Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-17 / 114. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. május 17., szerda ORSZÁGRÓL - ORSZÁGRA 5. > Pazarlás, rongyrázás, vagy előrelátás? Tanuljunk expóul Japántól Az okinavai óceánológiai világkiállítás már rég a feledés homályá­ba veszett, az osakai Expóra is alig emlékszik valaki, az 1985-ös cu- kubai Expo hallatán azonban talán még nálunk is felidéződnek a szí­nes geometriai formákra emlékeztető pavilonok, amelyekbe a Ma­gyar Televízió jóvoltából a magyar közönség is bepillantást nyerhe­tett. Csodálkozással vegyes értetlenséggel értesült akkor mindenki arról, hogy 2 milliárd dollár költséggel épített fel japán egy XXI. szá­zadi pavilonvárost, csupán azért, hogy megmutassa a gyerekeknek: milyen számítástechnika, robottechnika és távközléstechnika áll majd a rendelkezésükre, mire felnőnek. Pazarlás, rongyrázás, vagy előrelátás és a legfogékonyabb korosz­tálynak egy életre szóló indíttatás? Ilyen mélységig nálunk senki sem elemezte a grandiózus japán kiállításokat, amelyek a távolból csupán kuriózumnak számítottak Magyarországon, hiszen komolyan senkit sem foglalkoztatott igazán az elérhetetlen messzeségben lévő Expók sorozata. Akkor még senki sem gondolta ugyanis, hogy valami ha­sonlóra valaha is sor kerülhet nálunk is. A példa ma azonban olyan „töményen” kínálja önmagát Japánban, hogy arra az osztrák — ma­gyar Expo fényében már célszerű odafigyelni. Japán ugyanis — mint mindenben — az Expók rendezésében is hétmérföldes léptekkel halad előre. Csupán az idén 14 olyan kiállítást rendeznek, amelyek mind túltesznek az 1985-ös cukubai Expón, mé­retükben, látogatottságukban és műszaki újdonságaik felsorakozta­tásában egyaránt. Új iparág létesült a távol-keleti szigetországban: az álomvárosok és az alkalmazott jövőkutatás ötvözésén alapuló szóra- koztató-nevelő-szemléltető kiállítási központok létesítése. A Yes'89 megnyitása óta már két hónap telt el. A Yokohama Exo­tic Showcase a 20 méter mély, parti óceánszakasztól erre a célra elhó­dított 69 hektáros öbölrészben 34 pavilonba csalogatja azokat, akik érdeklődnek az űrkutatás, a Föld eredeti energiaforrásainak a kelet­kezése és feltárása, a számítógépes űrbázisvezérlés, a mágneses le- begtetésű vasút, a város feletti drótkötél-vontatású kabinvonat, vagy éppen a hangra megmozduló műanyag iránt. Emellett az időgépek, a lézervetítés, a diaráma és a 25x40 méteres vetítővászonra a mikrovi­lágtól az univerzumig mindent lélegzetelállítóan kivetítő egyéb tech­nikák jóvoltából világunk térben és időben teljesen új dimenziói tá­rulnak ki a látogatók előtt. A kiállítás jelszava: a világűr és a gyermek. 12,5 millió látogatóra számítanak, az eddigi statisztikák szerint meg­alapozottan. A fél évig nyitva tartó Yes bevételeiből a kiállítás helyén épülő száz­ezres városhoz „termelik ki” az induló tőkét. A fukuokai „Yokatopia Expo” Ázsia — csendes-óceáni kiállítás — amely március 17-től szeptember 3-ig tart nyitva — hasonló, nagy­szabású vállalkozás. 43 pavilonban 569 japán cég állít ki, továbbá 37 ország, illetve külföldi város képviselteti magát a rendezvényen, amely a nemzetek közötti cserekapcsolatok tárháza. Jelszava: vilá­gunk új távközlési kapcsolatokat keres. Júniusban nyitja meg kapuit Nagojában a komputertervezésű és -grafikai világkiállítás, amelynek 31 pavilonjában a Gutenberg- nyomdától a Mir és a Voyager űrállomásig ível az exponátumok szé­les változata. A felsorolás folytatása helyett csupán annyit kíván meg­jegyezni a tudósító, hogy egy-egy japán világrendezvény meghirdeté­se és megnyitása között átlag két év telik el. Tehát expóul tanulni is bátran fordulhatnánk a japán kiállítástervezőkhöz, -szervezőkhöz és -kivitelezőkhöz. Trom András Nyert-e valaki Pana­mában? Panamában nem hirdették ki ugyan az általános választások eredményét, de a benyomás az, hogy ezzel az ellenzék nyert: ke­vesen hiszik, hogy a kormányzat jóhiszeműen járt el a szavazás ér­vénytelenítésével, hiszen így köz­vetve bizonyítottnak veszik a rendszer vereségét. A tét kettős vök. Belföldön az, hogy a polgárság két feltörekvő ereje közül melyik birtokolja az igen számos anyagi előnnyel járó államhatalmat. A jobboldal új, Noriega nevével fémjelzett har­cias nemzedékével szemben a kis- és középpolgárság néppárti szárnya áll, amely kisebb pénz­ügyi lehetőségeit a fegyveres erők „alulról jövő” tisztjeire, s nem utolsósorban Washington támogatására támaszkodva el­lensúlyozza. Mindkét fel nagy tömegbázissal rendelkezik, amint azt a választás előtt .i nagy­gyűlések, utána a tüntetés^ ■ bi­zonyították. A külpolitikát ille­tően a Panama-csatorna jövője, az ország szuverenitása forog kockán. Mindkét fél igen sebezhetőén indult a kampányba. A polgári ellenzék demokratikus szövetsé­ge (ADOC) nem tudott mit kez­deni a szuverenitás kérdésével, nem volt érdemi válasza az ellene felhozott „hazaárulás” vádjára. Köztudott ugyanis, hogy az Egyesült Államok nem érdek nélkül támogatja: az ADOC-tól várja a csatornaszerződés maj­dani felülvizsgálatát. A Bush- kormányzat propagandája — ha külföldön eredménnyel is járt — lényegében beavatkozás az or­szág ügyeibe, amely a panamaiak nemzeti büszkeségét mélyen sér­ti. A kormányzat ezt az érzést ügyesen kihasználta, és a kampá­nyát a nemzeti szuverenitás ügye köré szervezte, elterelve ezzel a figyelmet saját gyengeségeiről. A Panama-övezetben lévő Howard amerikai légitámaszpontra szállítógépeken megérkeztek azok a tengerészgyalogosok, akiket az ott állomásozó amerikai haderők megerősítésére vezényeltek a közép­amerikai országba. (Népújság-telefotó MTI) Az ellenzék ugyanis azzal érvelt, hogy a jelenlegi rendszer nem ért az ország vezetéséhez, korrupt, és valójában a fegyveres erők irá­nyítása alatt áll — azaz nem de­mokratikus. Az erőviszonyok a szavazás napján kiegyensúlyozott képet mutattak. Vasárnap mindenütt rend volt, a hangulat a főváros­ban inkább népünnepélyre, sem­mint sorsdöntő népszavazásra emlékeztetett. Mindenki tudta azonban, hogy a neheze a szava­zatszámláláskor jön. Az ellenzék elhúzódó procedúrára számított, s ez be is vált. A választási sajtóközpontban az újságírók egész éjjel hiába vár­ták a hivatalos részeredménye­ket, s mint később — túl későn — kiderült, maguk a jegyzőköny­vek sem futottak be a szavazat- számláló tanácshoz. Eközben az egyik nagy nyugati hírügynökség — a szigorú tilalmat megsértve — külföldre juttatta egyetlen, jól ki­választott választási körzet urná­jának eredményét: eszerint az el­lenzék a szavazatok háromne­gyed részét kapta. Ez a hír megadta az alaphan­got: később már mindenki erre hivatkozott, ezt cáfolta, vagy ez­zel hasonlította össze a különféle forrásokból befutó újabb részle­teket. (A részeredmények közlé­sét éppen emiatt tiltják.) Mire az első hivatalos közlemény megje­lent, az ellenzék már az utcára vitte tömegeit, igazságos szava­zatszámlálást követelt, a késede­lem miatt pedig elterjedtek a vá­lasztási csalásról szóló híreszte­lések. Az összesítés leállítása pilla­natában a rendszerpárti koalíció (Colina) vezetett — de teljesen hiányoztak az eredmények a vá­lasztók 60 százalékát adó két legfontosabb tartományból. A gyanú emiatt megint a kormány­ra hárult: nem akarja elismerni a vereséget. Az ellenzék már az el­ső napon, a köztudatba bedobott fenti részeredmény alapján kö­vetelte, hogy lökjék félre a szava­zatszámláló tanácsot — azaz a törvényes eljárást —, és az utca népe „kiáltsa ki” az ADOC győ­zelmét. Ez a tüntetés még nem oko­zott megrázkódtatást, de a má­sodik véres tüntetés szerdán megváltoztatta a helyzetet: azon az éjjelen bejelentették a válasz­tások érvénytelenítését. A döntést — saját győzelmét hirdetve — egyik fél sem helyesli. Az ellenzék tovább akarja foly­tatni a küzdelmet az utcákon, a gazdaságban és a diplomáciá­ban, s nagyon számít az Egyesült Államok nyomásgyakorló lehe­tőségeire — mint a fejlemények mutatják, joggal. A Colina „tisz­teletben tartja a törvényt” , de készen áll az új megmérettetésre.. A kormányzat egyelőre a helyén marad, a parlament és az elnök mandátuma szeptemberben jár le. A szavazatszámlálás tisztasá­gáról igen nehéz véleményt mondani, hiszen annak procedú­rája biztonságosnak látszik: min­den fokozatnál jelen van az ösz- szes párt képviselője, s csak mindannyiuk aláírása hitelesíti a jegyzőkönyveket. A szavazatszámláló tanács nem vádolta egyik felet sem, de „általánosnak” minősítette az ilyen és hasonló rendellenessé­geket: így lehetetlennek tartotta bármelyik jelölt győztessé nyil­vánítását. A kettős tét nem dőlt el — vár­ni kell. Az idő, amely az eredmé­nyek hrján az ellenzéknek dolgo­zott, most a rendszert segíti, ha csak sztrájkokkal, tüntetésekkel nem szítják tovább a szenvedé­lyeket. Kívülről azonban nagy a nyo­más: Washington katonákat és hadiflottát küld a már Panamá­ban lévő hadserege megerősíté­sére, s „készen áll az Amerikai Államok Szervezete döntésének támogatására”. Az ellenzék megindította a diplomáciai akci­ót, és kérte a latin-amerikai kor­mányok segítségét a hatalom megszerzéséhez. A panamai kormány érvei is súlyosak: ami itt folyik, bárhol elképzelhető a kontinensen. A kormányoknak meg kell érteni­ük, mekkora veszélyt jelent, ha egy hegemonisztikus hatalomra — az Egyesült Államokra — bíz­zák annak jogát, hogy kívülről eldöntse a választások eredmé­nyét, és így maga ítélje meg a kormányok törvényességét és létjogát — hangzik a figyelmezte­tés. Takács Zoltán ARGENTÍNA: A peronizmus visszatér Carlos Menem, a peronisták jelöltje — ahogy mondani szokás — földcsuszamlásszerű győzel­met aratott a vasárnap tartott ar­gentínai elnökválasztásokon. A szavazásra jogosultak 85 száza­léka adta le voksát, s 49 százalé­ka Menemre, La Rioja tarto­mány 57 éves kormányzójára. A jelenlegi kormányzópárt jelöltje — Eduardo Angeloz — legalább tizenkét százalékkal kevesebb szavazatot szerzett. Menem a hatszáz tagú elektori testületbe — a szükséges 301 he­lyett — csak 294 elektort küld­het, de elnöki beiktatása decem­ber 10-én mégis biztosra vehető, mert Angeloz és a többi kilenc elnökjelölt közül még mások is felajánlották neki elektoraik sza­vazatát. Menem választási győzelme jóval látványosabbnak bizo­nyult, mint amilyet a közvéle­mény-kutatások előzőleg jelez­tek. A választók zöme a kor­mányzó radikális párt gazdaság- politikája elleni tiltakozásul „büntetővoksokat” adott le a pe­ronistákra, akik a párhuzamosan tartott alsóházi, szenátusi és he­lyi választásokon is többséget szereztek. Megfigyelők szerint éppen a választók elkeseredettsége vál­totta ki a peronizmus visszatéré­sét. A nemzeti valuta február óta 80 százalékot vesztett értékéből, és az előrejelzések az idén lega­lább 600 százalékos éves inflá­cióról szólnak. A gazdaság telje­sen bénult, mert a helyi tőke dol­lármegtakarításokba menekül. Súlyos áruhiány is tetézi az élet- színvonal folyamatos visszaesé­sét. A dolgozók vásárlóerejének rohamos csökkenése láttán Me­nem — más politikusokhoz ha­sonlóan — arra a következtetésre jutott, hogy gyökeres fordulatra van szükség, mert az ország belső helyzete robbanásveszéllyel ter­hes. A bőrdzsekit viselő, választói előtt nyakkendő nélkül, nyitott gallérral megjelenő kormányzó a „termelés forradalmát”, „társa­dalmi szerződést” ígért, hogy a munkások és az üzleti körök vá­rakozásainak egyaránt megfelel­jen. Az utóbbiaknak azonban csalódást okozott azzal, hogy vá­lasztási ellenfeleivel szemben el­vetette az állami vállalatok repri- vatizálását, ehelyett a gazdaság szigorú állami ellenőrzését ígér­te. Míg riválisai az állami költ­ségvetés kiegyensúlyozására he­lyezték a hangsúlyt, addig Me­nem a bérek emelését, a szegé­nyek megélhetésének a javítását ígérte, és bejelentette, hogy a külföldi hitelezőktől több éves haladékot próbál kieszközölni a 60 milliárd dollárnyi adósságtö­meg törlesztésére. Megbékélést hirdetett a hadsereggel, amely háromszor kísérelt meg állam­csínyt a hivatalban lévő elnök, Raul Alfonsin ellen. Sokan emlékeznek azonban még arra, hogy Juan Perón, majd Isabel Perón kormányzása idején milyen zűrzavaros viszonyok uralkodtak az országban. A negyvenes években Juan Perón az olasz fasizmus elemeit nacio­nalizmussal és szociális demagó­giával vegyítve gyúrta össze a pe­ronista ideológiát, amelynek je­gyében kemény diktatórikus esz­közökkel valósult meg az állam mindenhatóságának elve. Igaz, szorosan összefonódott a szak- szervezeti mozgalommal, és a biztatóan csengő szólamok a vá­rosi munkásság nagy tömegeit is meghódították. Juan Perón 1946-ban, amikor hatalomra jutott, tékozló költe­kezéssel váltotta be ígéreteinek egy részét, elherdálta az ország tekintélyes gabona- és húsex­portból származó jövedelmét. Miután az államkincstár kiürült, a szakszervezetek és a nyugdíjin­tézetek pénzét is a költségvetési kiadásokra fecsérelte, hogy fenntartsa népszerűségét. Hatal­mát 1955-ben katonai puccsal megdöntötték, de 1973-ban Pe­rón visszatért spanyolországi száműzetéséből; a peronista Hector Camora, aki az elnökvá­lasztáson győzelmet aratott, le­mondott a javára. Halála után, 1974-ben harmadik felesége, Isabel Perón az elnöki palotá­ban, a Casa Rosadában maradt, de két évvel később, szintén ka­tonai államcsínnyel, az ő hatal­mát is megdöntötték. Házi őri­zetben halt meg. A katonák vé­res diktatúrája 1983-ig tartott. Ekkor Raul Alfonsin elnök látott hozzá a demokrácia helyreállítá­sához. Argentína történetében 178 éve nem volt példa arra, hogy hi­vatalban lévő elnök békés úton adja át a hatalmat rivális párthoz tartozó utódjának, ahogy azt Ra­ul Alfonsin decemberben teszi majd. Ez önmagában is jelzi, hogy Argentínában gyökeret eresztett a demokrácia. Carlos Menem megválasztott elnök azt ígérte, hogy átformál­ja, a XX. századi feltételekhez idomítja a peronizmust. Politikai ellenfelei azonban ezt kétségbe vonják, mondván, hogy kezét megkötik a szakszervezetek, amelyeknek a párton belüli elő­választáson aratott győzelmét köszönheti. A reformista Anto­nio Cafiero azért maradt alul ve­le szemben, mert kilátásba he­lyezte a szakszervezeti maffia ha­talmának megnyirbálását. Menem, aki szír bevándorlók leszármazottja, kedveli az erős herbateát, hobbija a labdarúgás, a tenisz, a versenyautó és a repü­lőgép-vezetés. Sokak szerint a sakkot is fel kellene vennie kedvenc sportjai közé, mert a politikai játszmák­ban szüksége lesz néhány vezér­cselre, ha tetszetős ígéreteit való­ra akarja váltani. Szűcs Gábor állásajánlatai: ISG ÖNTÖDE ÉS GÉPGYÁR Gyöngyös, Vasút út 2. Felvételt hirdet esztergályos, öntő és formázó szakmunkások részére. SZOT ÜDÜLŐ Galyatető Felvesz fűtőt (olajkazánhoz) éttermi felszolgálót, konyhai segédmun­kást, portást (érettségivel és nvelvismerettel rendelkezők előnyben). HEVES MEGYEI TELEPÜLÉSTISZTASÁGI VÁLLALAT Eger, Makiári u. 7. Gyöngyösi üzemegysége a Karácsondi úti telepére éjjeliőrt keres fel­vételre. Jelentkezni lehet: Gyöngyös, Városkert u. 9. Vernyik László üzemvezetőnél. Telefon: 11-076. MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET Mátraháza Felvételre keres kazánfűtőt (olajkazánhoz), vízvezetékszerelőt, taka­rítónőt, konyhai kisegítőt, szakácsot, vagy szakácsnőt,, felvonószere­lő szakmunkást, villanyszerelőt érintésvédelmi szakvizsgával, szak­irányú képesítéssel rendelkező bér- és munkaügyi előadót, klinikai labor asszisztenst, épületgépészt energetikusi munkakörbe. MÁTRAALJAI SZÉNBÁNYÁK THOREZ BÁNYAÜZEME Visonta Felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: villanyszerelő, villamosmű kezelő, gépi forgácsoló, kovács, lakatos, autószerelő, hegesztő, szalag üzemeltető gépkezelő (betanított), dózervezető, sza­lag üzemeltető segédmunkás. ÉMÁSZ VÁLLALAT EGRI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA Eger, Vincellériskola u. 26. Azonnali hatállyal felvesz villanyszerelő és bádogos szakmunkáso­kat. FELSÖMAGYARORSZÁGI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT Eger, Lenin u. 55. Felvesz a Vörösrák Étterembe konyhalányt, Strand Étterembe pénz­tárost és eladót, Három Farkas Étterembe eladót és konyhalányt. Je­lentkezni lehet az üzletvezetőknél, vagy a központ munkaügyi osztá­lyán a fenti címen. MÉLYÉPÍTŐ ÉS VÁROSGONDOZÁSI VÁLLALAT Eger, Bródy S. u. 4. IPC és Commodore számítógéphez gyakorlattal rendelkező progra­mozót keres felvételre. AMFÓRA-ÜVÉRT Eger, Cifrakapu u. 24. Nyugdíjas éjjeliőrt keres felvételre. DUNAPLAST MŰANYAG ÉS GUMIIPARI SZÖVETKEZET Lőrinci-Erőmű Három műszakos munkarendbe felvesz férfi és női betanított munká­sokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom