Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. április 5., szerda Magyar és szovjet vezetők táviratváltása A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, Straub F. Brúnónak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Németh Miklósnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Táviratukban kifejezik: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet nép nevében szívélyes üdvözletét küldi Önöknek, a testvéri magyar népnek Magyarország fasizmus alóli felszabadulása 44. évfordulója alkalmából. 1945 tavaszán a magyar nép előtt megnyílt a nemzeti újjászületés útja. Az azóta eltelt években a Szovjetunió és Magyarország közötti barátság és együttműködés megbízhatóan szolgálja a két ország népeinek érdekeit. Napjainkban a szocialista rend alapelveinek azonossága mellett az a felismerés is egyesít bennünket, hogy elkerülhetetlen a szocializmus határozott megújítása. Az internacionalista szolidaritásra, az egyenjogúságra, a kölcsönösségre, az egymás sikereiben való érdekeltségre támaszkodva a szovjet — magyar kapcsolatoknak olyan új minőséget adhatunk és kell adnunk, amely megfelel az országaink fejlődése szempontjából életbevágó fontosságú igényeknek. Ezen a nevezetes napon kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, és valamennyi magyar dolgozónak boldogságot, békét és felvirágzást. Grósz Károly, Straub F. Brúnó és Németh Miklós választáviratban köszönte meg Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Nyikolaj Rizskovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a magyar vezetőkhöz eljuttatott üdvözletét. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében köszö- netünket fejezzük ki a hazánk felszabadításának 44. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. E napon tisztelettel és kegyelettel idézzük fel a hazánk szabadságáért életüket áldozó szovjet hősök emlékét, és a barátság érzéseivel köszöntjük a szovjet népet. Ma hazánk felszabadulás utáni történelmének fontos fordulópontjához érkezett. Az 1945 utáni évek lendülete és elszántsága példát és erőt ad a mai nemzedékek számára is. A magyar történelem értékeire építve a korszerű, hatékonyan működő, humánus szocialista társadalom megteremtésén dolgozunk. Törekvéseink következetes megvalósításához kedvező nemzetközi hátteret biztosít, hogy a szovjet átalakítási politikával alapvetően azonos irányban keressük a szocialista társadalmi berendezkedés megújításának útjait. Az elmúlt több mint négy évtized során az élet minden területére kiterjedő kapcsolatrendszer alakult ki, amely az együttműködés ezernyi szálával köti össze országainkat, népeinket és pártjainkat. Magyarország számára alapvető fontosságú a Szovjetunióhoz fűződő szövetség, az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapuló viszony dinamikusfejlesztése. Érdekeltek vagyunk abban, hogy kapcsolatainkat — a múlt minden terhétől megszabadítva — korszerűsítsük. Pártunk, a magyar közvélemény nagy rokonszenvvel és bizakodással követi a Szovjetunióban a szocialista rend potenciális lehetőségeinek feltárására és humánus jellegének kibontakoztatására, a szovjet nép jólétének emelésére irányuló tevékenységet. Támogatjuk az új szovjet külpolitikai gondolkodást, tevékenyen részt vállalunk a nemzetközi életben kibontakozó kedvező tendenciák továbbvitelében és visszafordíthatatlanná tételében. Szívből kívánunk további sikereket a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a Szovjetunió népeinek az átalakítási politika, a szocialista társadalmi rend megújításának útján. A főtitkár londoni útja Középpontban — a rakéták? Grósz Károly Záhonyban és Kárpátalján A Szovjetunió Kommunista Pártja meghívására a Kárpátaljára látogató Grósz Károlyt üdvözlik Beregszászon (Folytatás az 1. oldalról) működésre törekszünk — jelentette ki, majd így folytatta : — A világ minden országával, köztük szomszédainkkal a sokoldalú kapcsolatok olyan fejlesztésén fáradozunk, amely kölcsönös előnyökön, közös érdekeltségen alapul. Külpolitikai törekvéseink, lépéseink pontosan mutatják ezt a szándékunkat. Szándékunk tiszta és egyértelmű. Annak megvalósulását akarjuk politikai eszközökkel elősegíteni, amit a Duna-meden- ce legnemesebb, legtávlatosab- ban gondolkodó szellemei — függetlenül nemzeti hovatartozásuktól — célul tűztek népeink elé. A népek testvérré válásának bartóki eszméjét felidézve rámutatott: az álom megvalósulásáig hosszú és küzdelmes üt vezet. De létezik ilyen út, és a Duna mentén, a Kárpát-medencében élő népek számára nincs másik út. Még akkor is, hajói tudjuk, hogy a harcot, amelyet őseink vívtak, még nem oldotta békévé az emlékezés. Az emlékezésen túl nélkülözhetetlen ehhez a kölcsönös megismerés és a megértés képessége. Csakis az egymás érdekeire és értékeire kölcsönös tisztelettel figyelő együttműködés eredményezhet tartós és érdemi megoldást. Ezt az elemi igazságot itt, Záhonyban a történelmi tanulságok különösen megerősítik. Ezt követően a magyar — szovjet együttműködés biztató perspektíváját világította meg, majd ünnepeinkről szólt. Hazánk felszabadulását említve, a főtitkár szilárd meggyőződését fejezte ki: a lényeget, az akkori kétségtelen tényeket nem tehetik kérdésessé sem a később történtek, sem a lehetséges, de kihasználatlan esélyek, s a napjainkban folyó viták sem. Felszabadulásunkkal az ország számára véget értek a háborús gyötrelmek. Népünk felegyenesedhetett, és nyomban hozzákezdett az újjáépítéshez, az új társadalom megteremtéséhez, elindult a szocializmus építésének útján. Soha nem látott energiák törtek fel belőle, hihetetlen tettekre volt képes ez a felszabadult nép. Történelmi jelentőségű feladatokat oldott meg sikerrel, közben és később azonban vezetőinek bűneiből és hibáiból — ma már azt is tudjuk, hogy egy elhibázott modell szolgai másolásából követően is — a magyar nép nagy lehetőségeket szalasztott el. — Éppen az a mi mostani feladatunk és kötelességünk, hogy felkutassunk és kiaknázzunk mindent, ami a felszabadulás kínálta lehetőségekből ma is életre kelthető. Napi gondjaink között gyakran elfelejtkezünk megtett utunk értékeiről. Egyoldalúságunkkal önmagunkat és saját munkánkat minősítjük, értékeljük le. Márpedig az önbecsülését vesztett ember gyermekére, országára nem várhat biztató jövő — mondotta, a fejlődés egyik szemmel látható példájaként éppen a várossá vált Záhonyt említve. A párt főtitkára arról szólt ezután, hogy ez az ünnep a jövőbe tekintésre is kötelez. — Az a tét áll előttünk, hogy kétszeri, csupán részleges eredményeket hozó kísérlet után sikerül-e elérni célunkat: egy korszerű, hatékonyan működő szocialista rendszer kialakítását. Feladataink ösz- szetorlódtak, és a korábbi késlekedés és a hibás döntések következményeinek terheit is viselnünk kell. Ezért gyökeres és mélyreható változásokra van szükség. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a legutóbbi másfél évtized hibás gyakorlatától elhatároljuk magunkat. A közép- szerűség eluralkodása, a teljesítmények becsületének megcsappanása, a szellemi munka leértékelődése, a politikában a szubjektivizmus elterjedése, több vezetőnél az erkölcsi normák fellazulása súlyosan kompromittálta pártunkat. Ha nem szabadulunk meg e terhektől, akkor nem tudjuk egyértelművé és vonzóvá tenni céljainkat. Azokat a célokat, amelyeket a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszak tapasztalatait is felhasználva a „Fellendülést, demokráciát, szocializmust” alcímet viselő programunk világosan és egyértelműen tartalmaz. Nem titkoljuk, hogy — immár a többpártrendszerből fakadó versenyhelyzettel is számolva — győztes, a választásokon megerősödött pártként szeretnénk látni a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ez a jelszó tömörségű program abból a célból készült, hogy mind pártunk tagja, mind a szélesebb közvélemény világosan láthassák, hogy mire törekszik az MSZMP. Újraformáljuk a gazdaságpolitikánkat. Megőrizzük, majd megszilárdítjuk a ma még törékeny fizetőképességünket. Fokozatosan kiépítjük a belső piacot. Határozottan keressük az együttműködést a világgazdaság legfejlettebb térségeivel. Következetesen érvényesíteni kívánjuk a teljesítmény elvét, támogatjuk és elismeijük a vállalkozást, a kezdeményezést, a tudást, a hatékonyságot. Megteremtjük a szociális gondoskodás anyagi feltételeit. Csökkentjük az inflációt, és a minél magasabb szintű foglalkoztatás biztosítására törekszünk. Demokráciát akarunk, ami azt jelenti, hogy fel akarunk használni minden olyan vívmányt, amit korábbi társadalmi rendszerek, más országok ezen a téren elértek. De ennél többre is törekszünk, amennyiben — ahol ez csak lehetséges — túl is akarunk lépni az eddigi eredményeken, megőrizve azokat. Ebben az értelemben nemcsak a jelző nélküli, hanem a szocialista demokrácia elérése is programunkban szerepel. Számunkra tehát nem kérdés az, hogy a szocializmus vagy valamiféle harmadik út követhe- tő-e Magyarország számára. A szocializmus útját választjuk! És az igazi feladatot annak eldöntése jelenti, hogy milyen szocializmust, milyen úton, milyen eszközökkel és módszerekkel kívánunk építeni. Mi ma reformkommunistának valljuk magunkat, abban a hitben, hogy nemsokára ismét eljön az az idő, amikor a kommunista elkötelezettség jelző nélkül is következetes reformmagatartást jelent. Ez jelzi azt a gyakorlatot is, amit a szocializmus építésére választottunk. Nem elveink, alapvető történelmi céljaink megtagadását, hanem a kialakult rendszer elmélyült megreformálását akarjuk. Mi az akadálya annak, hogy a jelenleginél határozottabban haladjunk előre? Állandóan szem előtt kell tartanunk a lakosság teherbíró képességét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalmi, szociális feszültségek nem csökkentek az elmúlt években, miközben vannak rétegek, amelyek esetenként nem valós teljesítményeik alapján, hivalkodó fogyasztással, indokolatlan magas jövedelmekkel teszik próbára a társadalom türelmét. Ugyanakkor a gazdasági racionalizmus nagyobb követelményeket támaszt, a munkaerő, az anyagi eszközök gyorsabb átcsoportosítását igényli. Ez az ellentét csak a társadalom együttes összefogásával oldható fel. Ennek érdekében kell — még ha átmeneti időre is — egy új nemzeti közmegegyezést létrehozni. Ezután a párt főtitkára átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét Borbély Károly tanácselnöknek, aki a település 4500 lakója nevében mondott köszönetét a városi rangért. Végezetül Vlagyimir Szuli- ma, Csap tanácselnöke tolmácsolta Záhony szovjetunióbeli testvérvárosa lakóinak üdvözletét. A városavató ünnepi tanácsülés után Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vonatra szállt, és a Szovjetunió kárpátontúli területére utazott. Tájékoztató Ungváron A különvonatról Csap városban leszálló magyar vezetőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője és Mihail Male- vanyik, a területi tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Páldi András, a Magyar Népköztársaság kijevi főkonzulja. Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság székházában a megye vezetői adtak tájékoztatást a kárpátontúliak életéről, munkájáról. Elmondták, hogy a látogatást első lépésnek tekintik a Mihail Gorbacsov és Grósz Károly találkozóján elhatározott feladatok végrehajtásának útján. Genrih Bandrovszkij a Szovjetunió legfiatalabb megyéjének helyzetéről adott tájékoztatást. Elmondta: egymillió-kétszázezren élnek itt, negyven nemzetiség talált otthont Kárpátalján, s a lakosság 14 százaléka magyar ajkú. A kárpátaljai üzemek több mint negyven magyar, elsősorban Szabolcs-Szatmár megyei vállalattal tartanak fenn kapcsolatokat, s tavaly 300 itteni mező- gazdasági szakembert képeztek ki Magyarországon. A kishatár menti forgalom megnyitása nyomán most várhatóan új lendületet kapnak a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatok. Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A magyar tanszék vezetője, Petro Lizanyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an szereztek diplomát a tanszéken, s jelenleg 48- an tanulnak a nappali, 78-an a levelező tagozaton. A tanszék gondozásában magyar népmesékből, népballadákból, irodalmi alkotásokból összeállított kötetek, antológiák láttak napvilágot. Élkészítették a Szovjetunió kárpátontúli területének nyelvjárás-atlaszát is; ez az Akadémiai Kiadó és a Kárpátja Kiadó gondozásában jelent meg. Jelenleg egy kétkötetes magyar nyelvjárási szótár összeállításán dolgoznak. A Szovjetunióban folyó hungarológiai kutatásokat koordinálja majd a most létrejött Hungarológiai Központ, amely segíti az itt élő más népekkel kialakult kapcsolattartást is. Augusztusban 21 ország tudósainak, kutatóinak részvételével nagyszabású hungarológiai konferenciát rendeznek. Magának a központnak az ünnepélyes megnyitására meghívták Grósz Károlyt, aki rövid válaszbeszédében meleg szavakkal köszönte meg a magyar nyelv, kultúra kárpátaljai ápolóinak munkáját. Gratulált az eredményekhez, és ajándékként egy videokészüléket, valamint tizenkét, a magyar történelemmel, zenével, tájegységekkel foglalkozó videokazettát nyújtott át vendéglátóinak. Látogatásának emlékeként az MSZMP főtitkára baráti szavakat jegyzett be a tanszék vendégkönyvébe. Nagygyűlés Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Károly megérkezett a területi pártbizottság politikai képzési központjába, ahol nagygyűlésen találkozott a terület járásai, Beregszász, Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munkásainak, szövetkezeti dolgozóinak és ifjúsági szervezeteinek mintegy 700 képviselőjével. A területi pártbizottság első titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszédet. — Szomszédokhoz, barátokhoz jöttünk. Számunkra nagyon fontos, ami Önöknél a Szovjetunióban, Ukrajnában, Kárpátalján történik. Áz átalakítás nehéz, de sokat ígérő időszakát nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérik a Magyar Népköztársaságban is. Számunkra is történelmi jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja felismerte: a szocializmus értékeit megőrizni és kibontakoztatni, a kor új kihívásaira válaszolni, a társadalmat a XXI. századra felkészíteni csak a gyökeres megújítás révén lehet. Meggyőződésem, hogy a szovjet társadalom vezető erejének politikai és gazdasági reformprogramja nemcsak a szovjet emberek millióinak számára jelenti az alkotó munka, a szebb és gazdagabb jövő biztosítékát, de ez a magyar nép érdeke is. Kárpátalja az Önök, az itt élő nemzetiségek hazája, nekünk, magyaroknak is drága. A magyar történelem nagyszerű időszakai fűződnek hozzá. Ezután a jövő lehetőségeit taglalta Grósz Károly, majd kiemelte: Hazánk viszonya szomszédaihoz tiszta és egyértelmű. Önök jól tudják: a Magyar Népköztársaságnak nincs területi követelése egyetlen szomszéd országgal szemben sem — jelentette ki a főtitkár. A nagygyűlést követően Grósz Károly interjút adott az ungvári magyar nyelvű televízió számára, amely hazánk felszabadulásának évfordulóján, április 4-én kezdi meg adásainak sugárzását. Az MSZMP főtitkára ezután II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona egykori lakóhelyét, Munkács várát kereste fel. A program utolsó állomása Beregszász volt. A főtitkár a magyar nemzetiségű értelmiségiekkel közösen elfogyasztott vacsora után hazaindult, s kíséretével együtt késő este lépte át a magyar határt. A meghívókat kinyomtatták, a menüket összeállították, a biztonsági intézkedéseket a legapróbb részletekig kidolgozták, a sajtó emberei ugrásra készen várnak — akárcsak tavaly decemberben. Ám az események ezúttal remélhetőleg nem vesznek oly tragikus fordulatot, mint múlt év végén, amikor Mihail Gorbacsovnak már bejelentett, s érthetően nagy érdeklődéssel várt londoni vizitjét kellett lemondani (a szintén most bepótolt kubai látogatással együtt) a sok tízezer áldozatot követelő örményországi földrengés miatt. Nem lemondásról, csupán kényszerű halasztásról van szó — jelentették be annak idején a két ország felelős képviselői, s az alig néhány hónappal későbbre, április 5-7-re kitűzött londoni út jól jelzi a két fél változatlan érdekeltségét a párbeszéd folyamatosságának fenntartásában. Úgy tűnik, a mostani londoni vizit során sűrűn szóba kerül majd a vitatémák egyik legfontosabbika : a NATO tervezett rakétakorszerűsítése, azok az elképzelések, hogy a rövidesen elavultnak számító Lance (lándzsa) kódnevű rakétákat a ’90-es években fejlettebb harceszközökre cseréljék ki. A Szovjetunió számára természetesen nem a fegyverzetkorszerűsítés időzítése, hanem annak ténye a lényeges. Moszkva épp ezt a veszélyes lépést igyekszik megelőzni. Ezért is hangzott el ismételten több javaslat a rövid hatótávolságú (vagyis a szovjet — amerikai „csomagból” mindeddig kimaradt) rakétaarzenál felszámolásáról. Hivatalos brit vélemény szerint viszont egy ilyen „harmadik nullamegoldás” egyelőre nem kívánatos, s maga Thatcher asz- szony is óvott az „elsietett” lépésektől. A rakéták ügye, bármennyire is a középpontba kerül esetleg, semmiképp nem meríti ki a londoni tárgyalási napirend egészét. Az európai együttműködési folyamatoktól az Afrika déli részén lejátszódó fejleményekig számos kérdést megvitat a két vezető politikus. A szakértők természetesen azt sem mulasztják el hozzátenni, hogy a mostani nagy-britanniai út bizonyos fokig nyitánya egy „vizit-triónak” , hiszen Gorbacsov Nagy-Britannia után alig pár héttel (júniusban) az NSZK-ba készül, a rá következő hónapban (július elején) pedig a francia főváros vendége lesz. Azt azért aligha tűnik felelőtlenségnek megjósolni, hogy a Lance-rakéták témája a másik két helyszínen is különös figyelmet kap majd... Szegő Gábor
