Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 23., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Mi a valóság!? Az utóbbi időben érzékelhetően tovább erősödött a Gyön- gyösorosziban épülő HAF-üzem kapcsán az érdekek harca. Ezzel az országos és helyi sajtó is folyamatosan foglalkozik. Ismert, hogy az ellenzők megkeresésére Csongrádi Csaba országgyűlési képviselő a Magyar Tudományos Akadémiához fordult a döntés-előkészítés környezetvédelmi követelményeinek megvizsgálása és annak megalapozottságát felülvizsgáló független szakértők bevonása céljából. Sajnálatos, hogy az elkészült anyagból — melyet a környezet állapotát vizsgáló komplex rendszer (Kövikor Kft.) vezetői írtak alá — a Népújság 1989. március 18-i számában Soós Tamás újságíró téves következtetést vont le, hangzatos felcím alatt. Bizonyításként álljon itt az említett szakértői anyag záró része, melyet „Mi a megoldás?” címszó alatt fejtegetve javaslataikat, szó szerint idézünk: „Könnyű lenne azt mondani nekünk, a felmérő szakvélemény készítőinek, hogy a megtisztelő megbízás részünkre nem terjed ki a megoldási javaslat megtételére, és befejezni szakvéleményünket azzal, hogy az érdekek harca során alakul ki a megoldás. Nem ezt tesszük, mert az elmúlt másfél hónap során a HAF- problémát több oldalról, részletesen megvizsgáltuk, meggyőződtünk arról is, hogy az ügyben szereplő szakemberek és további résztvevők a tőlük elvárható szaktudással, ügyszeretettel kezelték a témát. Van tehát javaslatunk, amely abból indul ki, hogy a HAF- problémát helyére kell tenni. Hol a helye? Véleményünk szerint egyértelműen a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM) felügyelete alatt, indokaink a következők: 4. 1. A használt akkumulátorok környezetkárosító hatásának elhárítása a KVM feladata. Ezt a feladatot megoldhatja közvetlenül vagy közvetve (a környezet- szennyezők bírságolásával). A jelenlegi megoldás az utóbbira épül, de úgy néz ki, hogy nem vezet célhoz. 4. 2. Az akkumulátorok eladási árába kell beépíteni azt a kömyezetkárosítási adót, amely fedezi a használt akkumulátorok begyűjtésének és környezetkímélő feldolgozásának — beruházásának, üzemeltetésének, bankkamatainak — költségeit. 4. 3. A gyöngyösoroszi HAFüzem vállalatiberuházás-jellegét — amely pénzügyeit tekintve ma a 3. 1. 2. pontban látható adatok alapján úgyis vitatható — még kell szüntetni, és a FLAF-ot állami beruházásként kell kezelni. 4. 4. A HAF-nak, mint állami beruházásnak KVM miniszteri biztos felügyelete mellett továbbra is az OÉÁB maradjon a fővállalkozója. 4. 5. A KVM a környezetkárosító adóbevétel terhére bízzon meg egy hozzáértő vállalkozót a 13., 14. mellékletben látható, ahhoz hasonló, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő környezeti- hatás-megfigyelő rendszer megvalósítására. 4.6. A 4.5. alapján a — Heves Megyei Tanács felügyeletű — „HAF monitoring állomás” helyeztessék üzembe. 4.7.4.1. — 4.6. pontok teljesülése után kerülhet sor a próbaüzem engedélyezésére. 4.8. A próbaüzem engedélyezése esetén a „HAF monitoring állomás” folyamatos felügyelete mellett kezdődjék meg a próbaüzem, és a mérési eredményektől függően fejeződjék be. 4. 9. Kerüljön kiértékelésre a próbaüzemeltetés, és ettől függően történjen további intézkedés, ha szükséges, a HAF-nak „készenléti üzemként” való működtetése kérdésében is. Budapest, 1989. március 14.” Az idézetre utalva megjegyzem, hogy a 4.3. pont alatt hivatkozott előzmény a vállalat beruházási pénzforrásaira, a 4. 5. pont alatti mellékletek az NSZK-szakértőkre utalnak. Ennek alapján ítélje meg az olvasó, hogy milyen következtetést lehet az ügyből levonni. A magam részéről — az akadémiai anyag ismeretében még inkább — fenntartom azon álláspontomat, hogy működtetni vagy leállítani csak a próbaüzem során nyert mérési eredmények ismeretében van mód, mivel csak akkor derülhet ki, hogy a környezetvédelmi követelmények teljesültek-e. Ez azonban minden új beruházásra igaz. Bizalom nélkül — előre megkérdőjelezve — egyetlen beruházás sem valósulhatna meg ebben az országban, ami beláthatatlan következményekhez vezetne. Az érdekek harcában ezért mindkét oldalnak önmérsékletet kellene tanúsítani, mert ez legalább annyira közös érdekük. Bodó Mihály a Heves Megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára Javuló építőanyag-kínálat — hiányokkal A népgazdasági terv az idén 45 — 50 ezer lakás felépítésével számol, ebből magánerőből létesítenek 41—46 ezret, s ezek több mint fele családi ház lesz. Építőanyagból az ipar és a kereskedelem igyekszik javítani a kínálatot, összességében azonban mindössze egy százalékkal nő az idén a tavalyihoz képest a termelés. Falazóanyagok közül égetett téglából mintegy 1,8 milliárd előállítására vállalkozik a hazai ipar, ezen belül a hőtakarékos tégla mennyisége 360 — 400 millió lesz. Bár ennek a korszerű falazóanyagnak a termelése folyamatosan növekszik, feltehetően az idén sem lesz belőle elegendő. Az égetettcserép-gyártó kapacitás évi 100 millió — ez is valamivel kisebb a kelleténél. Betoncserépből növekszik a termelés, cementből, mészből, betonból és vasbetonból ugyancsak javul az ipar kínálata. A magánépítkezők mintegy 240 Tüzép-telepen és 550 áfész- nél vásárolhatják meg a szükséges építőanyagokat. A Tüzép- vállalatok áruházi rendszert is fönntartanak. Jelenleg az országban 16 Fészek Áruházban szolgálják ki az építkezőket; ön- kiszolgáló formában, kulturált körülmények között kínálják az építőanyagokat és a házépítéshez szükséges egyéb cikkeket. Az építőanyag-kereskedelemben is kialakult már a verseny: az ÉPTEK „Házépítők boltja” ma már 24 üzletet, áruházat üzemeltet. A megye legkisebb téesze élén Első gondolatom volt: elhagyni a süllyedő hajót Más országokban megszokott dolog, hogy az ember egy élet során négy-ötször is munkahelyet változtat. Magyarországon ez még nem divat. Épp ezért az sem meglepd, ha valaki immáron a huszonhatodik esztendőt tölti egy termelőszövetkezet élén. Mint ahogy Szántási Rafael, a felsőtár- kányi Dózsa Tsz elnöke, aki negyedszázados tapasztalatával, letisztult gondolataival és ennyi idő után is kedélyes, fiatalos jókedvvel beszélt a hátrahagyott eseményekről. (Fotó: Szántó György) — Ha jól számolom, ön még innen volt a harmincon, amikor 1963-ban megválasztották elnöknek. Ezzel egyszeriben tekintélyt is szerzett, avagy az idősebb tagok nehezen fogadták el vezetőjükként? — Idevalósi születésű vagyok, úgyhogy az ismerkedéssel már nem volt gondom. De nehogy azt higgye, hogy könnyű volt a kezdet! Amikor ezt a pozíciót elvállaltam, több mint egymillió forint volt — akkoriban ez nagy pénznek számított! — a téesz vesztesége. — Nagy merészség lehetett ennek tudatában elfoglalni az állást! — Őszinte legyek? Nem tudtam... Amikor januárban átvettem a pénztárt, már sejtettem, hogy nagy bajok vannak. A konkrét számokat viszont csak a közgyűlésen tudtam meg. — Mi volt az első reakciója? — Azon gondolkodtam, hogyan lehetne minél gyorsabban elhagyni a süllyedő hajót. De aztán mégsem mentem! Úgy éreztem, bíznak bennem a többiek. Elkövettünk mindent, csak hogy mentsük, ami menthető. Akkoriban kaptunk a banktól áthidaló hiteleket, nagy intenzitással fejlesztettük a mészégetést, ugyanígy a kőbányát. Ha a madarak akkoriban azt éneklik, hogy egyszer majd mindkettőt le kell állítani — nem hiszem el... Pedig így lett. Jócskán lecsökkent az építkezési kedv. — Meg a pénz is... De visszatérve a kezdetekre: hogyan sikerült talpra állítani a gazdaságot? — Azóta szép lassacskán gyarapodtunk. Nőtt a téesz vagyona, az emberek fizetése. Az akkori termelési értékünk olyan másfél — kétmillió forint körül lehetett, ma közel hatvanmillió. Létrehoztunk egy nehézgépüze- met, törzsbaromfitelepet, a régi helyről átköltöztünk ebbe a komfortosabb irodába. De hát tegyük hozzá: az egész megyében mi vagyunk a legkisebbek, az összterületünk ezer hektár, 76 tagunk, 80 nyugdíjasunk és 20 alkalmazottunk van. — Megint egyfajta összegzésre kérem. Az eltelt negyedszázadban mennyire változtak meg az irányítási módszerek? S mennyire változott meg ön? — Annak idején egy vezetőségi ülés hosszú estébe nyúlt. Ha ma másfél óránál tovább tart, meg akar enni a fene. Nem hiszem, hogy én lettem türelmetlenebb. Egyszerűen most már nem engedhetjük meg magunknak, hogy elkalandozzunk, s ne a témára koncentráljunk. Aztán vannak problémák, aminek megoldására valamikor még vezetőségi ülést hívtunk össze. Ma — nem sértve ennek jogkörét — esetenként szűkebb körben döntünk, esetleg én magam határozok. De azért legtöbbször megbeszéljük a dolgokat. — Meg lehet önt győzni, vagy ez legtöbbször fordítva történik? — Meg tudnak győzni — de csak számokkal. Egyébként elég makacsul ragaszkodom az elképzeléseimhez, és igyekszem véghez vinni azokat. — Sikeresnek érzi magát? — Azt érzem sikernek, hogy bíznak bennem. A téesztörvé- nyek alapján bizonyos időszakonként újból és újból megmérettetik az elnök, újból és újból választásokon esik át. A titkos szavazások során még egyetlen ellenszavazatot sem kaptam. — Hogyan telik egy napja? — Reggel fél öt felé kelek. Van odahaza egy pár sertésünk, malacunk, azokat rendbe rakom, adok nekik enni. Begyújtok a kazánba és magamat is rendbe szedem. Bejövök ide hét órára, és délután négyig végzem a dolgom. Otthon kilenc óra lesz, mire leülök a tévé elé, van úgy, hogy el is alszom a képernyő előtt. — Család? — A feleségem 16 éves volt, amikor elvettem. Engedélyt kellett kémünk ahhoz, hogy összeházasodjunk. Ennek májusban lesz 34 esztendeje. Ő a tanácson dolgozik, gazdasági előadó. Van egy nagy fiam és egy nagy lányom, már mindketten családosok. És ami a legnagyobb boldogság mostanában: a két kis- unokám. Fiúk: Bálint és Ádám. Mióta megszülettek, többet járok a két gyerekemhez, mint az elmúlt években összesen. Doros Judit A kollektíva java része törzsgárdatag: a 740-ből 458 dolgozó Húszéves a Fémművek füzesabonyi gyára Jubileumi évet kezdett idén a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyára. Az éppen két évtizede alapított gazdálkodóegység ma már ott tart, hogy tavalyi termelési értéke meghaladta a 1,5 milliárd forintot. — Az is tény — részletezi Blakó István igazgató —, hogy a múlt év során többször is előfordult átmeneti anyaghiányok ellenére sikerült a termelési értékben megjelölt célkitűzést teljesíteni. Feladatainkat átlagosan tizeneggyel kevesebb dolgozó foglalkoztatásával végeztük el. Nem mellékes, hogy megvalósultak tervezett fejlesztéseink, így jelentős megtakarításaink voltak, főleg energiahordozókból. — A monotónia feloldására mit tettek a szalag mellett dolgozók érdekében? — Bevezettük, hogy aki több műveletet képes ellátni, az magasabb munkadíj-kategóriába kerüljön. így értük el, hogy a különböző részfeladatoknál váltsák egymást az emberek. — Van-e szándékuk csökkenteni a létszámot? — Ellenkezőleg, inkább szeretnénk még felvenni dolgozókat, hogy elképzeléseink teljesüljenek! Ám sajnos, egyelőre bizonytalan, lesz-e elegendő feldolgozandó anyagunk. E témakörben tavaly novemberben kértünk információt a Kereskedelmi Minisztériumtól. Azóta nincs válasz. (Felvételeink a jubiláló gyár egyes üzemeiben követik nyomon a munkafolyamatokat) (-lay) (Fotó: Perl Márton)
