Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-03 / 54. (53.) szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 3., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Március 15-e üzenete: a nemzeti egység Beszélgetés Schmidt Rezsővel, a megyei tanács elnökével 1988 decemberében az Országgyűlés az MSZMP főtitkára és a HNF főtitkára előterjesztése alapján március 15-ét, nemzeti ünnepünket munkaszüneti nappá nyilvánította. Ezzel a nép döntő többségének akarata valósult meg, hiszen 1951. december 17. óta, amikor fekete betűssé tették ezt a napot, számtalanszor felvetődött e döntés ellentmondásossága. Megyénk lakói is felemelték szavukat megmásításáért, így például az egri városi pártértekezlet 1988 novemberében úgy határozott, hogy javasolja: március 15-e ismét régi fényében ragyogjon. E dátum közeledtével sok kérdés merül fel a közvéleményben, hogy mi ennek az ünnepnek a tartalma, jelentése. Több alternatív szervezet ugyanis bejelentette: nem csatlakozik a hivatalos ünnepléshez. Heves Megye Tanácsának elnökét, Schmidt Rezsőt kerestük meg, hogy a véleményét kérdezzük arról: mi is lehet ennek a napnak az üzenete. — Ez népünk egyik legnagyobb ünnepe — szögezi le elsőként. — Eddig is megünnepeltük, de egyre nőtt az igény arra, hogy még rangosabban történjen ez. Főleg a fiataloké ez a nap, hiszen 1848-ban a márciusi ifjúság állt a forradalom élére. 1957-től tanítási szünnap volt, a diákság tudatában megfelelő helyet kaphatott. Szerintem március idusának jelentése a nemzeti egység. A ’48-as forradalmárok, félretéve minden elvi és politikai ellentétet, egy emberként álltak ki március 15-én a nemzet érdekeiért. Batthyány, Kossuth, Petőfi, Vasvári vagy Táncsics nem azon osztozkodott, hogy milyen ellentétek húzódnak meg közöttük, hanem közösen léptek fel egy célért. Elgondolni is furcsa, hogy mi is történik 1848. március 15- én, ha minden irányzat külön- külön szervezi meg a maga akcióját. — Országosan és a megyében is akad néhány olyan szervezet, amely elzárkózik a közös ünnepléstől. Mi erről az álláspontja7 , — Ügy vélem, hogy jelenlegi helyzetünkben nagyon fontos, hogy országunk, ezen belül megyénk lakói találjanak közös nevezőt. A nemzeti és haladó eszmékért közösen kell síkraszállni, akárcsak az előttünk álló nagy feladatokért. Akármilyen meggyőződésű is valaki, meg kell, hogy értse: mindnyájunk érdekében fontos, hogy egyezségre juthassunk. Tudom, hogy vannak szervezetek, amelyek nem vállalják a közös ünneplést, de remélem, hogy átértékelik állás- foglalásukat. Úgy érzékelem, hogy a lakosság túlnyomó többsége is amellett emeli fel szavát, hogy alakuljon ki a közmegegyezés. Nemzetünk előtt olyan nehézségek állnak, amelyek megoldása érdekében országunk és megyénk valamennyi állampolgárának össze kell fogni. Ez a nemzeti ünnep jó alkalom lenne arra, hogy e szándékot demonstráljuk. — Mint a megyei tanács elnöke, hogyan értékeli az állam- igazgatási szervek tevékenységét, ennek az időszaknak a tükrében? — A tanácsok igyekeznek közérdekű munkájukat minél magasabb szinten elvégezni. Ezekben a hetekben zajlanak a falugyűlések, amelyek azt mutatják, hogy eredményes ez a tevékenység. Döntően jó hangulatban valósulnak meg ezek az összejövetelek. A párbeszédek nyíltak, kritikusak és konstruktívak. Ezek alapján is úgy látom, hogy reális lehetőség nyílik az al-. kotó légkör kialakítására, az együttműködés, az összefogás erősítésére. — Egy-egy ünnep számvetés is. Mi az álláspontja a jelenlegi helyzetünkről, milyen lélekkel köszönthetjük március idusát? — Többször beszélünk mostanában a hibákról, a visszásságokról, mint az eredményekről. Le kell szögeznünk azt is, hogy itt a felszabadulás óta egy űj ország épült. Lehetne persze szebb is, jobb is, de hát azt is figyelembe kell venni, hogy évtizedekkel ezelőtt — mondjuk — Eger egy 30 ezer lakosú városka volt, s hogy hol tartott Gyöngyös és Hatvan. Azóta város lett Heves, s most március 1-jétől az ott élő szorgos nép munkájának eredményeként Pétervására és Füzesabony is megkapta ezt a rangot. Ha objektív szemmel vizsgáljuk a megtett utat, bizony erről sem feledkezhetünk meg. Nemzeti büszkeségünk alapjait ezek az eredmények jelenthetik. Most félre kéne tenni mindazt, ami elválaszt bennünket, s arra figyelni, ami összeköt. — Mit vár március 15-től? — Arra kérem az állampolgárokat, hogy közösen ünnepeljünk. Szeretném, hogy emlékezetessé váljon ez a nap. De az sem mindegy, hogy hogyan őrizzük meg emlékezetünkben: sikeressé, előremutatóvá kell tennünk. Különösen az iskolákban, a diákság körében fontos, hogy helyes történelmi szemlélettel közelítsék meg az 1848-as forradalmat. De remélem, hogy minden társadalmi réteget áthat a hagyományok tisztelete, a nemzeti összefogás szelleme. Ha így közelijük meg ezt a kérdést, nemcsak a legnagyobb, de a legeredményesebb, legszebb nemzeti ünnepünkké válik március 15-e. Gábor László Negyvenegyen 2,97 milliárdot — Százszoros különbség — A „kicsik” sem kicsik — Biztató fejlesztések Mérlegen: az ipari szövetkezetek Az Universal egri kis nyomdaüzeme is gyűjtötte a forintokat (Fotó: Gál Gábor) Február közepétől tartanak a már hagyományos mérlegzáró közgyűlések ipari szövetkezeteinkben, ilyenformán már a megyei tapasztalatokat is összegezni lehet. Az elmúlt év eredményeiről dr. Kaszás Máriát, a Ki- szöv új titkárát, s Freytag Lászlót, Marosi Istvánt, a szövetség osztályvezetőit kérdeztük: Mint — többi között — elmondották: a 41 tagszövetkezet együttesen 2,97 milliárd forintos árbevétellel és 234 milliós nyereséggel fejezte be a tavalyi esztendőt. A kisszövetkezetek élén- kebb igyekezete, s a beruházások visszafogottsága ellenére is meglepő sikerrel dolgozó építőipari ágazat jelentette a legfőbb húzóerőt. Noha a teljesítmények nagyobbak is lehettek volna — ha például egyebek mellett a fékekkel működő bérgazdálkodás, az anyaghiány, a gyakran túlságosan szorító határidők kevésbé éreztetik hatásaikat, nem utolsósorban pedig számos helyen jobban kihasználják meglévő kapacitásaikat, szervezettebb a termelés, többet tudnak a piacról — kétségkívül örvendetes, hogy nem akadt egyetlen veszteséges gazdálkodó szervezet sem a szövetség területén. Jóllehet, ehhez néhol bizony a vagyonhoz, a tartalékhoz is szükség volt hozzányúlni, vagyis általános gyarapodásról sajnos szó sincs. Ami sokak számára talán még mindig meglepő: a gazdálkodó szervezetek túlnyomó része napjainkban kisszövetkezet, negyedük sem dolgozik már a megszokottabb formában.. Nagyságrendjükre, s különbségeikre pedig mi sem jellemző jobban, mint az, hogy a legjelentősebb szövetkezet — a gyöngyösi építő — árbevétele mintegy százszorosa a legkisebbének. Ugyanekkor a kisszövetkezetek nem éppen aprók, hiszen -, hogy csak néhá- nyukra utaljunk — az Agromechanika közel 140, míg az ERISZ százötven millió forintosnál nagyobb árbevétellel zárt. A gazdálkodók között folytatódott a törekvés a szerkezetváltásra, illetve az igényekhez való jobb igazodásra. Ha nem is túlságosan, de nőtt megint a „tőkés” export, elérte a 135 millió forintos értéket, míg a rubelelszámolású piacon az értékesítés valamivel a korábbi alatt maradva is megközelítette a 130 milliósat. Legnagyobb exportőrnek a Mát- ravidéki Építő- és Szakipari Szö- vetkezet bizonyult, de igen tiszteletre méltó az ettől alig elmaradó egerbaktai Unifém külföldi bevétele is a „nyugati” piacon, kiváltképpen, hogy ez korábbi teljesítményének két és félszerese. A hatvani Domestica, a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet inkább a szocialista partnerek körében jeleskedtek. A szakmai-műszaki fejlődés során többi között számottevőbb az előrelépés a káli Tarnamenté- nél, ahol beruházással új termékek is születtek szép számmal, de sok a változás a látványosan erősödő gyöngyössolymosi Gépipari Kisszövetkezetnél is — termékei közül már a keresett korszerű elektrotechnikai részegységek sem hiányoznak — vagy éppenséggel a szolgáltatási színvonalát szembetűnően javító gyöngyösi Autószövnél. Az egerbaktai kisszövetkezetnél az alumíniumhulladék hasznosításával kapcsolatos törekvések mind figyelemre méltóbbak, az egri Fémelektronál a csomagológépgyártás kiteljesedését, az elektromos berendezések készítésének négyszeres növekedését is elősegítő fejlesztések biztatóak. További szervezet alakulásáról tárgyalnak vállalkozó iparosok... Zöldért kontra kistermelők? A sarad! hagymától... ...nemcsak a háziasszonyok „sírnak” Ebből van rengeteg — és mégis drága... (Fotó: Gál Gábor) Persze nemcsak a hagymáról van szó. Volt már itt tökmagügy például Kerecsenden. Volt almaügy, Bodony és Párád környékén és biztos van még néhány olyan ügy, amiről nem is tudunk. Kérdés, hogy mennyit bír el az emberek tűrőképessége, s mikor követelnek nyilvánosságot!? A sarudiak például eléggé fel- háborodottak. Közülük ketten, Király József és Kiss István, amellett, hogy a helybéli téesz vezetőségi tagjai „civilben” kistermelők is. Hagymára szerződtek a Heves Megyei ZöldérUel. Nemcsak ők, hanem a'faluban még száztízen. A könnycsalogató konyhakerti növény azonban úgy tűnik, a nyakukon marad... — Az itteni emberek többségének ez az egyetlen plusz jövedelmi forrás! Nem ingyen kapja, keményen megdolgozik érte. Tizenöt ember például egy hétig szedte egyetlen holdról a hagymát. Vártuk, hogy a zöldértesek kijönnek majd a minőséget ellenőrizni, ahogyan azt vállalták, szeptember 30-ig. Hát azt várhattuk... Mostanában voltak csak itt, és hol van már a hagyma attól a minőségtől, amilyen őszszel volt. A másik gond, hogy a Zöldért szerint ez a hagyma nem jó hagyma. Nem jó, mert lapos... — Lapos... Nagyon érdekes! Annak idején tőlük kaptuk a vetőmagot, akkor nem tudták, hogy milyen? Most meg ezzel az indoklással nem akarják átvenni öt forintért. De nem is tettek ajánlatot, pedig mi már kevesebbért is odaadtuk volna a végén. 1200 mázsára szerződött a falu népe, 700 mázsa még itt van. A többit, ahol tudtuk eladtuk, de- hát milyen dolog az, hogy mi magunk szaladgáljunk piac után. — Amúgy próbálkoztunk... Voltunk Pesten a nagybani piacon — a kutyának sem kellett a hagyma. Volt belőle elég! Pedig ha bemegyek a piacra, azt látom, hogy kilóját 12 forintért árulják. Hát ha olyan sok van, miért nem adják olcsóbban? — Szerintünk az idén már nem nagyon fog szerződni senki. Se sárgadinnyére, se hagymára, se uborkára. Saját kárán tanul az ember. Aki most elvesztett ezzel az üggyel húsz-har- mincezer forintot, az jövőre már nem kockáztat. — Úgy hallottam nemcsak a hagyma miatt fájt a fejük. Mi jut arról a szóról az eszükbe: tökmag? Szinte egyszerre válaszolnak. — Na, azzal is volt elég bajunk. A nádudvari KITE-vel szerződtünk 370 mázsa tökmagra. Minőségi problémák miatt végül is nem vették át, mert szer- maradványos volt. Valamikor DDT-vel permetezték itt a burgonyát, s a talajminta vizsgálat nem jelezte, hogy maradt még a földben vegyszer. De miután a tökmag svájci és svéd exportra ment volna, s a termést már nyugati készülékekkel elemezték, az kimutatta. Csak hát bosszantó, hogy rajtunk kívülálló okok miatt estünk el ennyi pénztől. * Mit szól mindehhez — mármint a hagymaügyhöz — a Zöldért Heves megyei igazgatója, Rónai József? Ö ugyan higgadtabban szemléli az eseményeket, bár mint mondja nekik is érdekük, hogy a sarudiakkal békésen rendezzék a vitát. így a napokban ismét kimennek majd ezért a faluba. — Azt a hagymát egyszerűen nem találtuk megfelelő minőségűnek... — De állítólag nem is akkor vizsgálták, mint ahogy a szerződésben megegyeztek.. — A rögzített időpontra, vagyis szeptember 30-ára még nem volt kész a termés. így októberben néztük csak meg a külkereskedelmi vállalat képviselőjével együtt. Páncélrepedt, ikrese- dett és csírás hagymákat találtunk, elég nagy százalékban. A Kermitől is kértünk igazolást november 30-án, s ez megerősített bennünket. — A sarudiak kifogásolták, hogy az ő jelenlétük nélkül történt ez a szemle... — Hát igen, be kell vallanom, hogy ez esetben rosszul jártak el a kollégáim. Viszont a tsz is végeztetett januárban egy Ker- mi-ellenőrzést, amely 65 százalékban hibátlannak, azaz jó minőségűnek találta a konyhanövényeket. Ez viszont nem elegendő ahhoz, hogy exportképes legyen. A válogatásnál ugyanis óhatatlan, hogy sérüljenek a kifogástalan példányok is. Egyébként is nem a legszerencsésebb fajtát választották: ez a lapos hagyma nem olyan kelendő a piacon, mint a gömbölyű. — De hát a vetőmagot önöktől kapták a kistermelők, vagy nem? — Erről nem tudok...de majd utánanézek... (A beszélgetés után egy nappal felhívott a Zöldért képviselője: a vetőmagot nem tőlük kapták a sarudiak — mondta...) — Ennyire rossz most a hagyma értékesítési piaca, hogy az emberek nyakán marad? — Sajnos igen. Még az NDK- exportra küldött ipari hagyma is étkezési, I. osztályú minőségű. Dömping van... Az előző években megérte ezzel a növénnyel foglalkozni, úgy, hogy az idén nagyon sokan ráálltak a termelésére. Körülbelül kétszer annyi van belőle, mint amennyi most a lakosság igénye. Egyébként is a zöldségfélékre inkább a kínálati piac jellemző, ezért merülhetnek fel értékesítési gondok. A gyümölcsnél ugyanez fordítva van. — Miből van még a hagymához hasonlóan túltermelés? — A burgonyából. — S én, a fogyasztó miért nem érzékelem ezt? A boltban, a piacon sem lett olcsóbb egyik sem... — Eddig még nem. A napokban azonban kénytelenek leszünk lejjebb vinni például a krumpli árát, mert különben rajtunk marad. — Kicsit elkalandoztunk... De a kérdés még mindig itt lebeg: mi lesz a sarudi hagymával? — Épp a napokban kaptam a tsz-elnöktől egy levelet, hogyha nem rendezzük az ügyet, bírósághoz fordulnak. Mi igyekszünk a szerződésben vállaltaknak eleget tenni. És mindenképpen a békés megoldásra törekszünk! Doros Judit Autóbuszülések Az Ikarus Karosszéria- és Járműgy ár móri alkatrészgyár leányvállalata idén kezdte meg a különböző típusú autóbuszülések szalagon történő gyártása!.Fent: Készül a távolsági iiüSZök luxusülése Lent: A varrodában (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd)
