Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolyam, 125. szám ÁRA: 1989. május 30., kedd 4,30 FORINT VÁRBARÁTOK BARÁTSÁGA „Még nemrég is a kelet-európai országokat egy kalap alá vették.” (3. oldal) A VIZEK VESZÉLYEI „Évente 150-160 ember fullad vízbe fürdés közben Magyarországon.” (5. oldal) NYŰG A VÁLOGATOTTSÁG? „...a címeres mez mégis kötelez.” (6. oldal) A VONAL VÉGÉN: KÓCZA IMRE ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ „...nem a vízlépcsőt kell megszavazni, hanem a kormánynak kell bizalmat szavazni.” (8. oldal) „k agrárpolitikában mindenekelőtt az embert, a parasztságot kell látni” Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága Hétfőn reggel 9 órakor Grósz Károly főtitkár elnökletével összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen meghívottként részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság — nem testületi tag — titkára, továbbá a pártsajtő vezetői. Az első napirendi pont tárgyalására tanácskozási joggal meghívták az agrárágazat több vezető személyiségét. Grósz Károly a Politikai Bizottság nevében üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd a testület döntött a tanácskozás napirendjéről. 1. Az MSZMP agrárpolitikai koncepciójának megújításáról szóló állásfoglalás kialakítása — előadó Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára: 2. Javaslat az országos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatokról — előadó Grósz Károly főtitkár; 3. Különfélék. Straub F. Brúnó Törökországba látogat Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke Kenan Evrennek, a Török Köztársaság elnökének meghívására június 5. és 8. között hivatalos látogatást tesz Törökországban. Az esetek mintegy ötven százalékában megkárosítják a vevőt Vizsgálat megyénk élelmiszerboltjaiban A Heves Megyei Tanács kereskedelmi osztálya kereskedelmi és piacfelügyelősége nemrégiben vizsgálta meg megyénk élelmiszer-kereskedelmét, ezen belül is a fogyasztói érdekvédelmet, az áruellátást, valamint az értékesítést. A vizsgálat a megye 69 élelmiszerüzletére terjedt ki. Ezt követően Iványi Pál tartotta meg előadói beszédét. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság 1989. február 20-i ülésén a koncepciótervezetet azzal fogadta el, hogy azt az érintettek széles köre vitassa meg. Az elmúlt hónapokban csaknem ezer szervezetben és intézményben több mint 30 ezren vitatták meg a dokumentumot, kritikai megjegyzéseikkel vagy javaslataikkal segítették az anyag formálását, és hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmai közvélemény értékítéletét, véleményét messzemenően figyelembe vehessék. — A viták hasznosak és igen tanulságosak voltak, ugyanakkor igen szenvedélyesek és kritikusak is — állapította meg Iványi Pál. — A mezőgazdaságban felhalmozott problémák ismeretében azt kell mondani, hogy indokoltak ezek a szenvedélyek. A véleménycserék a résztvevők munkahelyétől, lakóhelyétől, képzettségétől, kilátásaitól függően igen széles kört felöleltek, az ágazat valamennyi kérdésével foglalkoztak. Elismerést kapott a koncepciótervezetnek az a része, amely a múlt eredményei mellett a hibákat is őszintén feltárta. A kétségtelenül sikeres utat megtett agrárágazatban az eredmények sok esetben eltakarták a hibákat és a tévedéseket. A falvakból, a nagyüzemekből, az élelmiszer-feldolgozó vállalatoktól érkezett vélemények egybehangzóan megerősítették, hogy az agrárágazatban dolgozók minden hibájával, elkövetett tévedéseikkel együtt is vállalják az elmúlt három évtizedet, és büszkék azok eredményeire. Abban saját munkájuk, erőfeszítéseik, „megvajúdott” gondjaik megtestesülését látják, éppen ezért féltik és ragaszkodnak is hozzá. Szinte valamennyi vélemény foglalkozott az ágazat gazdasági helyzetével és az üzemek egyre nagyobb hányadának ellehetetlenülésével. Szenvedélyesen kritizálták a fokozódó költségvetési elvonásokat, amelyek