Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 15., hétfő Gorbacsov Pekingbe utazott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vasárnap Moszkvából négynapos hivatalos látogatásra Pekingbe utazott. Gorbacsovot hétfőn kezdődő kínai látogatására elkísérte Edu­ard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Alek- szandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, Jurij Maszljukov, az SZKP KB PB póttagja, a miniszterelnök első helyettese és Jevgenyij Csazov egészségügyi miniszter. A szovjet főváros repülőterén Mihail Gorbacsovot az SZKP KB PB tagjai és póttagjai, vala­mint más hivatalos személyisé­gek búcsúztatták. A moszkvai tömegtájékozta­tási eszközök az elmúlt hetek­ben, napokban és a hét végén is számos anyagban foglalkoztak a szovjet — kínai politikai, gazda­sági és kereskedelmi, tudomá­nyos-műszaki és kulturális kap­csolatok állapotával, továbbfej­lesztésük lehetőségeivel, s igye­keztek bemutatni a Szovjetunió legnagyobb ázsiai szomszédjá­nak életét. A kommentárok egyaránt a felfokozott várakozás jegyében értékelték a csúcsszin­tű látogatást, amely csaknem há­rom évtizedes korszakot zár majd le, s egyben új fejezetet nyit a kétoldalú kapcsolatokban. Bush puccsra hív fel Panamában George Bush amerikai elnök szombaton nyíltan felszólította a panamai népet és a hadsereget: döntse meg Manuel Noriega tá­bornok uralmát. Bush újságírók előtt kijelentette, hogy a pana­maiaknak „mindent meg kell tenniük” Noriega eltávolítására. Egyúttal azt ígérte, hogy amint Noriega távozik, azonnal helyre­áll a jó viszony a két ország kö­zött, akárcsak a jó kapcsolatok a panamai hadsereggel. Az elnök célzásai arra utal­nak, hogy Washington reméli: a panamai hadsereg puccsal meg­dönti főparancsnoka, Noriega tábornok uralmát. Bush elnök rendkívüli kijelentéseivel egy időben folyamatosan érkeznek az amerikai csapaterősítések a csatomaövezetbe. Az amerikai elnök „gazembe­reknek és vérebeknek” minősí­tette Noriega embereit, és utalt arra, hogy közömbösnek tartja, hova távozik a tábornok: ameny- nyiben olyan országba, amellyel az Egyesült Államoknak nincs kiadatási egyezménye, akkor nem tudják majd felelősségre vonni — mondotta. A Szovjetunió kész tárgyalni Sevardnadze sajtóértekezlete Sevardnadze és Kohl találkozója (Népújság-telefotó — MTI) Sikerült áthidalni azokat a szovjet — nyugatnémet nézetel­téréseket, amelyek a Mihail Gorbacsov júniusi bonni látoga­tása alkalmából aláírandó né­hány megállapodással kapcso­latban még fennálltak — jelen­tette be Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter elutazá­sa előtt Bonnban szombat dél­után sajtóértekezleten értékelte tárgyalásait. Felhasználta az al­kalmat, hogy felhívja a nyugati katonai szövetség figyelmét arra, milyen veszélyekkel járhat a le­szerelési folyamatra nézve, ha a NATO korszerűsíti, vagyis hosz- szabb hatótávolságú rendszerek­kel váltja fel a rövid hatótávolsá­gú rakétákat. Az általa említett kétoldalú egyezményekre vonatkozó meg­oldás lényege az, hogy a különle­ges státusú Nyugat-Berlinre is kiterjeszthetik a megállapodá­sok hatályát. -Sevardnadze meg­erősítette a moszkvai vezetésnek azt a szándékát, hogy a szovjet — nyugatnémet csúcstalálkozó eredményeképpen kiadandó kö­zös politikai nyilatkozattal új szakaszt nyissanak a két ország viszonyában. Sevardnadze részletesen is­mertette a Szovjetunió legújabb leszerelési javaslatait. Eközben — kimondatlanul — közvetett tá­mogatást nyújtott Helmut Kohl szövetségi kancellár vitában álló kormányának azáltal, hogy állást foglalt a taktikai atomfegyverek­ről való komoly tárgyalások megkezdése mellett. Ha a NA­TO mégis korszerűsítené a rövid hatótávolságú eszközöket, akkor Sevardnadze szerint a Szovjetu­niónak meg kell gondolnia: be­szüntesse-e azoknak az SS — 23 típusú rakétáinak a felszámolá­sát, amelyeknek a megsemmisí­tését a közepes hatótávolságú eszközökre vonatkozó szovjet — amerikai egyezmény (INF) elő­irányozza. Esetleg el kellene gondolkodnia egy új rendszer felállítása felől is — mondotta. A Szovjetuniónak azonban nem érdeke egy új rakétarendszer kifejlesztése — mutatott rá. Se­vardnadze Nyugaton felhozott érvekkel vitázva a többi között kifejtette: a Szovjetunió valóban lényeges túlsúlyban van a takti­kai atomrakéták területén, de ha hozzászámoljuk az e kategóriába tartozó légi indítású és más esz­közöket is, akkor nem lehet fö­lényről beszélni. Emellett Moszkva — mondotta — egyér­telművé teszi, hogy éppúgy kész lebontani a nála meglévő nukle­áris taktikai eszközeit, miként az összes többi ilyen fegyvert kivon­ni és megsemmisíteni kölcsönös­ségi és tárgyalásos alapon. De miért is kellene valakinek félnie ilyen tárgyalásoktól? — tette fel a kérdést. Hiszen senkit sem lehet tárgyalásokkal arra kényszeríteni, hogy számára el­fogadhatatlan dolgot cseleked­jék. Itt azzal a problémával is foglalkozni kell — mondotta —, hogy esetleg megkerülik az INF- szerződést, s ezzel veszélyeztetik azt a fontos nemzetközi megálla­podást, amelynek létrejöttében közreműködött sok európai or­szág, közöttük az NSZK is. Akkor minek kellene meg­semmisítenünk az SS — 23-aso- kat, ha a másik fél hasonló, Lan­ce — 2 rakétákat fejleszt ki és ál­lomásoztál. Két azonos rakéta lenne, a szovjetet azonban fel­számolnák, az amerikait pedig gyártanák. Ez ésszel felfoghatat­lan, még kevésbé politikai érte­lemmel. Hozzáfűzte: a Szovjetu­nió kész minden leszerelési kér­désről tárgyalni, a hagyományos fegyverzet egyensúlyának megte­remtéséről is, ami 5 — 7 év alatt megtörténhetne. Sevardnadze határozottan elutasította azokat a feltételezéseket, amelyek sze­rint a Szovjetunió Európa atom­fegyver-mentesítésének óhajtá­sával éket akarna verni a NATO- szövetségesek közé. Genscher — a külügyminisz­tériumban megtartott külön saj­tóértekezletén — szintén jónak és termékenynek nevezte a Se- vardnadzéval folytatott tárgyalá­sokat. Kiváltképp említésre mél­tónak mondotta a nyugat-berlini kérdés megfelelő szabályozásá­nak most kölcsönösen kidolgo­zott lehetőségét az aláírandó megállapodások számára. (MTI) Vessenek véget az ellenzékiek zaklatásának Franciaország bírálja Romániát Franciaország újfent „komoly aggodalmát” fejezte ki Románi­ának az emberi jogok megsérté­se, az ellenzékiek zaklatása mi­att, és követelte ezeknek a cselek­ményeknek a beszüntetését. Szombaton behívatták a fran­cia külügyminisztériumba Ro­mánia nagykövetét, Petre Gige- át. Francois Scheer, a külügymi­nisztérium főtitkára a kormány „komoly aggodalmát” fejezte ki neki, több romániai ellenzéki helyzetének aggasztó fordulata miatt. Scheer felhívta a nagykö­vet figyelmét, hogy Danielle Mit­terrand, a köztársasági elnök ne­je a Franciaország-szabadságjo- gok alapítvány elnöknője minő­ségében május 10-én levelet in­tézett Ceausescu elnökhöz, és közölte vele, hogy meghívja Doi- na Cornea asszonyt egy júniusi párizsi nemzetközi kollokvium­ra, amelynek témája a női jogok érvényesülése a világon. A külügyminisztérium szóvi­vője szerint a főtitkár közölte a román nagykövettel, hogy a francia kormány riasztónak ta­lálja a Romániából érkező újabb híreket, követelte, hogy vessenek véget az ellenzékiek zaklatásá­nak. Cornea asszony például áp­rilis közepe óta eltűnt kolozsvári lakásáról. „Ahelyett, hogy enyhülne, fo­kozódik azoknak az elnyomása, akik nézeteltérésüket merik kife­jezni Ceausescu politikájával szemben” — mondotta a francia szóvivő. „Mindazokat illetően, akik csak lelkiismeretük paran­csára élnek törvényes bírálati jo­gukkal, a francia kormány köve­teli, hogy a román hatóságok ha­ladéktalanul szüntessék be a zaklatást, amelynek ő maguk és családjuk, beleértve gyermekei­ket, ki vannak téve” — fejezte be nyilatkozatát a francia külügyi szóvivő. Hozzátette, hogy Fran­ciaország kérte a román hatósá­goktól : engedjék kiutazni azokat a személyeket, akik Franciaor­szágban kívánnak orvosi keze­lést kapni. Jaruzelski less a köztársasági elnök? Varsóban pénteken félhivata­losan bejelentették, hogy Woj- ciech Jaruzelski jelöltetni kívánja magát a köztársasági elnöki posztra. A bejelentés nem oko­zott meglepetést, de most az tette aktuálissá, hogy a LEMP KB el­ső titkára, az Államtanács elnöke nem szerepel a képviselőházi je­löltek országos listáján. A köztársasági elnököt ugyanis — az alkotmány áprilisi módosítása nyomán — a parla­ment két háza, az alsóház vagy képviselőház és a szenátus vá­lasztja meg közösen, vagyis erre csak a júniusi választások két fordulója után kerülhet majd sor. Az új köztársasági elnöki funk­ció lényegesen különbözni fog az Államtanács elnökének intéz­ményétől. Egyrészt nem egy több tagból álló testület vezetője lesz, hanem egy személyben fog­ja képviselni az államhatalmat, mégpedig igen széles felhatal­mazással, jogkörrel. Komoly jogokkal rendelkezik majd a köztársasági elnök a tör­vényalkotásban, mivel vissza­utalhatja a képviselőház által el­fogadott törvényeket, amelyeket azután csak kétharmados több­séggel lehet újból és véglegesen jóváhagyni. Nemzetközi egyez­ményeket is köthet, ő az országos védelmi tanács elnöke, de hábo­rú esetén a parlament két háza együtt nevezi ki a lengyel hadse­reg főparancsnokát. A köztársa­sági elnököt a parlament nem válthatja le, de kétharmados ha­tározatával az állambíróság elé állíthatja az alkotmány megsér­tése esetén. Wojciech Jaruzelski tervezett jelöléséről a köztársasági elnöki posztra Janusz Reykowski, a LEMP KB PB tagja beszélt pén­teken a televízió kamerái előtt, és amennyiben Jaruzelski indul, minden esélye meg is van a poszt elnyerésére. (MTI) Enged az ellenzék nyomásának Ro Te Vu kormány­átalakításra készül Ro Te Vu dél-koreai államfő kormányátalakítást tervez a hó­nap végén, a rendkívüli parla­menti ülésszak után, közölte szombaton a Yonhap hírügynök­ség, megbízható forrásokra hi­vatkozva. Az érintett tárca a bel- ügy-, munkaügyi, valamint egészségügyi és népjóléti minisz­térium. Ezenkívül a nemzetbiz­tonság-tervezési ügynökségre is nagy valószínűséggel kihat a sze­mélyi változás. Ro Te Vu az ellenzéki pártok követelésének enged majd, ugyanis ezek a pártok a kormány testületi lemondását követelik, s a kialakult belpolitikai helyzetért a kabinetet okolják. Sajtóértesü­lések szerint az ellenzék összeál­lította azoknak a kormány-tiszt­ségviselőknek a listáját, akiket a legnagyobb felelősség terheli. A 200 fős listán szerepel 4 kabinet­miniszter, több kormánypárti képviselő, kormányhivatalok számos magas rangú munkatár­sa, továbbá állami vállalatok ve­zetőinek a félreállítását is köve­telik. A Pravda kommentárja Sikerűit felújítani a párbeszédet Az amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása meglehető­sen időszerű, s eredményes is volt — állapította meg szombati kommentárjában a Pravda. A lap kedvező értékelését arra ala­pozta, hogy egyfelől ismét sike­rültfelújítani a szovjet — ameri­kai párbeszédet, másfelől sike­rült kimozdítani a holtpontról azokat a tárgyalásokat, amelyek — nemcsak a két ország szem­pontjából — rendkívüli jelentő­séggel bíró nemzetközi problé­mák megoldására hivatottak. A kommentár kitér arra is, hogy a szovjet vezető Bakerrel folytatott megbeszélésén terjesz­tette elő a legújabb szovjet lesze­relési kezdeményezéseket, utal­va rá, hogy az amerikai fél első reagálása úgymond nem volt egyértelmű. Baker ugyanis kitért a vegyi fegyverek felszámolására vonatkozó javaslat megvitatása elől, s még kevésbé volt építő szellemű az amerikai hozzáállás a harcászati atomfegyverekre vo­natkozó tárgyalási javaslathoz. Ezzel összefüggésben a lap — mintegy óvva a túlzott derűlátás­tól — megállapítja: Bakert hall­gatva nehéz megszabadulni attól a benyomástól, hogy Washing­ton továbbra is a nyomás és a ke­ménység demonstrálásával szán­dékozik egyoldalú engedménye­ket kicsikarni a Szovjetuniótól. Hamburgi kikötő: 800. születésnap Balettnek nevezték ezt a külö­nös előadást, s való igaz, Strauss Kék Duna keringőjére a szerep­lők táncot lejtettek. Igaz, a szín­pad az Elba víztükre volt, a hely­szín a hamburgi kikötő, a tánco­sok pedig nem mások, mint jól megtermett, bár a maguk nemé­ben nagyon is kecses hajók. A különös produkció csak parányi része annak a hatalmas ünnep­ségsorozatnak, amellyel az Elba- parti kikötő önmagát ünnepli 800. születésnapján. Igaz, kissé önkényesen szá­molják 1189. május 7-től az ak­kor már legalább háromszáz éves település létét. De azért történel­mi alapja van a dolognak: azon a napon adományozott ugyanis Barbarossa Frigyes német-római császár az akkor még kicsiny át- rakodóhelynek — az Elba part­ján, 110 kilométerre a folyó észa­ki-tengeri torkolatától — olyan különleges kereskedelmi, vám- és hajózási kiváltságokat, ame­lyek azután szédületes fejlődést indítottak el. Ez a szabadságlevél a hamburgi kikötő „születési bi­zonyítványa” — kis szépséghibá­ja, hogy a történelem viharaiban eltűnt, s ma csak egy másolat szolgál „bizonyítékul”. A krónikák szerint 1369-ben már 450 serfőzde működött itt, s küldte szét a világba hajókon népszerű termékét. Amerika és a kelet-indiai útvonal felfedezése megint csak fellendülést hozott, hihetetlenül megnőtt a kikötőből kiinduló teherforgalom. 1800 körül a feljegyzések szerint már évi 2 ezer hajó indult innen, ami akkor hatalmas szám volt, s egy­szersmind elsőbbséget jelentett a nagy riválissal, Lübeckkel szem­ben. 1888-ban kapta meg a város a szabadkikötő címet, a megfele­lő jogokkal: vámmentes övezet­ként működhetett, s nem kell mondani, hogy ez további vonze­rő volt. Olyannyira, hogy hama­rosan szükségessé vált a máig is meglévő raktárváros kialakítása; nagyon sok dohány-, kávé- és szőnyegimportőr ma is itt őrzi áruját, várva a legelőnyösebb üz­letkötést. Az első világháború nem tett kárt a kikötőben, ám a második annál inkább: a dokkok 90 szá­zaléka dőlt romba, és vagy 3 ezer hajó roncsa került víz alá. Annál diadalmasabb volt az­után az újrakezdés. Ma az évi forgalom 60 millió tonna áru, 340 a rendszeres járatok száma, és kereken 7 ezer hajó indul a ki­kötőből. A kikötői berendezések nemcsak megújultak, hanem az egész szisztéma más: ma már szinte kizárólagos a konténer- szállítás. Pedig a látogatók a na­gyon népszerű kikötői sétahajó­zások alkalmával érthetően in­kább a régi kikötői romantikát keresik. A születésnapi ünnep­ség szervezői erre is gondoltak, s a 140 rendezvény között jó né­hány ilyen nosztalgikus jellegű. Akit a történelem érdekel, megtekintheti, nem is akármi­lyen tablón: a falikép 4000 négy­zetméter méretű, és a szervezők a „világ legnagyobb képeként” ajánlgatják a látogatóknak. Arról kevesebb szó esik, vajon a gigantikus ünnepségsorozat előkészületei, nem utolsósorban költségei milyen rekordot döntö­getnek. Annyi mindenesetre tu­dott, hogy a 30 tagú szervezőbi­zottságban csupa ismert nevű személyiség foglalt helyet, s el­képzeléseik megvalósításához 47 millió márka állt rendelkezé­sükre. Szászi Júlia ítfiRKrá , i/OTtm&i UIWONWff

Next

/
Oldalképek
Tartalom