Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 8., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A szakszervezetek a foglalkoztatáspolitikáról Ma már csírájában léteznek a jó munkaügyi politikához szükséges eszközök, de hatékony működtetésükhöz hiányoznak a megfelelő gazdasági és szociálpolitikai intézkedések — mondta Garzó Lilla, a SZOT foglalkoztatáspolitikai tanácsának titkára, aki a szakszervezetek most formálódó elgondolásairól tájékoztatta Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. Elmondta: a munkanélküliség hazánkban egyelőre még nem vált tömeges méretűvé, de ha tovább folytatódik a jelenlegi restrikciós gazdaságpolitika, az már önmagában több tízezer munkahely megszüntetését okozhatja. A szerkezetátalakítás felgyorsítása pedig minden bizonnyal számottevően növeli majd a munkanélküliek táborát. A munkanélküliség megelőzését megnehezíti, hogy egy nyugati típusú foglalkoztatáspolitika eszközeit adaptáltuk merőben eltérő gazdasági és társadalmi környezetbe, s ugyanakkor a munkaügyi irányítást az elmúlt évtizedekben a különböző kormányzati intézkedések szétzilálták, további gyengítésére jelenleg is tapasztalhatók törekvések. A mai foglalkoztatáspolitikai rendszer nagy hibája, hogy nem kapcsolódik hozzá megfelelő szociálpolitika. A foglalkoztatás- és a szociálpolitika határterületére szorultak helyzete igen nehézzé vált, mert a szociálpolitika csak a munkaképtelenekkel törődik. Nincs szoros kapcsolat a foglalkoztatás és az oktatás között sem. Hiába hozták létre az átképzési támogatások rendszerét, ha nincs hozzá megfelelő oktatási hálózat. A felnőttképzés nem tudja folyamatosan követni a munkaerőpiaci változásokat. Tehetetlen a munkaügyi irányítás, mert tevékenységét nem segítik megfelelő gazdaságpolitikai intézkedések. Ma már jelentős összegekkel támogatja a kormány a munkahelyteremtő beruházásokat, de ezek hatékonysága megkérdőjelezhető. Sok helyen a megyei vezetés nincs tisztában azzal, hogy az adott területen milyen a munkaerőállomány összetétele, milyen típusú munkák elvégzésére alkalmasak az ott élők, s nem utolsó sorban, hogy milyen gazdasági tevékenységek „odacsalogatására” van reményük, lehetőségük. Ebben a helyzetben a szak- szervezeteknek két alapvető kérdésre kell választ találniuk. Milyen foglalkoztatáspolitika felelne meg leginkább a jelenlegi viszonyok között, s a szakszervezeteknek mit kell tenniük egy olyan munkaerőpiacon, ahol az évtizedeken át deklarált elvekkel szemben ma már nem mindenki talál munkát magának. A szakszervezeteknek elsősorban arra kell törekedniük, hogy megvédjék a munkahelyeket. A szakszervezeti mozgalom nem vonulhat ki teljesen a termelésből, ám a régi módszerek helyett újakra van szükség. A bajba jutott vállalatoknál olyan alternatívákkal kell rendelkezniük a gazdálkodás javítására, amely a dolgozók bér- és foglalkoztatási érdekeit tartja szem előtt. Erre a feladatra nem a szakszervezeti aktivistáknak, hanem a felsőbb szintű, az ágazati, a szakmai, a területi szakszervezeti szerveknek, a SZOT-nak kell felkészülnie, hogy szakemberek bevonásával segítséget tudjanak nyújtani az érintetteknek. Megoldásként kínálkozik, hogy a szakszervezetek részvény- társaság formájában hozzanak létre olyan vállalatot, amely szükség esetén konkrét javaslatokat dolgozna ki egy-egy üzem, gazdálkodó egység megmentésére. A vizsgálat költségeit a szak- szervezetek állnák, de az érintett munkáltatók is hozzájárulhatnának anyagilag, hiszen a megold4s keresése nekik is érdekük. A nehéz helyzetbe került vállalatoknál válságmenedzselésre van szükség, ami korántsem ismeretlen a nyugati szakszervezetek gyakorlatában. A munkahelyek megtartásának bevett módszere külföldön az is, hogy a szakszervezetek maguk veszik kézbe a megszüntetésre ítélt üzemrész, munkahely irányítását. Nem tartozik a kuriózumok közé az sem, hogy a szakszervezetek és a munkáltatók közösen próbálnak alternatív megoldásokat keresni az adott munkahely megtartására, vagy ha már végképp elkerülhetetlenek az elbocsátások, akkor a létszámleépítések időbeni elcsúsztatására. Az ilyen típusú válságmenedzselés lehetőségeit Magyarországon is meg kell vizsgálni. A szakszervezeteknek el kell érni, hogy a munkaügyi szervek dolgozókkal ne csak a munkahelyük elvesztése után foglalkozzanak, hanem még a munkaviszony megszüntetése előtt, hogy legyen idő a legkedvezőbb megoldás kialakításához. Horgászcikkek Leninvárosból Leninvárosban a Tiszai Kőolajipari Vállalattól vásárolt üzemben alakították ki a HOKÉV — a Horgászcikkeket Készítő és Értékesítő Vállalat — üzemét, amely világszínvonalú horgászfelszereléseket készít. Az úszók, a tömör- és teleszkópos botok és a villantok minőségére garancia a dél-koreai Silstar cég technológiája. Az üzem jelentős munkahelyteremtő is Leninváros térségében, hiszen máris 150 személynek — elsősorban nőknek — biztosít munkát, s a közös HOKÉV — Silstar vegyesvállalat létrejötte után 350 főre is szaporodhat a munkavállalók száma. Az itt készült horgászcikkekből a hazai ellátáson kívül a nyugat-európai Silstar boltokba is szállítanak. A horgászfelszerelés egyik kellékének, az úszónak készítése (MTI Fotó: Kozma István) Megyénkből még csak öten jelentkeztek... Közös kiállítás Kijevben A Magyar Gazdasági Kamara Észak-magyarországi Bizottsága és az Ukrán Kereskedelmi és Ipari Kamara másfél évvel ezelőtt teremtett kapcsolatot egymással E „frigy” jelentős eseményhez érkezik május közepén, amikor is az ukrán fővárosban vásáron mutatkoznak be a helybéli, illetve Magyarország északi megyéinek vállalatai. Bihall Tamást, a terület képviselőjét arról kérdeztük: szűkebb pátriánkat, Hevest milyen gazdasági egységek képviselik majd a majdani tárlaton. Elmondta, hogy ezen a részen az érdeklődés kissé halová- nyabb, mint Borsodban és Nóg- rádban. Ugyancsak a huszonöt kamarai tagvállalat kapott meghívást, de közülük eddig mindössze öten jelezték, hogy részt kívánnak venni a kijevi bemutatón. Mégpedig: az Egervin, a Mátravidéki Fémművek, az Ag- ria Bútorgyár, azApci Qualitál, s az Egri Dohánygyár. .Számítanak még a Finomszerelvénygyár jelentkezésére, illetve arra, hogy a Teszövön és a Tszker-en keresztül mezőgazdaságok is vállalkoznak a közös megmérettetésre. Egyébként az északi megyék várhatóan 45 termelő vállalata, szövetkezete viszi el áruját az ősi orosz városba. Övék lesz majd a csarnok egyik fele, közel 360 négyzetméter, míg szemközt az ukrán vállalatok termékei kapnak helyet. S hogy mindez miért hasznos és szükséges nekünk? Közelsége és nagysága miatt ez a térség alkalmas arra, hogy minél inkább kihasználjuk és kiaknázzuk a benne rejlő gazdasági lehetőségeket. (doros) Partbiztosítás a Tiszán A Tisza szandaszűlűsi kanyarulatában a folyó erősen rongálja a meder- oldalt, veszélyeztetve ezzel a védőtöltést. A Kö- zéptiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei most a folyó további kártételének megakadályozására partvédőművet építenek. Rozséból kötött hatalmas kévéket helyeznek a mederoldalba, majd terméskővel leterhelik. Az így megépített védőmű egykét év alatt feliszapoló- dik és ezzel megszűnik a további mederomlás. A hajózási üzemegység dolgozói a kőszállító uszályból úszókotró segítségével a szabályozás helyére rakják a Tokajból érkezett követ (MTI Fotó:Csíkos Ferenc) 1990-ben kezdődik a képzés Magyar—amerikai közös intézmény A Magyar Tudományos Akadémia magyar — amerikai posztgraduális .oktató és tudományos kutató részvénytársaság alapítását kezdeményezte. Az erre vonatkozó javaslatot legutóbbi ülésén hagyta jóvá az Akadémia elnöksége. Égyetér- tett azzal is, hogy az Akadémia erőfeszítéseket tesz hazai és külföldi anyagi erőforrások bekapcsolására, hogy elősegítse a tudományos kutatás infrastruktúrájának továbbfejlesztését. Az előterjesztett javaslat szerint a nemzetközi posztgraduális és posztdoktorális képzésre, illetve továbbképzésre közös intézményt alapítanak, 50 százalékban magyar, 50 százalékban amerikai tőkével. A részvénytársaság irányítását az alapítók megbízásából magyar — amerikai kuratórium végzi majd. Ez 3, 6 és 9 hónapos, illetve 1, 2 és 3 éves programot hirdet meg azoknak a pályázóknak, akiket valamelyik nemzeti vagy nemzetközi alapítvány ösztöndíjjal támogat. A részvénytársaság is ad ösztöndíjat a pályázóknak. A budapesti egyetemek és az akadémiai kutatóintézetek tudományos iskoláinak potenciájára épít, de bevon a képzésbe nemzetközi előadó és hallgató kollektívákat. A tudományos kutató és posztgraduális oktató munkát a pályázatokat elnyerő kutatóhelyek végeznék saját vagy meghívott előadókkal. A tervezetben azt javasolják jövőbeli partnereiknek, hogy 1989 tavaszán 20 millió forint, illetve 400 ezer dollár pénzalappal készítsék elő a programok 1990 szeptemberi kezdését, és vizsgálják meg a vállalkozás piaci lehetőségeit. Ez év őszén pedig hirdessék meg az 1990 szeptemberében kezdődő programokat. Megítélésük szerint a vállalkozás sikeréhez évente legalább 800, átlagosan 6 hónapot itt töltő résztvevő szükséges. Kívánatos, hogy a hallgatók mintegy 60 százaléka az iparilag fejlett országokból, 20-25 százaléka pedig a kelet-európai, illetve a fejlődő országokból érkezzen. A posztgraduális képzésben résztvevő magyar hallgatók létszáma 15-20 százalék lehet. Az egyes egyetemekkel kötött egyezmények lehetővé teszik, hogy doktori vagy posztdoktori ösztöndíjasaik, akik két-három évet töltenek tudományos fokozat megszerzése vagy új módszer elsajátítása érdekében egy-egy jeles külföldi. kutatóhelyen, egy-két szemeszterben Budapesten folytassák tanulmányaikat. A tervezetben rögzítették azt is, hogy az alapító tőkéhez vagyoni betéttel, a meglévő épületek, eszközök rendelkezésre bocsátásával kívánnak hozzájárulni. A társalapítók tőkéje a laboratóriumok korszerűsítését teszi lehetővé. A magyar egyetemek és az akadémiai kutatóintézetek ösz- szefogással alkalmassá tehetők a magas nemzetközi követelményeknek is megfelelő posztgraduális képzésre, ha a legerősebb tudományos iskolákra támaszkodva sikerül előteremteni az ehhez szükséges anyagi erőforrásokat — állapította meg az MTA elnöksége. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Magyar Tudományos Akadémia közös erőfeszítéseinek eredményeként 1988-90 között a Világbank 7 millió dollárral támogatja a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés infrastruktúrájának bővítését. Átadás: 1990 végén Kastélyfelújítás Erdőtelken Az erdőtelki Buttler-kastély — amely egyébként műemlékjel- legű épület — a szűkös anyagi források miatt sokáig csak minimális állagmegóvást kapott. A felújítás lehetősége már korábban is felmerült: először a helyi termelőszövetkezet akart irodaházat létrehozni, de aztán kiderült, hogy ehhez nincs elegendő fedezetük. Ezután a községi tanács elhatározta; megpróbál elnyerni egy pályázatot. Az Állami Fejlesztési Bank falusi turizmust támogató programja jól Illett a képhez, így végűi siker koronázta ü próbál' kozást. Az előirányzott költség harmincmillió volt, s ebből 13,5-et az ÁFB, hárommilliót pedig az Országos Műemléki Felügyelőség biztosított 1986-89 között. Maga az eredeti terv többször is változott, ám a hetven-nyolc- van vendég elhelyezésére szolgáló szálloda elképzelése változatlan maradt. Míg az emeleten szobák lennének, addig a földszinten környezet- és természetvédelmi kiállítóterek, többfunkciós nagyterem, valamint tárgyalások lebonyolítására is alkalmas reprezentációs helyiségek és bár kerül kialakításra. A kastély pincéjét a beruházó — a feltárást követően — az Egervin gondjaira bízza. Eddig elvégezték már a szerkezeti átalakításokat, a villany- és vízvezetékekkel kapcsolatos tennivalók nagy részét, ezekben a hetekben pedig a tetőszerkezet munkálatai folynak. A korábbi turistaszálló gondolatának kiváltása az Idegen- forgalmi Alaphoz benyújtott pályázat elnyerésével vált lehetővé. Ézzel együtt a költségvetés mintegy 50 milliót tesz ki, s a „Kas- tély-Tourist” közvetítésével még tízmillió forint kemény valutára is számíthatnak. A melléképület a vendéglátás „területe” lesz. Itt patinás hangulatú éttérén: — természetesen konyhával —, és presszó várja majd az idelátogatókat. A tetőtérben összesen 42 férőhelyet alakítottak ki, s a melléképület falai már 70 százalékban állnak. A környék idegenforgalmi vonzereje tovább növekszik azzal is, hogy a híres arborétum területe hét hektárról 30-ra nőtt az utóbbi évben. A tájhoz illeszkedő épület is kellemesebbé tette a látványt, de a csónakázásra is alkalmas mesterséges tó vízterülete is több mint kétezer négyzet- méterre nőtt. Az utolsó ütemben sor kerül a barokk hangulatú park kialakítására is. A tervek szerint a kastélyszállót 1990 végén adják át rendeltetésének. 'Hateáf'yUifí j. II | ~t~j~1 j " Túl az érveken Az a riport a rádióban hangzott el; szokásos gyógyszertári színhelyen, hosszú sorok tövében. Mikor az árazúnál összeszámolták a cehhet, kiderült, hogy a gyógyszer 450 forintba kerül. Szegény öregnél csak háromszáz volt... Döbbent csend következett, s amikor a riporternő odalépett a bácsihoz, az halkan beszélni kezdett. Hamar megtudhattuk, hogy szokásos gyógyszeradagját akarta megvenni beteg feleségének. Ami volt még otthon — a készlet — nos az elfogyott, és most kellene... de nincs több pénz. Az öreg sírva rohant ki a gyógyszertár elé; el, el „ne is lássák”. Többen is utána szaladtak, a gyógyszerész kisasszony felajánlotta, hogy kipótolja az összeget, s így tett a riporternő is. Az öreg pedig csak sírt és azt hajtoggatta, nem megy vissza mert szégyellj magát, nagyon-nagyon. Végül visszamentek helyette, s kiváltották azt a reumás gyógyszert. Eddig a történet, és akkor szidhatnánk mindent, mondhatnánk cinikusan, hogy tulajdonképpen magunkat látjuk ott évek múlva, kiabálhatnánk, hogy milyen társadalom ez itt, hogy mit művelünk az öregekkel, hogy nem ég le a pofánkról a bőr. Lehetnénk szociológusok, követelhetnénk nagy-nagy hevülettel mindenféle szociális hálókat, harsoghatnánk a szegénységi statisztikák adatait. Vagy belekezdhetnénk közgazdasági fejtegetésekbe, beszélgethetnénk a piac gyönyörűséges ;^yj;í»;ról. meg szólhatnánk a íárssdalombi/F'sítás gyengeségeiről, és hogy „nagyobb odatigyeiéiíS VSH SZÜksÉ^”; Í5 persze | szidhatnánk a legutóbbi árrendezést is. Ha nagy haragunkban az irodalomhoz fordulnánk (abszolút felesleges kísérlet), akkor talán rájönnénk, ha Dickens álldogált volna abban a patikában, biz isten otthon érezné magát, saját korát érezné maga körül. Egy kicsit. Da valahogy nincs már kedvünk ezekhez a fejtegetésekhez, minden magyarázat hiába „magyaráz”, minden érv üresen pattog. Az embernek egyszer csak elege lesz. Ilyenkor már csak érzései vannak, sejtelmei; egyébként eléggé rosszak. Ilyenkor a bizonyíték is azt bizonyítja, hogy nincs bizonyíték. Nem érhetjük tetten, a nem is tudom mit. Efféle helyzetekben magunk elé nézünk és eltűnődünk (többek között) ezen a gyógyszertári eseten. És már csak egy mondatunk lehet; az, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie. Töprengünk, — de már túl az érveken... Havas András
