Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. április 13., csütörtök Derby, avagy a zenélés öröme Beszélgetés Vükén György zeneszerzővel Pedagógus képzőművészeink a fővárosban „Hajrá, Heves megyeiek!” A kiállítás megnyitóján dr. Kovács János, művelődési osztályvezető mutatta be az alkotókat Lehetne rajta töprengeni: szerencsés volt-e az időzítés, hogy a Heves Megyei Pedagógus Képzőművész Stúdió fővárosi bemutatkozása épp a Budapesti Tavaszi Fesztivál idejére esett. Számos más kulturális rendezvény, kiállítás osztotta meg a kortárs képzőművészet iránt érdeklődő szakmai közönség figyelmét. így hát, március 14-28-ig a Fáklya-klubban (VI., Csengery u. 68.) tartott bemutatóra legfőképpen azok mentek el, akik valamiképpen kötődnek a hevesi tájhoz: vagy innen származnak, vagy tanulmányi évei alatt kötődtek a megyeszékhelyhez. Mindenesetre a több, mint húsz alkotó hatvanhárom munkáját — a vendégkönyv tanulsága szerint — az említettek nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadták. Pedig — valljuk be — a sokszínűség mellett a kiállított anyag egyenletlenségei hagytak némi kívánnivalót maguk után. Míves grafikák, rézkarcok, akvarellké- pek mellett bizony-bizony halványabb amatőrmunkák is előfordultak! S bár a helyiség módot adott volna az anyag koncepciózusabb megrendezésére, erre mégsem került sor... Ennek ellenére elmondhatjuk: valójában mégsem szégyenkezhettünk az első fővárosi bemutatkozáson. V Delast Elena, Borics József, Piroska Csaba munkái kiemelkedtek a kollekcióból. Az ismertebb alkotók, így Fridél Lajos, Bartók Sándor képei mellett a most induló generáció ígéretes próbálkozásai is helyet kaptak. Az egyik látogató Szabolcska Évát üdvözölte biztató soraival. Hozzátesszük: jogosan. Bár egyébként nem szokványos, ebben az összeállításban indokolt volt a népművészeti remekek szerepeltetése is (pl. Dé- tár Mihályné szőttesei). Mindent összevetve: érdemes folytatni ezt az egyelőre még úttörő kezdeményezést, az ilyesfajta kulturális cseréket az ország más vidékeivel. (Tudvalevő: a fővárosi pedagógus művészek Egerben mutatkoztak be). Ha kissé bátortalanok is a kezdő lépések, vállalni kell a megméretést a megyehatáron túl is, a lehetőségek szerint egyre többször. Egyik vidékünkkel rokonszenvező néző biztatását megfogadva: Hajrá, Heves megyeiek! J. I. Autósok adója a Danubius Nyereséges kereskedelmi rádió A Danubius rádió április 15- étől ismét megkezdi műsorainak német nyelvű sugárzását. Minderről és a várható újdonságokról Varga György igazgató tájékoztatta az újságírókat a Magyar Rádió székházában. Elmondta: a tavaly megindított magyar nyelvű adások népszerűnek bizonyultak, számos autós kapcsolta rádióját a Danubius hullámhosszára, hallgatva a híreket, információkat, közérdekű tudnivalókat és az élet legkülönbözőbb területeire vonatkozó tanácsokat, nem utolsó sorban természetesen a zenét, amelyet a műsoridő négyötöd-részében sugároztak. Az igazgató arról is beszámolt, hogy az elmúlt esztendőben 10 millió fölött volt a kereskedelmi rádió nyeresége. Összesen 705 reklámmegrendelést kaptak, mintegy 300 cégtől, ezek túlnyomó része magyar volt. A szombattól induló és elsősorban a Magyarországra látogató turisták igényeit kielégíteni szándékozó német nyelvű adás újdonsága lesz, hogy a kevésbé frekventált napszakokban magyar nyelven is megszólalnak a műsor készítői. A német nyelvű információs, illetve kereskedelmi műsor reggel 8-tól este 10 óráig tart, a magyar adás pedig este 10-től hajnali 2-ig, illetve technikai szünet után reggel 5-től 8-ig. Mindebből kiderül, hogy éjszakai műsort is sugároz a Danubius rádió, melynek zenéje, a szöveges műsorrészek hangvétele alkalmazkodik a csendesebb, intimebb hangulathoz. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy a már működő öt adó (Kabhegy, Budapest, Sopron, Szeged és Debrecen) mellett hamarosan újabb három városban, Békéscsabán, Tatabányán és Székesfehérvárott készül el a Danubius műsorát sugárzó adóállomás. Napokig fogorvoshoz készülődtem. Jókedvűen, fejemben ezernyi gondolattal, kérdéssel. Ilyen vidáman még nem léptem át a Stomatológiai Intézet kapuját. Mindez annak köszönhető, hogy a fogorvos nem más, mint Vukán György dzsesszzongorista, zeneszerző és nem orvosi minőségében kerestem fel. Beszélgetésünknek aktualitást adott a Derby című táncdráma februárban tartott Erkel színházi bemutatója. A Horace McCoy amerikai író A lovakat lelövik, ugye? című regényéből készült balett zenéjét ugyanis Vukán György szerezte. — Ki és mikor kérte fel a komponálásra? — Müller Péter szövegkönyvíró és László Péter, a darab koreográfusa nyert meg az ügynek. Nagyon megtetszett, hogy a mű a táncról szól, nem az ügynek. Nagyon megtetszett, hogy a mű a táncról szól, nem a hagyományos balettdramaturgia szerint építkezik, az események filmszerűen peregnek benne. 1987 augusztusában szóltak, év végére a fejemben, 1988 február elejére pedig papíron volt a partitúra. — Úgy tudom, Magyarországon nem kényesztetik agyon a dzsesszmuzsikusokat. — Ez igaz, de nekem az a véleményem, hogy nem szabad mindig a kedvező alkalomra várni, hanem folyamatosan dolmgozni kell. Dzsesszt csak óriási hittel, kitartással lehet játszani, nem várva sikert, anyagi elismerést. Tapasztalataim alapján — ha viszonylag szűk körben is — az emberek szeretik ezt a zenei műfajt. — Ön nemcsak dzsesszzenét szerez, írt már filmmusicalt, filmzenét, zongoraversenyt, különféle kísérőzenét. Bizonyára sok műfajúságának is szerepe van a felkérésekben. — Ez valószínű. A Derbyben is különböző 20. századi stílusokat kellett felhasználnom, amelyeket a szimfonikus zenével igyekeztem egységessé ötvözni, így felismerhető benne Gershwin és Bernstein hatása, valamint a ’’third stream”-nek, harmadik áramlatnak nevezett zenei törekvés, amely nem kötelezi el magát sem a szimfonikus zene, sem a dzsessz mellett. — Ejtsünk szót a zenészekről is, hiszen egész különleges összetételű a zenekar. — Az együttes alapja a fúvós dzsesszben jártas Creative Art Enseble, amelyet 1986-ban alakítottunk a Budapesti Rézfúvós Együttesből és a Super Trióból. Hozzá csatlakozik az Operaház szimfonikus zenekara és néhány szólista. A balett zenéjébe sikerült némi dzsesszt is becsempészni, ami nem kis dolog operaszín- padon. A közönség az előadásokon felvételről hallhatja a muzsikát, reméljük sikerült minél tökéletesebb hangzást elérnünk. A Derby zenéje rövidesen szvitformában, lemezen is megjelenik. — A tv-nézők hallhatták kísérőzenéjét A világ metrói, a Linda című sorozatokban,zongorajátékát a folyamatosan vetített Szomszédokban. A fentieken kívül milyen alkotásokhoz írt zenét az utóbbi években? — Én írtam például Szabó 1stván Hanussen, Bacsó Péter Titá- nia, Titánia című filmjének zenéjét, Gyurkovics Tibor Fekvőtámasz című darabjához is komponáltam.-Min dolgozik most? — Folyamatosan komponálok a Budapesti Rézfúvósok számára. Gyurkovics Boldogháza című színdarabjához írok zenét, rádióoperám címe Keresztutak lesz. A pápa magyarországi látogatása alkalmára írom misémet, amely a Mise az elnyomottakért címet viseli majd. Ez egy ’’résztvevő” mise lesz, szeretném, ha hallgatóit hatása alá vonná, úgy hogy közben aktivizálja is őket. — No és a dzsessz? — A Creatív Art Ensemble második lemezét készítjük, a Spanyol rapszódiát. Minden második hétfőn fellépek együttesemmel, a Super Trióval a főváros XIII. kerületében, a Várko- nyi György Művelődési Házban. Én nagyon szeretem az élő fellépéseket. Rakita Ágnes Tisztelgés egy költő előtt A tamörsi Orczyakról — Budán Az idén 200 esztendeje, hogy báró Orczy Lőrinc, a magyar felvilágosodás költője, literátora, örök álmát alussza a tarnaörsi templom mélyén. Falujában aligha gondolhatnak a kerek évfordulóra, hiszen akit csak megkérdezek ezen a szirmot bontó, virágillatú tavaszon, jószerével pontos nyughelyét sem tudja. A község központjában lévő sírról nem is hallott, csak találgatja, hogy a település szélén lévő te- metőben-e, vagy inkább a távolabbi, a homokpusztai kis Szt. Anna-kápolna alá épített, s a jászsági útról nyíló kriptában porladnak csontjai. Nem csoda, az Orczyak rég eltűntek a vidékről, kevesen ismerhették a búcsúzó családot. Az egykori poétára már e sorok írójának diákkorában is éppen, hogy utalást tett a könyv s az irodalom megszállottjának tartott tanárdoktor sem szólt róla sokkal többet. Ahol hajdan állott, nyoma sincs a kastélynak, amelyről fénykorában — még a főúri dalnok ifjúsága idején — Bél Mátyás elragadtatva zengte: ’’Dísze a falunak az Orczy- ház, mely a Tama-patak partján várkastély formára épült. Amerre a patak folyik, öntözi a szépen gondozott Orczy-kertet, melyben különböző fanemeket ültettek. A kerthez csatlakozik az épület díszesebb, emeletes szárnya, a tulajdonos sok szobájával és lakóhelyiségével, kilátással a kertre és a Mátra lábáig kitárulkozó síkságra. Délről van a körülfalazott udvar... Majd ismét egy épületrész következik, ezt magas torony ékesíti és e részen falak veszik körül...” Szükséges a kéziratból vett pár soros idézet, mert az embereket túlélő fákból is csak egyetlen árva, viharvert platán maradt. S az is olyan állapotban, hogy talán már igazi lombot sem hoz 1989- ben. Míg a kastélyra a valamikori kaputól — jobb htján — a közeli templomkert bejáratához átmentett két kis kőoroszlán emlékeztet. Az utolsó lakók, tulajdonosok egyikét, Orczy Pétert a fővárosban találom. Háromszobás, megkopott lakásában — egy meglehetősen aládúcolt öreg budai bérház első emeletén — ősi relikviák között, a néhai költő olajba örökített eredeti portréja alatt, előtt mentegeti az utókort a szépíró elfelejtéséért. Mivel erről bizony — meg kell vallani — Lőrinc báró is tehet. Ugyanis nem túl sokat írt, s ráadásul vonakodott a nyilvánosság előtti szerepléstől. Ha munkái utóbb be is kerültek a népszerű "Hét évszázad magyar versei”c. válogatásba, a szerkesztők legnagyobb buzgalmukban sem tudtak közülük háromnál többnek helyet adni. A hajdan megcsodált kastély sorsára hagyásáért, teljes elpusztulásáért azonban semmi mentséget nem tud találni az utókor számára. Mivel az épületet nem sokkal a II. világháború előtt is felújították, korszerűsítették a gazdái s törődtek vele még jó darabig. Mi több: olyan volt a kezük alatt az utolsó években is, hogy amolyan ’’panziónak” használhatták. A fizetővendégszobák élénk forgalma miatt nemegyszer hetente két borjút is levágtak az étkeztetéshez. Miközben mindezekről beszélgetünk, óhatatlanul többet is felidéz a múltból, az ősi, történelmi dinasztia századairól a címét természetesen már nem használó Péter báró: —Talán a tarnaörsiek számára is meglepő, hogy a népes és kiterjedt familia voltaképpen korántsem idevalósi, az itt folyó patak vidékétől, a Heves megyétől sokkalta távolabbi Somogybán gyökerezik Magyarországon. Megjelenése — a hagyomány szerint — egészen Géza fejedelemig, I. Istvánig nyúlik vissza. Külföldről behívott páncélos lovagok tekinthetők eleinknek, akik Őrei faluban kaptak birtokot. ’’Szűkebb hazánkba” az egyik águkról került Orczy István, a Dunántúlról elszármazott főpap, Telekesy István egri püspök pártfogójaként, barátjaként. Jószágkormányzónak hívta magához a török időkben birtokairól kiszorított s akkoriban Kőszegen lakott kisnemest. Akit különben nemcsak ügyes gazdálkodónak, hanem egyben rátermett katonának tartott, miután Egerben a vár egyik lovasparancsnokává is tette. Olyan harcossá, aki Rákóczi ellenében is védte az erősséget, majd a megbékélés után a kuruc sereg tobor- zó kapitányaként, élelmezési biztosaként folytatta pályáját. Bizonyára tisztelhette is a nagy fejedelem, mert főudvarmesterének a leányát, Petrovai Zsuzsannát vehette feleségül s a derék katona fényes esküvőjén nem kisebb személyiség, mint Bercsényi Miklós volt a násznagy. Egyszóval ez a főúri sorba emelkedett Orczy — báró és jászkun főkapitány — telepedett le felesége öröklött birtokán, Tarnaörsön, s építette a pompás kastélyt egy korábbi, feltehetően törökkori vagy régebbi erődítményfélére. Fia volt az emlegetett költő, aki egyébként Mária Terézia királynő uralkodása idején, Hadik András mellett főtisztként is csillogott s a magyaron kívül birodalmi bárói címet viselt életében. A hazai irodalomtörténet szerény, de feljegyzett alakja iránti tisztelet sarkallt a kései utóddal való találkozásra a forgalmas, zajos budai körúton. Aztán a beszélgetés mégis úgy hozza, hogy nemcsak a költőről hallok érdekeset. — Édesapám — folytatódik a történet — b. Orczy Elemér is gazdálkodó katona volt; 196 saját és 600 hold bérelt földje kézben tartása mellett viselte a fegyvert. Az osztrákoknál lett kadét és hadnagy, részt vett az I. világháborúban, a tanácsköztársasági Vörös Hadsereg huszáraival lovagolt, majd Albert főherceget szolgálta szárnysegédként. Végül pedig szintén békésebb körülmények között, több helyütt is — legutóbb Hatvanban — csapatnál hordta az egyenruhát. A második világháború idején kérte a leszereltetését, nyugalmazá- sát,de Horthy hadseregében eleinte hallani sem akartak a pacifista kívánságról. Csupán hathónapos laktanyafogságütán teljesítették. ’’Panziós” korában — amikor már villany, víz is volt a házban — többnyire menekülteknek adott kvártélyt, kosztot,. sok zsidónak, külföldinek is, míg el nem kellett hagyni végleg a kastélyt, a birtokot. Atyám halálát követően — különös módon — egy másik ágból származó Orczy Lőrinc lett édesanyám férje, akit persze, már jobbára fuvarosként ismertem. Három pár lovával a Vérmező feltöltésén is dolgozott. Édesanyám a sorsforduló után bedolgozással próbálkozott a kézműiparban, majd teremőrként, idegenvezetőként foglalkoztatták a Mátyás templomban. • — S mire fordult Orczy Péter sorsa? — kérdem a búcsúzásnál. — Tizennégy évesen mentem dolgozni, a magam kenyerén szereztem érettségit. Kubikol- tam Petőfibánya, Iklad, Miskolc építkezésein, kőműves, betoná- ru-készítő mellett dolgoztam, a Füszértnél zsákoltam, míg végül kitanultam a kádár szakmát. Ez utóbbi munkát folytatom ma is, egy szövetkezetben. Nem keresek sokat, szerényen élek, de megvagyok. Ha szétszóródva is, testvéreim vannak: Ágnes borsodi pedagógus özvegye, László Kanadába disszidált autóvillamossági szerelő, egy kamionos cégnél. Nekem a külföld eszembe sem jutott. Legnehezebb időszakomban is úgy éreztem, hogy itt a hazám, Magyarországon kell maradnom. Ha másért nem — hogy az eredeti témánál maradjunk —, Orczy Lőrinc költő emlékét idézni, legalább néha... Gyóni Gyula Jelenet a Derby című táncjáték Erkel Színház-beli előadásából
