Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-26 / 122. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 26., péijtek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Az eredményekről beszéljünk Az elmúlt negyven évben ahhoz szoktattak bennünket a politikusok, hogy a mellüket verték, mindenről mint eredményről számoltak be. Elvárták, hogy a nép még azért is hálás legyen nekik, ami nem az ő érdemük volt, vagy éppen nem is volt eredmény. Újabban az ellenkező véglet a jellemző: csak a hibákról beszélnek. Mi volt a legnagyobb hiánycikk? Most arról akarok szólni, ami mai probléma: a jelen politikának sem illik az eredményeiről szólni. Nem az a hiba, hogy az utóbbi évben elkövetett hibák hangos és türelmetlen kritikát kapnak, hanem az, hogy nem vesszük tudomásul azt, ami jó. Néhány példát említek. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt negyven esztendő legnagyobb hiánycikke a szabadság volt. Nekem a mai magyar társadalom annyival többet ér, mint a korábbi, hogy ahhoz képest kisebb rossznak tartom a 16 milliárd dolláros adósságot. Már csak azért is, mert ez teszi lehetetlenné a régi módon való gazdálkodást és politikát. Aki azt hiszi, szorongató gazdasági helyzet nélkül nem került volna sor a politikai őrségváltásra, a demokratizálódásra, nem ismeri a korábbi rendszer természetét. Én még nem vettem hasznát a világútlevélnek, de értékelem. Valaha odaadtam volna érte a jövedelmem tíz százalékát. A kisemberek kiutazó százezrei számomra nagy eredményt jelentenek. A nyugati utak tudat- és igényformáló hatása hosszabb távon dol- lármilliárdokat hozhat. A bezár- tan takarékosságra kényszerített nép országa szükségszerűen eladósodik, a nyitott határok pedig feltételei a sikernek. Mindennek gazdasági kihatásait nehéz számszerűsíteni, de hasznát az összes nemzetközi tapasztalat igazolja. Önbecsülés itthon, tekintély külföldön Az ország lakosságának fele a csökkenő bérekre és nyugdijakra több munkával reagált. Amelyik nép ezt teszi, annak nem kell félnie a jövőtől. Ekzel nem azt mondom, hogy egészségesnek tartom, hogy ma Európában nálunk a leghosz- szabb a munkaidő. Sőt! Ezen változtatni kötelességünk. Azt viszont állítom, hogy csak olyan néppel lehet politikai és gazdasági haladást megvalósítani, amelyik a nagyobb jövedelmet a kényelmesebb élet elé helyezi. Legyünk büszkék arra, hogy a falusi életformában élő lakosság szinte világszínvonalon oldja meg lakáshelyzetét a spontán szerveződő együttműködéssel. Hogy az életszínvonal csökkentésével párhuzamosan bevezetett jövedelmi adózás és a stagnáló nagy- vállalati szektor ellenére még a múlt évben is dinamikusan nőtt a kisvállalkozási szektorban a termelés. Nőtt a nemzetközi tekintélyünk. Jó százötven éve nem volt a magyarságnak olyan jó a nemzetközi sajtója, mint jelenleg. Politikai életünk megújulásának az eredménye ez, de bokros érdemei vannak ebben annak is, hogy két minisztériumunk, a külügy és az igazságügy kiváló munkát végzett. Messze vissza kellene mennünk a történelembe ahhoz a korhoz, amikor a magyar külpolitikát dicsérni lehetett. Az e téren elérteket tehát sikerként könyvelheti el a kormányzat, és a közelebbről érintettek. Ameny- nyire elmarasztalható volt az igazságügy 40 éves munkája, any- nyira elismerésre méltó, amit a törvényelőkészítésben a közelmúltban végzett. Az adóreform bevezetésével kapcsolatban is csak a hibák kapnak hangot, szinte minden vezető óvakodik attól, hogy a reformot védelmébe vegye. Pedig ez az adórendszer nyílt szakítást jelent a sztálinista pénzügyi mechanizmussal, egyértelműen azt vezeti be, ami minden nyugati országban évtizedek óta bevált. Ezt a nagy minőségi átállást akkor tettük meg, amikor ettől teljesen függetlenül jelentős mértékben kellett csökkenteni az életszínvonalat, mindenekelőtt az ellenőrzött jövedelmeket. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben alkotott téves megítélésért nem a közvélemény a hibás, hanem az a vezetés, amelyik nem vállalta személyesen a megmagyarázás népszerűtlen feladatát. A pesszimizmus fékező hatása A magyar hírközlésben óriási minőségi változás következett be. Még egy esztendővel ezelőtt sem lehetett várni, hogy az évtizedekig különböző szempontok képviseletére.kényszerített újságírók szinte napok alatt kiváló szakemberek lesznek. A sajtóban beállott változást mutatja az a tény, hogy az átlagosnál lényegesen jobban emelkedő árak ellenére nőtt a lapvásárlás. Ha valaminek a fogyasztása még csökkenő jövedelmek mellett is nő, akkor a közgazdaságtudomány szerint csökkent az ára. Ha ma a 4 forintos újságban tízszer annyi olvasnivalót talál a vevő, mint korábban a 2 forintosban akkor ma az egységnyi olvasnivaló ötödébe kerül. Én ma tízszer annyi magyar újágot olvasok, mint a megelőző évtizedek átlagában. Optimista vagyok, mivel tudom, nem vagyok e téren sem egyedül. Mindezt azért írtam le, mert szilárd meggyőződésem, hogy a kibontakozáshoz vezető úton a túlzott pesszimizmus éppen olyan fék, mint a túlzott optimizmus. A jövőnk záloga, hogy elhiggyük, soha nem volt nagyobb a mi életünkben a kibontakozás esélye, mint jelenleg. K. S. Palánta—napenergiával A horti Kossuth Termelőszövetkezet 18 ezer négyzetméter fólia sátrai alatt az energiatakarékos napfény biztosította a hat és fél millió szál paradicsómpalánta növekedését. A „PETŐ” nevű amerikai fajtákból a szabadföldre, 220 hektárra ültetik ki a bő termést hozó, jó minőséget biztosító palántákat. A kiültetés előtti gyomlálást végzik az asszonyok a fóliasátor alatt... (Fotó: Szabó Sándor — MTI) Akadnak még kiaknázatlan lehetőségek... Megyénk idegenforgalma a tények és tervek tükrében Mint ismeretes, szűkebb hazánk jelentős szerepet játszik a honi idegenforgalomban. Ezt erősítette meg az a sajtótájékoztató is, amelyet e témakörrel kapcsolatosan tartottak a közelmúltban az egri SZOT Gyógyszállóban. Az erre az alkalomra készült írásos anyag sok-sok figyelemre méltó tényt, gondolatot tartalmaz. A számok arról árulkodnak, hogy a megye kereskedelmi szálláshelyeit 1988-ban 257 ezer vendég vette igénybe. A rubel elszámolású országokból érkezők számának dinamikus fejlődése tavaly megtört, s a forgalom a 80-as évek első felének szintjére esett vissza. Ennek alapvető oka, hogy a Szovjetunióból és Lengyelországból a korábbinál jóval kevesebben érkeztek. A konvertibilis viszonylatra a növekedés jellemző, s a legfontosabb küldőországok Hollandia, illetve az NSZK. A belföldi forgalom 1985 óta folyamatosan mérséklődik. Ami a látogatottság területi alakulását illeti... Megállapítható, hogy Eger a turizmus szervező központja: a vendégek 64 százaléka itt száll meg. Köztudott, hogy Hevesben két idegen- forgalmi tájegység található: a mátra-bükki, valamint a közép- tiszavidéki. A középtávú fejlesztési program fő célkitűzése a műszaki infrastruktúra bővítése és az idegenforgalmi fogadóképesség további javítása. A Mátra- Bükk üdülőterületen a szálláshelyek fejlesztésére elsősorban a bővítés-rekonstrukció volt jellemző. Megnyílt a síkfőkúti felújított túristaház, bővült az egri kemping, elkészült a korszerű felsőtárkányi fogadó, s az idei év elején lépett üzembe az egyik legjelentősebb beruházás, az egri SZOT Gyógyszálló, Az idén tovább gazdagodik a két körzet: a megyeszékhelyen a Mecset Motellel és a szépasszonyvölgyipanzióval, s a Dobó utcában elkezdődik egy fogadó építése. Új kemping kezdi majd meg működését Bükkszéken, s megindul az erdőtelki Buttler-kastély rekonstrukciója is. A téli sportolási feltételek javítására a Mátra- bükki Intézőbizottság külön programot dolgozott ki. A tanácsok eddig is jelentős pénzeszközökkel segítették az idegenforgalmi célok megvalósítását. Megyénk gazdag és egyedinek Ítélhető faunája és flórája üdülésre, kirándulásra, sportolásra, emellett pedig gyógyulásra is alkalmassá teszi a térséget. A termál- és gyógyturizmus szempontjából kiemelt jelentősége van Égernek, Parádfürdőnek, Bükkszéknek. A közismert fürdőhelyek mellett már a közeljövőben potenciális lehetőséget kínál az egerszalóki gyógyvízkincs hasznosítása, hosszabb távon pedig Kisköre természetes melegvizének kiaknázása. Az említett tényezők — sajnos — csak országos vonatkozásban fejtenek ki vonzóhatást, jól- lehet intenzív fejlesztések révén komoly mérvű nemzetközi látogatottság is elérhetővé válik. A gyógyfürdőzés mellett számottevő lehetőségeket rejt magában az ivókúra alkalmazása is. A kezelésnek külföldön ez szinte már elengedhetetlen része, míg hazánkban csak az utóbbi esztendőkben kezdik felismerni ennek fontosságát. Hosszú-hosszú időszakokon keresztül csupán az előkészítés gondjai jellemezték gyógy- és termálturizmusunk fejlesztését. A munkák tervszerű megvalósítását — többek között — az is lefékezte, hogy a Mátra-Bükk régió nem rendelkezett — s ma sem rendelkezik — a kormány által jóváhagyott hosszútáyú fejlesztési programmal. Úgy tűnik, hogy erre 1990-ben talán sor kerül majd. A nehézségek, a problémák ellenére az elmúlt két-há- rom évben a tárgyi feltételek javítására konkrét intézkedések, is történtek. Nem utolsó sorban azért, mert egyre többen kezdték el felismerni a gyógyturizmus- ban rejlő gazdasági lehetőségeket. így például megindult a bükkszéki strand rekonstrukciója. Az egri strand területileg nem bővíthető, éppen ezért csak a meglévő létesítmények korszerűsítésével, a szolgáltatások színvonalának emelésével lehet ennek vonzását fokozni. A fentebbiek folyamán már részint szóltunk róla, hogy a gyógyidegen- forgalommal összefüggésben nem lehet megfeledkezni Eger- szalókról. A fejlesztés itt több szempontból is előnyös vállalkozásnak ítélhető: egyebek mellett megemlíthetjük a térség jó megközelíthetőségét, a főváros, illetőleg Eger közelségét, továbbá azt a tényt is —s ez környezetvédelmi szempontból ideális -, hogy olyan területről van szó, amely külső behatásoktól még teljesen mentes. Égy bizonyos: amennyiben a gyógyidegenfor- galmi fejlesztések nem szorulnak háttérbe, úgy ez a szféra egyik „vivő” ágazata lehet szűkebb hazánk gazdaságának. Az előrelépésnek azonban — már rövid távon is — szinte elengedhetetlen feltétele olyan kormányszintű intézkedések életbe léptetése, amelyek mérséklik, a későbbiek során pedig kiiktatják a ma még kétségkívül meglévő fékező tényezőket. A turizmussal összefüggő szervező-koordináló tevékenység a megyei tanács kereskedelmi osztályának egyik központi feladata. Az idegenforgalmi propagandának alapvető célja, hogy felkeltse a tájegység iránti érdeklődést. S bár ezzel kapcsolatosan az elmúlt időszakokban sok-sok figyelemre méltó eredmény született, az optimális helyzettől még messze vagyunk. Elég például arra utalni, hogy az úgynevezett nemzeti kiadványokban a Mátra-Bükk, valamint a Közép- tiszavidék még mindig nem kapta meg azt a helyet, amely megilletné. Emellett sok esetben szemléletbeli akadályok is jelentkeznek, ugyanis egyes vezetők a propagandával való foglalkozást másodrendű fontosságúnak vélik. A jövőre vonatkozó elképzelések között szerepel egy egri idegenforgalmi tájékoztató iroda létrehozása, mégpedig a megyei múzeumi szervezet és az idegen- forgalmi hivatal együttműködése révén. Mindez lehetőséget teremtene egy számítástechnikai információs adattár létrehozására és gyakorlati alkalmazására is. Tennivalókban tehát nincs hiány. Cselekedni azonban gyorsan kell, jóval gyorsabban annál, mint tettük azt régebben. Már csak azért is, mert nem vagyunk olyan gazdagok, hogy az idegen- forgalom által kínált bevételeknek akár csak egy töredékéről is lemondjunk... (sárhegyi). Zöld színbe burkolt bizalmatlanság?! Évtizedek mulasztásai, rossz döntései elleni népharag napjainkban oda vezetett, hogy minden régi gondért is az új próbálkozásokon keresztül fizettetik meg a számlát vagy folytának el érdekcsoportok új kezdeményezéseket környezetvédelmi érvekbe burkolva. A környezetvédelem azhonban egyetemleges, mindannyiunk érdekét kell, hogy szolgálja, és nem lehet ezt senkinek, egyetlen érdekcsoportnak vagy csoportosulásnak kisajátítani. A megoldás pedig érdekegyeztetés és kompromisszum árán jöhet létre! Sokszor elhangzik a vád, hogy dilettáns, hozzá nem értő, be nem váltott ígéreteket tartalmazó döntések születtek. Ugyanakkor az új beruházásokról szakmailag felkészületlen vélemények hangzanak el "csak” alapon elutasítva a körültekintő, granciákat felállító és megkövetelő döntés-előkészítéSeket. Az ellenzők nem riadnak vissza hamis, manipulált információk közreadásától sem. így nem csoda, hogy a bizalmatlan állampolgár a rossz tapasztalatok birtokában inkább hisz a kételyeket keltőknek, mint a szakmailag felkészült, tisztességes munkát letenni akarók érveinek. A magam részéről csak ezzel tudom magyarázni, hogy a Népújság 1989. április 24-i számában személyeskedő feleimmel ”Hivatalos környezetvédők — emberek 0-1”adott közre az újság egy olvasói levelet Sz.J. monogrammal. Úgy tűnik, van olyan újságíró akinél az etikus magatartás nem követelmény. Az olvasó észrevételeivel összefüggésben is van megjegyzésem. Biztosíthatom a levélírót, hogy akkor is hasonló lenne a véleményem a HAF ügyben, ha Gyöngyösön vagy Gyöngyösoroszi- ban élnék. Hozzáteszem azonban, hogy a működés ellenőrzésében, a követelmények betartásában is közreműködést vállalnék, nem úgy, mint az ott élők döntő hányada, akik a felelősség elől is megfutamodnak. Ami a nordenham-i G. Becker szájába adott nyilatkozatot illeti: Megnyilatkozásait közreadó újságíró szófordulatai kételyeket támasztanak bennem az inteijút illetően, mivel ismerem a helyszínt és a megvásárolt technológiát is. Az ott folyó tevékenységet és a HAF működését lényeges és eltérő műszaki okok miatt nem lehet egy kalap alatt említeni. Egyébként milyen, etika az, amelyik egy másik emberrel eteti meg a szennyezett mezőgazdasági terméket. Ott kbs 1 kilométerre a kéménytől már lakások vannak, az ott élők azonban mégsem záratják be az üzemet. Gondolom azért, mert bíznak az alkalmazott műszaki megoldásokban, és az ellenőrzések megalapozottságában! Talán nekünk is inkább ezt kellene követni. Úgy látszik, mint hivatásos környezetvédőnek az az osztályrészem, hogy valakik mindig elégedetlenek velem. A több mint másfél évtized, amelyet ezen a területen töltöttem, ezt ékesen bizonyítja. A mátrafüred-sástói kőbánya megszüntetése során a „bányászat ellensége”, az „útépítés akadályozója” megtisztelő címet kaptam. A bélapátfalvi új cementgyár környezeti problémái felszámolásának kezdeményezésekor, a selypi cementgyár portalanítóinak megkövetelésekor a „gazdasági munkák akadályozója” megnevezésjutott ki. Pedig itt sem volt másról szó, mint arról, hogy az ott élők érdekében egy-egy érdekcsoportnak anyagi ráfordítást eredményező intézkedést kellett tenni. Ez pedig nem volt népszerű kezdeményezés. Most pedig a „környezetvédők” és lakosok marasztalnak el azért, mert az országos gyakorlattól eltérő követelményeket támasztva, a szakértők és szakhatóságok véleményét elfogadva egyetértettem a HAF beruházás telepítési pontos helyének kijelölésével. Ezt szakmai meggyőződéssel tettem a telepíteni kívánt technológia megismerése után. Állítom, hogy ha ez az üzem lehetőséget kapna a működésre, büszkén mutogathatnánk, hogy ilyen környezetben is lehet környezetvédelmi igényeket kielégítő üzemet létrehozni. Ezzel nem a H AF-ot kívánom védeni, hanem azt akarom bizonyítani, hogy az előkészítés során egy pillanatra sem feledkeztem meg az ott élők érdekeiről, mert a környezetvédelmi és egészségügyi követelmények teljesülése kezdettől szempont volt. A Népújságban 1986 őszén Lovász András (OÉÁ Gyöngyösoroszi) volt üzemvezető éppen arról panaszkodott, hogy a szigorú környezetvédelmi előkészkítés miatt késik a beruházás indítása. Azt, hogy menyire nem lehet újabban semmit megvalósítani, jól példázza az új Heves város és térsége körzeti szeméttelep kialakításának helyzete. A szakmai vizsgálatot végző tervezők és hátóságok, földtulajdonosok egyetértésével 11 helyszínből végül is kiválasztott terület ellen a hevesvezekényiek tiltakoznak, mondván, hogy a szennyezett levegőt a település kapja. Pedig itt is az a helyzet, ha szakszerű szemétkezelés valósul meg, úgy ez a felvetés nem valós. Kompromisz- szumok nékül nincs előrelépés. Lehet viszont egy összeomlás, ha a fejlődés akadályozására csak elutasítással válaszolunk. Magam részéről annak a híve vagyok, hogy egy problémát ne a tagadás, hanem a „hogyan oldható meg a legkedvezőbben ? "oldaláról közelítsünk meg a környezetvédelmi követelmények betartása mellett. Csak ez visz előre! Ami a gyöngyösi térség nagyságrendi környezeti problémáit érinti, a Gagarin Hőerőmű kén- telenítésének megoldatlanságát nem hallgathatom el. Ha komolyan vesszük a Mátra természeti értékeinek védelmét, az üdülési, gyógyászati, stb. funkcióját, akkor a jelenlegi rekonstrukció befejezésének szorgalmazása mellett égetően sürgető feladat a térségben élők egészségi állapotának megőrzése érdekében is a kénleválasztás megoldása. Eddigi kezdeményezéseink — anyagi okokra hivatkozva — elodázásra kerültek, és nem juthattam hozzá az egészségügy részéről konkrét — térséget vizsgáló — betegséggyakoriságot és halálozási nemeket betegségenként csoportosító adatokhoz, pedig a kéndioxid levegőben történő jelenléte a szakirodalom szerint nem szívderítő adatokat jelez. Az erőmű körzetében, a talajközelben pedig még mérni sem tudja a kéndioxid koncentrációt a KÖJÁL műszer hiányában. Meggyőződésem, hogy a kén- telenítés megoldását mindannyiunknak vállalni kell, akár a villa- mosenergia-áremelés és egységes országos tarifa árán is, mert ha környezetvédelmet és egészséges környezetet akarunk, akkor ezt közösen kell vállalnunk saját érdekünkben. Ezt azonban csak kompromisszumok árán és a szakmai bizalom előlegezésével tudom elképzelni. Bízom benne, hogy a HAF-fal kapcsolatos szakmai véleményem kinyilvánítása kapcsán a lakosság többsége elhiszi, hogy az ő érdeküket képviseltem az előkészítés alkalmával. Sajnos a kialakult körülmények igazságtalanul ezt a bizalmat szerették volna megingatni! Egy biztos! A pálya széléről könnyebb bekiabálni, tanácsot adni, mint felelősen dönteni! Ezt a megoldást én is tudom választani, de a bekiabálásokból még nem lesz góllövés. Ehhez is érteni kell! Bodó Mihály a Heves Megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára
