Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. március 4., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Megkérdeztük: Mi lesz a sorsa az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának? A téma nem új keletű. Először — sok minden mással együtt — csak suttogtak róla. Aztán kü­lönböző fórumokon nyíltan is megfogalmazták, hogy az MSZMP Heves Megyei Bizott­sága Oktatási Igazgatóságát az eddigiektől eltérő módon kelle­ne hasznosítani. A megyei párt­értekezleten az egyik hozzászó­lás azt fogalmazta meg, hogy ezt az intézményt tanácsi kezelésbe kell adni, s döntsünk arról közö­sen, hogy oktatási, gyógyászati, idegenforgalmi vagy milyen más egyéb célokat szolgálhatnak leg­megfelelőbben. Az elmúlt szom­bati számunkban a gyöngyösi vá­rosi pártbizottság első titkára ál­tal aláírt nyílt levél is azt sugallta, hogy az APEH dolgozói is ott­honra lelhetnének itt, s akkor nem kellene 100 millióért szék­házat építeni nekik. Mindezek után Dr. Vasas Joachimot, az in­tézet igazgatóját az MSZMP He­ves Megyei Bizottsága titkárát kérdeztük: mi lesz a sorsa az ok­tatási igazgatóság épületének? — Évente 1500 hallgató tanul nálunk — mondta. — Nem vit- tatom, hogy a tartalmi munkát tovább kell javítani, mind ideo­lógiai, mind politikai téren. Le­szögezném, hogy az oktatási igazgatóságunk már évek óta — a párt elemi érdekeiből kiindulva — arra törekedett, hogy alap­funkcióinak ellátásával egyide­jűleg nyitott ideológiai, politikai és közművelődési központ is le­gyen. — Mit jelent ez konkrétan? — Délelőtt 8 órától 14.30-ig minimális térítés ellenében tan­termeinket az egri tanárképző főiskola rendelkezésére bocsá­tottuk. Meg kell jegyezni, hogy a főiskola ezeket csak 70 százalék­ban használja ki. Az igénybevé­teléért annyit sem fizetnek, amely a fűtést, világítást fedezné. Ezt a párt vállalta át. Ezenkívül helyt kapott az intézményben a pénzügyi-számviteli főiskola in­tenzív levelező tagozata, ahol Heves megyeiek tanulnak. Az esti egyetem hallgatói 15 órától 18 óráig foglalják el a termeket, innentől kezdve pedig 21 óráig idegen nyelvtanfolyamok mű­ködnek. Itt történik a katonai pályára irányítás, itt talált ott­honra a nyugdíjasok klubja, s már hírnevet szerzett az intéz­mény kamarakórusa. A közmű­velődési tevékenységünkről még elmondanám, hogy az oktatási igazgatóság a Hevesi Szemle szerkesztőbizottságával közösen működteti a közéleti klubot, számtalan kiállítást, rendez­vényt. Fontos kultúrmissziót tölt be az 50 ezer kötetes könyvtá­runk, amelyet évente több mint huszonötezren látogatnak térí­tésmentesen. A párt anyagi for­rásainak gyarapításán túl nagy politikai jelentőségű, hogy he­lyet kaptak és kapjanak világ- kongresszusok, nemzetközi és hazai tanácskozások, a megyei, városi, párt-, állami, társadalmi és mozgalmi rendezvények, tudo­mányos és ismeretterjesztő kon­ferenciák. Örömmel szólhatok arról is, hogy a közeljövőben az intézményben Eger város több gazdasági, kereskedelmi egysé­gének összefogásával főállásos üzemorvosi rendelőnek is helyet biztosítunk. Ez több mint két­ezer dolgozó jobb egészségügyi ellátását szolgálja. — Az elmondottakból világo­san kitűnik, hogy a tantermek ki­használtak. A már említetteken kívül, kik tanulnak itt? — A képzésben részt vevők közel 50 százaléka pártonkívüli, az apparátusi dolgozók közül csak néhányan tanulnak itt. Nem csupán a párt számára képezünk embereket, hanem a gazdasági társadalmi élet különböző terü­letein is hasznosíthatják az itt el­sajátított ismereteket. így rossz megközelítésnek tartom, hogy ez az intézmény csak a párt számára készíti fel hallgatóit. Meggyőző­désem, hogy nem eladni kell, ha­nem értelmes, valós társadalom- politikai feszültségek megoldá­sára hasznosítani továbbra is. — A kollégiumi rész is kellő­képpen kihasznált? — Csak ötven százalékban használjuk ki jelenleg a 80 fős kollégiumunkat. Ez abból adó­dott, hogy a párt komolyan vette a munkaidő védelmét és egyhó­napos, valamint hathetes bentla­kásos továbbképzést nem szer­vezett. Amikor ez még meg Volt, akkor 90 százalékos kihasznált­ságról beszélhettünk. Az intéz­mény, benne a kollégium további *még jobb hasznosítása érdeké­ben előkészítő munkák folynak. Mint már említettem, a fő irány az, hogy értelmes feladatokra, valós megyei feszültségek oldá­sára használjuk föl. Ezt a munkát azonban csak sokoldalú, körül­tekintő, minden hálását reálisan mérlegelő tevékenység révén le­het megoldani. — Mit válaszolhatunk akkor mégis a felvetésekre? — Szeretném világosan meg­mondani, hogy a kellő tényanyag­gal nem rendelkező, minden át nem gondolt, olykor felelőtlen, olcsó népszerűséget szolgáló megnyilatkozás ez ügyben nem viszi előbbre az értelmes megol­dások kimunkálását. Felesleges, bízvást elkerülhető zavarokat okoz. Ezt azért is hangsúlyozom, mert a'párt tulajdonában, vagy kezelésében lévő ingatlanok hasznosításával nem csupán a párt megyei vagy városi szervei dönthetnek, hiszen ezek nem az ő tulajdonukban vannak. Ez a párté! Csak a pártközpont illeté­kes szerveivel történő körülte­kintő egyeztetés, sokoldalú mér­legelés után lehet dönteni. Azt is szeretném elmondani, hogy a párt megyei vezetése érzi e lépé­sek szükségességét, és a párt előtti felelőssége teljes tudatá­ban keresi a járható megoldáso­kat. Még ebben a hónapban min­denképpen szeretnénk lezárni ezeket a kérdéseket... — Amit az APEH-székház építésével kapcsolatban el tud­nék mondani: ez egyértelmű ál­lami feladat. Központi állami döntések hozták létre az APEH- ot, határozták meg feladatait, gondoskodnak tárgyi, személyi feltételeiről. Már az országos pártértekezleten, vagy a megyei pártértekezleten is nyomatékkai hangsúlyt kapott, hogy a párt nem vállalja át állami, gazdasági szervek operatív feladatait. Ez vonatkozik az APEH elhelyezé­sére is. Nem a párt megyei bizott­sága hozott döntést arról, hogy hol, mennyiért, milyen szakmai feltételeknek megfelelően épít­sék fel az APEH-székházat. Te­hát nem nekünk kell korrigálni, ha korrigálni szükséges. Köteles­ségünk viszont, hogy az ezzel kapcsolatos észrevételeket az ar­ra illetékesek számára eljuttas­suk. Az oktatási igazgatóságot nem irodaháznak, APEH-szék- háznak, hanem oktatási intéz­ménynek tervezték, építették. Alapfunkciójából, tárgyi feltéte­leiből adódóan alkalmatlan APEH-feladatok ellátására. Meggyőződésem szerint bűn lenne ezeket a feltételeket admi­nisztrációs, ügyintézői felada­tokra eltékozolni. Mint a beszél­getésből is kitűnt, nem üres az in­tézmény — hangsúlyozta az igaz­gató, megyei titkár — hanem va­lós oktatási, közművelődési, tár­sadalompolitikai szükségleteket elégít ki... (kisszabó) Új rögtörő A Rekard Győri Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat téti gyárá­ban új rögtörő gépet alakítottak ki. A gép óránként mintegy 10 hektáron képes a talaj vetéselőkészítésére, amellyel 15 százalékos termelésnövekedés érhető el. (MTI-fotó: Matusz Károly) A Kékes — egy nehéz esztendő után A gyöngyösi Kékes Cipő- és Mindezek ellenére az egységnél Textilipari Kisszövetkezet csöp- nem zárnak rossz esztendőt, no­pet sem könnyű esztendőt ha­gyott maga mögött, hiszen a be­vezetett új adónemek mind a könnyűipari, mind pedig a szol­gáltatási tevékenységet hátrá­nyosan befolyásolták. Emellett a termelést akadályozta a szinte minősíthetetlen anyagellátás is, ugyanis a területen a remélt javu­lás helyett nagymérvű romlás következett be, s jellemző volt a szerződéses fegyelem teljes fi­gyelmem kívül hagyása. Emel­lett a kereskedelem sem állt fel­adata magaslatán, hiszen egysze­rűen képtelen volt felmérni az igényeket. Dr. Galgóczy Ottónéelnök ar­ról tájékoztatott, hogy mind a ru­ha-, mind pedig a cipőpiacon — különösen a gyermeklábbeliknél — tapasztalható a belföldi vásár­lóerő komoly „beszűkülése”. ha nem sikerül majd megismétel­ni mindazt, amit 1987-ben pro­dukáltak. A hatmillió körüli eredmény a körülményekhez ké­pest elfogadható. Létszámcsökkentésre tavaly nem került sor, ám még koráb­ban — a kisszövetkezetté való át­szervezéskor — az ezzel kapcso­latos lépések már megtörténtek. Az elmúlt év folyamán mintegy 4 millió forint értékű beruházást valósítottak meg, s ezen összeg felét gépek vásárlására fordí­tották. Az egységnél nem titkolják, hogy 1989 sem lesz probléma- mentes, méghozzá egyfelől az adóterhek, másfelől a fizetőké­pes kereslet csökkenése miatt. Biztató viszont, hogy egyes szer­ződések már az előkészítés stá­diumában vannak. A tagságnak nem kell az elnök és a helyettese Elfogyott a bizalom Kiskörén A hír pillanatok alatt szárnyra kelt. Kiskörén, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben a tagság túlnyomó része megvonta bizal­mát a szövetkezet két vezetőjétől. Úgy vélték, a helyzet nem tartha­tó tovább, tenni kellene valamit. Tettek is. A pártvezetőséghez fordultak, s kérték a vizsgálatot. Az érintettek: Magyar János ( 54 éves), a termelőszövetkezet el­nöke 1973 óta. A másik Kádár Ignác (50 éves), 1978 óta fő­könyvelő, közgazdasági elnök- helyettes. — Hogyan kezdődött ez az egész folyamat, amelynek most már a végére járnak ? — A kérdés Simon Piroskának szól, aki a tsz belső ellenőre, a pártvezetőség tagja. — Az emberek az elmúlt év végén fordultak a vezetőségünk­höz — hangzik a válasz —, hogy ez a dolog így nem mehet tovább. Kérdezték, mi mit teszünk. — Tényleg, mire jutottak a jel­zések után? — Először is helyzetfelmérő csoportot alakítottunk pártta­gokból és pártonkívüliekből. Ki­kértük a tsz-tagok véleményét az emhtett két vezető munkájával, magatartásával kapcsolatosan. Együttvéve 246 tagot kerestünk meg. — A végső következtetés? — A megkérdezettek több, mint 70 százaléka arra szavazott, hogy vonjuk meg Magyar János­tól és Kádár Ignáctól a bizalmat. A többség szavazata: nem — Milyen kifogásokat nevez­tek meg a tagok a két vezetővel kapcsolatban ? — Elsősorban az italozást. — Emiatt érték károk a szövet­kezetét? — Ha nem ittak volna oly mér­téktelenül, senkinek se lenne gondja. Az biztos, voltak ügyek, amelyek elhúzódtak, de ezeket pontosan kimutatni nem lehet. Nézze... akik úgy italoznak, mint ahogy azt ők tették, szerin­tünk azok nem végezhetnek tel­jes értékű irányítói munkát. Er­kölcsi alapjuk sem igen lehet, hogy másokat felelősségre vonja­nak! Sokan kevesebbet dolgoz­tak, mint amennyi a munkaide­jük, olykor pedig a minőséggel is bajok voltak. Tény: meglazult a fegyelem a szövetkezetben. — Felmerült-e más kifogás? — Különösebb nem. — Ügy hírlik, a főkönyvelő ta­valy december 16-i közönség előtti jelenete a feleségével sem aratott nagy tetszést... — Ez így igaz. — Beszéltek még vele kapcso­latban egyéb „bűnökről is”. — Való igaz, szóbeszéd járta a nőügyeiről, a családi problémái­ról, s hogy állítólag közös pénzt használt fel szórakozásaira. Ám, ezek nem tartoznak a tagságra, illetve nem nyertek bizonyítást. Épp ezért nem is foglalkoztunk ezekkel a+n'resztelésekkel. Az események... ... az idei esztendő elején fel­gyorsultak. A helyzetfelmérés eredményeként január 30-án tartotta meg taggyűlését a tsz pártalapszervezete. A jelenlévők elfogadták Magyar János elnök előzőleg beadott felmentési ké­relmét, s ugyanezt szorgalmaz­ták a közgazdasági elnökhelyet­tes személyével kapcsolatban is. Kádár Ignác ellen egyébként a szövetkezet gazdasági vezetősé­ge fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezte. Az újabb állomás a folyamat­ban február 15-én a küldöttgyű­lés volt. Megelőzően ekkor is történt visszakozás: a főkönyve­lő közgazdasági elnökhelyettes ugyancsak benyújtotta felmen­tési kérelmét. A vita a két vezető ügyéről több órát tartott. Akadt, aki emlékezettt arra, milyen eredményeket értek el közremű­ködésükkel. Mások amellett kardoskodtak, hogy Kádár Ig- náccal szemben — a felmentési kérelem elfogadása mellett — folytassák tovább a fegyelmi vizsgálatot. Végül is a fegyelmi bizottság javaslata jutott érvény­re, s a küldöttek négy tartózko­dással elfogadták, hogy Kádárt felmentik tisztségéből, s ugyan­akkor a fegyelmi eljárást meg­szüntetik vele szemben. Termé­szetesen helyben hagyták az el­nök felmentéséről szóló döntést is. Ekkor már csak a közgyűlés volt hátra, amelyen tulajdonkép­pen magának a tagságnak kellett végsőképpen határoznia. Aki korábban szólt — megérezhette a borítékján? — Ön kiskörei?— A kérdés is­mét Simon Piroskához szól. — Igen, s a tagság döntő része is. — Az elnök? — ó is. — Magyar János 15 éve veze­tője a termelőszövetkezetnek. Hogyan lehetséges, hogy koráb­ban nem merült fel vele szemben hasonló gond? — Akkor még nem ivott eny- nyire. Tulajdonképpen hat-hét éve kezdte a nagybani italozást. 1987 februáijában a közgyűlé­sen, amikor választásra is sor ke­rült, hangsúlyozottan kértük mind Magyar Jánost, mind pedig Kádár Ignácot, hogy változtassa­nak korábbi helytelen magatar­tásukon. Meg is ígérték, ám ez csak ideig-óráig tartott. — Az embernek mégis az az érzése, a tagság mostani kezde­ményezése összefüggésben áll azzal, hogy manapság úgymond divat támadni a vezetőket, sőt, hovatovább lehet is. — Valójában nem erről van szó, hanem arról, hogy 1988 au­gusztusában a pártszervezetünk hatásköre szélesedett. Épp azok­kal a jogosítványokkal, amelyek­kel ugyan eddig is rendelkez­tünk, ám nem nagyon ültethet­tük át a gyakorlatba. Hadd je­gyezzem meg egyébként, 1987 közepén a hevesi városi pártbi­zottságtól pártfegyelmi bünte­tést kapott az elnökünk. — Az akarja mondani tehát, hogy most már jobban elmond­hatják a véleményüket? — Pontosan így van. — Volt rá netán példa, hogy az esetleges ellenvéleményt megtor­lás követte? — Természetesen azonnal nem, de előfordult, hogy aki szólt, az később a borítékján megérezhette „bátorsága” kö­vetkezményeit. Figyelem: a tavaszi munkákra Magyar Jánost az utcán sike­rül megállítanunk, miközben a helyi takarékszövetkezetből igyekszik hazafelé. A vélemé­nyére vagyunk kíváncsiak az eset kapcsán. — Ne haragudjanak — vála­szolja —, de egyelőre nem kívá­nok erről a témáról a nyilvános­ság előtt szólni. — Mégis, netán úgy érzi, hogy valaki vagy valakik szeretnék el­távolítani önt a helyéről? — Nem tudom... Mondom, a közgyűlésig semmit sem akarok nyilatkozni. — S az ön további sorsa? — Attól nem félek, az biztos meg tudok élni valahogy... Még egyszer elnézést kér, és sietve tá­vozik. Visszatérve a helyzetfelmérő csoport vezetőjéhez, arról ér­deklődünk, hogyan tovább? — Ha a közgyűlés elfogadja az elnök és helyettesének felmenté­si kérelmét, a termelési elnökhe­lyettes vezeti tovább az ügyeket. Mindaddig, amíg meg nem vá­lasztjuk az új elnököt és az elnök- helyettest. — Esetleg wui már jelöltjük is? — Egyelőre nincs, de a tény, az emberek nem látják helyből pó- tolhatónak az említett tisztsége­ket. Az az igazság, ez a dolog nem húzódhat sokáig, mert el­vonja a figyelmet a munkától. Pedig hamarosan következnek a tavaszi tennivalók... A szelepek tágabbra nyütak. A termelőszövetkezetben dolgo­zók — s ez leginkább a változó körülményeknek köszönhető — végre élhettek azokkal a jogaik­kal, amelyeknek gyakorlására korábban nemigen adódott módjuk. Talán azért, mert nem nagyon volt ildomos. Talán azért, mert a felsőbb fórumok sokasága egy hasonló vizsgáló­dás időbeni elhúzódását ered­ményezte volna, s nem is biztos, hogy a várt megoldással. Talán azért, mert úgy érzik, lassan visz- szajön az igazi emberi értékek becsülete. Azzal persze, Kiskörén is tisz­tában vannak: saját gondjukat kívánják megoldani, bajukat or­vosolni Nem pedig precedenssel szolgálni. < (A kiskörei téeszben február 22-én megtartott közgyűlés elfo­gadta Magyar János és Kádár Ig­nác felmentési kérelmét. Kezde­tét vette az új elnök személyének kiválasztása, s — a felkészülés a tavaszi munkákra.) Szalay Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom