Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 17, hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Szakvélemény így is, úgy is? önmagunkkal szembenézve Számvetés az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága rendkívüli üléséről Felborzolt kedélyek csillapítá­sára nincs recept! Sőt, úgy tűnik, az ellenzők minden kiforgatott szakmai érvet felhasználnak an­nak bizonyítására, hogy a „karri­erbeli, fizetett” környezetvédők HAF-fal kapcsolatos álláspont­járól bebizonyítsák, hogy alkal­matlanok feladatuk ellátására. Soós Tamásnak ezt a megfogal­mazását visszautasítom, mert egy kalap alá vesz minden hiva­tásos környezetvédőt, pedig ő tudja a legjobban, hogy ez meny­nyire nem így van! Rajta a kor­rekt fogalmazásokat kérem szá­mon. Híve vagyok a korrekt, indula­toktól mentes vitáknak, de visz- szautasítom a kiforgatott féligaz­ságokat kimondó, rémhírterjesz- tő, mindent előre elutasító ma­gatartást. Fenntartom álláspon­tomat, hogy pálcát tömi egy még el sem készült beruházás felett több, mint hazárdjáték olyan esetben, amikor — mint ismert — a beruházó előre tudta, hogy mi­lyen követelményeknek kell megfelelnie. Fenntartom, hogy a HAF- üzemnek az ellenzése akkor ke­rült előtérbe, amikor politikai ambíciótól vezérelt emberek jó lehetőséget láttak ennek meglo- vaglására, és ez az ügy megítélé­sem szerint politikailag kezelhe­tetlenné válva olyan fordulatot vett, amikor a szakmai érvek sú­lya érvényét veszti. Felteszem a kérdést, hogy mi­lyen szakvélemény az, amiből mindenki azt olvas ki, amit akar? — nekem használhatatlan! Sú­lyos tévedése a Kövikor-anyag- nak, hogy a HAF előkészítettsé­gének ürügyén összekeveri az új beruházás követelményeit egy meddőhányó és bányavízi prob­lémával. Ez a helyzet az ország bármely bányászott területén hasonlóan fennáll, ami Gyöngyösoroszi- ban. Sajnos, ez volt a korábbi gyakorlat! De ezen változtatni le­het és kell is. Ezt szerettük volna egy kör­nyezetvédelmi célokat szolgáló beruházással ellensúlyozni, bi­zonyítva, hogy másként is lehet termelni. Nem feladatom a szak­mai válaszadás az anyagra, de annyit megjegyzek, hogy nem ilyen anyagot, hanem egyértel­mű álláspontot vártam volna — úgymond — a tudományosan felülvizsgálóktól. Ami a hozzászólásokat illeti, visszautasítom a Csongrádi Csa­ba által közöltek 3. pontjában megfogalmazottakat, mert nem témaköröket emeltem ki az olva­só félrevezetésére, hanem a Kö- vikor „Mi a megoldás?” címsza­va alattiak szó szerinti idézésével azt akartam bemutatni, hogy mennyire nem egyértelmű a ké­szítők által levont következtetés és javaslat. Sőt, a javaslataik között sze­replő minitoringrendszer kiépí­tését én már a kezdettől fogva képviseltem, és a beruházó tudo­mására is hoztam, annál is in­kább, mert ez egy ilyen típusú beruházásnál alapkövetelmény. Örömmel olvastam dr. Willi­bald sorait, aki az ellenzők más tagjaival együtt azért azt elisme­ri, hogy döntéseimnél, álláspon­tom kialakításánál elsődlegesen a lakosság érdekeit tartottam szem előtt. Ki merem jelenteni, hogy ebben az országban még így környezetvédelm i kö vetelm énye- ket kielégítő beruházás nem lett előkészítve, sőt az építési enge­délyben foglaltak is egyedülálló­an lettek megfogalmazva a köve­telmények és elvárások oldalá­ról. Elfogadhatatlannak tartom azt, ahogyan a Gyöngyös városi pártbizottság az üggyel kapcso­latos állásfoglalását meghozta, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy képviselői kezdettől fogva részt vettek az előkészítés­ben a városi tanács vezetőihez és szakigazgatási szerveihez hason­lóan, és elfogadták azt a követel­ményt, hogy ez a beruházás csak környezetbarát módon valósul­hat meg. Most viszont úgy tesznek, mintha semmiről sem tudnának. Talán nem ártana az irattárat né­ha kinyitni! Az, ami most Gyöngyös térsé­gében folyik, egy olyan öngól, aminek következményeit azok­nak kell viselni, akik a jogállami követelményeknek megfelelő előkészítés és feltétel meghiúsu­lásának előidézői lehetnek, vagy a negatív hírverés veszteségeit kell, hogy viseljék. Ennek az ügynek a kezelése nem szakmai kérdés, hanem po­litikai. De ekkor viszont ne akar­juk szakmai kérdéssé degradálni a politikát, mert ezek külön kate­góriák. Elég baj származott már eddig abból, hogy sokáig ezeket össze­kevertük. Bodó Mihály a megyei tanács környezetvédelmi titkára A közelmúltban rendkívüli ülést tartott az MSZMP városi bizottsága. A téma is szokatlan, állásfoglalás néhány időszerű politikai kérdésről. Az indok nem a Központi Bizottság szol­gai másolata, hanem éppen az MSZMP vezetésében érezhető progresszív folyamatok helyi ér­telmezése, a megváltozott politi­kai helyzethez való alkalmazko­dás. A testület kiindulópontja olyan összetevőkből állt, mint hogy a Központi Bizottság állást foglalt a többpártrendszer beve­zetése mellett, a különböző párt­kezdeményezések, független po­litikai szervezetek tevékenysége felerősödött, a párt szervezeti életét a túl nagy számban szerve­zett és nem a legfontosabb kér­désekkel foglalkozó pártviták zi­lálják szét, a párttagság körében bizonytalanság tapasztalható, növekszik a kilépők száma. A helyzet fonák voltát mutatja, hogy a jelenlegi állapot, a párt­tagságon belüli elégedetlenség nem akkor alakult ki, amikor a szükséges feladatok végrehajtá­sát elhanyagolták, hanem ami­kor az MSZMP a reformok útjá­ra lépett. A gyöngyösi pártbi­zottság szerint lenne ma mire büszkének lenni, az MSZMP az utóbbi időben több jelentős lé­pést tett a demokratikus szocia­lizmushoz vezető úton. Ilyennek tekintik a többpártrendszer beve­zetése melletti döntést, a jogálla­miság feltételeinek megteremté­sét, a nyilvánosság szélesítését, az új alkotmány előkészítését, a tár­sadalmi szervezetek önállóságá­nak biztosítását, a szocializmus négy évtizedes múltjával való szembenézést. A pártbizottság pozitívan értékelte, hogy az MSZMP vezetése hosszú idő után markánsan foglalkozott a határontúli magyarság problé­máival. Az MSZMP Központi Bizott­ságában túlsúlyba kerülő reform­erők, az utóbbi időszak döntései arra késztették a gyöngyösi párt- bizottságot, hogy értékelje az 1988. novemberi városi pártérte­kezlet óta végzett munkáját, ve­gye számba az elért eredménye­ket, s azt is, hogy hol nem sikerült az előrelépés. A vitában termé­szetesen felmerült, hogy egyálta­lán lehetséges-e ilyen rövid idő alatt valódi eredményeket elérni, s ennek alapján értékelést kiala­kítani. A megmérettetést szorgalma­zók szerint a felgyorsuló politikai eseményekhez igazodni kell, a helyes irányú lépéseket meg kell erősíteni, a hibákat pedig gyor­san ki kell javítani. Mi említhető meg pozitívumként a gyöngyösi pártbizottság háromhónapos te­vékenységéből? A pártbizottság nagy elszánt­sággal, maga számára komoly munkatervet, követelményeket megfogalmazva látott munkájá­hoz. Már a kezdeti lépések után érezhető volt egyfajta offenzivi- tás, nagyobb érzékenység a je­lentkező politikai problémákra, a városban feszültséget hordozó kérdésekre (HAF, APEH, gaz­dasági feszültségpontok, közér­zetjavító intézkedések). A párt- bizottság a korábbi időszakhoz képest különösen jól élt a sajtó, a nyilvánosság adta lehetőségek­kel. A Népújságban és a városi lapokban megjelent cikkek hoz­zájárultak ahhoz, hogy a városi pártbizottságról egy határozott, reformpárti kép kezdjen kiala­kulni. Pozitívumként értékelhe­tő az is, hogy a pártbizottság lé­péseket tett a helyi önállóság ki­vívása felé, több kérdésben nem várt felsőbb utasításra, állás­pontra. Az elmúlt időszak jól működő területének minősítette a testület a pártoktatást, a pártalapszerve- zetek vezetőivel, aktivistáival va­ló kapcsolattartást. A további, formális, a párbeszédet kerülő párttitkári értekezlet helyett nagyszámú, szűkebb körben megrendezett, tehát érdemi vitá­ra lehetőséget biztosító, az MSZMP helyzetével szembené­ző találkozóra került sor. A nagyrészt munkaidő után tartott, a résztvevők számára élménye­ket jelentő, és sok tekintetben a véleményeket közelítő fórumok a párt mozgalmi működésének csíráit jelenthetik. A pozitívumok megemlítése mellett a hibákat, a hiányosságo­kat is számba vették a pártbizott­ság tagjai. Bár a testület üléseit a feladatokhoz rugalmasan alkal­mazkodva tartotta, így is több olyan kérdés került a testület elé, amely apparátusi körben eldönt­hető lett volna, illetve amelynek időszerűsége megkérdőjelezhe­tő. A párt lakóterületi jeÚegének erősítésében nem sikerült érez­hető eredményt elérni, ami azért jelent különösen gondot, mert a lakóterület felé való elmozdulás a mozgalmi jelleg erősítésének fontos eszköze. Problémák érez­hetők a városi pártbizottság kap­csolataiban. Nézeteltérések van­nak a városi tanáccsal, a hagyo­mányos társadalmi szervezetek­kel érdemibbé tehető lenne az együttműködés. Az alternatív szervezetekkel való kapcsolat- felvétel is csak nagyon a kezdeti lépéseknél tart. A hiányosságok számbavétele során elhangzott, hogy a pártbizottság „teljesítmé­nye” korábban elegendő lett vol­na, de mára a városi pártértekez­let utáni állapot is jelentős mér­tékben megváltozott, seza politi­ka minden résztvevője felé maga­sabb követelményeket támaszt. A felgyorsult politikai mozgás­ban a folyamatos önkontroll el­engedhetetlen. A gyöngyösi pártbizottság ülésén szó esett az MSZMP KB által kiküldött történelmi albi­zottság jelentéséről is. A témá­ban hozzászólók valamennyien pozitívan értékelték a jelentés el­készítését, a nyilvánosság válla­lását. Hasonló hangsúlyt kapott az MSZMP rövid programja. Töb­ben kiemelték a szociáldemok­rata értékek felerősödését. Az MSZMP Gyöngyös Városi Bi­zottsága kinyilvánította, hogy a szocializmust a társadalom és az egyén szabadságát, sokoldalú ki­bontakozását biztosító, a de­mokratikus, önszervező társa­dalmi-politikai rendszert megte­remtő formációnak tartja. Eluta­sítja a sztálinizmust, szakít an­nak maradványaival. A pártbi­zottság elhatározta, hogy a város adottságaihoz igazodó, saját rö­vid programot fogalmaz meg. Emellett az eddigi hibák kikü­szöböléséről, a pozitív folyama­tok megerősítéséről is szó esett. A testület elhatározása szerint a városban zajló politikai folyama­tok tekintetében offenzív szere­pet vállal, de nem mond le a me­gyei, országos folyamatok alakí­tásáról sem. Ennek megfelelően munkáját önállóan végzi. A pártbizottság további lépé­seket kíván tenni a párt mozgal­mi jellegének erősítése érdeké­ben. Folytatja a sikeres vitafóru­mok működtetését, sőt nagyobb erőt, energiát fordít erre. Rövid időn belül mozgalmi centrumok kialakítására kerül sor. A pártbizottság elhatározta, hogy amellett, hogy nem kíván beavatkozni a gazdaság, a kultú­ra, a szociális szféra szakmai kér­déseibe, az ezen területek politi­kai vonatkozásait folyamatosan vizsgálja, állásfoglalást alakít ki a politikai közvélemény, a párttag­ságot foglalkoztató kérdések­ben, és a tömegkommunikáción keresztül nyilvánosságra hozza. A vitában többen említették, hogy az üzemekben pártmunkát végző párttagok zöme nem kíván a lakóterületi pártmunkába be­kapcsolódni. Ennek kapcsán ja­vaslatként merült fel, hogy csök­kenteni kell a pártszervezetek közvetlen beavatkozási lehető­ségét a gazdaságba, a gazdasági vezetők kerüljenek ki a pártszer­vezetek hatásköréből, így az üze­mekhez való kötődés csökkent­hető. Ugyancsak nagy vita alakult ki a pártnak a demokratikus hata­lomgyakorláshoz való igazodá­sának, a párt nevében, a párt ál­tal elkövetett hibák, bűnök kér­désében. Többen elmondták: a múltat be kell vallani. „Tegyük le a zsákot, mert ezzel nem tudunk versenyt futni. Ilyen könnyen azonban nem tudunk szabadulni a bűnök, hibák súlya alól, bizal­mat kell ehhez szerezni. Vannak, akik még mindig azt hiszik, hogy nekik jár a hatalom. Ez ma már elfogadhatatlan. A pártnak, ve­zetőinek szerényebbnek, önmér­sékletet tanúsítónak kell lennie, több pozitív kezdeményezéssel kell „élnie”, mondták. Ilyenre már a Gyöngyös városi pártbi­zottság talált példát. A lakóterü­leti pártalapszervezetek helyisé­geit részben kiadják, s a bevételt várospolitikai célokra (pl. II. vi­lágháborús emlékmű) ajánlják fel, másrészt a helyiségeket más társadalmi, politikai szervezetek, egyesületek számára rendelke­zésre bocsátják. A pártbizottság rövid időn be­lül tárgyalásokat kezd a városban működő politikai szervezetek képviselőivel. A pártbizottság elhatározásai között szerepel az is, hogy felülvizsgálja üléstervét, s az új helyzethez igazítja, vala­mint állásfoglalásainak a tömeg­kommunikációban való megje­lentetéséért felelős sajtóreferenst bíz meg. A hosszú, sokszor indulatokat sem nélkülöző vitában szinte ki­vétel nélkül minden pártbizott­sági tag elmondta véleményét. A folyamatos önkontroll, a hi­bákkal való szembenézés, az ér­tékek felmutatása egy demokra­tikus, eredményes testületi mun­ka lehetőségét ígéri. Csia László a pártbizottság tagja Tények és tervek Biikkábrányban Amint az ismeretes, 1985 szeptemberében indult meg a szén- termelés a Mátraaljai Szénbányák Vállalat bükkábrányi külfej- téses bányaüzemében. Az azóta eltelt időszak eredményeiről, nehézségeiről, a jövőre szóló elképzelésekről beszélgettünk Un­ger Péter üzemvezetővel. Itt is alaposan átalakul a táj. — Talán azzal érdemes kezde­ni — mondja —, hogy ezen egy­ség életrehívása összefügg az 1984-85-ös igen kemény téllel, amikor komoly gondok kelet­keztek a lakossági szénellátás­ban. A további ilyen helyzeteket kivédendő, gondoltak e terület­re, s akkoriban mintegy évi száz­ezer tonna lignit kitermelését tervezték. Az persze már koráb­ban is tudott volt, hogy itt mint­egy 600 millió tonnás szénva- gyon van, csak akkortájt inkább az eocén program mellett voksol­tak. Az első esztendőben, vagyis 1985 szeptemberétől az év végé­ig 35 ezer tonna lakossági szenet és ugyanennyi porszenet produ­káltunk. Utóbbit a tiszapalko- nyai erőműbe szállítottuk. Ké­sőbb természetesen növekedtek a számok, hiszen 1986-ban 430, 1987-ben 970, 1988-ban 752 ezer tonnás volt a termelésünk, az idei terv pedig 880 ezerrel szá­mol, jóllehet ezt valamivel talán meghaladjuk majd. — Úgy tudom, ezek még min­dig nem jelentik a maximumot... — Valóban, ugyanis 1990-re befejeződik majd az itteni beru­házás, amelynek eredményeként 1991-től évi másfél millió tonna szenet adhatunk a népgazdaság­nak. Mellesleg az itteni lignit jó minőségűnek mondható, ráadá­sul míg Visontán 9-10 köbméter meddőt kell letakarítani egy ton­na szénért, addig nálunk átlago­san csupán 3,7-et. A már említett — 1990-ig tartó — fejlesztési program hozzávetőlegesen 2,8 milliárd forintot emészt fel. A vállalatunk ezen összeg előte­remtésénél — saját források mel­lett — hitelekre is támaszkodik. Meg kell még jegyeznem, hogy az általunk kitermelt lignit fontos szerepet játszik majd a Gagarin Hőerőmű Vállalat szénigényé­nek kielégítésében. — Arra kérem, vázolja fel, mik is azok, amelyek már megvaló­sultak a fejlesztési programból, s mik azok, amik még hátravan­nak? — Nos, igen jelentős, hogy 1986-ban,illetve 1987-ben elké­szült a bükkábrányi iparvágány, valamint az ezt a bányával össze­kötő szénszalagrendszer. Kezde­tét vette a bánya központi telep­helyének kialakítása is, sőt már rendelkezünk központi öltöző­vel, fürdővel, s van egy ideiglenes raktárunk is, emellett pedig az idén befejezzük annak a műhely­nek a kialakítását, ahol a diesel gépkocsikat javítják. Persze, ten­nivaló akad még bőven... Várha­tóan az idén elkészül még az a transzformátorállomás, amely biztosítja például a bánya nagy­gépeinek energiaellátását. Létre kell hoznunk továbbá a végleges törőt is. Megindult a marótárcsás kotrógép, a szalagkocsi szerelé­se, s ugyancsak 1989 folyamán kívánjuk ’’összehozni” a hányó­képzőt is. Ezen géplánc mellett persze a letakantásban részt vesznek majd később is a kiskot- rók. — Munkaerőgondjaik voltak- -e vagy vannak-e? — Nem voltak, s pillanatnyilag sincsenek. Egyrészt azért, mert — a szerkezetváltás következmé­nyeként — Borsodban jelentős számú ember keresett és keres munkát, másrészt sokan elég messzire jártak el dolgozni, s örültek, hogy itt effajta munkaal­kalom adódott. Pillanatnyilag 480-an vagyunk, ám az esztendő végére mintegy nyolcvan ember­rel gyarapodunk majd. A beru­házási program végeztére a kol­lektíva létszáma már majd ki- lencszáz lesz. Legfeljebb az je­lent némi nehézséget, hogy a dolgozók egy része nem rendel­kezik az ide szükséges speciális képzettséggel. Ám ezen is tu­dunk segíteni, s már ebben az esztendőben Visontára iskolá­zunk be olyanokat, akikből kot­rómesterek lesznek, illetve akik a nagygépeket kezelik majd. Ez a képzés természetesen a jövőben is folytatódik. — Sikerül-e megfelelően gon­doskodniuk az itteni gárdáról? — Nézze, tavaly 32 vállalati bérlakást adtunk át Mezőköves­den, s az elkövetkező időszakok­ban is igyekszünk valamiképpen — ha nem is ebben a formában — támogatni azokat, akik önálló otthonhoz kívánnak jutni. Még akkor is, ha azzal tisztában va­gyunk, hogy ez cseppet sem köny- nyű dolog. Napjainkban még problémát okoz számunkra az üzem szétszórtsága, akárcsak a szociális szféra. Az előbb szól­tam ugyan arról, hogy e téren fej­lődtünk — tehát van öltözőnk, fürdőnk —, ám mindez a jövőben kevés lesz, hiszen a létszám gya­rapodik, vagyis a bővítés elen­gedhetetlenül szükséges. S ugyanez a megállapítás érvényes a műhelyekre is. Személy szerint azonban feltétlenül bízom ab­ban, hogy ezeken az apróbb-na- gyobb gondokon is úrrá leszünk. Ha pedig ez ténylegesen így is lesz, akkor igazán nincs okunk az aggodalomra. Azt ugyanis vala­mennyien tudjuk, hogy mun­kánkra, illetőleg az általunk ter­melt lignitre szüksége van az or­szágnak. (sárhegyi) Zöldségter­melésről előadásokon Gyakorlati bemutatók és szaktanácsadás is Mezőgazdasági kistermelők számára indított komplex elő­adás-sorozatot Hatvan Város Tanácsa, karöltve a helybéli áfész- szel, Lenin Tsz-szel, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát hatvani gyárával, valamint a művelődési központtal. Az első ismeretterjesztő prog­ram tavaly októberben kezdő­dött, és idén júliusig egyebek kö­zött a fólia alatti, valamint a szántóföldi zöldségtermesztés legkorszerűbb módszereivel, eszközeivel foglalkoztak a témák előadói. Áprilisban például gyakorlati bemutatók és helyszíni szaktanács- adás lesz, maguknál a kisterme­lőknél. Májusban a szántóföldi uborkatermesztésről, valamint az elmúlt esztendőben a belföldi és külpiaci értékesítés lehetősé­geiről beszélnek. Júniusban még szintén az „uborka jegyében” a növényápolásról, metszésről, öntözésről cserélik ki tapasztala­taikat a résztvevők. Végül július­ban szakmai kirándulás zárja ezt a tartalmas és a kistermelők szá­mára mindenképpen hasznos előadás-sorozatot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom