Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 24., hétfő

GAZDASÁG — TÁRSADALOM

3.

A szakszervezet, mint vállalkozó

Aki valamennyire is bízik manapság üzleti érzékében, és akad tőkével formálható fölös pénze, ráadásul ellenáll a tartós lekötésért ígért banki kamatok csábításának, az nagy valószínűséggel kockáztatja pénzét. Ezt tette a taglétszáma alapján legnagyobb érdekvédő szervezet, a Vas-, Fém és Villamosipari Dolgozók Szakszervezete, ráadásul még 1986-ban. Vállalva akkor az úttaposó szerepet, követendő mintát állított a tartalékalappal rendelkező társadalmi szervezetek elé. Ez persze aligha az egyetlen célja lehetett vállalkozásuknak — így kezdem beszélgetésünket Hódi Zoltánnal, a vasas szak- szervezet titkárával.

— Innovációs közös vállalatot alapítottunk Novofer néven, és a tagok között szerepelt még a SZOT, valamint több termelő vállalat. így az Ikarus, a Magyar Villamosművek Tröszt, a Labor Műszeripari Művek és a December 4. Drótművek. Végül is a 8,5 millió forintos induló vagyon körülbelül harmadát a tagdíjakból befolyt szakszervezeti pénz alkotta.

Ha pedig már a célokat említi, hát a Novofer — az alapítólevél szerint is — elsősorban a vasas ágazatban hivatott meggyorsítani a műszaki fejlesztést, elsősorban az újítások és találmányok gyakorlati alkalmazásának segítésével. Emellett szakmai, szervezési és képzési hátteret biztosít az ipaijogvédelem és a fejlesztés irányítását végző állami és társadalmi szervezetek számára...

— Bocsásson meg, de én elsősorban nem a Novofer feladataira voltam kíváncsi, inkább arra, hogy mit reméltek önök a befektetett pénz révén.

— Ez összefügg előbbi válaszommal, mert úgy gondoltuk, hogy az alapítólevélben leírt célok végül is közvetetten szak- szervezetünk érdekvédelmi munkáját is segítik. Ám ez mára már nem elsődleges, hiszen időközben, a mozgalom funkciói egyértelműbbé váltak, és a közvetlen érdekvédelem irányába mozdultak. így megváltozott az alapításkor még jogosnak érzett elvárás; hogy a vállalat tevékenysége két-három év elteltével „hozza be az árát”, és utána nyereséget biztosítson. Komolyabb hasznot várunk a befektetett pénzünk után a Novofer működésétől, és mindeddig nem is csalódtunk. Persze a vállalat gazdasági vezetése ügyesen alkalmazkodott a folyamatosan változó gazdasági körülményekhez, és tevékenységi körét bővítve törekszik több lábon állni, a fő hangsúlyt a nyereség növelésére fordítva.

Melyek ezek a lábak?

— Már 1987-ben négy súlyponti feladatkör alakult ki: a menedzser- és marketingmunka, a szervezőtevékenység, az iparjogvédelem és a számítástechnikai, informatikai terület.

— Milyen ráfordítással és mekkora nyereséget produkált eddig a Novofer?

1987-ben az árbevételi terv 11 millió helyett 25 és fél millióra teljesült, 1988-ban a tervezett 16 és fél helyett közel 33 millióra. Az árbevétel döntő hányadát az üzleti és a számítástechnikai alkalmazáshoz kötődő szolgáltatás hozta. Tavaly mindezt 14 teljes munkaidőben foglalkoztatott és 6 részmunkaidős szakemberrel érte el a Novofer, és az összességében tehát kedvező eredményeken csak főként az anyagjellegű költségek nem várt ütemű emelkedése csorbított valameny- nyit.

— Mit várnak befektetésüktől idén, amikor az általános megélhetési és a mozgalom működésével kapcsolatos kiadások várhatóan meredeken emelkednek?

— A Novofemél maradva: a tavaly tervezettnél valamivel nagyobb nyereséget. A vállalat gazdasági tervét a korábbi évekétől eltérő feltételekkel számolva dolgozták ki. Számoltak a szabályozó-változásokkal; a nyereségadóról szóló törvény kedvezőbb helyzetet produkált. Viszont a központi műszaki fejlesztési alap törvényi előírása jelentős többletfizetést ró a vállalatra. Egyértelműbbek a várható piaci hatások, eszerint a Novofer intenzívebb marketingtevékenységre kényszerül, mégpedig a társasági törvény hatására megjelenő kisz- szervezetek és a külföldi tőke versenyétől ösztökélve.

Számolni kell azzal is, hogy a korábban látszólag tőkeerős vállalatok piaci megítélése változik, sok esetben csökken fizetőképességük. Továbbra is több lábon és versenyben kell tehát maradni, főként az országos szolgáltatási tevékenység további kiépítésével.

Bízunk abban, hogy a ME- TESZ megyei képviseleteivel, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának területi szervezeteivel létrejött a kapcsolatfelvétel, hiszen eddig is történtek próbálkozások erre. Várható a tanácsokkal való együttműködés kiépülése, különösen, ha felismerik, hogy a találmányok vállalkozó jellegű menedzselése együtt járhat munkahelyek teremtésével is.

Voksán György

Az egri tanárképző főiskola MSZMP Reformkörének nyilatkozata

Az egri tanárképző főiskola oktatóinak egy csoportja 1989. április 12-én megalakította az MSZMP főiskolai Reformkorét.

Magy*(ország mély válságba jutott. Ez a válság nem kerülte el a kialakult helyzetért felelős MSZMP-t sem. Az elmúlt negyven évben mérhetetlen gazdasági, politikai, erkölcsi károkat okozott a sztálini modell átvétele és alkalmazása. Az 1945-ben széles népi alapon kibontakozó demokratikus fejlődést a kommunista párt által kiépített pártállam tette lehetetlenné. Időközben az egypártrendszer fenntartásában érdekelt vezetés jóvátehetetlenül elherdálta a döntésekből kirekesztett párttagok és pártonkívüliek bizalmát.

Az egy év óta felgyorsult politikai változások ellenére sem sikerült a válságból kivezető utat megtalálni. Az eddig bevezetett reformok nem hoztak áttörést. Ráadásul a párton belül szükséges radikális, demokratikus átalakítás késik, vontatottan halad. A jelenlegi politikai helyzet tarthatatlan, halaszthatatlannak ítéljük megváltoztatását.

Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az MSZMP-ben nincs egység. A párt politikailag, ideológiailag széttagolt, fennáll a pártszakadás lehetősége. Ugyanakkora nyilvánosság és a platformszabad- ság hiánya és a bürokratikus centralizmus miatt ez a tagoltság nem válhatott egyértelművé. Nem lehet tudni: ki mit akar, ki hová tartozik; kik a konzervatívok, s kik azok, akik a következetesen végigvitt reformok hívei.

Az MSZMP jelenlegi megosztottsága, amely megnyilvánul mind múltunk értékelésében, mind a reformok ütemének és módjának megítélésében, arra késztet bennünket, hogy egyértelműen kinyilvánítsuk hovatartozásunkat, közös véleményünket.

Ahhoz, hogy a többpártrendszer keretei között az MSZMP eséllyel vegyen részt a politikai életben, feltétlenül szükség van eszmei és szervezeti megújulásra. Elegünk van a reformretorikából! Itt az ideje egy markáns reformirányzat megjelenésének. Kerüljenek végre előtérbe a radikális reformokra képes és azokat igazán megvalósítani akaró erők és személyek országos és helyi szinten egyaránt.

Elégedetlenek vagyunk azzal, hogy az országos méretekben megindult változások késve vagy egyáltalán nem érezhető megyénk, városunk és emiatt intézményünk pártbizottságának működésében sem.

Feltétlenül tisztázandónak tartjuk, hogy az ország és a felsőoktatás jelenlegi helyzetéért kiket terheli a felelősség. Elutasítjuk azt a párton belül is fellelhető magatartást, amely az egyéni felelősséget nem vállalva a kollektív felelősségbe menekül, és a döntésekből kirekesztett párttagokra zúdítja a következmények politikai, erkölcsi terheit.

Elhatároljuk magunkat a történelmi tényeket a politikai változások igazolására felhasználó szemlélettől, amely lehetetlenné tette közelmúltunk megismerését, az 1956-os népfelkelés nemzeti tragédiába torkolló eseménysorozatában résztvevő szereplők felelősségteljes megítélését.

A reformkor tagjai fontosnak tartják, hogy ne csak akkor és arról mondják el véleményüket, amikor és amiről kikérik azt, hanem amikor azt szükségesnek ítélik. A nyilvánosság előtt kívánjuk hallatni hangunkat országos, helyi és intézményi ügyekben is. Segíteni akarjuk a párton belüli véleménykülönbségeket, platformok kinyilvánítását és azok békés, erőszakmentes megvitatását.

Csatlakozunk az országszerte már megalakult reformkörökhöz és felhívjuk a reformgondolkodású párttagokat, alakítsák meg reformköreiket vagy csatlakozzanak a már meglévőkhöz.

A főiskolán létrejött reformkor, amely belső kezdeményezéssel alakult, nyitott mindazok előtt, akik a fent megfogalmazottakkal egyetértenek. Csatlakozásukat az aláírók bármelyikénél — Hacsi Lajos, dr. Hauser Zoltán, Horváth Ágnes, dr. Kiripolszky Mária, dr. Kis-Tóth Lajos, dr. Kohajda József, dr. Koncsos Ferenc, dr. Kovács Ernő, dr. Loboczky János, Lórinczné Thiel Katalin, Milinki Éva, Rácz József, Suba István, Szabóné dr. Stefán Edit, Szilvási László, dr. Tö- rőcsik Miklós — bejelenthetik.

Az egri tanárképzőfőiskola MSZMP Reformkoré

Amit észre vesznek:

Húszmilliót - közérzetre

Ha arra gondolok, mennyi pénz kellene ahhoz, hogy Gyöngyös valamennyi lakójának megjavuljon a ma kicsit sem rózsás közérzete, akkor... csillagászati számot kellene mondanom. Hol van ma annyi pénz?

Akkor hát mit tegyen a helybéli tanács, ha mégis szeretné a városlakók közérzetét megjavítani ebben a „szűk esztendőben” is? Igyekszik olyan feladatokat végrehajtani, amelyekkel kivívhatja az emberek elégedettségét.

— Nem minden beruházás javítja az emberek közérzetét? — kérdeztem dr. Tir Dezső tanácselnököt.

— Különösen a mai időkben kell a tanács testületének a lakosság által felvetett gondokra érzékenyen reagálni — mondta a tanács elnöke. — Több bejelentés is érekezett hozzánk a lakosság részéről. Közel húszmillió forintot használunk fel az eddigi tartalékból ahhoz, hogy javítsuk az emberek közérzetét.

— Milyen feladatokra gondol?

— Úgy foglalt állást a tanács testületé, hogy a legfontosabb az egészséges ivóvízzel való ellátás, mégpedig egész évben és folyamatosan.

— Ez érthető. De a kérdés úgy hangzott: nem minden beruházás javítja az emberek közérzetét?

— Nem. Közvetelenül nem.

— Mondana erre példát?

— Hogyne. A Kálváriaparton több tízmilliós költséggel építettünk egy szennyvíz-gerincvezetéket. Most ezt a beruházást a lakosság egy része nem értékeli és nem érzékeli.

— Tehát arról van szó, hogy a beruházás közvetlenül legyen érzékelhető?

— Igen. Azaz a lakosság mindennapjait is befolyásolja, az eredményét láthassa, használhassa.

— A város egész területét érintik ezek a beruházások?

— Eddig belekényszerültünk a lakótelepben való gondolkodásba. De ezeket a beruházásokat sem tudtuk összkomfortossá tenni. Nem maradt pénz a járda, az út és más létesítmények elkészítésére.

— Úgy tudom, minden beruházáskor minden feladat elvégzésére van pénz. Miért nem sikerült mégsem minden feladatot teljesíteni?

— Mert a legfőbb teendőnknek a lakásépítést tekintettük. De hatott a tervek megvalósítására az egész népgazdaság helyzetének a nehezedése is. Ä költségvetésből az utóbbi időkben közel húsz százalékot elvettek. A költségek is lényegesen megnövekedtek. Az általános forgalmi adó is megnehezítette a feladataink elvégzését.

— Hogyan keletkezett mindezek ellenére is húszmilliós tartalék a tanácsnál?

— A vállalatokkal kötött együttműködés alapján jutottunk hozzá pénzforrásokhoz. Ezekből tartalékoltunk húszmilliót.

— A vállalatok a pénzt nem meghatározott célra adták?

— Egy részét sem. Annak a felhasználását a tanácsra bízták. Nemcsak az áthúzódó beruházások esetében kell a fel nem használt pénzt tartalékolni, hanem nem tervezhető, váratlan esetekre is, mint amilyen volt tavaly a viharkár.

— Nem volt biztosítva az épületállomány?

— A tanácsi épületeknél nincs biztosítás. De hadd mondjam, hogy tavaly is hoztunk közérzetet javító intézkedéseket, mert a tanácstagoknak több mint félmillió forint állt a rendelkezésükre, hogy a körzetükben a legsürgősebb feladatok elvégezésére lehetőséget kapjanak.

— Gondolom, a lakosság társadalmi segítségével.

— Igen, mert a pénzből az anyagköltséget lehet fedezni.

— Megcéloz kiemelt területet a mostani intézkedés?

— Főként a családiházas övezetben élőknek szeretnénk kedvező helyzetet teremteni. Például a Kossuth Lajos utcától északra eső városrész biztonságos vízellátását akaijuk megoldani. A Sárhegyen lévő 2x1000 köbméteres víztárolóból 750 milliméteres vezetéket építünk ki. Várhatóan két év alatt elkészülünk ezzel. A mostani vezetéket, amelynek jóval kisebb az átmérője, meghagyjuk tartaléknak.

— A lakótelepi feladatokat az idén befejezik?

— Igen. Hadd mondjam még a vizes témához, hogy a Víg utcában mintegy 350 méter hosszan kiépítjük a vízvezetéket. Van még más utca is Gyöngyösön, ahol csak kifolyó van, de az idén sem azokat, sem a Pálosvörös- marti utcát Mátrafüreden nem tudjuk vízvezetékkel ellátni. Csak ez az utóbbi hatmillióba kerülne. De megépíttetünk egy ravatalozót Mátrafüreden még az idén hárommilliós költséggel.

— Mi lesz a szennyvízcsatornával az északi városrészben?

— Kezdem azzal, hogy ma Gyöngyösön naponta átlagban 17-17,5 ezer köbméter vizet használunk fel. A szennyvíztisztító teljesítménye pedig naponta 7,5 ezer köbméter.

— Mi a megoldás?

— Tavaly októberben a tanács testületé úgy határozott, hogy az idén elsőbbséget kell adni a szennyvíztisztító bővítésének. A szennyvízcsatornázáshoz a tanács húsz százalékkal járul hozzá. A gerincvezeték az északi városrészben 1989. szeptember 30-ig elkészül. Jövőre megkezdődhet a rákötés. Az északi városrészben 300 lakótelket érint, és mintegy 4 kilométer hosszan kell a csatornát lefektetni. A déli városrészben csak 80 telket érint ez a munka.

— De a lakosságnak a költségek nyolcvan százalékát kell vállalnia. Ilyen anyagi körülmények között, mint amilyenek a mostaniak...?

— Aki törődik az egészségével, az biztosan vállalni fogja ezeA lakásépítés folyik, ez sem rossz dolog

(Fülöp Tünde felvétele)

két a terveket. Hitelről az OTP- vel tárgyalunk, és azt is jó tudni, hogy a közműfejlesztés költségeinek egy részét az adóból le lehet vonni.

— Mit hallhatunk a telefonnal kapcsolatban?

— A posta vezetőivel tárgyalunk ebben az ügyben. Valószínűleg 1991-ben kiépítik a telefonhálózatot.

— Hogyan tud ezzel a mostani telefonközpont megbirkózni?

— Egy olyan, eddig tiltó listán lévő berendezést vásárol meg a posta, amely 1992-ig 12 ezer új állomás kialakítását teszi lehetővé, és ugyanakkor a nemzetközi távhívó rendszerbe is bekapcsolja nemcsak Gyöngyöst, hanem a körzetét is. Nekünk az épület bővítéséhez kell a megfelelő feltételeket biztosítanunk.

— A kisajátítás olykor elhúzódik a per miatt.

— Mi egyezséget akarunk kötni az érintett tulajdonosokkal a szakértők bevonásával.

— Ma az emberek közérzete országszerte rossz. Negyven év alatt hallottak már elég ígéretet. Majd a magyarázatok sem hiányoztak, hogy miért nem sikerült valamit megvalósítani. Most és Gyöngyösön... ígéret szép szó... ?

— A testület március 30-án döntött. Az apparátusnak az a feladata, hogy a végrehajtást szervezze. Néhány hét elteltével a lakosságnak is érzékelnie kell az eredmények alakulását. A határidő az év vége. Illetve az időarányos teljesítés. Tessék számonkénti, ha úgy látják szükségét. Mi azt tartjuk, hogy főként a fiatalok lakásalapításának a segítése az egyik fontos feladatunk. Szeretnénk, ha a lakosság közérzetét az intézkedéseinkkel valóban javítani tudnánk — fejezte be a válaszait dr. Tir Dezső, a városi tanács elnöke.

G. Molnár Ferenc