Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. április 22., szombat Rendkívüli ülést tartott Heves Megye Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) A belügyminiszter-helyettes a kormány támogató álláspontját fejtette ki a bizottság, hogy általában jó kapcsolatot alakított ki a tanácsi intézmények, különböző társa­dalmi és tömegszervezetek veze­tőivel, a testületi ülésekre felké­szül, ott az összefoglaló kapcsán véleményt mond, ezek saját is­mereteken, tapasztalatokon ala­pulnak. A bizottság véleménye, hogy alkalmatlanságra vonatko­zó egyértelmű megállapítások nem merültek fel. Érvek és vélemények Az ügyrendi bizottság javasla­tának elhangzását követően ke­rült sor az érvek és ellenérvek felsorakoztatására, a testület tag­jai véleményének kifejtésére. Elsőnek Albert Tibor kért szót. Emlékeztette a jelenlévőket a március 31-i tanácsülésen álta­la elmondottakra, nevezetesen arra, hogy Schmidt Rezső veze­tési stílusát már csak azért is jó­nak tartja, mert az elmúlt három évtizedben ő volt az első olyan megyei tanácselnök, aki gyakran felkereste a községeket. Nekünk nagyon jól esett — mondotta —, hogy érdeklődik a gondjainkról. A továbbiakban arra is kitért: hi­bának tartja, hogy az indítvány tevője három éve meglévő fenn­tartásait egyetlenegyszer sem tet­te szóvá a testületi összejövetele­ken. A felszólaló megerősítette korábbi véleményét, alaposnak, törvényesnek nevezte az ügyren­di bizottság vizsgálatát, s szóban is támogatásáról biztosította az elnököt. Mivel Albert Tibor meglehe­tősen gyakran hivatkozott a saj­tóban megjelentekre, ezért az ülés elnöke, Maróti Sándor kérte a további hozzászólókat, hogy mindenekelőtt a vizsgálati anyaggal kapcsolatos érvek ki- nyilvánítására szorítkozzanak. Ezután a megyei pártbizottság nevében Kiss Sándor első titkár emelkedett szólásra. Tájékoztat­ta a tanácsi testületet arról, hogy a megyei pártbizottság azért fog­lalkozott az összeférhetetlenségi és alkalmatlansági indítvánnyal, mert az igen széles visszhangot váltott ki a megye lakossága kö rében. Hogy mennyire nem túlzó ez a megállapítás — fejtegette —, arra bizonyíték az a sok levél, más jellegű észrevétel, amelyet egyebek között a pártbizottság­nak is továbbítottak. Ugyanak­kor azt is hangoztatta: a pártfó­rum tisztában van azzal, hogy a tanács feladata saját elnöke tevé­kenységének vizsgálata. Ezzel együtt is a megyei pártbizottság politikai bizalmáról biztosította Schmidt elvtársat, mert eddigi életpályája során nem merült fel olyan tény, ami bizalom megvo­nását tette volna szükségessé. Végül azt is hangoztatta: az új választások jó alkalmat teremte­nek arra, hogy a tanácsi vezetők széles körben is megméressenek. Eleinte nagy figyelem kísérte dr. Jenes Pál felszólalását. — Én a tanácstagtársakat nem inkvizícióhoz kértem társul — szögezte le mondandója elején —, hanem egy jobb tanácsi mun­ka megteremtéséhez. A továbbiakban felvillantotta a jelenlévők előtt az indítvány megtételének belső motívumait. Mint hangsúlyozta, nem fellán­golásról van szó, hanem az igé­nyesebb tevékenység követel­ményének felállítása a vezetés elé. Azt szeretné, hogy a megyei tanács elnöke a testületet és a la­kosságot valóban képviselő ve­zető legyen, tudja közvetíteni akaratát a testületnek, amit azoknak kell majd továbbítaniuk a választóknak. Néhány konkré­tumot is megemlített hozzászó­lásában. így mindenekelőtt azt, hogy a májusi pártértekezlethez csatlakozó megyei pártbizottsági programok meghirdetésekor a tanácsi