Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-29 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 29., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Leépítés, avagy a felelősség elhárítása Igazán bajban vannak a hadiüzemek? A napokban több olyan hírrel találkoztam, hogy a honvédelmi kiadások következtében egyes vállalatok a munkaerő egy részének elbocsátására kényszerülnek. Lehet, hogy akadna példa arra is, hogy az ilyen leépítés indokolt, de biztosan nem ez a jellemző. A honvédelmi megrendelések teljesítése általában fejlett gyártási technikai bázist igényelt. A múltban ehhez a szükséges felszerelésről a költségvetés, a beruházáspolitika bőven gondoskodott. Márpedig az adott viszonyok között ez az iparunk nagy részéről nem mondható el. A megrendeléshiánnyal, egyenlő vállalatvezetési feltételek mellett annak kell számolnia, akinek a felszereltsége elmaradottabb, ahol a rendelkezésre álló munkaerő minősége gyengébb. A honvédelmi költségvetés minimális csökkentését tehát nem lehet jogosan felhasználni arra, hogy munkaerőt építsünk le. Az érv általában úgy hangzik, hogy váratlanul érte a vállalatokat a megrendelések csökkentése. Nem tudom elképzelni, hogy jó az a vállalatvezetés, amelyik csak most, a szállítási szerződések kötésekor eszmélt arra, hogy kevesebb is elég a hadseregnek. Ha erre nem számítottak, akkor nemigen olvashattak újságot, hallgattak rádiót és nézhettek televíziót. Szerintem az állampolgárok 90 százaléka számára nem volt meglepetés, hogy a nemzetközi helyzet normalizálódása a katonai kiadások csökkentését eredményezi. Nem jó az a vállalati vezetés, amelyik az ennyire nyilvánvalóan várható eseményekre nem készül fel időben. Azzal, hogy a vállalat profiljában a kereslet hogyan fog alakulni, minden vállalati vezetésnek számolnia kell. Korunkban nemcsak a hadsereg, de a lakosság igényei is állandóan változnak, az ezzel való számolás a vállalatvezetés egyik állandó feladata. Ezért lepett meg például, amikor azt hallottam a televízióban a Lehel hűtőszekrénygyár egyik vezetőjétől, hogy őket meglepetésként érte, hogy a turisták külföldről is behozhatnak mélyhűtőket, ezért nem is gondoltak arra, hogy a lakosság jogos igényeinek a kielégítése esetleg az ő feladatuk. A visszás helyzetért tehát nem a hűtőipar, hanem a vámhatóság, illetve a lakosság igényeit jobban figyelembevevő kormánypolitika a felelős. Ezt érzem akkor is, amikor azt hallom, hogy a honvédelmi célú megrendelések csökkentése miatt kénytelen az egyik vagy a másik vállalat jelentős létszámot leépíteni. Még nem is olyan régen arról írtak az újságok, hogy a nyugati országokban a hadiipari lobby így érvel: A katonai kiadások csökkentése szükségszerűen a munkanélküliség növekedésével járna. Ennek ellenőrzéseként megnéztem, mi az összefüggés a katonai kiadások és a munkanélküliség nagysága között. Alig van összefüggés, de az is inkább fordított. Japánban a nagyon kis katonai kiadások ellenére alacsony a munkanélküliség, ugyanez mondható el a skandináv országokról, Svájcról. A nagy katonai kiadás nagyobb adóteher, ezért drágább termelést jelent a gazdaság egészében, azaz rontja a versenyképességet, ami aztán a munkaerő keresletét csökkenti. Tehát sokkal több alapja van annak, hogy a kisebb katonai kiadások végső soron csökkentik a munkanélküliséget. Nem is annyira a katonai megrendelések csökkentésével takarózok, hanem a sokkal általánosabb hiba ellen akartam szólni: Az utóbbi időben jellemzővé vált, hogy mindenki a kormányzattól vár támogatást, minden felelősséget a kormányzatra hárít, ritka kivételnek számít, ha valaki azt keresi, mit hibázott, mit csinálhat jobban. Az egész gazdaság tele van minden szinten hibákkal, kormányzatiakkal, vállalatiakkal, brigád- és egyéni szinten elköve- tettekkel. Azt nem lehet megállapítani, hogy melyik szinten nagyobb a hibák összessége, de az aligha vitatható, hogy minden szinten sok a hiba, sok a pazarlás, kényelmesség. A bizonyítvány magyarázatakor azonban mindenki felfelé mutogat. Ha erről leszoknánk, mindenki elsősorban a saját munkáján akarna javítani, könnyebb lenne felül is. Én még csak olyan gazdag országgal találkoztam, ahol az emberek energiájuk döntő részét a saját munkájuk jobbítására fordították, a mindig időszerű korrekciót magukon kezdték. Ezt kellene fent is, lent is megtanulni. Akkor például azt hallottam volna, hogy egy vállalat azt mondja a dolgozóinak: a vezetés kényelmessége, indokolatlan biztonságérzete az oka, hogy éppen a legkevésbé vétkesek, a dolgozók bűnhődnek. Kopátsy Sándor Kifizetődő a termelőknek Szolgáltató meteorológusok A mezőgazdasági nagyüzemek mind nagyobb számban veszik igénybe a meteorológiai intézet agrometeorológiai osztályának szolgáltatásait. Az intézetnek ez a részlege — megfelelő térítési díj ellenében — előrejelzésekkel, tájékoztató anyagokkal teszi lehetővé, hogy az agrár- termelők, amennyiben ez lehetséges, kivédhessék a szélsőséges időjárási hatásokat. A szolgálat szakmai anyaga, amely hetente két alkalommal jelenik meg, az eddigi tapasztalatok szerint kifizetődő a termelőknek, akik jelentős összegeket takaríthatnak meg azzal, hogy megfelelő időpontra összpontosíthatják a szezonmunkákat. A szolgálat 42 szerződéses partnerrel — termelési rendszerekkel és üzemekkel — alakított ki kapcsolatot, amelynek keretében 75 mezőgazdasági nagyüzem kap rendszeres agrometeorológiai tájékoztatást. Hétfőn és csütörtökön kapják kézhez az üzemekben az előrejelzést, amely egyebek között a hőmérsékleti maximum és minimum értékeket prognosztizálja. Ennek alapján például a termelési szezonban a váratlan fagyokat — legalábbis azok veszélyét — elő- rejelzik, éspedig olyan formában: meghatározzák, van-e esély a védekezésre, vagy pedig olyan erős lesz a lehűlés, hogy hasztalanul védekeznének, költekeznének a fagy „elhárításáért”. A talajhőmérséklet várható adatait is előrejelzik, ami a vetési időpontok meghatározását segíti. Ehhez a munkához most látnak hozzá a gazdaságokban: így a tavaszi szezonban jó eredménnyel vehetik igénybe a szolgáltatást a termelők. A betakarítási időpontokban szintén jó hasznát vehetik a prognózisnak. Egyebek között a lucerna kaszálásának időpontját határozhatják meg, a meteorológiai előrejelzés alapján. Az intézeti részleg hat éve alakította ki közvetlen kapcsolatát a mezőgazdasággal. A most elkészült összesítés szerint a prognózisok összességében 86—87 százalékos arányban váltak be. A legsikeresebb a hőmérsékletelőrejelzés volt, ennek „találati aránya” 92 százalék, a szél előrejelzése — ami a mezőgazdaság számára szintén fontos —, 90 százalékosra sikerült. A legnehezebben birkóznak meg a meteorológusok a csapadék-előrejelzéssel — amiatt is, hogy a csapadék eloszlása gyakran teljesen „szabálytalan” az országban —, az ilyen prognózisoknak 79 százaléka válik be. Bérbe adott patikák? Magyar Gyógyszerészi Kamara létesül A szerveződő Magyar Gyógyszerészi Kamara szakmai érdek- védelmet akar nyújtani tagjainak, s el kívánja érni, hogy a gyógyszerészetet és a gyógyszerészeket érintő jogszabályok meghozatalába beleszólása legyen — mondotta dr. Vincze Zoltán, a SOTE Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet egyetemi docense, a kamara szervezőbizottságának vezetője az MTI munkatársának. Az országban dolgozó 4500 gyógyszerész szakmai érdekeit a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak, az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek, s a gyógyszertári központoknak kellene képviselniök, de ezeket az intézményeket az igazgatási funkciók túlzottan igénybe veszik. Ugyanis a gyógyszeripar egészségügyi vonatkozású feladataival is foglalkoznak (például új gyógyszerek bevezetése, minőségellenőrzés, gyógyszerbiztonság kérdése). A gyógyszerészek úgy érzik, megkérdezésük nélkül döntenek rájuk vonatkozó fontos kérdésekben, s ezen változtatni szeretnének. A létesülő kamara célja egyebek között, hogy tagjainak véleményével, egyetértésével jelenjenek meg a gyógyszerész szakmát érintő jogszabályok, rendeletek. Azt is szeretnék elérni, hogy a kamara is kezdeményezhesse jogszabályok meghozatalát. Például jelenleg még nincsenek szabályok a patikák bérbeadásának körülményeire, s e témában is hallathatnák szavukat a gyógyszerészek. A közeljövőben elkészül az alapszabálytervezet, a kamara alakuló közgyűlését ősszel tartja. A margitszigeti Magda-forrás vizét használják majd Új gyógyszálló épül I (MTI-fotó: Balaton József) A Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Vállalat a Margitszigettel szemben a pesti Duna- parton a Dráva utca és a Kárpát utca sarkán a finn HAKA céggel, új nyolcszintes 254 kétágyas és nyolc lakosztályos gyógyszállót építtet. A szállodához komplett fürdőgyógyászati létesítmény csatlakozik, ahol mozgásszervi és ízületi gyulladásos megbetegedések gyógyítására a csővezetéken érkező margitszigeti Magda-forrás vizét használják fel. Az új létesítményt várhatóan 1990 közepén adják át rendeltetésének. Harminc éve a népi ellenőrzésben Aki az egész megyével „levelezett” Fiatalos, teli életkedvvel, tenniakarással. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy amikor 1986. december 31-én a Fogyasztási Szövetkezetek Heves Megyei Szövetsége elnökhelyetteseként nyugdíjba ment, az új esztendő első munkanapján az egri áfész ellenőrzési osztályvezetői székébe ült. Ám most mégsem ebből az apropóból ülünk le beszélgetni dr. Molnár Ferenccel, hiszen társadalmi megbízatásának kerek évfordulójához ért: éppen 30 esztendeje tagja a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságának. E három évtized, melyet maga mögött tudhat, tapasztalatokban bővelkedő, tanulságokkal teli, s mint beszélgetésünk során kiderült, számára szakmai szempontból is igen hasznos volt. De ne vágjunk a dolgok közepébe, szóljon előbb dr. Molnár Ferenc az indíttatásról, arról, hogyan is került ilyen közeli és hosz- szan tartó kapcsolatba a népi ellenőrzési munkával. — Hazánk felszabadulásának évében érettségiztem a gimnáziumban — emlékszik. — Az egyetemet jóval később kezdtem el, 35 éves fejjel. A diplomámat 1966-ban szereztem meg tíz Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán. Eleinte beosztott ellenőrként dolgoztam idős, tapasztalt munkatársak mellett, akiknek már a „kisujjában” volt a szövetkezeti munka. Ám akkoriban új alapokra helyeződött ez a tevékenység is, s meg kell mondjam, nem volt könnyű dolgunk. Községenként szervezett, vagy csak két-három falura kiterjedő szövetkezeteink voltak ebben az időben. Az alkalmazotti apparátus döntően falusi emberekből állott, akik nem rendelkeztek magas színvonalú szakmai képzettséggel. — így hát, amikor már önálló ellenőrként dolgozott, munkájában inkább a segítő jelleg érvényesült? — Valóban, akkor erre volt nagy szükség. A kezdeti tapasztalatlanságot legyőzni, a kemény szigor helyett a magyarázó módszert alkalmazni. Főként a vagyonvédelem terén voltak nehézségek, hiányosságok. Tulajdonképpen így kerültem kapcsolatba a népi ellenőrzési tevékenységgel is. Mint szövetkezeti ellenőr néhány vizsgálatban szakértőként korábban is részt vettem. Ez adhatta a gondolatot, hogy 1959-ben beválasszanak a megyei népi ellenőrzési bizottság tagjainak a sorába. Meglehetősen furcsa helyzetben voltam eleinte, egyfelől belülről ismertem a gyenge kis falusi szövetkezetek munkáját, másfelől részt kellett vennem a szigorú, következetes ellenőrzésben. Meg kell mondjam, igyekeztem védeni a fogyasztási szövetkezetek érdekeit, hisz láttam, csak így lehet talpra állítani, erősíteni azokat, de sohasem voltam elvtelen, vagy részrehajló. — Milyen hibák merültek fel kezdetben ? — A bizonylati, az okmányfegyelem terén járatlanok voltak a dolgozók. Emlékszem egy fiatal nő esetére. Valamiben tévedett, de jóhiszeműen védte a maga igazát. Amikor a népi ellenőrzési eljárás megindult ellene, leültünk beszélgetni. Kiderült, éjjelnappal erőn felül dolgozott, jóformán egyedül. Emberséggel, megértéssel kellett hozzá közeledni, s végül a későbbiekben az egyik legjobb könyvelőnő vált belőle. — Ön személy szerint hogyan ítéli meg a társadalmi megbízatását, tevékenységét? (Fotó: Perl Márton) — Azon túlmenően, hogy a harminc év alatt mindig éreztem, megbecsülnek a NEB-nél, számomra is hasznos dolog volt ilyen funckiót betöltenem a mindennapi életben. Tudja úgy is fogalmazhatnék, hogy a „szakmai vakságtól” bezárva mentett meg e társadalmi tisztség. Mint okleveles könyvvizsgáló úgy érzem, rendelkeztem is az ellenőrzési munkához szükséges ismeretekkel, de az is igaz, hogy a munkaköri kötelezettségem és a NEB- nél betöltött funkcióm között állandóan kölcsönhatás érvényesült. — Harminc év alatt végigkísérhette a népi ellenőrzés változásait. Miben látja a fejlődést? — Mindenekelőtt az ellenőrzés kulturáltsága, szakmai kibontakozása nagy lépésekkel haladt előre. A vizsgálat során következetesen kell fellépni a károkozással, a pazarlással és általában a jogszabálysértéssel szemben, de mindig türelmes és segítőkész, az előrejutást szolgáló igyekezettel. A bizottság ma már egy jól működő gépezet, ám nem a szó pejoratív értelmében, hiszen emberek dolgoznak, emberek végzik a vizsgálatokat. Itt olyan a belső légkör, s ez köszönhető a bizottság elnökének is, hogy a szakmai tudás, a hozzáértés mellett a lelkiismeretesség is döntő tényező. Ne gondolja, hogy nagy szavakat használok, de igenis szeretet kell ehhez a munkához. Félvállról venni a dolgot — nem, ez teljesen kizárt. Ezért van ennek a társadalmi munkának óriási szerepe, rangja, becsülete, őszintén mondom: ilyen légkörben nekem nem volt hosszú az eddig eltelt harminc esztendő. Mikes Márta WMm
