Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 15., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Az Irányváltás megrázkódtatással jár Beszélgetés a terv- és költségvetési bizottság új elnökével Az Országgyűlés terv-és költ­ségvetési bizottsága, a parlament állandó bizottságainak egyike szintetizáló szerepet tölt be. A ma­gyar gazdaság költségvetésével, az állam háztartásának ügyeivel fog­lalkozik, de az egyes ágazatokat képviselő bizottságok — így pél­dául a kereskedelmi, az ipari, az egészségügyi, a kulturális — állás­pontjait is összesíti. Nemcsak a tervezéssel és a költségvetéssel foglalkozik, hanem minden olyan gazdasági természetű kérdéssel, amely a hazánk gazdasági életével kapcsolatban állnak. E bizottság elnöki tisztét eddig Bognár József akadémikus töltötte be, aki a kö­zelmúltban egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérte e funkcióból. Helyére a parlament márciusi ülésén dr. Puskás Sándor egri országgyűlési képviselőt vá­lasztották, aki az Országos Keres­kedelmi és Hitelbank vezérigazga­tó helyettese. A honatya terveiről, e bizottság szerepéről és az ország gazdasága előtt álló feladatokról beszélgettünk. — Manapság elhibázott, késle­kedő pénzügypolitikáról, megtor­panó pénzügyi reformról beszél­nek a hozzáértő szakemberek. Ön a terv- és költségvetési bizottság tit­kára volt eddig is, tehát ismeri az ott folyó munkát. Testületük mit tudott tenni annak érdekében, hogy kedvező változások indulja­nak el a gazdaságban? — Ha az 1985-ös választások óta nézzük a tevékenységet, meg­állapíthatjuk, hogy az eltelt né­hány évben is hangoztattuk a piac szerepének a fokozását, de to­vábbra is a tervutasításos rendszer működött — válaszolta dr. Puskás Sándor. — Úgy gondolom — s most nem akarok az 1968-as re­form következetlenségeivel fog­lalkozni —, azt feltétlen el kell mondani, hogy egy torz gazdaság- fejlődés tanúi lehettünk, s a leg­fontosabb feladat, hogy megállít­suk ezt. Irányt kell váltani. Az hogy ez elkezdődött, abban igen nagy szerepe volt bizottságunknak akkor, amikor az első ad hoc bi­zottságot 1986-ban létrehoztuk. Ez az egész gazdaságról bemutatta azt az ellentmondásos megrázó képet, ami azt jellemezte. Rámu­tatott, hogy az akkori fejlődési irány, az akkori gazdaságpolitika tovább folytatása, a világgazda­ságtól való még nagyobb leszaka­dást hozza magával. Ennek termé­szetesen a szakmai, gazdasági ve- tületeit tárta fel a jelentés, de a tár­sadalmi hatásaira is utalt. Nyilván­valóan egy irányváltás megráz­kódtatással jár. A régi felfogás képviselőit is nehéz meggyőzni. Hihetetlen erőfeszítéseket igényel a váltás. Végül is a felvetett politi­kai és intézményi változásokkal kezdődött el azoknak a környezeti feltételeknek a megteremtése, amelyek a piacgazdálkodás kiszé­lesítését, térhódítását szolgálják. A mai helyzetben, amikor a kinyi­latkoztatás szintjén nagyrészt már tisztázott és elfogadott ennek a fej­lődési iránynak a helyessége, az adósságállomány, a gazdaság je­lenlegi pénzügyi helyzete, a fölhal­mozódott terhek nem teszik lehe­tővé a gyors előrelépést. A piaci viszonyok működtetéséhez szük­séges intézményrendszernek csu­pán egy része létezik jelenleg, s lát­ni kell azt is, hogy továbbiakat kell kialakítani, például a kereskedel­(Fotó: Szántó György) mi bankok mellett a tőzsdét, de nemcsak