúra van, holott ma már az emberek bátran vitatkoznak saját kormányukkal, és kertelés nélkül kimondják vé­leményüket. Ezt én nagyon biz­tató változásnak tartom. Részt vettünk például Budapesten a május elsejei ünnepségen, ahol az egyik honfitársam, aki most járt először önöknél, nem akart hinni a szemének, amikor a transzparenseket látta. Az egyi­ken például az állt: „Éljen a Mi­nisztertanács, de ne a mi költsé­günkön!” Vagy a másik: „Nem a szánk nagy, a zsömle kicsi!” Ná­lunk ez megszokott, de a „vas­függöny mögött” elképzelhetet­lennek tartotta. Sokakban úgy él Kelet-Európa, mint a fásult, jo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom