Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 14., péntek

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

Csata zöld páncélban

A mátrai „védett” erdő a második évezred küszöbén...

Ki szelet vet, vihart arat — különösen igaz a szállóige a gyön- gyösoroszi HAF körül kialakult vitára. Végre elkészült a Magyar Tudományos Akadémia szakvéleménye, s pontosan e tudósok által összeállított anyag alapján po- lémiáztunk a hivatalos „kömye: zetvédelemmel”.

E sorok írója „Nincs szükség az ólombombára a Mátraalján” címmel tájékoztatta olvasóit — kivonatolva az akadémiai bizottság véleményét — a végeredményről. Bodó Mihály, Heves Megye Tanácsának környezetvédelmi titkára szó szerint, teljes egészében közölte, igaz, más felhangok alapján a bizottság dokumentumát. Vitatkoznunk kell vele, hiszen azóta újabb dokumentumok jutottak a szerkesztő kezébe. így például Beck Tamás kereskedelmi miniszter Gyön- gyösorosziról szóló leirata. A miniszter a Metalimpex Külkereskedelmi Vállalat megválaszolatlan levelei alapján úgy véli, hogy egy 500 millió forintos, felesleges beruházást hajt végre esetleg a magyar gazdaság. Ugyanis a KGST keretén belül 2000-ig az NDK vállalta az ólombeolvasztást. Ezért fejlesztett és hosszú távú szerződést kötött kormányszinten a magyarokkal...

Ez az egyik aspektus. Míg a másik: Beck Tamás kivizsgáltatta e sebbel-lobbal végrehajtásra szánt akkumulátorfeldolgozó külkereskedelmi következményeit, s a számára készült feljegyzésből kiderül: a Mátrába telepítés mellett voksolt az Ipari Minisztérium és — álljunk meg egy honpolgári szóra — az a főhatóság, akinek hivatalból védenie kellene az életet, igen, az akkori Országos Környezet- és Tájvédelmi Hivatal!!!

Nincs mit csodálkoznunk tehát a „karrierbeli fizetett” környezetvédők álláspontján. S még egy, ezzel a hozzáállással javasoljuk, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium változtassa meg a nevét körSzeretném tájékoztatni tisztelt választópolgáraimat és minden érdekeltet arról, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a szakvéleményből. Azért mondom azt, hogy következtetéseket, mert a Tudományos Akadémiának nincs olyan jogosítványa, hogy kimondja: le kell állítani az üzemet, vagy tovább lehet építeni. A szakvéleményből a következő lényeges megállapításokat szeretném kiemelni.

1. Bemutatja a bányászkodásból származó jelenlegi környezeti ártalmakat.

2. Elemzi és levonja a következtetéseket a Környezetvédelmi Intézet által végzett hatástanulmányból és a különböző forrásanyagokból, amik alapján zöld utat nyert a beruházás.

3. Javaslatot tesz arra az esetre, ha mégis megépülne a HAF, hogy mi a megoldás. (A Népújság március 23-i számában arról olvashatott a Tisztelt Olvasó: sajnálatos, hogy a Szerző csak ezt az egy témakört emelte ki, mert így, egyoldalúan bemutatva az akadémiai anyagot, félrevezeti az olvasót.)

Nem akarom szakmai megállapításokkal untatni a Tisztelt Olvasókat, de engedjék meg, hogy röviden, a 3. pontban felsorolt témakörökhöz egy-két gondolatot kiemeljek az anyagból.,

1. — Jelenleg a környezetre a legnagyobb veszélyt a bányából az altárolón keresztül kifolyó savas kémhatású, nehéz kéntartalmú víz, a bányászat során felhalmozott érctartalmú meddő, a víztároló, illetve ülepítő jelentik.

— Belátható, hogy a különböző káros hatások egymásra rakónyezetügyire, ugyanis az ott dolgozók eddig semmilyen életre, környezetre, tájra, veszélyes beruházást nem állítottak le, sőt, azon ókumuláltak, hogyan lehetne a paraméterek adta lehetőségeket kihasználva felépíteni azokat...!

Én ennyiben kívánok reflektálni Bodó Mihály cikkére. S most, ígéretünkhöz híven, helyet biztosítunk a véleménynyilvánításra mások számára is.

dása a területet potenciális veszélyhelyzetbe sorolhatja.

— A meddőhányó a két iszapfogó, illetve víztározó jelenlegi kedvezőtlen hatásaira egy akkumulátorüzem szennyezésének (nehézfémek, savak) rárakódása már komoly veszélyt jelenthet.

— A toxikus elemek az ivóvizet szennyezve, illetve a táplálékláncba kerülve a lakosságot közvetlenül veszélyeztethetik.

Nyilatkozik lapunknak Ond- vári Árpád ügyvezető igazgató, és dr. Márföldi Gábor tudományos tanácsadó, a környezet állapotát vizsgáló komplex rendszer (Kövikor Kft.) reprezentánsai. Kifejti véleményét Csongrádi Csaba országgyűlési képviselő és dr. Wiltner Willibald, a Dunakor képviselője, nyugdíjas belgyógyász főorvos.

Soós Tamás

Sorolhatnám tovább a káros hatásokra vonatkozó megállapításokat, de azt hiszem, hogy egy Népújság teljes terjedelmében is kevés lenne hozzá, hiszen az anyag arra is utal, hogy e rövid idő alatti vizsgálat során az MTA minden meglévő környezeti hatásra nem tud választ adni. Javaslatuk szerint további vizsgálatok szükségesek, és ami a legfontosabb: „... el kell rendelni az

ércbányászat által megbontott természeti egyensúly megfelelő rekultivációval való helyreállítását.”

2. A forrásanyagból származó következtetések:

— Gazdasági sikere a környezeti hatásoktól eltekintve jelentős kockázattal jár. A HAF ugyanis monopolhelyzetbe jut, vagy kihasználatlan lesz.

— Nem szerepelnek a támogatók között a mező- és erdőgazdaság, az egészségügy, az ide"genforgalom, az országos szak- szervezet és a tudományos élet igazgatási szervei, holott nyilvánvaló, hogy kedvezőtlen hatással van a HAF telephelye a területükön működő létesítményekre, gazdaságokra.

— A mozgó járművek száma szélsőséges esetben meghaladhatja a 200 jármű/napot, ellentétben a feltüntetett 15-20 tehergépkocsival szemben. Nem beszélve a kohósavak közömbösítéséhez szükséges,

Visontáról pernyét szállító tehergépkocsikról.

— Sajnos, a HAF környékén élők, szervezetek nyilatkozatai nem teljes körűek, közülük mindenképpen leszakaszolva az építési engedélyt kiadók, bár ezen is

látszik, hogy nem a teljes körű környezeti hatásvizsgálat ismeretében adták ki.

A 3. ponttal nem kívánok foglalkozni, hiszen, mint már említettem, olvashatták a Tisztelt Olvasók.

Nagyon röviden annyit szerettem volna kiegészítésként fűzni az anyaghoz, de számos érvet, szakmai indokot lehetne még sorolni, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a HAF-üzemnek nincs létjogosultsága Gyöngyös- orosziban. Az Akadémia elvégezte a rábízott feladatot. A további intézkedéseket az engedélyező hatóságnak kell megtenni az építési engedély visszavonása érdekében, vagy ha szükséges, nekem az ígéretemnek megfelelően; hogy ha kell, interpellálok a parlamentben. Ézért az újság adta nyilvánosság lehetőségét felhasználva, tisztelettel kérek minden gazdálkodóegységet, intézményt, gyógyintézetet, hogy a leírtakkal kapcsolatban foglaljanak állást, fejtsék ki véleményüket, hogy egy esetleges interpelláció kapcsán érvanyagként hasznosíthassam.

Akik az akadémiai anyag teljes tartalmába szeretnének betekintést nyerni, forduljanak a

Gyöngyös Városi Tanács műszaki osztályához, vagy hozzám.

Befejezésként, ami e cikknek a mottója is lehet, szó szerint idézem az akadémiai anyagot. „A színesére és a lignit helyi hasznosításának kétségtelenül vannak környezetei ártalmai, amelyek több más (itt nem részletezett) környezeti problémák mellett rontják a környék más jellegű hasznosításának (lakóterület, mezőgazdasági terület, üdülőterület stb.) esélyeit. Ennek az esélyrontásnak az érdekek harca szab határt. Úgy tűnik, hogy a HAF telepítése ezen a „határon ” történt, mert indokolt a környék más érdekű lakói, szervei részéről az a fel vetés, hogy az egész ország hulladék akkumulátorainak feldolgozása és az ettől várható környezetkárosítás miért pont itt, Gyöngyösorosziban történjen?”

És a saját véleményem: az érdekek harcának nem lehet szenvedő alanya senki sem. Ezt minden józan gondolkodású embernek be kell látnia, aki nem így gondolkozik, az becsapja önmagát és embertársát.

Csongrádi Csaba 3200 Gyöngyös Április 4. út 22.

Ha nem végez vele az idő — elvégzi az ember

(Fotó: Perl Márton)

Nyílt levél

Ondvári Árpád tanácsos úrnak

Igen Tisztelt Tanácsos Úr!

Örömmel elegy megdöbbenéssel olvastam „Felmérő szakvélemény”-üket a Gyöngyösorosziban épülő HAF-üzem várható környezeti hatásairól. Örömmel, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült valóban reálisan és elfogulatlanul értékelhető eredményekre jutniuk, elkeseredéssel, hogy ezek alapján a lakosság várható károsodása ebben a zárt, átszellő- zetlen völgyben — az eddigi bányaművelésre rárakódva — ekkora lehet. Ezt valóban csak egy, a Nor- denhamihoz hasonló, területi szennyezést, immisz- sziót(üiepedési értéket) pontosan kimutató monitoring- (jelző) rendszerrel lehet kivédeni. A kéménybe beépített, emissziót mérő műszer ebben az egyedi és kellően fel nem mért mikrometeorológiá- jú völgyben valóban használhatatlan, és számítások alapjául nem szolgálhat. Ezt ismerte fel Bodó Mihály, a megyei természetvédelem első embere, aki a Népújság március 23-i számában „Mi a valóság” címmel cikket írt, és ebben — szinte kommentár nélkül — közölte „Mi a megoldás” javaslataikat — fenntartva azt az álláspontját, hogy az üzemet működtetni vagy leállítani csak-a próbaüzem során nyert mérési adatok alapján lehet.

Mivel javaslatukban ezt a monitoringrendszer megépítéséhez kötik, nyilvánvaló, hogy a próbaüzemet monitoringrendszer nélkül mindnyájan olyan „emberkísérlét”-nek tartanánk, amit még súlyos betegek életét esetleg megmentő gyógyszereknél (pl. az AIDS-nél) sem engedélyeznek a nemzetközi megállapodások és az orvosi etika törvényei. Azt hiszem, hogy jelen szakvéleményük elfogulatlansága alapján minden érdekelt fél megnyugvására szolgálna, ha ezt a monitoringrendszert Önök

építenék meg és Önök működtetnék a megyei tanács illetékes hivatala felügyeletében.

Persze fel kell készülniük arra, hogy itt esetleg jóval több állomásra lesz szükség, mint Nordenham- ban — már csak a változatos domborzati viszonyok, a meteorológiai tényezők és a hosszú, a falun átvezető, „veszélyes” hulladék beszállítására és ugyanilyen minősítésű salak kiszállítása miatt is. A készülékeknek is jóval több anyag határértékét kell vizsgálniuk, mivel ott hulladék (akkumulátor és tokjai) feldolgozása nem történik. Remélem, hogy a folyamatosan regisztráló számítógépek és az ezekhez csatlakozó — vagy 20 — telefonvonal postai bérlete nem okoz majd gondot. Itt úgy is a Nordenhaminál sokkal nagyobb területen kell felépíteniük a mérőállomás-hálózatot, hogy az ne csak az amúgy is súlyosan alapszennyezett Gyöngyösoroszi, hanem a H AF-üzemhez ennél sokkal közelebb fekvő üdülő- terület (Mátraszentimre, Fallóskút és Bagolyirtás), valamint Gyöngyössolymos, Mátrafüred, Gyöngyös város lakosságát és a környező mezőgazdasági termést biztonságosan és minden időjárásban és esetleges üzemzavarban megvédhesse a lég-, talaj- és vízszennyezéstől. Olyan anyagokat is regisztrálva, melyekre még emissziós és immissziós határértékek sem kerültek eddig kidolgozásra.

Örvendetes, hogy mindehhez a megyei tanács nevében Bodó Mihály, a környezet- és természet- védelmi titkár ekkora segítséget tud ígérni, ami bizonyítja, hogy a HAF üzemeltetésében is elsődlegesen a lakosság érdekeit tartja szem előtt. Értékes munkájukat a veszélyeztetett lakosság nevében is köszönve, üdvözleteit küldi:

Dr. Wiltner Willibald

..Ilypn bányát Afrikában láttunk..."

A Magyar Tudományos Akadémia épületében kerestük fel Ondvári Árpádot és dr. Márföldi Gábort, az akadémiai bizottság véleményének elkészülte után.

— Nagyon sokan úgy vélik, s ez polémiára ad okot, hogy az önök véleménye nem eléggé egyértelmű. Jómagam az aggodalmat véltem kicsengeni a sorok közül, de vannak, akik ennek ellenkezőjét is állítják.

— Nézze, tőlünk alapos vizsgálatot és részrehajlás nélküli véleményt kértek. Ám a sok „ha” kifejezi hozzáállásunkat is.

— A Kövikor milyen véleményt alakított ki a helyszíni bejárásokkor Gyöngyösorosziról?

— Lesújtót. Aligha hisszük, hogy a jelenlegi, az Országos Érc- és Ásványbányák kezelésében álló helybéli bányának Európa legeldugottabb szegletében is társa akadna. Egyik kollégánk megjegyezte: ilyen elhanyagolt létesítménnyel csak Afrikában találkozott... Ottlétünkkor is tisztítatlan vizet engedtek a Toka-patakba. Persze tagadták, de a mérőműszerek mindent kimutattak.

— Említették a véleményükben, hogy a beruházók minden gondosságuk ellenére nem járták megfelelően körbe a hatóságokat. Melyek maradtak ki?

— Például az MTA, a SZOT — ugyanis az általuk megkérdezett bányászszakszervezet nem azonos a SZOT-tal —, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Kereskedelmi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a MÉM. Azt hisszük, ez elég tekintélyes, tehát a gondosságról, a megfelelő előkészítésről csak ennyit.

— Milyennek találták a Mátra állapotát?

— Nézze, ehhez egy külön, alaposabb vizsgálat kellene. Ha felkérnek minket, szívesen megcsináljuk, de azt el kell mondanunk, hogy a piszkéstetői obszervatóriumot is lehetetlen helyzetbe hozná a HAF. Ugyanis külön „védőpajzsot” kéne felszerelnünk az obszervatórium milliókat érő műszereinek megvédésére, s vegyük figyelembe azt is, hogy ez az egyetlen földi pont, ami összeköt bennünket a világűrrel. Már emiatt is mérlegelni kellett volna az idetervezést.

— Eszerint a sajtó munkatársa etikai vétséget követett el, mikor azt írta cikkében, hogy nemkívánatos a Mátraaljára a HAF?

— Egyáltalán nem, sőt...

S. T.

Amit az Akadémia szakvéleményéről még tudni kell

Nincs létjogosultsága az akkumulátorfeldolgozó üzemnek Gyöngyösorosziban