Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. március 31., péntek Zürcsevnek elege van...(M. Horváth József) Ma esti bemutató Felesége, Zürcseva ezt nem nézi jó szemmel (Fráter Kata) Katajev: Bolond vasárnap Vérbeli közönségcsalogató komédiával várja ma estétől közönségét az egri Gárdonyi Géza Színház. A neves orosz író, Va- lentyin Katajev Bolond vasárnap című darabját mutatják be ezúttal. Az 1940-es években íródott alkotást Aldobolyi Nagy György zenésítette meg a hatvanas évek közepén, s e munkában nem kisebb szerzőtárs szegődött mellé, mint a dalszövegek megalkotója, a „rímfaragó” Romhányi József. A darab sikere megalkotása óta töretlen, a világ számtalan országában játszották már eddig, és hazánkban is szinte folyamatosan műsoron van. Bodrogi Gyula például eddig háromszor rendezte meg. 5 hogy mi e tartós siker titka? Nos, a mű a klasszikus több évszázadon keresztül kiforrott vígjátéki formákat követi, melyek garantálják a nevetést. Ezt a hagyományos sémát Katajev aktualizálta, a cselekmény ugyanis egy kiemelt káderek részére fenntartott szocialista üdülőben játszódik, s ez alkalmat ad arra, hogy az alkotó kicsúfolja a hierarchikus kapcsolatokból fakadó torz helyzeteket és visszásságokat. A kavalkádot természetesen egy apró félreértés indítja el, mely aztán lavinaszerűen terebélyesedik és mindenkit maga alá temet. Zürcsevet, a kisembert fontos elvtársnak nézik, és ebből számos bonyodalom származik. Természetesen végül minden tisztázódik, és happy enddel ér véget a darab. A sikerhez nagyban hozzájárulnak Aldobolyi fülbemászó dallamai is. A termékeny zeneszerző, aki a tavaly Egerben bemutatott Charley nénje című vígjáték dalait is komponálta, ezúttal rendezőként is bemutatkozik, s egyúttal az előadások alatt az Egri Szimfonikus Zenekart is vezényli. Munkájában Piros Sándor díszlet- és jelmeztervező, Majoros István koreográfus és Lökös Ildikó dramaturg segítette. Aldobolyi Nagy György Egerben rendezőként is bemutatkozik A főhőst, Zürcsev anyagbeszerzőt M. Horváth József alakítja. Bujkáló Leo szerepében Blaskó Balázst, Sznobkó igazgatónő szerepében Pásztor Erzsit láthatjuk. Sokkova elmeorvosnőt Ribár Éva, Piacsek portást Kocsis György, Dundina nagyságos elvtársnőt Bókái Mária játssza. Ezek a beszélő nevek a „rímhányó” Romhányi leleményei, melyek sokat elárulnak viselőjük jelleméről... (koncz) Szalay István: /t A hivatalos ember Pető András elé teszi az okmányt: — Ide írja a nevét! Pető kettőt koppant a falábával, aztán recsegő, kemény hangon válaszol: — Én, kérem, nem írom! — Hogyhogy nem írja? — Azért, mert én írni nem tudok. így aztán Pető András egyszerűen csak keresztet rajzol a neve helyére, miután gondosan a nyelve hegyéhez érinti a tintaceruzát. — Miért nyálazza meg? — Azért, hogy nagyobb foganatja legyen a keresztnek. András nem járatos az írásban, de az egyéb tudományok némelyikében mester hírében áll. A Hold járásából, a nyugvó Nap fényéből, a csillagok állásából, az időjárás változásaiból jobban és többet olvas, mint betűismerő a könyvből. Amióta a háború elvitte a jobb lábát, azóta hallgataggá vált és keveset beszél. Barlangházának kéménye — egy félölnyi kályhacső — éjjel-nappal fújja a füstöt az ég felé. Hajnalban a pataknál találom. Ott sántikál a mederben és falábával lökdösi félre a köveket. — Mit csinál? — Rákászok! Mikor kezdte? — Csak rendesen, mint máskor. Éjfél után az első hajnali kakaskukorékolás után. Reggel a falu közepén egy asz- szony jajveszékel és sajnálja is, meg üti is a fiát. — Miért bántja? — Mert mindig ott sündörög, ahol nem kellene! Most is a szemébe esett egy szilánk, az apja meg ahelyett, hogy Petőnek szólna, fenéken billenti. — Miért szólna Petőnek? — Azért, mert az ember szeméből a forgácsot, a vasszilánkot, egyéb piszokságot csakis ő tudja „rákszemmel” kivenni. Javában süt már a nap, amikor Pető megérkezik és megkezdi a gyógyítást. Előszed az üvegből egy lencse nagyságú fehér rákszemet és a gyerek fejét a hóna alá dugja: — Ne bömbölj! Nyisd ki a szemed, ha mondom. A gyerek szipogva engedelmeskedik. Pető pedig nagy bütykös ujjával a széthúzott szemhéj közé pottyantja a rákszemet. — Pislogj! — mordul a fiúra. A gyerek szeméből folyik a könny, miközben szipogva pislog. — Mutasd! Két perc sem telik el és a gyerek szeme sarkában ott a rákszem a szilánkkal együtt. — Kihozta! — fejezte be a gyógyítást Pető és útjára engedi a fiút. Estefelé már az erdő szélén látom. Szomorú, mint mindig. — Mi a baj, András? — Nemcsak sántának, de hülyének is nézik az embert. — Miért mondja? Lehuppan egy kőre, aztán rátöm a cseréppipára: — Régi história ez még! Akkoriban a falábam is makkot termett valahol a Bükkben. A mostani erdész apjával legényked- tünk és — mint ahogyan faluhelyen akkoriban ez sűrűn előfordult — a végén bicskára mentünk. Három hónapot meg öt napot ültem érte a börtönben. Az erdész apja, akit megszúrtam, meghalt a háborúban, de a haragom még a fia is tartja. A napokban ideállít az odúm elé, aztán a képembe vágja: — Én magát feljelentem! — Miért? — tudakolom tőle. — Azért, mert bükkfát lopott. — Nem a tüzéptől veszem. — Bizonyítsa be, hogy nem lopott! Elöntött a forróság! Legszívesebben leakasztottam volna a falábamat, hogy tisztességre tanítsam. — A vádat bizonyítani szokták! — Füstöl-e a kéményem? — Füstöl! — Milyen színű füst jön rajta? — Fehéres. — És milyen színe van a bükkfa füstjének? — Annak sötétes. — Aztán, ha bükköt lopok, miért tüzelek cserfával? Erre már nem felel, csak köp egyet és félrevágja a kalapját. Messziről visszakiált: — Megszorítom én még a torkodat, te vén kuruzsló... — Kuruzsló vagyok, én? Láthatta reggel. A rákszem tett csodát, nem én! A rákszem kihozza az ember szeméből a piszkot. Azt is tudom, hogy a kelésre legjobb a cinadónialevél, a vágott, szúrt sebre hársfa-, sömörre kamillavirág, vizelethajtásra a babhéj való. A berkenye hashajtó, a csalán levele vesetisztító, ha köhög valaki csakis a földi bodzát ajánlom. Felfúvódás ellen borsmenta az orvosság. Üldögélünk a tuskón. András háborgó lelkének panaszait hallgatni kell. — Honnan szedett össze ennyi tudományt? — Tudománynak tartja? — Annak! A természetből merített tudománynak. — Hallgasson ide! Én ismerem az erdőt, a patakok völgyét, a lápot. Minden csúszómászóját, minden férgét és madarát. Ók az én barátaim! Nekem ők mindent elmondanak. Tavasszal, amikor hányja a barkáját a kecskefűz, én már ott taposok a vérszínű vízben és szedem a varsának, a kosárnak valót. — Miért piros a kecskefűz, a kígyókard miért űzi a szúnyogot, mi a különbség a szárcsa meg a vakvaíjú. között? — vizsgáztatott a múlt héten egy pantallós pesti ember. Jót nevettem! — Tudja azt maga úgyis, minek kérdezi? — mondom neki. — Ha meg nem tudja, tőlem sohasem fogja megtudni. Sorolta aztán könyvből, hogy mire való a kutyabengekéreg, a macskagyökér, meg a rutafű. — No, látja! Maga könyvből olvassa, én meg anélkül tudom. — Olvassa maga is! Magának adom a könyvet — kínálgatta. — Nekem ugyan nem kell! Nincs rá szükségem. — Miért? — érdeklődött. — Azért, mert olvasni nem tudok! Sokáig faggatott a pesti, majd elmenőben megtisztelt: — Tudja, hogy maga okos ember!? — Én éppen az ellenkezőjét tudom! Azért, mert ha okos lennék, akkor azt is tudnom kéne, hogy a gyíknak miért nő vissza a farka, ha levágják, és miért nem úgy az én lábam? Erre aztán ő kezdett el nevetni, de olyan jóízűen, hogy még a könnyei is potyogtak... Egy új emléktábla margójára avagy: Kossuth Lajos Egerben II/2. Ezek szerint Kossuth Lajos már 1849. március 30-án délután, vagy koraestre Egerbe érkezett. E napon Egerben rendkívülfontos katonai döntés született. A ’’Magyarország hadtörténete” szerint ugyanis március 30-án az Egerben tartott haditanács elfogadta a honvéd fősereg támadási tervét; — sez nem volt más, mint a magyar szabadságharc dicsőséges ’’tavaszi hadjárata”, a forradalom egyik legfényesebb haditettsorozata a császári erők felett. Mint Vuko- vics Sebő emlékiratából is láthattuk, s alább, Kossuth levele is tanúsítja, Kossuth vezetésével a főhadiszállás az egri püspöki palotába ütötte fel szállását. Tudnunk kell, hogy ebben az időben nem volt betöltve, Pyrker halála után az egri főpapi szék, s ilyen esetben az egyházi javakat a kincstár, a kamara kezelte. S.I.) 1849. március 31-érői Kossuthnak egy sor fontos katonai és politikai tárgyú levele ismeretes, tanúsítván a főhadiszállás élénk életét. Bennünket érdeklőén a legfontosabb, feleségéhez írott levele március 31- éről: ’’Kedves Angyalom! Egerből írok, s nemcsak azt, hanem Gyöngyös is tisztán a miénk. Isten jó időt is adott. — Táboraink egymás között, s mindnyájan velem belső szíves jó egyetértésben vannak, s reményem van,hogy minden jól fog menni. A bizalom a seregben nagy erő. Ez pedig olyan van, hogy egy ember sem kételkedik a győzelem felett. Egyről biztosíthatlak, arról, hogy seregeink többé a Tisza háta mögé nem retirálnak. Mai és holnapi mozdulatainkkal egy jókora cselt vetünk az ellenségnek. (Kossuth a Görgey vezette honvédsereg Hatvannál vívandó csatájára és az azt követő hadműveletekre céloz, amint azt az egri haditanácskozáson elhatározták. S.I.). Azt hiszem, kedden ütközetre kényszerítjük, ütközet után érted megyek. Már nem kedden, hanem hét- őn, azaz 1849. március 2-án Hatvannál győzelmet aratott Görgey serege az osztrák erők felett. S.I.). Eger nagyon kedves hely, gyönyörű vidék, nagyszerű emlékezetek, lelkesült nép. Én pedig az érseki palaisban (a szó franciául palotát jelent, S.I.) úgy lakom, mint egy király. A szakács elhozatala nagyon okos gondolat volt, nagy táblákat adok (azaz nagy, étkezéssel kapcsolatos fogadásokat, ebédeket, vacsorákat adott Kossuth, S.I.), de nem hinnéd, minő hatályos alkalom ez a kölcsönös ismeretségre és bizalomra. (Sajnálatosan nem tudjuk, hogy a megye, a város és a katolikus egyház melyik jeles férfiait fogadta Kossuth az érseki palotában adott fogadásain, S.I.). Ha Pestet hirtelen be nem ve- hetnők, ha túl a Dunán kellene bemennünk, idehozlak Egerbe, ideiglenes szállásul, hol szintoly biztosan, mint Debrecenben, hozzám közelebb le- szesz. Gondolhatod, hogy a híres egri asszonyok nem hagytak koszorú nélkül. Lábaidhoz teszem le életem angyala. Kammermeyer (Kammermeyer Káldor Antal százados, 1849. február 1-én már őrnagy, fiókfegyvergyári ideiglenes felügyelő, S.I.) küldjön ismét egy pár hordó jó bort, ha van még. Küldje Egerben, s ha itt nem találna, Gyöngyösre. Ha te s gyermekeim itt volnátok, oly boldognak érezném magamat, hogy nó. Egészséges és jókedvű vagyok. Bár ti is akkint volnátok. Csókollak forró szerelmem csókjaival. Eger, mart. 31. 1849. hű Lajosod.” Ugyanezen a napon, azaz 1849. március 31-én Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmánynak írt levelében megerősíti azt, amit Vukovics Sebő is megírt: ’’...Eger nagyon fontos stratégiai pont. Csak egy hója van: mintegy 1500 ölnyi utat kell csináltatni Apátfalva felé. Ez szükséges azért is, mert Felső- Magyarország csak ezen út által lesz biztosítható mind azon esetben, ha az ellenség Pestet ve- endifőpontul, mind azon esetben, ha Pestről erőt küld felfelé, (mint most küldött 8000 embert Losoncra, Beniczky által cselbe vontatva s elbolondítva), mintha Eperjes felől valami ellenség törne be, — mert akkor ezen út segedelmével akár Miskolc, akár Kassa, akár Losonc felé hét napi marsot (katonai menetet, menetidőt, S.I.) nyerünk s mindig hamarébb lehetünk ott, ahol kell, mint az ellenség. Én ezen utat megcsináltatom, ha 100 000 forintba kerül is. (Már nem maradt ideje a kormánynak e fontos út kiépítésére; de e kérdésnek levéltári feltárása mindenképpen érdemesnek látszik. S.I.) Egyébkint biztosság tekintetében akár ma is ide jöhetne a kormány és országgyűlés. Hogy szebb hely lenne, mint Debrecen, az igaz...”('■! — S. I.) 1849. április 1-én, virágva- sámap tovább folyt Kossuth munkája egri érseki palotában munkálkodó főhadiszállásán. Levél levelet követett, az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz, Görgeyhez, Bemhez, Csányihoz. Már Vukovics is említi, hogy Egerben kelt meghatalmazásával bízta meg az elnök Beöthy Ödönt bukaresti főkonzulsággal. Csányi Lászóhoz intézett levelében olvashatjuk: ’’...Amint látod, Egerben vagyok, s itt is csak kényelem kedvéért, mert lehetnék Gyöngyösön is, de míg seregeink mars- chieroznak, hogy holnapután ütközzenek, kényelmesebbnek láttam itt dolgozni; — holnap szekerén úgyis utolérem... A nép (tudniillik az egri, S.I.) a froenesisig (azaz frenetikusán, S.I.) lelkesült. Az egri nép, egri asszonyok lelkesülése leírhatatlan. Tehát derülnek a kilátások... Holnap Gyöngyösre megyek...” Ezen a napon utasította Kossuth Lajos Repeczky Ferenc hevesi kormánybiztost az elmaradozott katonák összeszedé- sével. Egészen különleges érdeklődésre tarthat számot Kossuth újabb levele hitveséhez 1849. április 2-áról: ”Kedves Angyalom! Mikori idejöveteled a holnapi csatától (a hatvani ütközetre céloz az elnök, S. I.jfügg. Ha jól üt ki, azonnal érted megyek. Most egy jó óra múlva indulok Gyöngyösre, hogy közelebb legyek az eseményekhez. Itt az emberek enthusius- mussa a megfoghatatlanságig terjed, a tegnapelőtti illuminá- tió (kivilágítás, S.I.) és fáklyás zene 5000 fáklyával még csak hagyján, de tegnap estve vagy 1000 nő minden osztályból megrohant, magyar öltönyben, fáklyás zenével s beszéddel, ilyet soha sem láttam; agyondobálták szegény Mucidat virágokkal, egy rakás koszorút ismét küldök. Mérey majd elbeszéli. Nagyszerűen furcsa dolog volt biz a. De bezzeg van ma dolga a toilettetisztításnak a sok viaszcsepptől, mert mind fejér viaszgyertyákkal voltak, s majd agyonperzselték egymást, gondold csak, ha 1000 asszony tolong; sohase kapott piszkos kesztyűm annyi csókot, no hiszen, ugyancsak munka lesz e nép bizalmától megszöknöm. Megszökünk, ha Isten segít... Áldjon Isten, éltem angyala. Szerelmem lengjen körül, mint nálad van minden gondolatom. Csókollak milliomszor kisdedeiddel. Eger, april 2-kán 1849. hű Lajosod.” Még egyszer felmerült Kossuth Lajosban, hogy felesége jöhetne Egerbe. 1849. április 5-én a tápióbicskei győzelem után úja: Jászberényből: ’’...Hogy jöhetsz, annyi bizonyos, hogy szeretném, ha ma vagy vagy Egerben, vagy Tö- rökszentmiklóson volnál... azonban mégis ne indulj, míg még egy levelemet nem kapod...” Ez tehát az igazság Kossuth Lajos ’’kormányelnök” egri tartózkodásáról. Sem kevesebb, sem több. Ennyi! S ez nem kevés! De mindennél fényesebben tanúsítja, hogy menynyi még a feltáratlan fehér folt Eger történeti múltjában. Szeretném hinni és reményleni, hogy e cikkel egy picinyke morzsányit törlesztett a Népújság a történészi mulasztáson. (Vége) Sugár István
