Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. április 27, csütörtök Az első tanítási nap: szeptember 4. Az új tanév munkarendje Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában A fiatal tudós, akifest Ellenségek vagy barátok? Már mint az idegen szavak. Ta­lán nem szentségtörés felvetni ezt a témát az újság hasábjain, éppen­séggel a magyar nyelv hetét köve­tően. Általánosan bevett felfogás, hogy anyanyelvűnket óvni kell az olyan idegen szavaktól, kifejezé­sektől, szerkezetektől, amelyek magyar megfelelővel helyettesít­hetők. Úgy hiszem, ebben semmi kivetnivalót nem is lehet találni. Ez az érem egyik oldala, a mind­untalan fényben fürdő, a második- ra-harmadikra már jobbára ár­nyék borul. Mire is gondolok? Arra, hogy Európa kellős közepén nyelvileg elzárt közösségünket, talán még­sem kellene okkal vagy ok nélkül a többi nyelv ráhatásától szinte bete­gesen félteni. Elviekben sem kelle­ne őket „persona non grat-nak” minősíteni, minduntalan „kisep- rázni” írásainkból. Annál is in­kább, mivel az évszázadok során tengernyi országhatáron kívülről származó szó épült be szervesen nyelvünk szövetébe. A szakembe­reken kívül ugyan ki gondolná ma már, hogy például a szerencse, sap­ka, szalma, széna szavaink szláv közegből származnak. Ki lehet-e zárni nyugodt szívvel annak lehe­tőségét, hogy egyik-másik, ma még idegenül csengő hangsor az idők során — esetleg némi módo­sulással — belép magyar társai so­rába? A száműzetés másik indoka­ként éppen a közérthetőséget szok­ták felhozni. Azt már jóval ritkáb­ban emlegetik, hogy szellemi hori­zontunk tágulhat általuk, felkelt­hetik az érdeklődést más népek, kultúrák iránt. Persze, nagyszámú ismeretük és a műveltség közé semmiképpen sem tehető egyenlő­ségjel, mégsem válhat kárunkra, ha más nyelvi érzékkel is megis­merkedünk, nem zárnak minket kizárólag anyanyelvűnk „kalodá­jába ”. így például a peresztrojka és a glasznoszty, amelyekkel mindenki gyorsan megbarátkozott, holott az orosz nem is tartozik a nálunk köz­kedveltnyelvek közé. Bátran meg­jósolhatjuk, hogy magyar szó so­hasem lesz belőle, de sajátos han­gulata, atmoszférája miatt ugyan kinek jutna eszébe, hogy a jóval szikárabb átépítéssel, átrendezés­sel avagy nyíltsággal helyettesítse? Úgy vélem, hogy saját nyelvünk ápolása és a többi iránt tanúsított megbecsülés, tisztelet, türelem, édestestvérek, kéz a kézben járnak. Ne legyünk hát megátalkodott „gyomlálók", nyakas nyelvi pró­kátorok, mert a gazzal, dudvával az értéket is kiirthatjuk. A más, a tőlünk különböző iránti fogékony­ság kincsét. S az értékes nem biztos, hogy mindig csakis a Kárpát-medencé­ben lakozhat... * ___________ (buttinger) A Művelődési Minisztérium tá­jékoztatást adott a következő, az 1989/90-es tanév munkarendjére vonatkozó tudnivalókról. Az általános iskolákban és a kö­zépfokú oktatási intézmények nappali tagozatain a tanév 1989. szeptember 4-én, az első tanítási nappal kezdődik. Az utolsó taní­tási nap az általános iskolákban, a középiskolák 1—3. évfolyamán, a gép- és gyorsíró szakiskolákban, a speciális szakiskolákban, az egész­ségügyi tanintézmények 1—2. év­folyamán, valamint a szakmun­kásképző iskolákban — az utolsó évfolyamok kivételével — 1990. június 8. A zeneiskolákban 1989. szeptember első hetében kezdődik és 1990. június második hetében fejeződik be a tanév. A dolgozók iskoláiban az első és az utolsó taní­tási napot az igazgató állapítja meg. A nemzetiségi gimnáziu­mokban érettségizők 1990. május 10-én, a többi középiskolában, il­letve az egészségügyi szakiskolá­ban végzők május 11-én, a szak­munkásképző iskolák utolsó éves diákjai május 25-én mennek utol­jára iskolába. Az első tanítási na­pot megelőzően — az általános munkaidőn kívüli időpontban — tanévnyitó, az utolsó tanítási na­pot követő héten pedig tanévzáró ünnepély tartható. Az első félév 1990. január 31-ig „Muratáj” címmel Lendván megjelent a mintegy tízezres lé­lekszámú szlovéniai magyarság irodalmi, művelődési és kritikai folyóiratának első száma. A szlovéniai, tízegynéhány ta­gú magyar írócsoport évek óta hallat magáról, s most a ljublja­A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár, a helyi TIT és Köz- művelődési Egyesület középis­kolások részére hirdetett mű­veltségi vetélkedőt Móricz Zsigmond születésének 110. évfordulója alkalmából. Ötfős csapatok nevezését várják, amelyek a megadott jegyzék tart. Az iskolák 1990. február 9-ig értesítik a tanulókat, illetve szülei­ket, gondviselőiket a diákok első félévi tanulmányainak eredmé­nyéről. A téli szünet javasolt idő­pontja: 1989. december 21. — 1990. január 2. A szünet előtti utolsó tanítási nap december 20-a, szerda, a szünet utáni első tanítási nap január 3-a, szerda. A tavaszi szünet javasolt időpontja: 1990. április 5. — április 17. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3-a, kedd, a szünet utáni első pe­dig április 18-a, szerda. A tanévben — a téli és a tavaszi szünet kivételével—az iskolák ösz- szesen 14 tanítás nélküli napot tarthatnak: nevelési célú munká­ra, honvédelmi napra és verseny­re, kirándulásra, üzemlátogatásra, iljúsági napokra, pedagógus-to­vábbképzésre, nevelési értekezlet­re, valamint a nevelőtestület által választott egyéb pedagógiai célra. Az érettségi írásbeli vizsgák a gimnáziumok és a szakközépisko­lák nappali tagozatain 1990. má­jus 14-én, a nemzetiségi gimnáziu­mokban május 11-én, az esti és a levelező tagozatokon pedig május 28-án kezdődnek. A közös írásbe­li érettségi — felvételi vizsgák má­jus 21-én kezdődnek, az érettségi szóbeli vizsgákat 1990. június 4. és június 19. között lehet megtartani. nai kultúrközösség anyagi támo­gatásával önálló folyóiratát is si­került létrehoznia. A „Muratáj” éventenégy számmal jelentkezik majd. Első számában 12 alkotó versei, no­vellái, tanulmányai, kritikái ol­vashatók. alapján felkészülnek az író leg­ismertebb regényeiből. A vetél­kedőt május végén az ünnepi könyvhét rendezvényeinek ke­retében tartják meg. A legjob­bak jelentős kedvezményeket kapnak az idei olvasótábori részvételhez, valamint értékes könyvjutalmakat is kiosztanak. A Borkombinát aulájában, az MMK és a Hevesi Szemle Galé­riájának gondozásában született meg Patkós József festőművész egri kiálh'tása. Doktori igazolvá­nya szerint nevelés-történész, aki sorra-rendre jelenteti meg szakmája fórumain gondolatait, értekezéseit — és közben fest. Tájat, portrét. Ahogyan a hangu­lat, az alkalom meg az idő enge­di. És mert ezen a kiállításon csak egy szelíd lány rokonszen­vesen vonzó alakja és Szent László hermája jelenik meg, így inkább tájképeiről, az általa megidézett csendes világról, a fa­lusi, felázott utcákról, netán a ta­nyai idillekből idéznek vissza részleteket. Az alföldi élet hosszú évtize­dekig az egyik legszorgalmasab­ban festett téma hazai festésze­tünkben. Felkapta ezt a süllyedő világot a századvég-századelő romantikus tetszelgése, ráérzése, „magyarnótás” lendülete. De többen voltak, akik ebben a moccanatlan-időtlen térségi egységben felfedezték a drámát, a tragikumot, a magánynak azt az emberfelőrlő kényszerét, ahol kevés boldogság születhetik. És az is nyomorék. És itt Holló László festészetét említjük. Patkós József is itt találja meg azokat az elemeket, amik őt, a mai embert kivallják. Képein egy szabatosan megfogalmazott tér­séget mutat be. A ház előtt, az eső utáni tócsa csillogó, ábrán­dos felszíne a megtisztult, vagy megtisztulni kész eget tükrözted. Mert a vihar után van az a bizo­nyos csend, a dörgés után az a balzsamosan tiszta, párátlan le­vegőben; a porszemek nem úsz­nak a fényben, hanem kiárad a fényre éhes esteledő táj fölé a bé­ke, vagy a majdnem annak ne­vezhető nyugalom. Nyugodalom — mondták még Kosztolányi ko­rában, hiszen ennek a festészet­nek is olyan békebeli atmoszfé­rája akad valahonnan. Talán a festő-tudós ilyen, aki mindenütt a rendet és a tisztaságot hirdeti. Gondolom, gondolatmenetét történészi dolgozatait írva is át­szövi az a poézis, ami a színek­ből, a formákból fakad. Nem kell szakmailag jól tájolt felfedező­nek lennünk ahhoz, hogy meg­értsük: a képaláírások nem vé­letlenek. A tárlaton felsorakoz­nak a tanyák, cím szerint is szí­nekből kapva a meghatározást: a zöld, a sárga, a vörös tanya ugyanazt a vidéket, hangulatot örökíti meg és mégis mindig va­lami más alakról, más lelki tarta­lomról kapunk beszámolót. Mert a színekhez odanőnek a gyakorlat és nevelés folytán a többletek, amik mássá, még ele­venebbé, még egyénibbé teszik az eltöltött órák emlékét. És egyáltalán, nem emléke- zés-e minden? A Táj névtelenül, de mocsoktalanul, a szenvedé­lyek minden felszisszenése nél­kül állnak elibénk, mutatkoznak be, mert a gyerekkori világot, a régen-volt játékok színhelyét, a patakmedret, netán Gyömrőt, Maglódot, a paksi indóházat, a kicsi tanyát nem lehet másképp visszaszólítani, mint hazánk, ho­nunk, belső országiásunk gaz­dagságát. Éppen ezért, mert er­ről a belső hazáról van szó itt, el­hisszük, hogy két ember ugyan­azt mondhatja, mégsem ugyan­azt mondja. Mert a formák, a bennük rejlő tartalom, éppúgy, mint az egyszeri, megismételhe­tetlen élmény hatóereje, kinél- kinél más. S ha ezzel a renddel, ezzel a tisztasággal, ezzel a bizonyos el­lenőrizhetetlen tartalommal fest Patkós József, jól teszi, mert az alkotás példa, neveli a közössé­get. Másrészt erőt adó ellentétel az elmúlás és a felejtés ellen. Né­zőpont dolga az egész. És haszna a múló időnek! Farkas András Szlovéniában: magyar irodalmi folyóirat „Muratál” Móricz Zsigmond- műveltségi vetélkedő RÓJ MEDVEGYEV A nyugdíjas pártvezér utolsó évei (VI/4.) Az évek múltával Hruscsov egyre kritikusabb lett önmagával és tevékenységével szemben. Számos hibáját elismerte. De itt is volt egy határ. Több szemrehá­nyásra határozottan azt válaszol­ta, hogy így kell cselekednie min­den kommunistának, és ő úgy hal meg, ahogy az egy kommu­nistához illik. A húszas években alakult ki az elképzelése arról, milyennek kell lennie egy igazi kommunistának. Nyugdíjazása után első ízben 1967-ben került összeütközésbe a hatóságokkal. Franciaország­ban tévéfilmet akartak bemutat­ni arról, hogyan tölti idejét a nyugdíjas Hruscsov. Egyik roko­nához hozzálépett egy riporter egy kis filmfelvevőgéppel. Ez elégedetlenséget váltott ki a ha­tóságokból. Kicserélték a nyara­ló őrségét, az előző őröket pedig valószínűleg megbüntették, ami­ért nem voltak eléggé éberek. Hruscsovot magához hívatta Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Kirilenko, aki a múlt­ban az odesszai területi pártbi­zottság titkára volt, sokat kö­szönhetett Hruscsovnak a hiva­tali ranglétrán való előrehaladá­sában. És most Kirilenko durván leszidta Hruscsovot, miközben kijelentette: — Ön egyelőre túlságosan jól él. — Nos — válaszolta Hruscsov —, elveheted tőlem a nyaralómat és a nyugdíjamat. Majd elmegyek kéregetni. És nekem adni is fog­nak. Neked viszont nem fognak adni, ha majd te is koldulni in­dulsz. A hatvanas évek az emlékira­tok évtizede volt. Hruscsov ér­deklődéssel olvasta a Szovjetuni­óban kiadptt memoárokat, néha bírálta és kiigazította a szerzőket. Zsukov marsall 1969-ben ki­adott emlékiratai felháborítot­ták. Zsukov a háború előtt is és a háború éveiben is gyakran talál­kozott Hruscsovval. Zsukov ak­kor lett a kijevi katonai körzet parancsnoka, amikor Hruscsov állt a köztársaság pártszervezeté­nek élén. A marsall azonban semmit sem írt a Hruscsovval va­ló találkozásairól, mindössze any- nyit emh'tett meg, hogy ő, mint a körzet parancsnoka, „kötelessé­gének tartotta, hogy bemutat­kozzon az Ukrajnai Kommunista Párt KB-titkárának, akinél jóin­dulatú fogadtatásra talált.” Semmit sem írtak Hruscsov- ról az 1964 után publikált más memoárok szerzői sem, bár so­kat és szívesen írtak a Sztálinnal való találkozásaikról és eszme­cseréikről. Amikor viszont Hruscsovra terelődött a szó, név nélküli „KB-titkárrá” vált. Mindez újra megerősítette Hrus­csovnak azt a szándékát, hogy ő is megírja az emlékiratait. Egyre erősödött benne ez az óhaj. Nem szeretett maga írni, hozzászokott a diktáláshoz, ezért azzal a kérés­A Petrovo-Dalnyeje-i nyaralóban (1967) sei fordult a Központi Bizottság­hoz, hogy adjanak neki egy gyors- és gépírónőt. Kérését el­utasították. Hruscsov azonban nem olyan ember volt, aki köny- nyen meghátrált a nehézségek előtt. Magnóra kezdte diktálni visz- szaemlékezéseit. Az első vázla­tok minden határozott terv és irodalmi műgond nélkül szület­tek. Az egyre intenzívebbé váló munka szórakoztatta Hruscso­vot. Kialakult a munka határo­zott rendszere. A magnószalag­ról a szöveget egy gépírónő legé­pelte. Ezután a hangfelvételt megszerkesztették, időrendi sor­rendbe rakták, és újból legépel­ték. Hruscsov kb. 180 órányi szöveget mondott a szalagra, de ez csupán a kezdet volt. És ekkor váratlanul szenzáci­ós esemény történt — az Egye­sült Államokban megjelent Hruscsov memoárjának első kö­tete. A kiadó magyarázatából vi­lágossá vált, hogy nem megszer­kesztett kézirat állt a rendelkezé­sükre, hanem a Hruscsov hangját rögzítő magnószalag. De milyen módon jutott külföldre a szalag, ha az eredeti hangfelvételt to­vábbra is a Hruscsov család őriz­te? Lennie kellett tehát egy má­sik hangfelvételnek is — de ki ké­szítette és hol? (Folytatjuk) l TpfiPrc7Állific TAYI

Next

/
Oldalképek
Tartalom