Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 27, szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 9. Bevásárolunk Kennedy vitorlázott, Carter kocogott Elnökök játékai Földcsuszamlás, hegyomlás Mentőosztag tagjai kutatnak az áldozatok után a hosszan tartó esőzések miatt bekövetkezett földcsuszamlás után. Az elmúlt hét során 77 ember halt meg az árvíz és a földcsuszamlások következ­tében. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Egyik reggel arra ébredtem, hogy zúg a fejem, kapar a tor­kom. Bekapcsoltam a rádiót. Éppen az aktuális heti áremelé­seket magyarázta az ügyeletes kommentátor. Amint hallgat­tam, egyszerre csak nagy-nagy melegséget éreztem a szívem tá­ján, és mintha áramütés ért vol­na, kigyulladt bennem a fölisme­rés. Rögtön oldalba is böktem békésen szunyókáló nejemet. — Ne aludj ilyenkor, Amál- kám! Azonnal öltözz, indulunk a közértbe! — Mi történt, valami baj van? — meredt rám érteden, álmatag képpel. — Olyan sápadt vagy, Józsi! — Az nem számít. Hozd ^az összes szatyrot, meg a nagyma­ma nagy kosarát! Bevásárolunk. — Minek? Tegnap mindent megvettem, ami kell. — Ostoba némber, ne vitat­kozz! Mit értesz te a nagypoliti­kához? Veszünk ötven kiló sót, egy mázsa cukrot, hatvan kiló fa­héjat, két mázsa lisztet, meg... mit tudom én, ami még van. — De hiszen mindketten cu­korbetegek vagyunk, Józsi, nem is ehetünk cukrot... — Nem baj, majd jövőre elad­juk dupla áron, vagy elcseréljük márkáért. Én bízom a kormány szavában, akkor pedig ez az üz­let. — Te jóságos isten, csukd be a szemed, apukám, mert még fel­gyújtják a lakást a szikrák! Csak feküdj nyugodtan, hozom a láz­mérőt. De becsüld meg, mert ez is drágább! Hozta. De nem sokra ment ve­le, mert a felső végén kispriccelt a higany. Az a drága higany... — Sejtettem — zokogta a ke­zeit tördelve. — Te is elkaptad. Ez a felvásárlási láz... Mibe fog ez még kerülni nekünk... — Ne vitatkozz, asszony, in­duljunk! Amikor lesöpörtük az utolsó palackot is a közértben, kissé megnyugodtam. Kiürült a zse­bem, s mintha a lázam is alább szállt volna... De vesztemre újra bekapcsoltam a rádiót, és meg­hallottam az OTP-reklámot. El­szaladtunk hát az OTP-be; és föl­vettük a legmagasabb összegű személyi kölcsönt. Azután kér­tünk lakásfelújítási hitelt, áruvá­sárlásit, meg mindent, amit csak lehet. A végén még megspékel­tük egy kis bankkölcsönnel is., — Miből fizetjük vissza, Jó­zsi? — sopánkodott az én Amál- kám, miközben a szekrényajtót támasztotta, nehogy kifolyjanak belőle a százezres kötegek. — Miből, miből? Modernizál­juk a gazdaságunkat. Veszünk új bútort, új kocsit, meg mit tudom én... — Igen, de miből fizetjük visz- sza? — Ne aggódj, anyukám. Jö­vőre már a mellényzsebből ki­vágjuk ezt a rongyos néhány százezret. Nem hallottad? Már nyomják az ötezres bankót! Ha meg nem, akkor részvényt bo­csátunk ki. — És azután mi lesz? — Leányvállalatot alapítunk. Szolgáltató leányvállalatot. Az mindig nyereséges. Kis befekte­tés, kemény valuta... — És ha a leányvállalat önál­lósítja magát? — Akkor megadóztatjuk, és bepereljük szülőtartásért. — És ha nem akar majd eltar­tani bennünket? — Akkor hálátlan perszóna, nem érdemli meg, hogy egy éle­ten át gürcöltünk érte. Miatta vertük magunkat adósságba. Hát ez a hála? Átadjuk az OTP- nek, hajtsa be rajta az adósságot. Küldje ki a végrehajtót, az úgyse kérdezi, ki az adós... Ha okosan csináljuk, a végén talán még ne­künk is jut belőle egy kis hála­pénz... (— e) Thomas Jefferson, az Egye­sült Államok egykori elnöke sze­rint „a labdajátékok túlságosan igénybe veszik a testet, és nem hagynak kedvező nyomot a lé­lekben.” Jefferson nem volt egyedül ezzel a sommás megálla­pítással, hiszen, mint a történe­lem is igazolja, a politikusok a legjobb esetben is csak hirdetik és nem alkalmazzák a rómaiak bölcs véleményét: „Ép testben ép lélek.” De hogy miért a labda­játék volt a nemkívánatos, ezzel még adós a történelem. Azt vi­szont már tudjuk, hogy a Fehér Ház lakói között akadtak sport­barátok. Lincoln például kedvel­te a távol- és magasugrást, Teddy Roosevelt azzal dicsekedett, hogy 4800 trófeát őriz otthoná­ban, John Kennedy vitorlázott, Nixon kuglizott. Gerald Ford golfozott, Jimmy Carter koco­gott, Reagan pedig súlyt emelt. „Januárban minden idők leg- sportosabb elnöke költözött a Fehér Házba — írta a Sport Il­lustrated George Bushról. — Az új lakó az amerikai történelem legaktívabb és sokoldalúan spor­toló elnöke. Az őt megelőző 40 elődje közül ugyanis senki sem végzett annyiféle és olyan sikeres sporttevékenységet, mint ő. Ge­orge Bush tehát az Egyesült Ál­lamoknak az első olyan elnöke, aki tudja, hogy mi a különbség a hátvéd és a középcsatár, a tizen­egyes és a közvetett szabadrúgás között.” Bush nyilván értő szemlélője lesz a játéknak. Bár ideát az a ta­pasztalat, hogy a nézőtér külön- mérkőzéseinek többnyire az az oka, hogy csupa szakember ül a lelátókon. Noha vulkánkitörésekről és földrengésekről gyakrabban ol­vashatunk, olykora földcsuszam­lások, hegyomlások is komoly anyagi károkat okozhatnak, em­beréletet is követelve. A földcsu­szamlásra az jellemző, hogy ma­gasabb helyekről földtömegek zúdulnak alá. Ilyen földmozgá­sok maguktól is létrejöhetnek a szintkülönbség és a kőzetek vagy a talaj szerkezetét destabilizáló más tényezők hatására. Ezek kö­zül a leggyakoribbak a víz és a fagy: az előbbi átáztatja, mozgé­konnyá teszi a talajt, a másik ap­rítja és mozgatja a kőzeteket. A földcsuszamlások mérete igen változó lehet a néhány mé­teres helyi jelenségtől (elég ah­hoz, hogy egy telektulajdonos építkezési terveit tönkretegye), a több kilométeres, tájképet meg­változtató természeti katasztró­fákig. Kellemetlen tulajdonsá­guk, hogy hajlamosak a „vissza­esésre”, azaz ugyanazon a helyen többször is felléphetnek. Másik sajátságuk, hogy gyakran fordul­nak elő emberlakta területeken, sőt a földcsuszamlások jelentős részét éppen az ember tevékeny­sége váltja ki azáltal, hogy meg­bolygatja a kőzetek és a talaj egyensúlyát, vízháztartását, vagy éppen elhord belőle, esetleg dombot épít. A lezúduló kőzettömeg okoz­ta 1966-ban Aberfan walesi bá­nyavároska katasztrófáját. A vá­rost csaknem 200 méter magas mesterséges dombok, meddőhá­nyók övezték ábánya homokkő­törmelékéből: felszínüket agyagréteggel borították be. A bányák megváltoztatták a kör­nyék felszíni viszonyait, és egyik alulról teljesen átázott. Az át­ázott kőzet egy bizonyos víz- mennyiségig szilárd, de egy ha­tárérték után saját súlyától ösz- szeomlik, híg iszappá változik, és víz módjára mozog. A domb ezt az értéket egy heves zápor után érte el: a hányó összeomlott, és a város felé sűrű, iszapos kőzettör­melék-áradat indult meg. Az omlás elsodorta az egyik lakóne­gyedet és iskoláját, 116 gyerek­kel és 5 tanárukkal; rajtuk kívül 23 ember lelte halálát a nappal csaknem üres házakban. A vizs­gálat sorozatos mulasztásokra derített fényt: a bányavállalat el­mulasztotta a hányok kijelölése­kor a talajmechanikai vizsgálato­kat, és a dombokat sem ellenő­rizték. Hasonló katasztrófa történt 1972-ben Nyugat-Virginiában, ahol az esőzés hatására egy bá­nya szennyvizét tároló mestersé­ges tó földgátja omlott össze. A lezúduló iszapos áradat magával sodorta a bányatelepet és 118 la­kóját. Ebben az évben a Fülöp-szi- geteken, Tachoban pusztított földcsuszamlás; február 6-án a hosszan tartó esőzés miatt követ­kezett be. 77 ember halt meg. Vigyázat, a gazdi harap! Ha egy kutya megharap valakit, az természetes. Ha egy ember megharap egy ku­tyát, az szenzáció. Hogyan minősítsük ezek után a Jediót Ahronót hírét, mely szerint egy Tel Aviv-i tanárnő megharapta a sintért? A történet tulajdonképpen banális. Az ifjú — és mint látjuk — vérmes hölgy a tengerparton napozott, miközben kedvenc kutyája párkereső kalandokba bocsátkozott. A gazdi számára nem volt ennyire ese­ménydús a délután, figyelmét nem kötötte le semmi és senki, így azután egyszercsak azt látta, hogy kutyáját egy hurkos ember méregeti, óvatosan közelít feléje, majd be­gyakorlott mozdulattal foglyul is ejti. A tanárnő sem váratott magára, a biztos kime­netelűnek látszó dulakodás helyszínére rohant, és a sintérre vetette magát. A hír szűkszavúan bánik a részletekkel. Nem tudni, hogy az agressziót megelőzte-e diplo­máciai alkudozás, és érthetetlen a túsz passzivitása is. Tehát nincs szenzáció, csak rejtély. Az állatok viselkedését tanulmányozó etológusok szerint ugyanis az állat örökli, az ember tanulja az agressziót. Nyitott a kérdés, hogy kitől? Új francia kisautó Kíváncsi hölgy tekinti meg az egyik párizsi kiállí­tóteremben a Pix Band ne­vű új francia kisautót. A holdjárműre emlékeztető kétüléses vá­rosi gépkocsi műanyag ka­rosszériáid és 617 köbcenti­méteres mo­torjával órán­kénti 90 kilo­méteres csúcs- sebességre képes. (Telefotó — MTI—Külföldi Képszerkesztőség) Mindennapi nyelvünk Egyre gyakrabban mazsolázunk...?! 1 2 3 4 5 6 7 3 8 9 10 11 12 13 2 14 □ Ti 16 17 3 TŐ 20 3 21 □ 3 J 23 24 □ 25 26 27 28 □ 29 30 □ □ ■ _ 32 33 34 _ 35 lZ 3 36 a _ 37 38 □ □ □ □ 39 1 40 r 41 r r 42 r 43 44 45 47 / 48 ■ r 49 50 51 r 52 L 53 54 55 r 56 57 58 59 60 61 62 63 H r 64 65 ÜT □ Mai nyelvhasználatunk jel­lemző szóhasználati jelensége és gyakorlata, hogy a sajtó hasábja­in, a rádió és a televízió adásai­ban egyre gyakrabban jut kifeje­ző, közlő szerephez a mazsola szó és néhány továbbképzett alakja: mazsolás, mazsolázás, mazsolázik, kimazsoláz stb. A tésztafélék ízesítéséül hasz­nált, vagy csemegeként fogyaszt­ható mazsola megnevezésére szolgáló olasz eredetű szó újab­ban áttételesebb, képletesebb használati értékben, átvitt jelen­tésváltozatokban vállal kulcssze­repeket szóban és írásban egya­ránt. Példatárunkat úgy sorakoz­tatjuk fel, hogy abból az is kitűn­jék; hogyan vált át az alapjelen­tés átvitt értelmű közlő, kifejező szerepet vállaló nyelvi formává. Természetesen mindig a megfe­lelő beszédhelyzet, szövegössze­függés, s a szöveget formáló egyén vagy közösség állásfogla­lása, szándéka is szerepet játszik abban, hogy milyen jelentésár­nyalatok kapcsolódnak a mazso­la szóhoz: „A jövő év tervei kö- 1 zött szerepel a töltelék nélküli mazsolás tésztájú sütemény” (Népújság, 1988. dec. 21.). — „A csemegeként közkedvelt ma­zsola ára is felment” (A társalgá­si nyelvből). Hallottuk ezt a szövegrészletet is egy igényes közéleti vitafó­rumon: „A szellemes humor mazsolái val ízesítette, fűszerezte mondanivalóját”. A jelentésvál­tásai még beszédesebb ezekben a szövegösszefüggésekben: „Ma­napság már úgy kell keresni az értelmes, bátor szót az újságok tudósításaiban, mint a garasát fogához verni kényszerülő asz- szony kalácsában a mazsolát” ^Magyar Nemzet, 1989. febr. Á mazsoláz, kimazsoláz igea­lakok feltűnően gyakori jelent­kezése sem célszerűtlen szóhasz­nálatijelenség. Erről bizonykod­nak ezek a szövegrészietek: „Még sokáig szemelgethetnénk, mazsolázhatnánk az idetartozó példák közül” (Új anyanyelvi kaleidoszkóp 66.). Nem véletle­nül került párba a szemelgetés a mazsoláz ige. A rokonértelmű- ség képzetkörébe tartozó szede­get, kiszedeget, kiszemelget, ki­válogat, kiválaszt igealakok so­rába szervesen illeszthetők bele ma már a mazsoláz, kimazsoláz igék is. Erről bizonykodnak ezek a szövegrészietek: „Maksa Zol­tán padfirkákat mazsolázott” (Ifjúsági Magazin, 1989. 2. sz.). — „Ebből a területből (az Óbu­dai hajógyári szigetből) minden­ki mazsolázni szeretne” (Televí­zió: Esti Híradó, 1989. máj. 2.). — „Mégsem mondhatnám, hogy kimazsoláztam ezt a roppant szöveget, Szabó Lőrincné levele­zését” (Tiszatáj, 1989. 2. sz.). — „A jó szemű edzők kimazsoláz­zák a legígéretesebb versenyző­ket” (Magyar Hírlap, 1988. nov. 23.). Ehhez a szövegrészlethez kapcsolhatjuk azt a szóhasznála­ti gyakorlatot, hogy a sportnyelv­ben is divatozik a mazsolázás: ,, Mazsolázás következik a sport- eseményekről” (Telesport, 1989. jan. 22.). — „Igazi mazso­lagól (?). (Televízió: Esti Híra­dó, 1989; máj. 15.). — „Nem ar­ról volt szó, hogy a mazsolák nem tudnak vitorlázni” (Televí­zió, 1989. máj. 8.) A nem is olyan régen argóízű mazsola szóalak a bizalmas be­szédhelyzetekben a kezdő, gya­korlatlan autóvezető minősítésé­re szolgált. Ma már a sajtó nyelv- használatában is szerephez jut: „Már az sem jelenthet mentséget, ha történetesen mazsolák róják eszeveszettül az utakat” (Nép­újság, 1988. nov. 24.). A gyámol­talanság, a gyakorlatlanság, a gyávaság, a tapasztalatlanság, az ügyetlenség jelzésére használt mazsola megnevezés a televízió­ban látható szinkronizált filmek sző vegeiben is jelentkezik: ,,Deén nem vagyok vasárnapi mazsola” (Nők a volánnál, 1988. dec. 19.). Dr. Bakos József Áruházban — Ez az öltöny pompásan áll a kedves vevőn, mintha egyenesen rászabták volna — dicséri portéká­ját az eladó, majd így folytatja: — és olyan olcsó, hogy mi ezen semmit sem keresünk. A vevő ezt nem hiszi: — Ugyan kérem, ha semmin sem keresnek, akkor miből tartják fenn magukat? A választ a vízsz. 1., és a függ. 14. sorban találják, megfejté­sül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: I Az eladó vála­sza (zárt betűk: H, M, G, I). 14. Gyomirtó növényvédő szer. 15. Az eső egyik kedves jelzője. 16. Gép­kocsimárka. 17. Angol törvény (act). 19. Francia filmszínész (Je­an). 20. Tetőfedő anyag. 23. Takar­mánytároló. 24. Becézett Árpád. 25. — vonal: a két világháború kö­zött kiépített erődítményrendszer a francia-német határon, francia te­rületen. 29. Pán isten hangszere. 30. Görög betű. 31. A felszántott és be­vetett föld porhanyóvá egyengeté- se. 32. Indulatszó. 33. Leg betűi. SS....' Helens, angol város. 36. Ró­mai ötszázöt. 37. Adnak neki. 38. A kérdezés művészete, helyes mód­szere. 39. Egykori tomászegyesület. 41. Gallium vegyjele. 42. Argon vegyjele. 43. Út idegen rövidítése. 45. Két névelőnk. 46. Híres szíriai romváros, az asszír Guzana. 49. Fá­ba vés. 50. Mez betűi. 52. Szerencse a lottóban. 53. Kalcium és nitrogén. 54. Házat emel. 56. Szovjet filmren­dező (Mihail). 57....voluntas sup- rema lex. Az abszolutizmus jelmon­data: a király akarata a legfőbb tör­vény. 59. Kiejtett kettős betű. 61. Idegen női név. 62. Hangremegtetés a zenében. 64. Klabund: Krétakör c. színművének női főalakja. Bajor Gizi nagy szerepe volt. FÜGGŐLEGES: 2. Szeretettel, átfog. 3. Városi közúti jármű. 4. Kecskemét irodalmár polgármeste­re volt (Elek). 5. Lábatlan Géza. 6. Sír. 7. Exkirályné. 8. Német ág (ast). 9. C betűnk egyik alakja. 10. Madár. 11. Esze van. 12. Becézett női név. 13. Olasz női. név (Patti). 14. A vízszintes 1. számú sor folyta­tása (zárt betűk: A, K, K, T). 18. Kortárs irodalomtörténész és kriti­kus. 21. Végeláthatatlan, terjengős. 22. A sötét éjszaka egyik jelzője. 25. Eltisztítja az edényeket. 26. Japán társasjáték. 21. Nagy Ádám. 28. Te­legram. 34. Egyforma betűk. 37. Nagyobb kosár. 40. Finnország har­madik nagy városa. 44. Tüzes pe­csenyebor. 47. Elek. 48. Rangjelző. 51. Ä Berni-Alpok csúcsa a Finster- aarhom csoportjában. 53....publi­co. Latin kifejezés: nyilvánosan. 55. Angol idő (... is money, az idő pénz). 56. Második világháborús szovjet repülőgép. 58. „Mentsétek meg lelkeinket”! 59. Tengeri halfaj­ta. 60. Hév betűi. 61. Ezernegyven- kilenc a régi Rómában. 63. Vissza­ül. 65. Egyforma betűk. Beküldendő: vízszintes 1. és függő­leges 14. A megfejtéseket május 31-ig küld­jék el. * Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne politizálj, fogj hoz­zá azonnal a munkához. A helyes megfejtők közül a kö­vetkezők nyertek könyvet: Balogh Lászlóné (Hatvan), Birkás Józsefné (Füzesabony), Földesi Sándor (Mátrafüred), Körösi Jánosné (Eger) és Pózvári Enikő (Eger). Gratulálunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom