Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 5., szerda__________________________ORSZÁGRÓL. — ORSZÁGRA ___________________________5. Pere sztrojka svéd módra Jóléti államból piacgazdaság? NATO-múlt, NATO-jövő Svédországról általában azt tartják, hogy lakossága a világon csaknem a legmagasabb élet­színvonalat élvezi, ahol az alap­vető szükségletek kielégítése mindenki számára szavatolt. A svédek azonban egyre többen úgy érzik, hogy miközben az ál­lam valóban gazdagnak látszik, az az emberek már sokkal kevés­bé azok, mert a magas adók és megélhetési költségek miatt alig marad valami, amit szabad aka­ratuk szerint költhetnének el. A kormányon lévő Szociálde­mokrata Párton belül most meg­erősödni látszik és nagy viharo­kat kavar egy reformista irány­zat, amelynek vezetője Kjell- Olof Feldt pénzügyminiszter. A párt ötvenhat éve — hat év megszakítással — kormányozza az országot és tavaly szeptem­berben ismét győzött az általá­nos választásokon. A dinamikus pénzügyminiszter azóta mélyre­ható változásokat körvonala­zott: máris csökkentette a mező- gazdaság állami támogatását, bejelentette, hogy a bajba jutott textilipar sem számíthat sokáig az „állami mentőövre” ,a valuta­átváltás kötöttségeinek lazításá­val oldott az importkorlátozáson ■és kidolgozta az adóreform kör­vonalait is. A tekintélyes konzervatív lap, a Svenska Dagbladet egyenesen Mihail Gorbacsovhoz hasonlí­totta a szovjet vezetővel egykorú Feldtet, abban a tekintetben, hogy mindketten alaposan kö­rülbástyázott érdekekkel szem­ben vívják harcukat, mert új irányba próbálják fordítani or­szágukat. A svéd politikusnak is a piaci viszonyok térnyeréséért kell Gustave Eiffel, a budapesti Nyugati pályaudvar zseniális építője száz esztendeje avatta fel a párizsi világkiállítás szenzáció­ját, a minden addigi építményt felülmúló, 300 méter magas acéltornyot. A torony hosszában most messze világító felirat virít: ”100 ans”. A francia fővárosban fényes ünnepséggel emlékeztek meg az Eiffel-torony centenáriu­máról. Huszonegy ágyúlövés kö­szöntötte az „öreg hölgy” első száz évét. Az Eiffel-torony az avatás kortársait annyira nem nyűgözte le, mint mai nézőit, és nem lett egy csapásra Párizs legismertebb és legnépszerűbb jelképe. A zse­niális mérnök és vállalkozó Eiffel a kor építészetének nagy divatá­ramlata, az acélszerkezetek sze­relmese volt. Karcsú acéltornyát két év, két hónap és öt nap alatt építette fel. Sürgette a világkiállí­tás megnyitója, a tervezett lifttel már nem készült el időre. így március 31 délütánján, munka­társaival együtt, kissé kifulladva ért az 1710 lépcső végére. Körül­nézett a szélfútta kis acélplató szédítő magasságából, kifújta magát, majd az alantról figyelők dörgő hurrázásai közepette ki­tűzte rá a trikolort. Méltán érezhetett elégtételt. Nem csak a világ legmagasabb építményét fejezte be, hanem mindezt elszánt tiltakozások és támadások közepette tette. A francia művészvilág ugyanis el- szörnyedt a gigantikus ácélto- rony tervei láttán, és kétségbee­sett erővel tiltakozott Párizs el­csúfítása ellen. ”A lebecsült fran­cia ízlés, a fenyegetett francia mű­vészet és történelem nevében tel­küzdenie a párt eddigi irányvo­nalától tágítani semmiképp sem hajlandó ellenfelekkel szemben. ”Be kell szüntetni a decentrali­zált gazdasági döntéshozatallal, a szabadpiaci versennyel és a fo­gyasztóknak a javak közti szabad választásával egyenértékű piac- gazdaság szidalmazását, mert nem igaz, hogy azzal elkerülhe­tetlenül együtt jár a társadalmi különbségek növekedése és a munkások elszegényedése” — ír­ta Feldt a Tiden című szociálde­mokrata folyóiratban megjelent cikkében, amikor meghirdette reformelképzeléseit. A svéd kormánypárt eddigi szocialisztikus felfogásával szemben Feldt már az idei költ­ségvetésben is olyan gazdaság- politikát fogalmazott meg, amely a kereslet korlátozása he­lyett inkább a kínálat ösztönzé­sével kísérli meg a gazdaság fe­szültségeinek levezetését. Svédországban a termelés 90 százaléka magánkézben van ugyan, de a munkaerő felét az ál­lami szektor foglalkoztatja. A Feldt által túlbuijánzónak és ala­csony hatékonyságúnak minősí­tett állami szektor fenntartásá­hoz azonban igen magas adókra van szükség. A pénzügyminiszter szerint az állampolgároknak választási le­hetőséget kell kapniuk, hogy az állami intézmények szolgáltatá­sait, vagy magántársaságokéit veszik-e igénybe. Teljesen félre­vezetőnek nevezte, hogy minden nyomorúság és igazságtalanság miatt a tőkés, vagy a még inkább a piacgazdasági módszereket te­szik meg bűnbaknak, míg az álla­mi szektort tökéletesnek, idilli módon működőnek tüntetik fel. jes erőnkből felháborodva tilta­kozunk az ellen, hogy a haszon­talan és iszonyatos Eiffel-tornyot fővárosunk szívében felállítsák” szólt a művészek felhördülése. Az aláírók között Charles Gar­nier, az opera tervezője, Charles Gounod, a Faust szerzője, az if­jabb Dumas, Maupassant, Sar- dou és még sokan mások. Nem bizonyultak jó prófétának. A „Párizs szégyenének” kikiáltott acélszörnyeteg végül nem csak a nagyközönséget, hanem a mű­vészvilágot is meghódította. Párizs jelképe feltűnt Chagall, Seurat, Signac, Delaunay, Rous­seau, Utrillo, Dufy képein, Apollinaire Cendrars költemé­nyeiben, Cocteau, Max Jacob írásaiban. A francia sanzon meg­annyi népszerű csillaga énekelte meg, és a francia filmművészet számos alkotása is elképzelhetet­len lenne nélküle. Ami pedig a közönségsikert il­leti, az minden várakozást felül­múlt. A száz év alatt 120 millióan másztak vagy lifteztek fel a to­ronyba. Mindhárom szintjéről ma is a legnagyszerűbb kilátás nyílik Párizsra. A toronyt fenn­tartó vállalat a centenárium évé­ben ötmillió látogatóra számít. Ahogy az első felvonó meg­épült, majd az egyre moderneb­bek is, úgy gazdagodott mind több létesítménnyel az Eiffel-to­rony. A legszélesebb, első emele­ti platformon több vendéglő, filmvetítő terem, emléktárgy-bu­tik. Különbejáratú lift viszi fel a tehetősebb látogatókat a Jules Veme-ről elnevezett étterembe, ahol a legkényesebb ízlést kielé­gítő ínyencfalatokat élvezhetnek a vendégek, a páratlanul szép ki­Feldt kijelentette: változtatni kell azon a helyzeten, hogy az ál­lami szektor mindent átfog. Az az adópolitika pedig, amely az átlagjövedelem felét és legjob­ban kereső rétegek jövedelmé­nek 72 százalékát vonja el, a pénzügyminiszter szerint betöl­tötte történelmi szerepét, eljárt felette az idő. Az adók csökkentésére irá­nyuló politikájával a szociálde­mokrata politikus a népszerűségi ranglista élére került a közvéle­ménykutatási adatok szerint. A szociáldemokrata párton belül heves támadások érik — megfigyelők szerint — főként azok részéről, akik leginkább ra­gaszkodnak a megalakulásának századik évfordulóját éppen idén ünneplő párt hagyományai­hoz. Az ellentábort Sten An- dersson külügyminiszter gyűj­tötte maga köré, aki úgy ítéli meg, hogy Feldt reformjai a párt eszmei tartópilléreit kezdték ki. A szemben álló felek között Ingvar Carlsson miniszterelnök igyekszik csillapítani a kedélye­ket. Egy televíziós interjúban ki­jelentette: a stockholmi kormány jottányit sem enged a jóléti társa­dalom általános politikájából, s ha azt jóval nehezebb időkben si­került fenntartani, akkor most még inkább indokolatlan lenne feladni. A vita mindazonáltal folytató­dik. A Svenska Dagbladet azt ír­ta, hogy Feldt harcot indított a Szociáldemokrata Párt moder­nizálására, az Aftonbladet című újság szerint viszont a párt alap­jait támadja és a történelem sze­métdombjára próbálja vetni meghatározó eszméit. Szűcs D. Gábor látásban gyönyörködve. A má­sodik platformról már egy ki­sebb, csupaüveg gyorslift repíti fel a látogatókat a torony csúcsá­ra. Párizs háztengere ebből a ma­gasságból már afféle makettnek tűnik. A torony csúcsán egy kis múzeumi emlékszoba, Eiffel egykori dolgozószobáját idézi. Az íróasztal két oldalán Eiffel mérnök és nagy angol kortársa, a feltaláló Edison életnagyságú vi­aszfigurája. Egy tervrajzra me­rednek. Az Eiffel-torony teljes súlya eredetileg 7300 tonna lehetett, az idők folyamán rátelepült be­rendezésekkel ma már 9000 ton­na. Magassága is nőtt az évsza­zad alatt; tervezője javaslatára ugyanis műsorszóró adókat sze­relték fel rá, előbb a francia had­sereg, majd a polgári rádiózás adóit. Jelenleg az Eiffel-torony tetejéről sugározzák a párizsi tér­ség legtöbb rádió és televíziós ál­lomásának adásait. A főváros milliárdnyi emlék­tárgyon megörökített jelképe egyébként jó üzlet is. Az Eiffel- toronyt működtető új társaság (SNTE) százötven főt foglalkoz­tat, tavalyi forgalma 160 millió frank volt. A felvonók előtt té- len-nyáron hosszú sorban kí­gyóznak a kiváncsiak, és aki a csúcsig akar jutni, annak ma már több mint 40 frankot kell leszur­kolnia az élményért. Busás bevé­telt hoznak a vendéglők, butikok is. Párizs városi tanácsa, amely a működtető vállalat részvényei­nek 40 százalékát birtokolja, a százéves öreg hölgy tiszteletére június 17-én tart nagyszabású emlékünnepséget, tűzijátékkal. László Balázs Viharos múltra tekinthet visz- sza negyvenedik születésnapján az észak-atlanti szövetség, a jö­vője pedig bizonytalan. Az év­forduló azonban nem nélkülözi sem a katonai csinnadrattát (sze­rényen, a szövetség brüsszeli székhelyén), sem a „győzelmi” nyilatkozatokat (mind a 16 tag­államban). A NATO tipikusan egy ma már tovatűnt korszak, a hideghá­ború terméke: 1949-ben, a ten­gelyhatalmakon 1945-ben győz­tes antifasiszta koalíció felbom­lása nyomán szervezte meg az Egyesült Államok, az atomfegy­ver akkor még kizárólagos tulaj­donosa ezt a katonai szervezetet nyugat-európai szövetségesei­vel, a Szovjetunió és a Kelet-Eu- rópában kialakult népi demok­ratikus államok ellenében. „For- télyos félelem” igazgatta akkor a világot, míg Moszkva az ameri­kai atomfegyverektől, Washing­ton és Nyugat-Európa a hatal­mas hagyományos szovjet fegy­veres erőktől tartott. Mindkét ol­dalon reális lehetőségként tekin­tettek egy új világháborúra. Tény, hogy a NATO-val a Nyugat hozta létre először a ma­ga katonai szövetségét — az is tény, hogy a sztálini vezetés utol­só éveinek szovjet bel- és külpo­litikájával kapcsolatos bizalmat­lansága a maga szempontjából ma érthetőbbnek tűnik. Mosta­nában kezdik elemezni a Szovjet­unióban Sztálin felelősségét a hi­degháború kialakulásáért. Ám amikor a Nyugat hivatalos dokt­rínaként hirdette a „visszaszorí­tást” , a Varsói Szerződés létre­jötte is szükségszerű volt — és er­re csak hat évvel később került sor. A továbbiakban a katonai szö­vetségek fegyverkezési logikája állandóan jelenlévő önálló ele­mévé vált a világpolitikának. A NATO a „tömeges megtorlás” , majd a „rugalmas visszacsapás” doktrínáival, az Európába tele­pített atomfegyverzettel mind­ebből alaposan kivette a részét, kiváltva a Varsói Szerződés fegy­veres erőinek növelését. A Nyugat most olyan sikeres védőpajzsként ünnepli katonai szövetségét, amely „megóvta” a szabad világot, amely túljutott saját belső válságain (a legismer­tebb ezek közül Franciaország­nak az integrált katonai szerve­zetből való kiválása 1966-ban) és a fegyverkezés és a tárgyalás párhuzamos folytatásával sike­rült elfogadtatnia azt az elvet, hogy a Varsói Szerződés fegyve­res erőit nagyobb mértékben, ’’aszimmetrikusan” csökkent­sék. Arról, hogy az utóbbihoz a gorbacsovi „új gondolkodás” felülkerekedésére volt szükség a másik oldalon, kevesebb szó esik, aminthogy arról is, hogy egy európai fegyveres konfliktus elkerülése mindkét fél érdeke és így bizonyos értelemben „kö­zös” sikere volt. Az évforduló ünneplésével párhuzamosan új vita folyik a NATO-ban, ezúttal a szövetség rövid távú atomfegyvereinek ” modernizálásáról ”. Valójában arról van szó, hogy a közepes hatótávolságú atom­fegyverekről kötött szovjet-ame­rikai megállapodással tényleg kezdetét veheti-e földünkön a ’’leszerelési verseny” ,vagy új fegyvertípusokkal pótolják a most eltávoh'tottakat. Ha ez kö­vetkezne be, történelmi esélyt szalasztana el a NATO, hogy túl­lépjen azon a logikán, amely életre hívta és katonai szövetsé­gek páncéljába merevítette a vi­lág megosztottságát. Egymilliós napi példányszámban Harminc sor a szerkesztőnek Egymilliós napi példányszám, hétvégi színes mellékletek, sok tízezer előfizető az óceán túlolda­lán — Latin-Amerikában is. Az El Pais, a legtekintélyesebb spa­nyolországi napilap a szocialista párti kormányzat támogatását élvező újság. írásait belföldön és Hispánia határain túl is mértéka­dónak tekintik. A lap naponta ezzel a felhívással fordul olvasói­hoz: "Harminc gépelt sornál nem nagyobb terjedelemben megfo­galmazott véleményüket (pontos lakcímmel, telefonszámmal és személyiigazolvány-számmal) várja a szerkesztőség, s fenntartja magának a jogot ezen írások rö­vidített, kivonatos vagy teljes ter­jedelmű közlésére. ” A ’’Levelek a szerkesztőhöz” rovatban a minap publikált olva­sói levelek sajátos keresztmet­szetet mutattak. Kettő súlyos belföldi jelenségre világított rá, egy levél pedig a Dél-Amerika miatt az egykori anyaországban érzett aggodalmat tükrözte. Egy apa, akinek 24 éves fia kábítószer túladagolása miatt meghalt, levelében felpanaszol­ja, hogy az egészségügyi és az igazságügyminisztérium egysze­rűen nem nyújt támogatást a ká­bítószer-függőségbe jutottak­nak. A kábítószer-ellenes köz­pontok üzleti vállalkozások. A kábítószer kereskedelem Spa­nyolországban a hazai és a nem­zetközi maffia által ellenőrzött üzlet, minden szintre kiterjed, így aztán, miközben ifjúságunk elpusztul, a kormányok napról napra jobban korrumpálódnak. Milyen védelmet nyújt nekünk az állam a kábítószer-maffia el­len? — tette fel a kérdést a levélí­ró. A szerkesztő nem fűzött véle­ményt az elkeseredett hangú le­vélhez, már csak azért sem, mert nincs olyan nap, hogy az El Pais ne foglalkozna a kábítószerke­reskedelem társadalmi vonatko­zásaival. A másik levél negyvenegy alá­írója azt követelte, hogy vesse­nek véget a perui vérfürdőnek. A levélben felidézték, hogy Ayacu- chóban, egy Limától délre fekvő városban álarcosok gépfegyver­rel lemészároltak egy újságírót, feleségével és két gyermekével együtt. Pucallpa településen pe­dig a rendőrség kegyetlen eszkö­zökkel lépett fel a parasztok el­len. A mérleg: 10 halott és 23 sú­lyos sebesült; húszán eltűntek, három vezetőt letartóztattak. A harmadik levél így hangzik: ”Erőszakot elkövetők, önma­gukból kivetkőzöttek, vénkéjen- cek és egyéb hímnemű egyedek tájékoztatására írom ezt a levelet. Tudatni szeretném velük, hogy mostantól nyugodtan disznól- kodhatnak, kéjeleghetnek, gya­lázkodhatnak és erőszakoskod­hatnak mindazokkal a nőkkel, akik miniszoknyát hordanak vagy a szokásosnál merészebb kivágású ruhát. Hiszen ők keltik fel az önök elfojthatatlan vágya­it. Az Önök disznólkodása végül is jogszerű, esetleg csekély össze- • gű pénzbüntetéssel szankcionál­ható.” A levélíró, Esther de los Santos, kikel a kéjencek ellen, ’’akik azt képzelik, hogy joguk van bennünket szexuális vazallu­saiknak tekinteni. Meddig kell még tűrnünk munkahelyünkön a szexuális diszkrim in iációt? ” Meruk József Baracs Dénes A helyzet változatlan... Százéves az Eiffel-torony $ HEVES MEGYEI . . MUNKAÜGYI .1°.D« Állásajánlatai: Mélyépítő és Városgondozási Üzem Eger; Bródy S. u. 4. Felvesz felsőfokú végzettséggel és szakirányú tanfolyammal rendelkező energetikust, nehézgépszerelő és gépjárműszerelő szakmunkást. Autókomplex Vállalat Eger, Lenin út 129-131. Pályázatot hirdet műszaki vezetői munkakör betöltésére. Felté­tel: felső- vagy középfokú szakirányú iskolai végzettség, — leg­alább 5 éves vezetői és 10 éves autójavítóipari (személygépko­csi) szakmai gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. A pályá­zatnak tartalmaznia kell a pályázó — részletes önéletrajzát, szakmai tevékenységének leírásával — iskolai végzettségét, szakképesítését igazoló okmányait — erkölcsi bizonyítványát, vagy másolatát. A pályázat 1989. április 2Ö-ig nyújtható be a vállalat személyzeti vezetőjéhez a fenti címre. Közép-magyarországi Tejipari Vállalat Gyöngyös, Kenyérgyár u. 1. Felvesz hűtőkompresszorkezelőt és autószerelőt két műszakos munkarendbe. KAEV10. Sz. Gyára Eger, Kistályai u. 6. Felvételt hirdet lakatos, esztergályos, marós szakmunkások ré­szére. FIGYELEM! A lakossági igénybejelentések alapján irodánknál az alábbi humán szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás, — logopédia, — gyermekfelü­gyelet, — úszás oktatás, — nyelvoktatás, — gyógytorna, — beteggondozás, — házkörüli munkák. A lakossági igénybejelentés az irodánál (Eger, Klapka Gy. u. 9.) sze­mélyesen történhet, hétfőtől péntekig 9-13 óráig. Tüzérségi pár­baj következ­tében tűz ke­letkezett egy bejrúti üzem­anyagraktár­ban A harcok elől menekültek egy csoportja ^ az úgynevezett ütközési öve­zetben. (Népújság-tele- I fotó MTI) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom