Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. április 29., szombat A munka ünnepeltjei (Folytatás az 1. oldalról) kének, Márta Ferencnének, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság főbizalmijának, Nagy Istvánnak, a Medosz megyei bizottsága elnökének. Bobák Ferencnének, a Pedagógus Szak- szervezet Heves Megyei Intéző Bizottsága tagjának, Árvái Lász- lónénak, az egri áfész függetlenített szb-titkárának, országgyűlési képviselőnek, Farkas Sándornak, az SZMT vezető titkárának, dr. Görbedi Lászlónak, az Eüdosz központi vezetősége tagjának, Gulyás Máriának, az Eüdosz megyei bizottsága titkárának, Sinály Saroltának, az Evill szakszervezeti bizottsága köz- gazdasági bizottsága vezetőjének, Studt Sándornak, az SZMT kulturális, agitációs és propaganda bizottsága titkárának, Torna Istvánnak, a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat SZB sportbizottság vezetőjének. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt adományozott a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Székely Györgynek, a HVDSZ megyei titkársága politikai munkatársának, Deme Jánosnak, a Gagarin Hőerőmű Vállalat szb-titkárhelyettesének és Kecskeméti Zoltánnak, az egri Finomszerelvénygyár főbizalmijának. Rajtuk kívül még sokan kaptak különböző fokozatú kitüntetéseket, okleveleket és emlékplaketteket. Az ünnepség rövid állófogadással ért véget. Oklevél a mezőtárkányiaknak A csaknem 50 millió forintos költséggel létesített új tehenészeti telep avatásával kezdődött pénteken az az ünnepség Mező- tárkányban az Aranykalász Termelőszövetkezetben, amikor a munkát értékelték. Az ünneplők között volt Kürtösi Károly, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára és Jurányi János, Heves Megye Tanácsának osztályvezetője is. Tavaly júliusban kezdték az építést, a kivitelező a Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat volt, míg a technológiai szerelést a Boscoop szakemberei végezték. Ezt követően ünnepi ülésen Adorján Gábor, a szövetkezet elnöke méltatta a közös gazdaság múlt évi eredményeit. Aláhúzta, hogy kedvezőtlen termőhelyi adottságok között szigorú költséggazdálkodással, szorgalommal 11 milliós nyereséget értek el. Munkájuk elismeréseként elnyerték a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Dicsérő Oklevelét. Ezt Vörös István, a MÉM főosztályvezetője nyújtotta át. A TOT Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért elismerésben részesítette Császár Lajos termelési főmérnököt. A Teszöv kitüntetését kapta a szövetkezet Tyereskova brigádja. Elismerő oklevél a hatvani takarékszövetkezetnek Tavaly 100 millió forinttal nőtt az ország legnagyobb szövetkezeti pénzintézetének, a hatvani takarékszövetkezetnek a betét- állománya. Különböző hitelezésre 209 millió forintot fordítottak, míg az eddigi legnagyobb nyereséget, 23,7 milliót értek el. Ennek alapján elnyerték a pénzügyminiszter, a Szövosz és a KPVDSZ elismerő oklevelét. A péntek délutáni ünnepi termelési tanácskozáson Herczegh Alajos elnök méltatta tevékenységüket, majd dr. Sumi András, a Mészöv titkára adta át az elismerő oklevelet. Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerésben részesült Nagy Gézáné pénzügyi előadó, heten lettek kiváló dolgozók. Tizenegy brigád pedig különböző elismeréseket kapott. Dicsérő oklevél a húsipariaknak Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kiérdemelték a jó minősítést a Heves Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat dolgozói, az elmúlt évi sikeres munkájuk nyomán. A Miniszteri Dicsérő Oklevél átadásának ünnepségét pénteken tartották a Mátra Művelődési Központban Gyöngyösön, ahol Molnár Gábor igazgató mondott beszédet. Kiemelte, hogy az állatnevelési kedv csökkenése ugyan éreztette hatását a felvásárlásban, de sikerült élő marhából 600-zal többet megvenniük, és a juhból is figyelemre méltó mennyiséget. Az exportjuk eredménye jobb volt a tervezettnél. A húskészítmények mennyisége 3,3 százalékkal haladta túl az előző évit. Az árbevételük 30 százaléka az exportból származott, és a 2,3 milliárd összes bevételüknek 2,5 százalékát adta az eredményük. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést vett át Kóczián János művezető, Petrik Sándorné csoportvezető, Molnár Béla előadó, Meskál Kálmánné csoportvezető, Szabó György autóvezető és Juhász Gyula gazdasági igazgató. A Szakma Kiváló Brigádja címet nyerte a Tyitov brigád, amely egyben a nemzetközi munkaverseny élenjáró brigádja is lett, harminckilencen kaptak Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt, Kitüntetések az MHSZ-nél Május 1-je alkalmából rendezett ünnepségeken, megemlékezéseken a Magyar Honvédelmi Szövetség társadalmi és függetlenített munkatársai elismeréseket vettek át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta Belkovics Béla, a gyöngyösi kitérőgyári vasutas lövészklub titkára. Az MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatában részesült Fodor Béla, a gyöngyösi MÁV kitérőgyártó üzem csoportvezetője, a lövészklub vezetőségének tagja, Gombály László, a gépjárművezető-képzés oktatója, Kassai Ilona, az Országos Érc- és Ásványbányák egri laboránsa, a könnyűbúvárklub edzője. Áz MHSZ Kiváló Munkáért érem bronz fokozatát vehette át Boza Imre, a gépjárművezető-képző iskola vezetője. Az MHSZ főtitkára elismerő oklevélben és jutalomban részesítette Nagy Ferencnél, az MHSZ Hatvani Városi Vezetőségének előadóját és Székely Istvánt, a Füzesabonyi 2-es Számú Általános Iskola tanárát, a lövészszakkör vezetőjét. A megyei ünnepségen tizenketten vehették át a törzsgárdajelvény valamelyik fokozatát és az ahhoz járó jutalmakat. Élenjáró üzem a kitérőgyár Az Élenjáró Üzem cím mellé elnyerték a MÁV vezérigazgatójának és a vasutas-szakszervezet elnökségének Vörös Vándorzászlaját is a gyöngyösi MÁV kitérőgyártó üzem dolgozói. Az ünnepséget pénteken délután tartották. Kelemen Árpád igazgató szólt az 1988-ban végzett munkáról. A legfontosabb adat: a tervezett 711,6 millió termelési érték helyett 741 milliót teljesítettek. A megnövekedett igényeket teljes mértékben kielégítették vasúti kitérőkből, és a magasabb élettartamú síneket száz százalékkal növelték meg. Ennek a sikernek a magyarázata a szigorú, darabbéres elszámolás volt, amely erőteljesen megnövelte a dolgozók teljesítményét. A MÁV Kiváló Dolgozója kitüntetést Mozsár László ellenőr és Tóth József gyalus vehette át. Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt 19-en érdemeltek ki. A MÁV Kiváló Brigádja minősítést a Rakéta brigád nyerte el. Vezérigazgatói dicséretben részesült Nagy István hegesztő. Megemlékezés a hatvani cukorgyárban A Mátravidéki Cukorgyárak Vállalatnál értékelték és megjutalmazták azokat a dolgozókat, brigádokat, akik és amelyek az átlagosnál jobb munkát végeztek az elmúlt esztendőben. A gyári művelődési ház nagytermében tartott ünnepségen Horváth Vilmos vszb-titkár mondott ünnepi köszöntőt, majd Vrabecz Mátyás igazgató kiosztotta az elismerést jelentő kitüntetéseket, jutalmakat. Hatan — Szabó Rudolf, Ku- rucz László, Fehér József Sebők Gyula, Kiss Gyula és Lőrincz Gyula — a Kiváló Munkáért kitüntetést vehették át, 83-an a Vállalat Kiváló Dolgozója elismerésben részesültek, 33 szocialista brigád pedig megkapta az arany és ezüst, illetve bronz fokozattal járó oklevelet és pénzjutalmat. Munka ALTERNATÍV SZERVEZETEK fekete betűs „plakátjai” csalogatják május elsejére az egrieket. Bizonyos, hogy a munka ünnepe adta az apropót invitálásukhoz, hiszen ha pusztán csak egy tavaszi, Szépasszony-völgyi kirándulásról lenne szó, a szervezők találkozhatnának az érdeklődőkkel akár a hét végén, szabad szombaton vagy vasárnap is. Enni, inni, vigadni akkor is pompásan lehetne, hacsak nem fújna a szél s nem esne az eső: meggyulladna, égne a tűz, izzana a parázs a szalonna alatt. Harsoghatnának a papír- trombiták a szüleikkel tartó apróságok kezeiben, kedvükre eregethetnék a kisleányok és kisfiúk a lufikat, amikor cipelni már megunták. Már amennyiben tényleg csupán ez lenne a program. Ám gondolom: mást, többet is szeretnének a rendezők. A munka ünnepén köszöntik talán a munkát is — jóllehet, a „plakátjaik” nem annyira az örömteli üdvözlés, mint inkább a szomorú búcsúzás, a temetés gyászos színeivel íródtak. Ezért vagyok most meglehetősen tanácstalan. Menjek, vagy sem? Jómagam ugyanis mindig éltettem a munkát, mert tulajdonképpen az is éltetett engem, s tartja még mindig bennem a reményt. Tiszteltem mindig, s tisztelem ma is az alkotó, a hasznos cselekvést. Nem felejtettem, sohasem felejtem el azt, ami ebből sarjadt saját örömömre, meg másokéra. Emlékszem a munka csodákat tévő erejére a legutóbbi pusztító, nagy világháborút, s a sokkal kisebb, de korántsem jelentéktelen veszteségeket hozó 1956-os eseményeket követő időszakokból. Tanúja voltam, vagyok azoknak az éveknek, amelyek — ha most meg is fizetjük az árát — történelmünkben ennek az országnak vitathatatlanul a legnagyobb felvirágzását hozták. Eszemben sincs tagadni, hogy — az oktalan egyenlősdivel, majd az eltúlzott jövedelmi, vagyoni differenciálással, az ingyenélők siserehadának jogtalan túlfizetésével — ezt a munkát időközben „sikerült” lejáratnunk is, ám változatlanul szeretem, s bízom benne. S — ítéljenek el érte — fennakadok, bizony fennakadok az idézett ragaszok fekete színein. Mert azt tartom, lehetett volna az — ha nem is éppen vörös, vagy félre is magyarázható zöld — legalább kék. Hiszen a májushoz — amely a béke hónapja is egyben — feltétlenül jobban illenék. Erősebb hitet adna megújulásunkhoz, tervezett, vágyott, derűsebb jövőnkhöz. Önmagában, zengzetes szónoklatok, a munka különösebb ünneplése nélkül is. Ám hiszem, hogy azért így is jut valami az ünnepből a munkának. Szó esik erről is, hogyha éppen nem erről a legtöbb. Mert — ki állíthat mást? — ez napjainkban a legfontosabb. Csakis ez vihet előbbre bennünket. Természetesen közös akarattal, igyekezettel. Ha nem csupán éltetjük a munkát, hanem együttesen a megtépázott becsületét is visszaadjuk. S ezt szorgalmazzuk, sürgetjük ott és akkor is, ahová és amikorra azok a talán nem is rossz szándékkal fekete betűsökre formálódott üzenetek szólingatnak. HOGY ENGEMET sem csak a puszta kíváncsiság csaljon. Gyóni Gyula Hogyan tovább Recsken? (Folytatás az 1. oldalon) ximálisan szigetelt épületekben helyezzük el a feldolgozógépeket, sőt a szellőztető ventilátorokat is földbe süllyesztjük, és a ki- fúvónyílásokat is úgy irányítjuk, hogy egyetlen falu felé se nézzenek. A második a vízkérdés. A dúsítóüzemben nedves technológiával dolgozunk, de zárt vízgazdálkodást tervezünk az üzemen belül, ezért a bányavíz kiemelése sem járna környezetszennyezéssel. Olyanfajta problémák sem léphetnek fel itt, mint a Dunántúlon, a parádfürdői, illetve pa- rádsasvári forrásokra munkánk nem lehet hatással. Bükkszéken várható egy fél méter vagy egy méter szintcsökkenés, ha a bányászkodás a végső kifejlődéséhez ér. Ez viszont különösebb problémát nem okoz. A magyarázat abban rejlik, hogy itt nem a dunántúli karsztrendszerekhez hasonló, egybefüggő vízháztartás található, hanem vulkáni jellegű, szűk repedések hálózzák át. Gondot jelenthet a por is, de ez ellen a nedves technológia a legnagyobb garancia. Terveinkben az szerepel, hogy az érctörés legelső fázisát levisszük a föld alá. Az új elképzelések szerint kisebb területet foglalunk el, még csak tájképileg sem rontanánk a környéket. S még egy dolgot tervbe vettünk: a meddőt visszatöltiük a bányaüregekbe, ez a módszer azt biztosítaná, hogy nagyon kevés zagy kerül a Párád és Mátraderecske közötti tározónkba. így a felszínre nagyon kevés hatással lesz a bányászkodás. Ez egy maximális óvatossággal készített elképzelés. — Mint köztudomású, a legnagyobb környezetkárosító a kohósítás. Gazdaságilag sem mindegy, hogy hol történik. Véleménye szerint hol oldható meg legszerencsésebben ? — Előirányzataink szerint a Szovjetunióban. De az sem kizárt, hogy máshol, ahol kedvezőbbek a feltételek. A szovjet változat tűnik most a legjobbnak. A világon elfogadott bérko- hósítási áron történne, s ezt a számunkra olcsó rubelben egyenlíthetnénk ki. Ráadásul a melléktermékeket is jóváírnák számunkra, ezt pedig máshol nem teszik meg. — Teljes biztonsággal megfogalmazható már, hogy a recski bánya milyen vállalati formában nyílhatna meg? — Égészen biztos, hogy vegyes vállalatként. Abban a pillanatban eldőlt, amikor a költség- vetés kivonult. Hagyományos állami nagyberuházás nem lehet, s a magyar hányad benne annyi, amit eddig elvégeztünk. Ez durván 25 százalék. A többire társat kell keresnünk, aki pénzzel, tőkével jön ide. Tehát nem hitelt ad, hanem saját kockázatára befektet. — És az mennyire valószínű, hogy a partner szovjet lesz? — Nehéz kérdés. A saját véleményem az, hogy úgy 50 — 60 százalék az esélye. Jelenleg Szovjetuniónak szüksége van a fémre, és a lelőhelyet jónak ítéli. De az egyáltalán nem biztos, hogy olyan sebességgel hoznak ott döntéseket, amilyenre szükség volna. Fogytán vannak ezenkívül ott is a beruházási források, Fodor Gyula: — Jó esetben 1991-ben kezdődhet a kitermelés ezért is merült fel, hogy minél kevesebb költséggel kezdjünk. — A nyugati partnerek bevonása már benne van a most kidolgozott elképzelésekben? — Igen. Az idő sürget, s ezt a moszkvai előzetes egyeztetésen is elmondtuk már. Tudomásul vették, hogy ha nem jön létre a vizsgált üzlet, akkor kezdeményezzük nyugati partnerek bevonását. Sőt, még akkor is, ha velük kötünk alapvető egyezséget, mivel csúcstechnológiára, nyugati bányagépekre lesz szükségünk. A szovjet partnerek nem tartották kizártnak egy hármas együttműködés létrejöttét, a magam részéről is ezt tartanám a legjobb megoldásnak. — Az ipari miniszter ügy fogalmazott, hogy Recsknek gazda kell, ha az önállósodás megtörténik, akkor maguk tárgyalnak a nyugati partnerekkel... — Ez egyelőre még csak terv. Tudomásom szerint konkrét tárgyalás még nem történt. Várjuk Moszkva reagálását. A minisztérium tett már lépéseket nyugati cégek felé, de ezek a kapcsolat- felvétel időszakában vannak. Még nincs tisztázva, hogy a rézércmű mikor lesz saját gazdája. Az országos vállalatunkkal egyetértésben előterjesztjük a minisztériumnak az önállósodás elképzeléseit: azt a célt tűzzük magunk elé, hogy július elsejétől legyünk függetlenek. Ehhez részletes szabályozás kell. — Ha jól értem, bárhogy is alakul a sorsuk, egy viszonylag kedvező elképzelést dolgoztak most ki a szovjet szakemberekkel együtt. Ez aztjelenti, hogyjó rajthelyzetbe kerültek? — Ez a tervezet nem a legoptimálisabb, hanem a legolcsóbb. El tudnánk indítani így a hatékony termelést, biztosítva az esélyt, hogy az első változat mennyiségére fejlődhessen. Úgy vélem, hogy nem a hasznosítás, hanem a világpiaci megméretés optimális feltételei alakultak ki. Ebben nagy érdeme van Zsidei Istvánné országgyűlési képviselőnek, meg az MSZMP Heves Megyei Bizottsága állásfoglalásának. Ha a megméretés pozitív lesz — amit remélek —, megindul a termelés, ha nem, bezárunk. — Többször is megfogalmazódott, hogy kevés az idő. Nem jelenthet-e ez alapvető problémát? — A szovjet partner egy hónapon belül választ ígért. Érre a gyorsaságra a KGST-n belül még nem volt példa. De így fél éven belül felgyorsulhatnak a dolgok. Persze hogy túlzás olyan igénynyel előállni, hogy néhány hónap alatt végigvigyük azt, ami tíz év alatt sem sikerült. A nyugatiakkal meg sem kezdtük a tárgyalásokat. Ok is azzal kezdik, hogy a legdöntőbb tényezőkről maguk akarnak meggyőződni. — Akkor most hogyan alakulhat a menetrend, mire számíthatunk a recski fejleményekkel kapcsolatban? — Ä legsürgetőbb az önállósodás, a hatáskörök egyértelművé tétele. Föl kell készülnünk erre a feladatra. Míg el nem dől a sorsunk, a bezárásra is készülni kell. Annál is inkább, hogy lássák a költségvetés szakemberei, hogy ez durván egymilliárd forintba kerül. A tényleges együttműködés megindítását én a jövő évre tudom elképzelni. Biztos, hogy a jövő év elején is állagmegóvást kell végezni. Nagyon örülnék neki, ha olyan partnereket találnánk, akik a jövő év fenntartási feltételeit finanszírozzák, hiszen a tényleges munkák megindításához részletes kiviteli tervek szükségesek. Ez pedig minimum egy évet vesz igénybe. A szovjet féllel is 1991-et tekintettük a beruházás kezdő évének. Bármilyen forma esetében ez a reális. — Mit jelent a környék számára, ha megindul a bánya? — Az életet. Azoknak mindenképpen, akik a kutatáshoz és ehhez a munkához közvetlenül kapcsolódnak. Tágabb értelemben az életfeltételek javulását, az összes környékbeli községnek. Az itteni infrastrukturális elmaradás megdöbbentő az ország átlagához képest is. Nem feltétlenül állami és bányapénzekből történik ez, a beruházásnak csak hozzá kell segíteni valamilyen mértékben, s elindul az önszerveződő folyamat. — Hány embert foglalkoztatna az üzem, növekedne-e a környék lakossága? — Úgy kétezer ember dolgozna itt, de nem lakótelepekre gondoltunk. Családi házaik beépülhetnének a meglévő községek szerkezetébe. Ide nem kell toronyház, betonkolosszus. A munkaerő is bőven megvan a környéken, de egyelőre máshova járnak dolgozni. Szakképzett bányászokat pedig kaphatunk a nehézségekkel küzdő Nógrádból vagy Egercsehiből. Az ő tapasztalatuk fontos lehetne számunkra. — Kulcskérdés a nyereségesség. Hozhatná-e azt a bánya, amiben reménykednek? — Feltétlenül. A világpiacon úgy 50 — 60 évenként süllyed vagy emelkedik az árfolyam. Recsk akkor nyereséges, ha kétezer dollár fölött van a tonnánkénti rézár. A változások nem az igények alakulásától függnek az adatok szerint, hanem a bányák élettartamától. Nem akkor kell megkezdeni valahol a termelést, amikor legmagasabb a világpiaci ár, mert akkor biztos csökkenni fog. Bizalom, hit kell egy kitermelés megkezdéséhez. Szerintem a mostani háromezer dolláros ár még nem a csúcs, még emelkedni fog. Ebben az esetben pedig nyereségessé válhat egy magyar — szovjet — nyugati együttműködés. Gábor László Közület részére bérelnénk 30 m2-es raktárhelyiséget l az Almagyar utca környékén. Érdeklődni lehet a 11-666-os egri telefonon. Az Express Utazási Iroda fizetővendég hálózat kialakításához szobakiadók jelentkezését várja Kisköréről, Sarudról és Poroszlóról. Jelentkezni lehet írásban: 3300 Eger, Széchenyi u. 28. Kérjük a pontos címet, valamint a kiadó szobák berendezésének rövid leírását. EXPRESS UTAZÁSI IRODA
