Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 24., szerda Az Ellenzéki Kerekasztal továbbra is az MSZMP-vel kíván tárgyalóasztalhoz ülni (Folytatás az 1. oldalról) Bizottsághoz. Szűrös Mátyás javaslata feltételezhetően a Politikai Bizottság legközelebbi ülésén PB-ülésen és a jövő hétfői KB-ülésen is szóba kerül. Tóth András szerint az Országgyűlés elnöke egyelőre saját véleményét fejtette ki, s ahhoz vagy a párt érintett testületéinek, vagy pedig a parlamentnek a támogatását meg kell kapnia. A szakértő hangsúlyozta, az MSZMP kormányzó párt, a parlamenttel és a kormánnyal való viszonyának a párt illetékes testületéinek egyetértésével, annak álláspontja szerint kell alakulnia. Tárgyalásokat lehet folytatni a törvényhozással, lehet egyezkedés a pártok között, de viszonylag nehezen képzelhető el, hogy a pártok megállapodását a kormány vagy á parlament koordinálja. Tóth András szerint sokfajta megállapodás képzelhető el az ellenzékkel, a vegyes tárgyalások azonban tisztázatlan viszonyokat hoznának, s nem lehetne utána a döntésekkel érdemben mit kezdeni. Nem az a lényeg, hogy személy szerint ki ül le az asztalhoz, hanem az, hogy kik között zajlik a tárgyalás. Ha a parlament vagy a kormány képviselője folytat megbeszélést az ellenzéki kerékasztallal, akkor az MSZMP megfigyelőként ülhetne csak le. Ligacsov nyilatkozata Lejáratni karriermegfontolásból A személyét ért vádak némely politikai tanulságával, összefüggésével foglalkozik Jegor Ligacsov- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának az a nyilatkozata, amelyet a KB hétfői ülésén ismertettek a testület tagjaival. E nyilatkozat szövegét kedden hozta nyilvánosságra a párt központi lapja, a Pravda. Ligacsov emlékeztetett arra, hogy május 12-én egy tévéműsorban a szovjet legfőbb ügyészség egyik nyomozója, Nyikolaj Ivanov elmondta, az általa vizsgált vesztegetési ügyekben „újabb politikai bizottsági tagok neve bukkant” fel, s őt nevezte meg. A szovjet politikus ezt a kijelentést rosszindulatú provokációnak minősíti, amelynek az a célja, hogy egy ilyen bűntett kapcsán beárnyékolja egy KB-tag becsületét. Ligacsov úgy véli, ennek a lépésnek a célja politikai karriermegfontolásokból lejáratni a jelenlegi pártvezetést. A rágalom — teszi hozzá Ligacsov — igyekszik elterelni a figyelmet azokról a súlyos vádakról is, amelyek Ivanov címére érkeztek vizsgálati módszerei miatt. — Az ilyen rágalmak — hangzik Ligacsov nyilatkozata — nemcsak az én becsületemet sértik, de beárnyékolják a Politikai Bizottság becsületét is. Elismerve, hogy a sajtó általában sokat tesz az átalakítás politikájáért, a magas rangú pártvezető megjegyzi, hogy bizonyos orgánumok rendelkezésre állnak ügyészségi emberek számára ahhoz, hogy tnásókat még a bírósági eljárás előtt bűnösnek kiáltsanak ki, vagy a közvéleményt olyanok ellen fordítsák, akik ellen még csak vizsgálat sem folyik. Az említett tények tisztázását kérve a Politikai Bizottságtól, Ligacsov nyilatkozatában végezetül kifejtette: az igazi demokrácia és jogrend megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy minden szovjet ember szabadon élhessen és dolgozhasson. Éppen e célok elérését veszélyeztetik a politikai karrierizmusból fakadó fenyegetések, amelyek ellen — hangoztatja a kb- titkár—határozottan fel kell lépni. Az SZKP Központi Bizottsága — mint ismeretes — úgy határozott, hogy a nyilatkozatban foglaltak tisztázásának eredményeiről tájékoztatást ad majd. Afgán ellenzék — elutasítás A tincs szándékukban Az iráni székhelyű afgán ellenzéki koalíció már hétfőn este elutasította a Szovjetunióba szóló meghívást. Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettes, kabuli nagykövet a hétvégén Teheránban ajánlotta fel a mu- dzsahedek vezetőinek, hogy látogassanak el Moszkvába és folytassák a tárgyalásokat. A „nyolcak” szóvivője újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy nincs szándékukban elutazni Moszkvába. A leendő afgán kormány összetételével kapcsolatban ismét hangsúlyozta, hogy ellenzik a jelenlegi rendszer részvételét abban. Voroncov teherá- ni tárgyalásain az egyik központi téma éppen a kormány összetétele volt. A szóvivő a Reuter brit hírügynökségnek adott telefoninterjúban úgy vélte, „Voroncov szavaiból azt lehetett kivenni, hogy Moszkva kész beszüntetni Nadzsibullah elnök támogatását”. Közben Pakisztán sürgette a Kabulban Nadzsibullah elnököt hallgatják a Lója Dzsirga, a Nagy Nemzetgyűlés tagjai. A kétnapos ülésen három hónapra meghosz- szabbították a február 19-én bevezetett rendkívüli állapotot (Népújság - tele fotó — MTI) Szovjetuniót: folytassa tárgyalásait az afgán ellenzéki csoportokkal. Szahibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszter hétfőn elhangzott parlamenti beszédében „a tények és a realitások figyelembe vételére” intette Moszkvát és sürgette a párbeszédet felújítását a mudzsahedek- kel. Jakub Han ugyanakkor az ENSZ támogatását is kérte a békés hatalomváltás érdekében. Peking: Normal!: bizonytalanságokkal A kínai televízió és a rádió kedd reggeli jelentése szerint hajnalban Peking dél-nyugati külvárosában kisebb méretű ösz- szetűzés volt a hadsereg egyik egysége és az úttorlaszt őrző diákok között. A „félreértés” miatt kitört verekedésben több diák megsérült, közülük néhányat kórházban ápolnak. A katonák nem használtak fegyvert. Szemtanúk a sebesült diákok számát hetvenre teszik. A rövid összetűzés után a katonák elvonultak. Az éjszaka az említett incidenstől eltekintve viszonylagos nyugalomban telt el. A Tienan- men téren mintegy 25 000 diák és pekingi lakos tartott ülősztrájkot és ügyeletet az esetleges katonai behatolás megállítása céljából. A főváros útvonalain „kamikaze” diákcsoportok járőröz- tek teherautókkal és motorkerékpárokkal. Pekingben a statárium negyedik napján első ízben mutat töb- bé-kevésbé megszokott képet az utca. Nagyrészt helyreállt a tömegközlekedés, az utcákon ismét közlekednek a buszok és a trolibuszok. Az üzletek és a piacok normális forgalmat bonyolítanak le. A posta azonban továbbra sem kézbesíti időben a napilapokat. Arról nincs semmiféle hivatalos hír, hogy mi történik a Kínai Kommunista Párt és a kormány székházában. A legfelső vezetők közül a rendkívüli állapot bevezetése óta senki sem szólalt meg. Kínai források azonban azt állítják, hogy éles harc folyik a vezetésen belül, s ennek kimenetelétől függ, mi történik Kínában az elkövetkező napokban. Több forrás véleménye szerint megkezdődtek az előkészületek a KKP Központi Bizottsága, illetve az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága rendkívüli ülésének összehívására. Állítólag több parlamenti képviselő kezdeményezte a Li Peng kormányfő által meghirdetett statáriális rendelet visszavonását. A pekingi diákok válaszul a kedd hajnali incidensre délutánra tömeggyűlés megtartását irányozták elő a Tienanmen téren. A gyűlés fő jelszava és követelése ugyanaz, mint hétfőn volt: Li Peng miniszterelnök azonnal mondjon le és távozásával egyidejűleg vonják vissza a rendkívüli állapot bevezetéséről szóló rendeletet. Baker a Közel- Keletről „Izraelnek közelednie kell arab szomszédaihoz” James Baker amerikai külügyminiszter felszólította Izraelt, hogy hagyjon fel arab területek bekebelezésével és új települések alapítása, a „Nagy-Izraelről való irreális ábrándozás” helyett kezdjen tárgyalni a palesztinokkal. „Izrael biztonsági és egyéb érdekeit a nyugati parton és a Gáza övezetben ki lehet elégíteni az ENSZ BT 242. számú határozata alapján” mondotta Baker. (E határozat előírja, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt területekről és az arab államok ismerjék el a zsidó államot). Baker felhívta Izraelt: adja fel az arab területek bekebelezésének politikáját, állítsa le a zsidók letelepítését a megszállt területeken és nyissa ott meg újra a (palesztin) iskolákat. „Izraelnek közelednie kell arab szomszédaihoz, akik politikai jogokat érdemelnek” — mondotta Baker. Akik a hírekben szerepelnek: Weizsäcker, az NSZK elnöke A most negyvenéves NSZK-ban kevés emberről mondták el — már életében —, hogy jelentőséget, tartást és fényt adott hazájának. Még kevésbé olyan személyről, aki még hivatalban van. Az egyébként bíráló szellemű Die Welt című napilap most mégis így méltatta Richard von Weizsäcker elnököt. A köztársaság legnépszerűbb emberét a Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) kedden, az ország alaptörvénye meghirdetésének évfordulóján újabb öt esztendőre államfőnek választotta meg, a leadott 1019 szavazatból 881 rekord többségszavazattal. A lakosság nyolcvan százaléka eszményi államfőnek tartja az egykori CDU-politikust, aki politikai elemzők szerint haladó konzervatív és liberális keresztény. Ő maga egyszer úgy határozta meg feladatát, hogy közmegegyezést óhajt teremteni, vállalva a demokratikus vitákat is, irányító magatartást tanúsítani, tájékozódást nyújtani. Vagyis szerényen és egyszerűen állást foglalni a társadalmat foglalkoztató lényegi kérdésekben. Weizsäcker élete sok néniét kortársának sorsához hasonló, s talán ezért lehettek szavahihetőek megnyilatkozásai — múlt jelen és jövő megítélésében, a németség történelmi sorskérdéseit illetően. Ő, aki a súlyos harcokban szinte felmorzsolódott potsdami gyalogezred tisztjeként — a Lengyelország lerohanása, fivérének a második világháború első napján történt eleste után — Leningrad faláig jutott, nagyon sokat tett és tesz a lengyelekkel és a szovjetunióbeli népekkel való megbékélésért. O volt az első nyugatnémet államelnök, aki a náci Németország kapitulációjának, a fasizmus legyűrésének évfordulóján, 1985 május 8-ikán a Bundestag ünnepi ülésén kimondtá az a nap, a mérhetetlen szenvedés ellenére is, a németség felszabadulásának a napja volt. Ő mondta ki — az európai zsidóság millióinak meggyilkolásáról szólva —, hogy aki nyitott szemmel-füllel járt, s aki tájékozódni akart, annak figyelmét nem kerülhették el a deportáltak vonatjai. Ez a beszéde nemzetközi figyelmet keltett, szövegét húsz nyelvre fordídották le, s 1,5 millió példányban kelt el. Weizsäcker mint hívő és cselekvő protestáns évekig az evangélikus egyházi zsinat világi elnöke és az NSZK-beli evangélikus egyház tanácsának elnöke volt. Sportolásban is első a nyugatnémet államférfiak között: a most hatvankilenc éves elnök tavaly júliusban immáron másodszor szerezte meg az arany sportérmet, amellyel az állam öt sportágban ismeri el polgárainak előírt teljesítményét, s amely a tömegsport előmozdítására hivatott. 1953 óta nős, felesége, Marianne asszony jótékonysági tevékenységet folytat. Négy gyermekük van: a 35 éves Klaus Robert, a 33 éves Andreas, a 31 éves Marianne Beatrice és a 29 éves Fritz Eckhart. Weizsäcker politikai elnöknek tartja magát. Ennek tulajdonítható, hogy ritkán ugyan, de ha szükségesnek ítéli meg, akkor tapintatos határozottsággal hallatja szavát népe számára kiemelkedő fontosságú napi politikai kérdésekben . így aratott azzal is nemzetközi elismerést, hogy legutóbbi hivatalos dániai látogatása során egy sajtóértekezleten — nagy meglepetést keltve — kijelentette: „Mesebeszéd az, hogy a NÁTO-n belüli rakétavitában az NSZK elszigetelődött”. Illetéktelenül beleavatkozott talán a vitába? Egyáltalán nem, de államfőként méltóságteljesen megvédte hazája érdekeit. Éppúgy, mint amikor a bizalmatlanokkal szemben elengedhetetlennek tartotta annak megvallását, hogy nagy reménység forrása számára a Szovjetunió belső megújulása. Áz a reformfolyamat, amely reménnyel kecsegteti az embereket, még az NDK-ban is. Emlékezetes magyarországi útja, az annak idején az ő jelenlétében Pécs és Fellbach között aláírt testvérvárosi megállapodás, a magyarországi nemzetiségi politikáról mondott dicsérő szavai. És legutóbb egy sajtónyilatkozata, amelyben megemlítette, hogy Bonn mit próbált tenni, hiába, a román kormány befolyásolására. Weizsäcker személyét illetően közmegegyezés volt — ór- szágosan is, és a pártok között is, kivéve a zöldeket. De még a belsőleg erősen megosztott környezetvédő baloldaliak jelentős hányada is tiszteli, hiába hajtogatják némelyek, hogy Weizsäcker is a nyugatnémet „hatalmi rendszer embere”. Flesch István Gorbacsov hosszú menetelése Egy tízezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik — tartja egy kínai közmondás. Ki és hogyan tette meg ezt az első lépést a szovjet — kínai megbékélés felé — ma már nehéz lenne pontosan regisztrálni. Szerencsére régóta történelem már az a korszak, amikor a Damanszkij- szigetnél 1969 márciusában lezajlott véres incidens nyílt katonai párviadal lehetőségével rémítette meg a világot. Az incidensből a két fővárosban is okultak. Még az év szeptemberében Ho Sí Minh temetéséről Hanoiból hazatérőben Koszigin kormányfő több órán át tárgyalt pragmatikus szemléletéről jól ismert kínai partnerével, CsouEn- lajjal. A megbeszélések nyomán megtört a jég: megélénkült a kereskedelmi forgalom, megkezdődtek a határtárgyalások, enyhült a polémia. Ám egy évtized alatt sem ju- ‘ tott sokkal előbbre a normalizálás, sőt 1979 februárjában a vietnami — kínai határháború és a kambodzsai rendszerváltás nyomán ismét kiéleződött a viszony. Pekingben nyíltan úgy beszéltek a szocialista országok közötti differenciálásról, mint a szovjet „hegemóniára” mért súlyos csapásról, Moszkvában pedig Kína- kutatásban megőszült tudósok bizonygatták, hogy Teng Hsziao-ping életében aligha lehet szó teljes normalizálásról. Ez a meggyőződés annak ellenére éveken át tartotta magát, hogy a Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusa 1982-ben értésre adta, hogy a békés egymás mellett élés öt elve alapján a korábban szociálimperializmussal, elfajulással vádolt szocialista országokkal is kész fejleszteni a kapcsolatokat. Csakhogy a kölcsönös bizalmatlanság hegyét nem volt könnyű elhordani. Mégis, 1989. május 16-án, kedden, a hosszú kézfogások napján a viszály a múlté lett: Gorbacsov és Teng deklarálta a teljes normalizálást, beleértve a pártkapcsolatok helyreállítását is. Az agg kínai politikus áttörésként méltatta Gorbacsov 1986. július 28-i vlagyivosztoki beszédét... („A Szovjetunió kész bármikor, bármely szinten a legkomolyabban megvitatni Kínával a jószomszédi viszony megteremtésével kapcsolatos további intézkedések kérdéseit” — mondotta Vlagyivosztokban Gorbacsov), s a történelmi megbékélés pillanataiban a szovjet pártfőtit- kár-államfő önkritikusan vállalta: bizony ők is követtek el hibákat. Az út valóban tízezer mérföldes volt, s akár egy évvel ezelőtt is dőreség lett volna fogadást ajánlani egy szovjet — kínai csúcstalálkozó közeli megtartásának esélyére. Peking szívósan ragaszkodott a három előfeltételhez (az afganisztáni szovjet kivonuláshoz, a mongóliai szovjet csapatcsökkentéshez és a vietnamiak kambodzsai kivonulásához). A gorbacsovi külpolitika sikerei azonban Pekingben is éreztették hatásukat. Ráadásul az európai szocialista országok és Kína között az utóbbi években végbement teljes körű rendezés tarthatatlanná tette a három évtizedes szovjet — kínai haragszomrádot. És tény az is: az új szovjet biztonságpolitikai szemlélet lehetővé tette mindannak csaknem teljes megvalósítását, amit Peking előfeltételként szabott — mégpedig Moszkva presztízsvesztesége nélkül. Bizonnyal az idő sürgetése is szerepet játszott, hiszen a 84 éves Teng láthatóan a szovjet — kínai megbékéléssel akarta megkoronázni életművét. Különben is, a két ország a gorbacsovi érában szövetséges lett a reformokban. Még ha másként értelmezik és valósítják is meg e reformokat. Még ha a kibékülés nem is jelenti azt, hogy ismét kórusok fogják dalolni a szovjet — kínai barátságot éltető — négy évtizede Moszkvában komponált — kantátát, a Sztálin-kantáta édestestvérét. Végül is az előzetes program szerint megvalósult a kapcsolatok teljes körű rendezése. A 18 pontos nyilatkozat a békés egymás mellett élés alapjaira helyezi a kapcsolatokat, azt is deklarálva: a szovjet — kínai viszony javulása nem mások rovására következett be. Ezt persze mindenki kedve szerint értelmezheti. Washington mindenesetre már a Gorbacsov-látogatás óráiban ott szerette volna látni hadihajóit „baráti látogatáson” a sanghaji kikötőben, és csak Peking kérésére halasztotta el egy nappal a hajóraj érkezését. Hogyan reagál a Kína-szakértőnek számító Bush elnök és csapata a két szocialista nagyhatalom megbékélésére? Ez ma egy bonyolult egyenlet egyik ismeretlenje. A másik az a politikai felbolydulás, amely Hu Jao-pang, a liberálisnak tartott volt párttitkár halála nyomán több mint egy hónapja kezdődött Pekingben, és mostanra országossá vált. Csao Ce-jang jelenlegi főtitkár péntek reggeli nyilvános bocsánatkérése láthatóan nem csillapította le a tüntető diákok kedélyeit. Már aznap estére nyilvánvalóvá vált, hogy mint annyiszor, ezúttal is a hadsereg lesz a kínai belpolitikában a „rendteremtő” , noha magatartásáról egyelőre inkább csak találgatni lehet, miként Csao Ce-jang bejelentett lemondásának várható hatásáról is. Sok múlik most azon, meddig terjed hatalom, vagy még inkább a hadsereg türelme. Hogy a korrupció megfékezését, a sajtószabadságot követelő diákmozgalom ilyen méreteket ölt, s a társadalom más rétegeire is átterjed, azt jelzi: az ázsiai ország belépett a politikai pluralizmus előszobájába. Mindez az 1978-ban kezdett reformfolyamat logikus következménye. A meglepő legföljebb az, hogy eny- nyi év szovjet — kínai ellenségeskedés után ennyire látványosan csatlakozott a Gorbacsov-láto- gatáshoz. Igaz, a látogatás történelmi jelentőségét nem csorbították az események, de az is tény: a nemzetközi publicitás egy részét „ellopták” a korszakos eseménytől. A mérleg szovjet részéhez hozzá tartozik, hogy Mihail Gorbacsov Szovjetuniója mostantól biztonságosabb ázsiai háttérrel rendelkezik. Maga a párt- főtitkár-államfő folytathatja hosszú menetelését a nemzetközi kapcsolatok ésszerűbb alapokra helyezése érdekében. Kampányának következő nagy állomása júniusban Bonn lesz. Igaz, a hazai frontok számára is kuszák, külpolitikai cselekvőképességét azonban a belső gondok nem csökkentik. Kína viszont most várhatóan egy időre befelé fordul. A tüntetésekkel személyi és intézményi változások is napirendre kerültek. Sokan már egy „Teng utáni korszakról” beszélnek. Bárhogy legyen is, a rendezés érdemének ráeső részét csakúgy nem vitathatják el a mai Kína legbefolyásosabb politikusától, mint azt, hogy az általa vezényelt konszolidációs és reformfolyamat tette Kínát nemzetközileg is szalonképes, civilizált nagyhatalommá. Szászi József