évről évre csökkentik a támogatások összegét, és évről évre növelik az elvonásokét. Növeli a terhelést az ipari és mezőgazdasági árak közötti olló nyílása, amely évek óta tart, és egyre súlyosabban érinti a mezőgazdaságot. — Az adatok azt bizonyítják, hogy mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban a korábban is nyomott jövedelmi helyzet a nyolcvanas évtized második felében folyamatosan romlott — mutatott rá Iványi Pál. — Az 1988. évi nyereségtömeg összege folyóáron még eléri az 1980-as évét, de reálértéke annak már csak a felét teszi ki. Különösen súlyos a helyzet az élelmet adó alapanyag-termelésben. Jól érzékelteti a helyzetet a búza jövedelmezőségének alakulása, amelynek költségarányos nyeresége tíz éve még 25- 30 százalékos volt, 1987-re ez 3 százalékra csökkent, és az utolsó három év átlagában is alig több mint harmadát teszi ki az 1980. évinek. Következménye mindennek, hogy a mezőgazdaságban a beruházás, a műszaki fejlesztés 1988-ban összehasonh'tó áron számolva, az 1982. évinek csupán háromnegyedét éri el. Általános a tőkeszegénység, elavult a technika. Tetézi a bajt az ágazat sajátosságait figyelmen kívül hagyó hitel- és kamatpolitika is. Miközben a rövid lejáratú mezőgazda- sági hitelek kamata az 1980-81. évi 10 százalékról 1988-ra 17-18 százalékra nőtt, addig az alaptevékenység jövedelmezősége 12 százalékról 5 százalékra csökkent. Mindez elég indok arra, hogy joggal féltsük az ágazat elért eredményeit, féljünk a termelési színvonal csökkenésétől és az azzal együttjáró élelmiszerhiánytól, annak összes társadalmi- gazdasági-politikai következményétől. Félni azonban kevés, és nem is lehet vele problémákat megoldani, cselekedni kell — szögezte le. — Egyetértünk a kormány február 9-i határozatával, amely egy kedvezménycsomagot fogadott el az élelmiszer- gazdaság javára. Növelték a zöldhitel összegét, egyes élelmiszer-ipari vállalatoknál kedvezményes hitelkonstrukciót hirdettek meg, kamatkedvezményt léptettek életbe, 5 százalékkal növelték a gabona felvásárlási árát, 150 üzem adósságrendezésének lehetőségével még ez évben foglalkoznak. Ez azonban kevés. Felkérjük ezért a kormányt, hogy a Központi Bizottság agrárpolitikai tézisei alapján dolgozzon ki kormányzati programot, és abban vegye figyelembe a mezőgazdaságban kialakult helyzetet. Ez nehéz feladat a kormány számára is, mert a nemrég elfogadott csomagterve szerint mintegy 30 milliárd forinttal kell csökkenteni a költségvetés kialakult hiányát. Mégis úgy véljük, hogy a mezőgazdaság nehéz helyzetére tekintettel kell lenni, és kevésbé lehet tovább terhelni ezt az ágazatot. — Sokan foglalkoztak a termelés — feldolgozás — kereskedelem elkülönült szervezeti, érdekeltségi és szemléleti okokra visszavezethető ellentmondásaival. Sürgették ezek integrációjának erősítését. Kiemelt jelentőségűnek tartjuk az egymásra utaltság felismeréséből fakadó és az anyagi érdekeken alapuló együttműködés erősítését . A társasági törvény egyik rendeltetése éppen ennek elősegítése — jelentette ki a továbbiakban. — Valóban nagy lehetőségek és tartalékok vannak a termelés — feldolgozás — forgalmazás együttműködésében. Struktúrát váltani — az alapanyag-termelésben, az élelmiszeriparban —, minőséget javítani, külső piacot szerezni és ott megmaradni elsősorban az értéknövelő feldolgozás fejlesztésével lehet — mutatott rá az előadó. — Ennek az együttműködésnek azonban a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával, a szerves fejlődés alapján kell megtörténnie. Rendeletekkel, szabályozókkal ezt lehet ösztönözni, gyorsítani, de felülről beavatkozni és pásztor módjára ösz- szeterelni az érdekeket nem lehet. A vertikumok terjedését és erősödését tehát támogatjuk, ösztönözzük, de állami beavatkozás nélkül. — Szinte minden tanácskozáson napirenden volt az érdekképviselet megújítása, a falusi értékek felkarolása. Ez napjainkban egyre inkább politikai jellegű kérdéssé válik. Közismert, hogy a parasztság politikai érdekképviseletére most számos szervezet pályázik. Van, amelyik történelmi múltjára hivatkozva, van, amelyik egy „igazi parasztság” megteremtése okán, megint mások a parasztság magárahagya- tottsága miatt szeretnék ezt a képviseletet megszerezni. Álláspontunk az lehet, hogy ezt rá kell bízni a parasztságra, a vidék társadalmára — hangsúlyozta. — ők jól tudják, hogy kik és hol képviselik érdekeiket. Az MSZMP éddig is kiemelten foglalkozott az agrárágazat helyzetével és az ott dolgozók sorsával. Ezt az elmúlt 30 év bizonyítja. Sok évszázados történelmében a magyar mezőgazdaságnak nem volt még egy ilyen alkotó korszaka, mint az elmúlt három évtized. Tudjuk, hogy ez a lendület most megtört, de ezt átmenetinek tekintjük. Célunk továbbra is a parasztság, a mezőgazdaság és az egész élelmiszer-gazdaság stabilitásának helyreállítása, további korszerűsítésének megalapozása. Az MSZMP tehát nemcsak eddig tartotta fontosnak a parasztság, a vidéki lakosság érdekeinek képviseletét, hanem ezt kívánja tenni a jövőben is. Éppen ezért támogatjuk a szövetkezeti érdekképviselet megújítását, új, erősebb alapokra helyezését. Gondoskodni kell az ágazatot körülvevő érdekvédelmi, érdekegyeztető hálózatról, amelyik gazdasági és politikai jogosítványokkal is rendelkezhetne. Tá(Folytatás a 2. oldalon) Áremelés — bizonytalanság Megállapították, hogy az áruellátásra — itt a kenyérre, a tejre, a sajtfélékre, a tőkehúsra, a hús- készítményekre, az édességekre, valamint a konzervekre gondoltak — a jó színvonal volt a jellemző. Az említett termékek iránti kereslet azonban igen nagy ingadozást mutatott: az áremelések után nagymértékű volt a visszaesés, később (például tejből és kenyérből) a kereslet visszarendeződött. Érzékelhető volt a baromfihúsok és húskészítmények keresletnövekedése, amelyre kedvező hatása volt az is, hogy a termelő vállalatok eseti árengedményeket adtak. Az ellenőrzések úgy találták, hogy a kínálat zöldségkonzervekből, gyümölcsízekből, mosószerekből, fogkrémekből és szappanokból — a választékhiány ellenére — kiegyensúlyozott volt. Semmiféle problémát nem tapasztaltak a liszt, a cukor és a rizs esetében. A boltokban a mérés és a számolás pontosságát próbavásárlással ellenőrizték. Erre az üzletek közel 98 százalékában került sor. A vevők kárára és javára kifogásolt tételek aránya mintegy 45 százalékos volt: ebből a vásárlók kárára 33 százalékban, javára pedig 12 százalékban tévedtek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy rendkívül nagy volt az árakkal kapcsolatos bizonytalanság. Ennek oka, hogy a januári központi árváltozás után februárban, márciusban és áprilisban folyamatosan emelkedtek a szabadáras termékek árai. A megkárosítások döntő része a helytelen áralkalmazás miatt következett be, a korábbiakhoz képest változatlan számban fordult elő szabálytalanság a tőkehúsok és húsrészek értékesítésénél is. Felhívás — hiába... A minisztérium által (az ármérséklés érdekében) kiadott „Felhívás” eddig még nem érte el célját. A kereskedelem szerepe az árak alakításában ugyanis nem nőtt. Az áremelések döntő részében nem mutatható ki úgynevezett saját jogon végzett „eltérítés”, s nincs határozott fellépés a szálútokkal szemben. A kereslet-kínálat változását az élelmiszer-kereskedelem jelenleg nem tudja követni. Főleg nem olyan mértékben, hogy az árnövekedés hatásait önmagában képes lenne kompenzálni. Az olcsóbb beszerzési források felkutatásához, a szállítók körének szélesítéséhez, a közvetlen termelői kapcsolatok kiépítéséhez eszközök kellenének, s ezek a feltételek ma még hiányoznak. A minőségi előírásokkal kapcsolatos hiányosságok — állapítja meg a vizsgálat —, évek óta változatlanok. Növekedett a hatósági időn túli áruforgalmazás értéke. A vásárlók tájékoztatása (például a nyitvatartási időről) összességében megfelelő volt. Megállapították, hogy a Vásárlók Könyvére vonatkozó felhívó tábla különösen a kisebb boltokban hiányzik. Továbbra is gond az üvegvisz- szaváltásról szóló tájékoztatók elhelyezése. Jó jel viszont ugyanakkor, hogy a (külön beváltóhely- lyel rendelkező) nagyobb üzletekben ezt a problémát megoldották. A vásárlókat rendszerint megfelelően tájékoztatják az árakról, a bolti dolgozók az átárazásban komoly tapasztalatokat szereztek, s van elegendő átárazógép is. Néhány területen azonban (például hús és húskészítményeknél) nem oldották meg az egyedi árjelzések használatát, s a vásárlók így nem tudják azonosítani az adott termékeket. A vizsgálat a környezet kultú- ráltságát elfogadhatónak ítélte meg. Az egységek belső képe inkább a peremkerületi és községi kisboltokban volt kifogásolható. Ezt a zsúfolt eladó- és raktártér idézte elő. Figyelembe véve a fogyasztói érdeksérelmeket, a vizsgálat megállapítja, hogy: azok együttes aránya meghaladja a 45 százalékot, ami igen magas aránynak mondható. A felügyelőség pénzbüntetéseket is kirótt, ezek összege 21 ezer forint; az átlagbírság így mintegy 1170 forint volt. A módosítások jegyében A T. Ház ma kezdődő ülésszakára tervezett kilenc napirend közül öt egy-egy korábbi törvény módosítására tesz javaslatot. A döntés vita nélkül — várhatóan — ezúttal sem megy majd, hiszen már számos észrevétel hangzott el egy-egy ésszerűtlen elképzelés kapcsán. Vegyük például az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló módosító javaslatot, amely — hogy úgy mondjam — „megrengette” az erdei embereket, mert veszélyben látják évtizedes munkájuk gyümölcsét, hazánk erdei kincseit. A tervek szerint felparcellázható fás területek sorsa egyenlő lenne a pusztulással, hiszen a sok tulajdonos között elveszik az erdő. Holott, össztársadalmi érdek lenne a közös védelmük ezernyi szempont alapján, hogy ne emh'tsünk egy olyan általános megfogalmazást, miszerint: „aki fát ültet, bízik a jövőben”. De ki fog a sok gazda közül csemetét ültetni, amikor kivágni érdemesebb... A másik, vitára alkalmat és alapot nyújtó javaslat a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvénymódosítási javaslat: a földtulajdont érinti többek között, amelynek jogi rendezése még napjainkban is „pontatlan” mind a téeszből való visszaigénylés, mind az örökösödés szempontjából. Ezt az tudja igazán, aki a maga jogán belekeveredik az ügyintézés bürokratikus labirintusába. Most a honatyákon a sor, hogy véglegesen és egyértelműen rendezzék a vitás kérdéseket, hiszen az élet itt is sürget... Várhatóan nagy érdeklődés kiséri majd az előreláthatóan négynaposra tervezett ülésszakon a bős-nagymarosi beruházás helyzetéről — folytatásról, részleges vagy végleges leállításról — szóló tájékoztatót, amelyet a kormány terjeszt az Országgyűlés elé. Egy biztos: a képviselők türelme fogytán, szorongatott helyzetben vannak a választóik egyre szaporodó kérdései, tiltakozó aláírásai miatt, de nyomasztja a lelkiismeretüket az ország érdekében vállalt felelősség is. Közülük nem egy ismét alapos dilemmába esett, mondván, nem tudja eldönteni a még ma is hézagos információk birtokában, hogy mikor tesz jót: ha a vízlépcső mellett vagy ellene foglal állást. Márpedig ezen az ülésszakon pontot kell tenniük az immár végeláthatatlanná kerekedett — politikai, gazdasági, nemzetközi egyezményi problémává sűrűsödött — ügy végére. S egy egész ország általános megnyugvása érdekében. Az ülésszak valamennyi témája szorosan összefügg gazdasági helyzetünkkel, amelynek — így a költségvetésnek — a stabilizálása a legfontosabb feladat. Tartják, az idő pénz! A parlamenti vitákra szánt idő ezúttal a szó szoros értelmében véve . érték, s nem költségben, hanem — a pénzünkért...! Szilvás István Áremelések — szinte naponta: nagy az árakkal kapcsolatos bizonytalanság (Fotó: Perl Márton)