az értékpapírtőzsdét, ha­nem az árutőzsdét is. Tehát: ma működik a piaci viszonyok szélesí­tését elismerő gazdaságpolitika szegényes eszközökkel. — Törvényesszinten nincs mega garancia, hogy ebből a jelenlegi kaotikus gazdasági helyzetből ki­lépjünk. A terv- és költségvetési bi­zottság mit tud tenni azért, hogy a reformok ne váljanak frázisokká, ne maradjanak üres szólamok? — Egy erőltetett ütemű, folyama­tos törvényhozási gyakorlat szük­séges. Mielőbb egy konszenzust kellene kialakítani az úgynevezett átalakulási törvényt illetően. Hi­szen bizonyára ismert: már a társa­sági törvény előkészítésénél, aztán jóváhagyásának időszakában is gondot jelentett, hogy a szövetke­zetek helyzetét miként definiáljuk. Nem volt teljesen szerencsés meg­oldás, hogy a szövetkezetek kvázi kimaradtak a társulási törvényből. Ezen a helyzeten némileg változ­tat, hogy az átalakulási törvény a szövetkezetek ügyét is, társulási lehetőségeit is szabályozza. Azon­ban további gondot jelent, hogy új földtörvény kell, s új szövetkezeti törvényre van szükség. Szükséges új jegybanktörvény is. Summa summárum: hosszabb idő kell ah­hoz, amíg a földdel kapcsolatos felfogás, jogi szabályozás össz­hangba hozható a gazdasági reali­tásokkal. Én nem sürgetném sem a törvényhozókat, sem a törvénye­lőkészítőket. Inkább arra kell ügyelni, hogy jó, időt álló, célja­inkkal összhangban lévő törvé­nyek szülessenek. Megváltozott a világ, például a tervezésben már nem lehet hosszabb időre előre gondolkozni, maximum három évre. A társadalmi átalakulások maguktól érthetődően hozzák, hogy hosszabb ciklusban nem gondolkozhatunk. Viszont negatív hatást gyakorol a törvényhozásra, hogy az elmúlt negyven év hatása, régi gazdaságpolitikai felfogásunk magában hordozza a rossz beideg­ződéseket, s nehezen fogadja el a piaci viszonyokra való áttérést. A lakossági valutakezelésben tipiku­san tetten érhető az illetékes szak­emberek szakmai bizonytalansá­ga, ezért nem tudunk e téren éssze­rű megoldásokat találni. Mindig a korlátozás felé lépünk vissza. — A terv- és költségvetési bi­zottság elnökeként, milyen elkép­zelésekkel lát munkához? Ebből a beszélgetésből úgy tűnik, hogy e testületben is az eddigiektől eltérő módszerekre lesz szükség. Mikorra következhet be változás a bizottság munkájában? — Fontosnak tartom, hogy megőrizzük azt a jó hangulatot, amely eddig is kísérte bizottsá­gunk tevékenységét — válaszolta dr. Puskás Sándor. — Reformszel­lemű emberek a tagjai, tárgyilago­sak, következetesek Ugyanakkor mértéktartóak. Mentesek a szélső­ségektől. Óriási változást szeret­nénk elérni abban, hogy a bizott­ságunkban az eddiginél nagyobb segítséget kapjanak a szakértők­től. Már a következő ülésünkön független szakértők is részt vesz­nek, hogy minél szélesebb körből jussanak hozzá a szükséges infor­mációkhoz. Ez a képviselői véle­ményalkotáshoz is nélkülözhetet­len. Továbbá egy állandó szakértői gárdát, egy szűk szakértői csopor­tot kívánunk létrehozni, melyhez a parlament vezetése támogatást is nyújt, ez tervszerűbbé teszi a mun­kánkat. Eddig erre nem nyílott mód, őszintén meg kell mondani, hogy a honatyák eddig nagy mér­tékben önmagukra voltak utalva. Lehet, hogy a változások miatt fe­szültségek keletkeznek, s lehet, hogy a kormány nem fogadja mindezt örömmel, de meggyőző­désem, hogy így a Minisztertanács­csal való együttműködés is maga­sabb szintre kerülhet, érdemibbé válhat, melynek hasznát az ország látja. — Nyilvánvalóvá vált, hogy maga a költségvetés is reformra szorul. Véleménye szerint melyek azok a területek, amelyeken már működésképtelen a régi modell? — Parlamenti döntés született arról, hogy a költségvetés reformja 1989 szeptemberében kerüljön az Országgyűlés elé. Ennek munká­latai már olyan szakaszba kerül­tek, hogy már vitára alkalmas az előkészítő bizottság anyaga. Meg­döbbentő változás következett be ahhoz a vállalkozáshoz, ahhoz a megbízáshoz képest, amelyet a parlament az előkészítő bizottság­nak adott. Kiderült, hogy a költ­ségvetési reform előkészítése so­rán számos ehhez kapcsolódó kér­dés is megoldásra vár. Olyan ösz- szefüggéseket tártak fel, amelyek a terv- és költségvetési bizottság vá­rakozásait is meghaladják. A költ­ségvetési reform módot ad arra, hogy világosan elhatárolódjék a monetáris szféra, a fiskális szférá­tól. Ugyanakkor az államháztartás kiadásainak, bevételeinek és az ál­lami vagyon kezeléséből származó jövedelmeknek a sorsát világos határvonalakkal látja el, így mind a kormány, mind a parlament szá­mára megfoghatóvá válik az ál­lam, az államháztartás gazdálko­dásának a minősége. Ez keresztül­vihető, hiszen ma olyan politikai és gazdasági változást tapasztalha­tunk, amely erre garanciát nyújt. A költségvetési reformmal egy időben megszületik ennek a gaz­dálkodási tevékenységnek az elle­nőrzési intézménye is, az állami számvevőszék. Ez is azt jelzi, hogy a költségvetési reform önmagában kevés lenne, ezzel együtt az elle­nőrzést is át kell alakítani. Ettől egy olyan lendületet kaphat a ma­gyar gazdaság fejlődése, amely már 1990-ben éreztetheti hatását. Homa János Felmérés a zöldségtermelésről Világjelenség, hogy az egész­séges életmód térhódításával az étkezésben mind nagyobb he­lyet kapnak a zöldségfélék, ám hazai fogyasztási szokásaink — részben a termelés, részben az értékesítés problémái miatt — csak kevéssé tartanak lépést ez­zel a folyamattal — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett felmérése. A zöldségfélék választéka az utóbbi években többnyire kielé­gítőnek bizonyult, bár az ellátás meglehetősen ingadozónak mu­tatkozott. A túlkínálat és kielé­gítetlen kereslet egy-egy zöld­ségfélénél nemegyszer évente követi egymást. Magyarország az évi 178 kilogrammal az ötö­dik helyet foglalja el az európai országok között, az egy lakosra számított zöldségtermelésben. (Görögország, Spanyolország, Bulgária és Olaszország előz meg bennünket.) A mintegy másfél ezer szö­vetkezeti és állami nagyüzem mellett csaknem másfél millió háztáji, kisegítő és egyéni gaz­daság termel az országban, nem számítva a további 800 ezer ház körüli kiskertet, hobbitelket. Je­lenleg a zöldségfélék bruttó ter­melési értékének több mint 75 százalékát a kisgazdaságok ad­ják. A kisüzemek azonban ke­vésbé lennének ennyire eredmé­nyesek — állapítható meg a sta­tisztikai adatokból —, ha nem tá­mogatná tevékenységüket nagy­üzemi háttér. Termelésüknek mintegy felét például a nagy­üzemek közreműködésével ér­tékesítik. A nagyüzemek jelentős nagy­ságú zöldségterületet adtak ki egyéni művelésre. Az évente megtermelt zöld­ség növekvő hányadát dolgozza fel a tartósítóipar. Ez az arány 1981 óta 48-ról több mint 55 százalékra növekedett. (S ebben az adatban nem szerepel az a mennyiség, amelyet a háztartá­sokban mélyhűtéssel tartósíta­nak.) A konzerv- és a mélyhűtő­ipar évente csaknem 900 ezer tonna zöldséget vásárol fel. Külföldön értékesítik a meg­termelt zöldségféléknek évente átlagosan 5—9 százalékát, ami évi 100—174 ezer tonnát tesz ki. Adóss fizess! Avagy Gárdonyi Géza és az egri adóhivatal Eger város 1922. augusztus 19-én tartott kép­viselőtestületi közgyűlésének jegyzőkönyve igen érdekes és napjainkban is tanulságos esetet őrzött meg. Idézzük a levéltárban gondosan megőrzött becses jegyzőkönyvben talált részle­tet: „Dr. Kánitz Gyula városi képviselő szóvá te­szi, hogy a forgalmi adó kezelésével megbízott városi közegek Eger város illusztris polgáránál, Gárdonyi Gézánál megjelentek s őt adóvallo­másra kényszerítették. Miután az eljáró közegek ténykedése vegzatúra jellegével bír, kéri a helyet­tes polgármestert, hasson oda, hogy az eljárás panaszolt módja a jövőben enyhíttessék. Frank Tivadar helyettes adóügyi tanácsnok, dr. Kánitz Gyula napirend előtti felszólalására, felvilágosításul közli, hogy a forgalmi adóról szóló törvény értelmében az írói termékek is, amennyiben kiadás útján értékesíttetnek, for­galmi adó fizetésének kötelezettsége alá esnek. A kiküldött tisztviselő tehát kötelességét teljesí­tette akkor, amidőn a törvény által elrendelt sze­mélyes bevallás felvétele céljából Gárdonyi Gé­zánál megjelent, s az eljárás zaklatás jellegével nem bírt.” Az eset annyival is érdekesebbnek minősül, mivel azt tanúsítja, hogy a legmagasabb városi testületi szerv, a választott képviselőtestület egyik tagja, aki egyébként igen jeles gazdasági férfiú volt, szükségesnek tartott, hogy figyelem­mel kísérje egy, a városba megtelepedett író sze­mélyes ügyét, megadóztatásának mikéntjét. Nyilván Gárdonyi Gézát is meglepetésként érte az egri adóhivatal forgalmi adóügyi közegének lakásán való megjelenése, hogy őt adóbevallásra bírja. S a „személyes bevallás felvételé”-nek híre szélsebesen terjedhetett el városszerte. Mert azt még természetszerűen megértette dr. Kánitz Gyula, a gazdasági szakember, hogy ipari és ke­reskedelmi tevékenysége után adót kelljen fizet­ni, de írói munkásság után is? Az már meglepte a városi képviselő urat. Sugár István Mit akar az egri Reformkor? Az egri városi pártbizottság Reformkor (klub) megalakításá­ról döntött, a Csongrád megyei hasonló vállalkozás felhívásához csatlakozva. A kezdeményezés célja, hogy az MSZMP 1988. májusi értekezletének jelszavai­hoz — fordulat, reform, megúju­lás — kapcsolódva új, aktív poli­tikai fórumot teremtsen. Olyan változások történtek társadalmi és politikai életünkben, amelyek megkövetelik, hogy a legfőbb kérdésekkel vitában ismerked­jen meg a párttagság, illetve al­kotó módon adaptálja a haladó országos törekvéseket, vagy a helyi sajátosságoknak megfelelő elvi és cselekvési programot dol­gozzon ki. Ennek érdekében a kör esz­mecseréjére meghívjuk a magyar reform jelentősebb egyéniségeit, mind a központi, mind a vidéki politikai élet jeles képviselőit. Első, alakuló ülésén Pozsgay Im­re a Politikai Bizottság tagja, ál- lamminiszter tart előadást április 17-én. Ezt követően még több, hasonló rendezvényt hirdetünk meg, melynek révén ebből a nyílt előadás-sorozatból és vitából erős, aktív politizáló mag formá­lódhat ki. Úgy véljük, hogy en­nek a magnak a kialakulása se­gítséget nyújthat a későbbiekben azokban a pártküzdelmekben, amelyek a politikai versenyhely­zetben elkerülhetetlenek. Munkánk során szembe kívá­nunk nézni a magyar társadalom alapvető kérdéseivel, illetve azok helyi vetületeivel. Újra kí­vánjuk értelmezni a központ és a vidék kapcsolatát, kialakítva azt a helyi szellemi közeget, amely aktívan részt vesz a városi és vá­ros környéki problémák legopti­málisabb megoldásának keresé­sében. Olyan kérdésköröket tű­zünk napirendre, amelyek köz- érdeklődésre tarthatnak számot: a politikai intézményrendszer re­formja, a gazdaság és a politika kölcsönhatása, a neosztáliniz- mus problémái, az alkotmányo­zás jelentősége, külpolitikánk út­ja stb. Helyt adunk a menet köz­ben felvetődő problémáknak, amennyiben a kialakuló állandó tagság kívánja, más napirende­ket is megvitatunk. Meggyőző­désünk, hogy saját eszközeink­kel sokat tehetünk a helyi, sőt az országos reformtörekvések to­vábbviteléért. Az elmúlt évtizedek megúju­lási szándékait sok esetben ép­pen az hiúsította meg, hogy nem váltak elég mély hatóerővé, a magyar társadalomban. Mind­végig megmaradt bennük a felül­ről kezdeményezett és irányított jelleg, pedig céljuk nemegyszer az önállóság és a demokratizáló­dás volt. Véleményünk szerint a mostani változások éppen ebben különbözhetnek minden meg­előzőtől, mert a helyi kezdemé­nyezés és a helyi cselekvés alakít­hatja visszafordíthatatlanná. Nézetünk szerint a tavaly má­jusban megrendezett országos pártértekezlet szelleme Heves megye és Eger területén még nem hat olyan mértékben, mint az szükséges volna. Lassúak és tétovázók a szervezeti és intéz­ményi változások, s ennek az ob­jektív körülményeken túl szub­jektív, tudati okai is vannak. Eb­ben az időszakban, amikor or­szágszerte, így körzetünkben is felgyorsultak a politikai változá­sok, s várhatóan még nagyobb ütemben folytatódnak, minden késlekedést veszélyesnek ítélünk. Azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy belső meggyőződés nélkül, pusztán a pártfegyelem alapján kövessék az alapszervezetek, il­letve az egyes párttagok a köz­pontban megfogalmazott re­formtörekvéseket. Ezek alapján határoztunk e forma mellett, amely az előadá­sokon, vitákon túl arra is alkal­mas, hogy állást foglaljon azok­ban a kérdésekben, melyekről véleményt kíván nyilvánítani. Ezek az álláspontok nem konk­rét testületi határozatok, hanem elvi — politikai nézetek, amelyek érzelmi és gondolati úton, érvelé­sükkel kívánnak hatni. A kör foglalkozásai nyitottak; párttagokat illetve pártonkívüli- eket is várunk rájuk. Elsősorban a szellemileg igényes, gondolko­dó, folyamatosan tájékozódó ta­gok részvételére számítunk. A megyei és a városi párt életében nem a széthúzás, de az újabb ko­hézió megteremtése a szándé­kunk, ezért hívjuk és várjuk a kü­lönböző álláspontok képviselőit. Az egri Reformkor szervezői Szedik az „amerikai” füzet a tenki határban Az Erdőgazdaság Ftfz-és Kosáripari Vállalat tiszafü­redi fűzüzemének dolgozói, a tenki határban, 10 hektá­ros területen gy űjtik be, az „amerikai” fűzszálakat. Elő- feldolgozás, hőkezelés után, a békési kosárgy ár haszno­sítja fontos nyersanyagként, mely bátorként és kosárként kerül exportra. (MTI-fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom