Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
8. NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. április 29., szombat Ásatás Rudabányán (MTI-fotó: Kozma István) Rudabányán több mint húsz éve folytatnak ásatást az 1985- ben megszüntetett vasércbánya területén. Itt találták meg 1967- ben egy emberszem ősmajom koponyacsontját. Most ismét folyik a feltárás, az ásatás során rábukkantak a majomős újabb egyedétől származó szemöldökcsontra. A munkákban diákok is segítenek a Magyar Állami Földtani Intézet szakembereinek. Már 2000-ben női győztes férfi előtt az 1500 m-en... A gyengébb/?/ nem/!/ A fedett pályás atlétikai világ- bajnokság budapesti nyitánya, de kiváltképpen a szöuli eredmények kapcsán ismét téma a gyengébb nem menetelése a rekordok útján. Hogy mikor érik el, netán múlják felül a férfiak teljesítményét? A kérdés több, mint elméleti, érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. Igaz, hogy Spárta már számított a nőkre, ám az újkori olimpiák történetében 1912-ig kellett várni, amíg úszásban rajthoz állhatták, és csak 1928-ban versenyezhettek először atlétikában. Azóta biztosan tartják a formájukat, ha úgy tetszik folyamatosan csökkentik a férfiaktól elválasztó távolságot. 1928-ban például 1,9 másodperc volt a különbség a 100 méteres síkfutásban. Ugyanez 1988-ban 0,66-ra csökkent Florence Griffith-Joyner jóvoltából. A maratoni távon még látványosabb a közelítés: 1964-ben 1 óra 13 perc 50 másodperc választotta el a legjobb férfi atlétát a legjobb futónőtől. 1988-ban a különbség mindössze 13 perc 54 másodperc volt. Nézzük az úszást. Az NDK szöuli csillaga, Kristin Otto olimpiai bajnok eredményével a 100 méteres gyors- és hátúszásban egyaránt maga mögé utasította volna a melboume-i férfi bajnokot. Az ausztrál Tracy Wickham 1978-ban, 400 méteren elért eredményével 1 percet vert volna a húszas évek sztárjára, Johnny Weismüllerre, vagy ha így jobban ismert, a Tarzanra. Az amerikai úszók orvosa szerint Mark Spitz — hét aranyat vitt haza Münchenből, 1972-ben — akkori eredményével ma csak rendkívüli nagy küzdelemben tudna felkapaszkodni a dobogóra, az úszólányok közé. És mivel minden összevetés papírszagú — hiszen az egyetlen díjlovaglás kivételével nem rendeznek közös versenyeket az olimpián — a jövő is jóslásokra szorítkozhat. Kenneth F. Dyer szerint a 100 méteres síkfutásban 2054-ig, 400-on 2020-ig, 800-on 2021-ig, 200- on pedig 2066-ig kell várni, amíg atlétanő legyőzheti férfi versenytársait. Ezzel szemben az első maratoni világrekordot már 1990-ben elhódítja valamelyik hölgy. Az 1500 méteres síkfutás csúcstartója 2000-ben, a 3000 méter bajnoka 2003-ban veri meg férfitársait. Tudományos szaklap, a New Scientist is foglalkozott a témával, és meglepő következtetésre jutott: a nők azzal a feltétellel előzhetik meg a férfi versenyzőket, ha folyamatos és nagy erőfeszítésre késztetik őket. Például a La Manche csatorna átúszására, amelyet hosszútávfutás követ sík és hegyes terepen. Mindezek után ki tarthatná csodabogárnak a holland Irene Jannt, aki a La Manche oda-visz- sza tartó versenyén 3 óra 15 perccel előzte meg az elsőségre pályázó legjobb férfiúszót. Aki egyébként nyolcadikként ért célba azon a versenyen, ahol az első hét helyet nők foglalták el. Fehér György új filmje — amelyet Istenmezején is forgattak Utah Haumann Péter és Fehér György rendező (Fotó: Inkey Alice felv. — MTI-Press) Haumann Péter áll az ablaknál. A rácsos ablakon túl, a félre húzott függöny mellől a Mező Imre út és a Mosonyi út sarkát lehet látni. Lassan lecsendesülnek a zajok, már megigazították a frizurát. „Művész úr, kérem, húzza ki magát... így... Jó.” Majd felhangzik a Felvétel indít! Négy percig csak a felvevőgép surrog. Ezalatt, mi nézők természetesen nemcsak a színész rezzenetlen hátát látjuk majd, és a vasárnap délutáni utcasarok gyér forgalmát, de elfutó emlékképeket is: öntödét, cséplést, kaszálást, darukat és sok minden mást. A Budapest Filmstúdió Vállalat vette birtokába pár napra a Társadalombiztosítási Igazgatóság emeletét. Az irodát, ami hétköznapokon munkahely, nemigen kellett átalakítani. Ez a filmbeli rendőrség egyik szobája. Díszletnek ott a félrehúzott függöny, az ablakkeret, a lepattog- zott festékű régi radiátor és egy plakát: Égő cigarettát a papírkosárba dobni tilos! Dürrenmatt 1958-ban írt és 1960-ban magyarul Az ígéret címmel megjelent művét felhasználva Fehér György rendezi a filmet, Bereményi Géza alkotta Utak címmel a forgatókönyvet. Mint Marx József írja: „A cselekmény látszólag egyszerű, s talán a legrégibb filmmitológiával függ össze: a bűnténnyel s annak kibonyolódásával. Van áldozat, több is, van nyomozó, kettő is — a felügyelő, aki derekasan nagy bűnüldöző csapatot irányít, és egy másik, akit egyszerűen K-nak hívunk, — de a cselekmény leírhatóságát alaposan megkérdőjelezi az a mozzanat, hogy nincs, nem lesz olyan tettes, akit a filmek magas igazságszolgáltatása nevében zár alá helyezhetnénk. Noha a bűntény drámai és durva: föltehetőleg kéjgyilkos gyereklányokkal végez, a film fókuszában mégsem az a beteg tudat áll, amelynek következménye a bűn.” — Mindig saját magamat kergetem nehéz helyzetekbe, aminek megoldása aztán az én feladatom — mondja Fehér György rendező. Ez a film is olyan. Fekete-fehérben készül. Először Kende János volt az operatőr, most Gurbán Miklóssal dolgozunk. A bűn működése? Nem tudom. Az eredeti szándék csiszolódik. Olyan filmes megoldásokat keresünk, amelyek ezt a legjobban kifejezhetik. Az eredmény persze más dolog. Forgattunk Rónabányán, Istenmezején. Változatosak a helyszínek: tisztás, országút, sűrű erdő, ormótlan ház, erdei útelágazás, orvosi szoba, lépcsőház, folyosók, tanterem, a rendőrség irodái, s fölépítettünk egy benzinkutat is. Áprilisban tervezzük a forgatások befejezését, s hozzálátunk a vágáshoz, az utószinkronhoz, a végső megformáláshoz. A film szereplői: Haumann Péter (a Felügyelő), Derzsi János (a rendőrségtől kilépett nyomozó), Pauer Gyula (feltételezett gyanúsított) valamint Németh László, Soltis Lajos, Pogány Judit. A díszleteket Vayer Tamás, a jelmezeket Pauer Gyula készíti, az építész pedig Martin Éva. Gyártó a Budapest Filmstúdió Vállalat és a Magyar Televízió. Fehér György Balázs Béla-dí- jas Érdemes Művész munkáit jól ismerhetjük a televízióból. A II. Richard (1975), a Volpone (1976), a Nők Iskolája (1985) a Veszprémi Tévétalálkozó fődíját kapták. A Barabás című televíziós operafilm nemcsak Magyar- országon volt siker, de Salzburgban a TV Opera Fesztivál külön- dijával jutalmazták 1977-ben. Az Arany Prága Fesztiválon a Bajazzók kapta a cseh filmkritikusok különdiját és a Cseh Film- harmonikusok fődiját 1979-ben. Ő volt a Luzitania elsüllyesztése című emlékezetes ismeretterjesztő filmsorozat (1983—1985) rendezője. Tavaly elkészítette a Szerelmi bájital című televíziós operafilmet. Legújabb filmje, az Utak, más témával foglalkozik, mint eddigi munkái. De éppen ezért várakozással nézhetünk elébe. Józsa Ágnes Twist Oliver korában? Sztrájkoltak az egyik angol iskola menzájának dolgozói. Ebben nincs semmi különös — állítja a Daily Poste —, minthogy a szakszervezetnek rendeznivalói voltak. Az ok azonban szokatlan. Azt is mondhatjuk, visszaadja a hitét, aki veszni látja a társadalmi igazságérzést. Á nevelők ugyanis a diszkrimináció ellen tiltakoztak, amelyben a fizetésképtelen diákokat részesítette az adminisztráció. A szegény sorsú gyerekek problémáival foglalkozó csoport (Child Poverty Action Grup) jelentése szerint az egyik iskolában azok a diákok, akik nem fizettek időben, nem ülhettek a többiek közé az étkezőben. London egyik külvárosi iskolájában csak a mellékbejáraton léphettek az étterembe. Essexben olyan példával találkoztak, hogy az ebédlő előtt kettévált a sor, az egyikben a fizetők, a másikban a nem fizetők álltak. „Mindez olyan megalázó — jegyezte meg egy pedagógus —, hogy úgy érzi az ember, Twist Oliver korában élünk.” Ez tévedés. A nevelési módszerek azóta jelentősen finomodtak, mint a fenti esetek is bizonyítják. Twist Olivért verték is. Szellemi megújhodás Ukrajnában Késhegyig menő viták A The Washington Post közölte moszkvai tudósítójának írását Ukrajnáról. A szerző úgy véli, hogy a Szovjetunióban az egyik legnagyobb köztársaságban jelentkezik legközelebb a nemzetiségi feszültség, mert a lappangó elégedetlenség fokozatosan olyan mozgalommá alakul, amely erős kihívást jelent, s elhomályosítja a baltikumi és a kaukázusi eseményeket. * Ukrajna 55 milliós lakosságával valóban óriási szerepet játszik az ország életében. A Szovjetunió területének 2,7 százalékát foglalja el, de ott koncentrálódik az ország iparának és mezőgazdaságának egynegyede. Ez a rendkívüli terhelés komoly aránytalanságokhoz és ökológiai problémákhoz vezetett. A lakosság nagy része ezt tragédiának érzi, s ezek az érzelmek megerősödtek a csernobili katasztrófa után, amely arra késztette Ukrajna íróit, hogy riadót fújjanak és felhívják a figyelmet az etnológiai pusztulás veszélyeire. Aki Ukrajnában él, tanúsíthatja, hogy a Gorbacsov meghirdette átalakítás és nyíltság a szó szoros értelmében felébresztette a köztársaságot. Az egykedvű hallgatást és a hamis egységet felváltotta a vélemények sokfélesége. Elemi erővel szerveződtek a gyűlések, amelyek fejfájást okoznak szokatlan lazaságukkal, éles hangjukkal, türelmetlenül és sokszor naivan követelik az évtizedek alatt felhalmozódott sok és bonyolult probléma azonnali rendezését. Á televízióban, rádióban, a lapokban, folyóiratokban rendkívül élesen bírálják a vezetőket. Késhegyig menő vitákat folytat az írókkal az Ukrán Kommunista Párt ideológiai osztályának vezetője, Leonyid Kravcsuk. Az írók megfogalmazták azt a köztársaságban rendkívül népszerű követelést, hogy az ukrán nyelv kapjon állami státust, mert aggasztja őket, hogy csökken a rendkívül gazdag és erős nyelv használata. Pavlicsko ismert költő szerint a nyelvről szóló törvénynek garantálnia kell az anyanyelv fejlődését úgy, hogy közben ne sértsék a köztársaságban élő nemzetiségek jogait. Leonyid Kravcsuk szerint viszont meg kell őrizni a történelmileg kialakult ukrán-orosz kétnyelvűséget. A nemzeti érzések bonyolult és sérülékeny volta óvatosságra int annak érdekében, hogy elkerüljék az élesebb, veszélyesebb szituáció kialakulását. Ukrajnában az utóbbi időben máris egy sor fontos rendelkezést hoztak a nemzeti kultúra és az anyanyelv védelmére, a párt és az adminisztratív apparátus napi munkájában bátrabban használják az ukrán nyelvet, több száz új ukrán nyelvű iskola nyílik. Ukrajnában a helyzet sok mindenben hasonlít a más köztársaságban folyó átépítéshez, de vannak sajátos vonásai is. Ukrajna területi és szellemi egységét századokon át részekre szaggatták a birodalmak és a háborúk. Ez táplálta a nép egységre törekvését, nemzeti alapjainak védelmét, társadalmi és kulturális képességének összefogását — mondta Roman Lubkivszkij, az ukrán írószövetség titkára. — A forradalom után gyorsan és sikeresen haladt az állami és nemzeti újjászületés, míg aztán a sztálinizmus újabb tragikus lapot nyitott történelmünkben, tudatosan megsemmisítve a parasztságot és az értelmiségét, szétzúzva a nemzetgazdaságot. A 30-as évek végére az ukrán nép szellemileg és kulturális tekintetben kivérzett. — A peresztrojka napirendre tűzte a szellemi megújulást, kiterjesztette a legszélesebb nyilvánosságot a történelmi fehér és fekete foltokra. Helyeslem az ukrán írók javaslatát, hogy alakuljon népi mozgalom az átalakítás támogatására, de az nem lehet a szocializmus, az internacionalizmus, a párt opponense. A Az emberek végre szabadon beszélhetnek — a képen egy Odesszához közeli kolhoz vezetőnője (Fotó: Time — • MTI) párt helyzete most valóban nem könnyű. Építő mederbe kell terelnie a forrongó szenvedélyeket, a nyíltság által felszínre hozott energiát. Nemcsak beszélni kell a megújulásról, hanem a néppel együtt megteremteni ennek a megújulásnak a mechanizmusát. Bölcsen mondták az öregek: a tisztaságért nem harcolni kell, hanem mindennap seperni. — Forronganak a szenvedélyek, hiszen történelmünk és jelenünk fájó pontjait érintjük, — mondta Roman Lubkivszkij. — De meggyőződésem, hogy az élet demokratizálása, az ukrán nép és a köztársaságban élő valamennyi nép méltóságának visz- szaállítása feltétlenül igazi egységhez vezet. Alekszandr Gurevics (APN - MTI-Press)