tevékenység egyáltalán nem kapott szerepet, nem derült ki, miként kívánja segíteni e kon­cepciók érvényre jutását a ta­nács. Ez számára azt jelenti, hogy nincs is koncepció. Elvá­rom azt is — fűzte tovább gondo­latait —, hogy a testület vezetője tudjon személyes kontaktust te­remteni munkatársaival, tudjon megfelelően közvetíteni. Ezek­kel azonban véleményem szerint nem rendelkezik, csak egyetlen példa: még a személyi üdvözlést is papírból olvassa. Öten — két és fél hétig... A vizsgálódással megbízott ügy rendi bizottság alapos munkát végzett. Öten két és fél héten keresztül bújták az aktákat, jegyzetelték az iratokat, hallgatták a megkérdezet­tek véleményét. A nagy körültekintést igénylő tevékenysé­get dr. Hóka József a Hatvan Városi Bíróság elnöke irányí­totta: — Bonyolult feladatot kaptunk, s ehhez meglehetősen rövid idő állt a rendelkezésünkre — mondta. — Jegyző­könyvek, irattárak, bizonyítékok sorát néztük át, hozzáve­tőlegesen kétszáz emberrel beszéltünk. Megkerestünk min­den megyei tanácstagot, véleményt kértünk a párttól, a NEB-től, a tanácselnököktől, több képviselőtől, az appará­tus, a felsőbb szervek dolgozóitól, hogy reális képet alakít­hassunk ki a döntéshez. — A jelentés Ismertetésekor dr. Jenes Pál külön kérte három levél ismertetését... — Kérésére szó szerint olvastam fel mindet, $ szóban is utaltam rá: minden részletüket megvizsgáltuk. A Grónay utcai lakásügy és a bútorvásárlás ügyében írottal kapcsolat­ban is utaltunk rá: idejétmúlt, lezárt dolgok voltak, amelyek nem köthetőek a három évi tanácselnöki időszakhoz. — Ezek szerint a bizottság nyugodt lelkiismerettel tette le a jelentését? — Valamennyiünk nevében állíthatom, egyébként minden dokumentáció, levél, ügyirat, a véleményeket őrző magnófelvétel bármikor átnézhető, hozzáférhető és bizo­nyító erejű... Kifejtette dr. Jenes Pál, hogy hiányolja azt a kivételes politikai intelligenciát, amely jellemzője kell, hogy legyen egy ilyen fel­adat ellátásának. Szemére vetet­te az elnöknek még, hogy keve­set foglalkozik az itt élő 340 ezer ember mindennapi sorsát érintő kérdésekkel, mint a lakáshely­zet, a kereskedelmi, az egészség- ügyi ellátás, az oktatás. Ezután korábbi tanácsüléseken elhang­zottakra tért ki, amelyekkel bizo­nyítani kívánta Schmidt Rezső alkalmatlanságát a tisztségére. Személyes érvet is felhozott, mi­szerint, amikor az egészségme­gőrzési programot vitatták meg, a saját kiegészítését arról, hogy számolni kellene a mozgásszervi és reumatikus megbetegedések­kel is, a tanácsülés elé kerülő anyagba többszöri kérése ellené­re sem tették be. Erre utóbb egyébként — mint azt visszahal­lotta — az elnök úgy reagált: Azért jár a Jenes Pali szája, mert „...Megerősítem állításaimat...’' — fogalmazott Jenes Pál folyton a pincéjében van, s neki is szüksége lehet majd az ilyen ke­zelésre... Felolvasott egy levelet is, amely helyeselte korábbi vita-. beli hozzászólását, s annak kap­csán azt fejtegeti: a megyei veze­tés sajnos még mindig sok helyen bátortalan, holott egy sor felada­tot helyben is meg lehetne olda­ni. — Ezek váltották ki — többek között — belőlem, hogy megte­gyem indítványomat. Másrészt kötelességem közvetíteni a köz­véleményt, azt, hogyan tudna ré­szese lenni az ifjúság lakásgond­jának, amikor ő úgy cserélgeti a lakásait... Azt is kérte az ügyrendi bizott­ságtól, hogy adjon tájékoztatást, miként lehet valakinek — még ha vezetőről is van szó — a család létszámához képest nagyobb szobaszámú lakáshoz jutnia. Felvetette a galyatetői hétvégi ház építését, mint az elnök ellen szóló érvet, továbbá az Agria Bútorgyártól vásárolt leselejte­zett két garnitúrát, amelyet levél­ben Kormos Pál volt igazgató is megerősített. Befejezésül pedig a sokak által emlegetett Kuckó büfével kapcsolatban elmondta: ez egyáltalán nem motiválta in­dítványa megtételénél, azt vi­szont nem találja véletlennek, hogy az elmúlt tanácsülés óta a vendéglátóhely elé egy „ megállni tilos” táblát helyeztek el... Az ügyrendi bizottság határo­zati javaslatát támogatta Tóth Tibor, aki egy találó közmondást idézett: — Az eredménynek száz anyja van, az eredménytelenség­nek viszont mostohája sincs. S mindjárt hozzá is tette: ő nem vi­tatja az elnök felelősségét, de ab­ban az egész testületnek és az ap­parátusnak is osztoznia kell. Ugyancsak felelősséget kell érezniük a felügyeleti szervek­nek is. Épp ezért javasolta, hogy a megyei tanács szervezeti sza­bályzata a következőkben pon­tosan rögzítse a rendszeres, meg­alapozott, tárgyilagos ellenőrzés szükségességét. Dr. Asztalos Miklósa közel 12 éves munkatársi kapcsolat isme­retében állt ki Schmidt Rezső mellett, hangsúlyozván: mindig is elhivatottsággal foglalkozott a lakosságot érintő témákkal, a gyors elhatározások híve, nem szereti maga elé görgetni a prob­lémákat. Mindezekre konkrét példákat is felhozott. A közalkalmazottak szakszer­vezetének megyei titkára, Bukta Tibor kifogásolta, hogy az ő vé­leményüket nem kérte ki az ügy­rendi bizottság. Ezzel együtt is síkraszállt a közigazgatási mun­ka korszerűsítése mellett. Vajda Pál annak a véleményének adott hangot, hogy nem elnökválasz­tásról van szó, ezért a felszólalók szorítkozzanak a napirend lé­nyeges kérdéseire. Ezzel értett egyet dr. Miklós Endre, aki sze­rint kár, hogy az elhangzó érvek egyfajta élveboncoláshoz, sze­mélyeskedéshez vezetnek. Ó is támogatásáról biztosította a ta­nácselnököt. Ezt követően dr. Hóka József ismertette a testület előtt a felve­tődött kérdésekben született szakmai véleményeket, majd dr. Jenes Pál ismételt külön kérésére a megyei kórházból érkezett ész­revételt, illetve egy egri állam­polgár közérdekű bejelentését. Hivatalos kötelességének tett eleget dr. Gál Zoltán belügymi­niszter-helyettes, amikor a kor­mány álláspontját közvetítette. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a kormány nem közömbös az iránt, miként ítélik meg egy megye tanácselnökének munká­ját. Ám azt mindig abban a hely­zetben értékeli, amilyen politikai környezet van az országban ma. Hangoztatta: szükség van a múlt hibáinak elhagyására, a radikális változásokra, de fontos értéknek kell tekinteni a tanácsok stabili­tást hordozó jellegét. Úgy nyilat­kozott: Schmidt Rezső megítélé­sében az apparátusi vélemények túlhangsúlyozva kerültek nyilvá­nosságra. A felelősség szerinte a testület és a vezetője közti vi­szonyban mérettetik meg legin­kább. Végül elmondta: a kor­mány álláspontja szerint nem in­dokolt bizalmatlanságot kifejez­ni a tanács elnökével szemben. Olyan vezető, aki alkalmazkodni tud a kor követelményeihez, s a választásig képes biztosítani a ta­nácsi tevékenység folyamatossá­gát. Épp ezért őt partnerként fo­gadja el, s kész együttműködni személyével. Döntött a testület... Bizalomból dolgozom tovább... A tanácsülés után sokan vették körül az ismét bi­zalmat kapott megyei tanácselnököt. Velük együtt voltunk kíváncsiak Schmidt Rezső véleményére. — Nehéz három hetet éltem át a mai napig — mondta. — Nem csoda, hogy megkönnyebbülten fo­gadtam a döntést, miszerint az ellenem felhozott vá­dak igaztalanok. Az első pillanattól így is éreztem, ezért mondtam azt az ülés végén, hogy: „Soha semmi­lyen szabálytalanságot, törvénytelenséget nem vétet­tem...!” — Miként fogadta az ügyrendi bizottság által megfogalmazott ajánlásokat, amelyek a további mun­káját illetik? — Mindvégig odafigyeltem minden véleményre, észrevételre, ami a vizsgálat során hangzott el a mun­kám javítását célzóan. Hasonlóképpen volt a bizott­ság ajánlataival is, igyekszem megvalósítani azokat, hiszen a tanácsi testület bizalmával kívánok dolgozni tovább az elnöki poszton. — E „próbatétel” után, s ezzel a megerősítéssel a tarsolyában indul-e a következő választásokon? — Amennyiben az újonnan megválasztandó ta­nács javaslatára jelölésre kerülök, annak esélyeit fel­mérem, s elgondolkodom a dolgon, hogy miként döntsejc. — A vizsgálat során megdőltek az ön elleni állí­tások, ennek tudatában kíván-e ezekre magánember­ként reagálni? — Semmiképpen nem...! Akkor lett volna vereség, ha egyedül maradok Dr. Jenes Pála szavazás számára kedvezőtlen eredménye ellené­re sem látszott nekikeseredettnek. — E szerint nem érte váratlanul a döntés? — Nem, mert magam is éreztem azt az aggodalmat, amelyet a belügyminiszter-helyettes és néhány tanácstagtársam mondott, illet­ve sejtetett. Nevezetesen, hogy a választásig hátralévő időre kár lenne a vezetés folytonosságában szakadást előidézni. Ugyannakkor meg­nyugtató, hogy az ellenszavazatok kifejezték: jócskán vannak velem egyetértő, jobbat, többet tenni kívánó testületi tagok. . — Tehát nem tekinti vereségnek? — Nem tartom annak! Akkor lett volna vereség, ha egyedül ma­radok. — Mi a véleménye arról, hogy az ön érveit alátámasztó, s egy egri állampolgár által írt közérdekű bejelentést csak ismételt kérésre is­mertettek a tanáccsal? — Ebben legfeljebb az zavar, hogy az illető egyébként eléggé megalapozott közérdekű bejelentését nem tartották méltónak arra, hogy a közvéleményt róla tájékoztassák. — Egerben elterjedt az is, kizárólag személyes indítékok vezérel­ték az indítvány megtételében... — Sajnálom az ilyen véleményeket, és kifejezetten sért, hogy ef­fajta szűk skatulyába próbáljanak belehúzni egyesek. — A történtek jelentenek-e esetleg változást tanácstagi munká­jában? — Szó sincs róla, továbbra is azon leszek, hogy minél szélesebb legyen a velem egyetértők tábora, vagyis azoké, akik korszerűbb, ha­tékonyabb tanácsi munkát igényelnek. A vitát követően került sor a testület döntésére. Az ügyrendi bizottság elnöke ismertette a sza­vazás módját, majd megállapí­totta, hogy a megyei tanács 76 tagjából 68 van jelen. Titkos sza­vazással elsőként az összeférhe­tetlenségi bejelentésről voksol­tak a tanácstagok. A szavazás eredménye: 67 érvényes szava­zatot adtak le (Schmidt Rezső eti­kai okokból tartózkodott a sza­vazástól), ebből 50 az összefér­hetetlenségellen, 17 pedig a beje­lentés jogossága mellett foglalt állást. Az alkalmatlansági indít­vány ügyében lezajlott szavazás eredménye: a 66 leadott szava­zatból 53 a tanácselnök megerő­sítése, 13 pedig Schmidt Rezső el­nöki visszahívása mellett szólt. így a testület abban foglalt állást, hogy dr. Jenes Pál mindkét bead­ványát, indítványát elutasítja. Az eredmény kihirdetését kö­vetően kért szót Schmidt Rezső, aki a következőket mondotta: „Soha semmilyen szabálytalan­ságot, törvénytelenséget nem vé­tettem...” Heves Megye Tanácsának rendkívüli ülése Maróti Sándor általános elnökhelyettes zársza­vával fejeződött be. Tudósítás: Szalay Zoltán, Szilvás István Fotók: Perl Márton Megkezdődött a KISZ XII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Liberális és Radikális Ifjúság Nemzetközi Szövetsége delegá­ciója. A kongresszuson — a Him­nusz közös eléneklését követően — Nagy Imre, a KISZ KB első titkára köszöntötte a küldötteket és a meghívott vendégeket, majd javaslatot tett a tanácskozás leve­zető elnökeire. Ezután a küldöttek meghall­gatták Domonkos Lászlót, a KISZ KB titkárát, a mandátum­vizsgáló bizottság elnökét, aki el­mondta, hogy a mintegy 380 ez­res tagság nevében a 854 küldött közül 813-an vannak jelen, így a kongresszus határozatképes. Majd a küldöttek döntő többség­gel elfogadták a napirendet és a munkarendet. A kongresszus napirendjének és munkarendjének elfogadását követően Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának első tit­kára mondott — többször is nagy tapssal kísért beszédet. Elöljáróban hangsúlyozta: a kongresszus célja az, hogy részt­vevői egy ifjúságpárti szocializ­mus megvalósításáért szövetkez­zenek. A továbbiakban az ifjúsá­gi szövetség elmúlt 32 esztende­jének főbb állomásait elemezte. Történelmi áttekintésének vé­gén azt a következtetést vonta le, hogy az ifjúsági szövetségnek szakítania kell egyebek között az eddigi monopolhelyzetével, az if­júság mindenesének szerepével, azzal a viszonnyal, amely az MSZMP-hez alárendeltként fűz­te, a bürokratikus centralizmus­sal, az apparátusok hatalmával. Belpolitikai kérdésekre áttér­ve annak a meggyőződésének adott hangott, hogy a kialakult helyzetben az MSZMP egyszerre a reform motorja és fékezője. A KISZ KB első titkára megjelölte az ifjúsági szövetség megújulásá­nak főbb irányait: a politikai — képviseleti — hatalmi pozíció­kért folytatott harcot, az új poli- tizálási módszerek elsajátítását, a nyilvánosságot. A beszédet élénk, hosszan tar­tó vita követte. A tanácskozás ma folytatja munkáját. Ünnepség és koszorúzás (Folytatás az 1. oldalról) lentették, hogy a Munka Érdem­rend arany fokozatát kapta dr. Nagy A ndomé, a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója. A Lenin-emlékplakettet pe­dig Lévai Ferenc (Szakszerveze­tek Heves Megyei Tanácsa), Dér István (Gyöngyös, városgondo­zási üzem), Sípos Irén (Egri Nyomda), Prokaj Ferenc (Egri Dohánygyár) és Bozsik Árpád (Besenyőtelek) vehette át. Ezután dr. Vasas Joachim nyújtott át elismeréseket. Szo­cialista Kultúráért kitüntetésben részesült: Koncz László (Gyön­gyös, 3-as Számú Általános Is­kola), valamint Kiss Imre (Tar- naörs, Dózsa Mgtsz). A Kiváló Munkáért kitünte­tést pedig Hegedűs Ernő (Bol­dog, Általános Iskola) kapta meg. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Eredményes agitációs és propagandamunkáért elisme­rő oklevelet adományozott öt­venegy aktivistának. * Az ünnepséget követően ko­szorúzást tartottak az egri Lenin- szobomál. Az MSZMP megyei, illetve városi bizottságának ne­vében dr. Vasas Joachim, a me­gyei pártbizottság titkára és Far­kas József, a városi pártbizottság titkára rótta le kegyeletét. A me­gyei, illetve a városi KISZ-bi- zottság képviseletében: Kalina Mária megyei úttörőelnök és Honfi Gábor, a városi KISZ-bi- zottság politikai munkatársa he­lyezett el koszorút. A szakszer­vezetek megyei tanácsa nevében Lévai Ferenc, az SZMT titkára, valamint Gubán Dezső, az SZMT elnöke koszorúzott. A megemlékezés virágait helyezték el az MSZBT-szakcsoportok és a tanulóifjúság képviselői is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom