Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. március 18., szombat Ellenőrző értékbecslés? KNEB- vizsgálat az állami lakások értékesítéséről A tanácsok egyelőre nem érdekeltek az állami lakások értékesítésében — állapítja meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság közelmúltban lezárt vizsgálata. A felmérés során a fővárosban, az öt megyei városban, valamint nyolc kisebb városban vizsgálták az állami lakások értékesítésének tapasztalatait. Ezek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy bővíteni kell az elidegenítést végző szervezetek körét, s az ingatlanközvetítésben — szakértők bevonásával — lehetővé kell tenni az ellenőrző értékbecslés lehetőségét is. Véget kell vetni a bürokratikus ügyintézésnek, s ezáltal jelentősen rövidíteni kell az elintézés határidejét. A KNEB szükségesnek ítéli a jövőben minden lakásgazdálkodást érintő jogszabály társadalmi vitára bocsátását. A tanácsi lakások megvásárlására csaknem 20 év óta van lehetőség, ám csak az utóbbi 2—3 évben élénkült meg a kereslet. Az 1969-es kormányrendelet hatályba lépésétől napjainkig az országban mindössze 10 ezer lakást vásároltak meg — ez a bérlakás- állomány egy százalékát teszi ki —, s ezek döntő többségét is az utóbbi évek során adták el. 1987-ben 4480 bérlemény cserélt gazdát. Az említett minisztertanácsi rendeletet az évek során többször módosították, s az új rendelkezések a bérlőknek, a vásárlóknak teremtettek előnyös feltételeket. Bár a vételi szándék fokozódott, érdemi változás nem tör-' tént. Ennek oka a tanácsok és az ingatlankezelő vállalatok érdekeltségében, leginkább ellen- érdekeltségében keresendő. A vizsgálat szerint ugyanis mindaddig, amíg a tanácsok a lakások fenntartásához az állami költség- vetésből pénzt kaphatnak, nem érdekeltek az értékesítésben. Az állami házingatlanok eladásának egyik alapvető célja a költségvetés tehermentesítése a fenntartási költségek alól. Ennek mind a mai napig nem sikerült érvényt szerezni,- egyrészt mert az ebből származó bevételek még mindig nem számottevőek, másrészt a vásárlók jelentős törlesztési kedvezményt kaptak. Az alacsony vételár, a hosz- szú törlesztési idő, az értékesítés adminisztratív feladatai, annak költségei miatt a tanácsok számára rövid távon előnytelen vállalkozás az értékesítés, még akkor is, ha így mentesülnek bizonyos üzemeltetési, fenntartási költsék alól. Az ingatlanok árának rohamos, inflációs jellegű emelkedése miatt a tanácsoknak kimondottan előnyösebb, ha minél később bocsátják áruba a lakásokat. A felmérés adatokat is felsorakoztat megállapításának alátámasztására. Eszerint 1982 és 1987 között Budapesten 11 721 lakást kívántak megvásárolni. A tanácsok végrehajtó bizottságai ez idő alatt 10 134 lakás eladását hagyták jóvá, de mindössze 6 865 esetben adtak megbízást annak előkészítésére. A vizsgált településeken a vételi szándék bejelentésétől a szerződés megkötéséig általában 8—14 hónap telt el, ám számos kirívó példa is akadt: Sopronban 36, Szegeden 22—23 hónap volt az átfutási idő. A leggyorsabban Győrött és Békéscsabán bonyolították le az eljárásokat, ott 6 hónapon belül is lehetett szerződést kötni. A tanácsok elsősorban a vegyes tulajdonú, valamint a magas fenntartási költségű lakásokat kívánták áruba bocsátani. Ugyanakkor — a bérlők kezdeményezésére — kizárólag a közepes vagy annál jobb műszaki állapotú, legalább komfortos lakásokat adták el. A több évtizeddel ezelőtt felújított lakások iránt viszont nincs kereslet. A jó állapotú ingatlanok értékesítésével azonban csökkennek a bérleti díjból származó tanácsi bevételek, s túlsúlyba kerülnek a karbantartásra szoruló épületek, amelyek felújítása továbbra is a kezelő szervek feladata. A lakásgazdálkodásban napjainkban óriási feszültség tapasztalható a tanácsoknál — állapítja meg a vizsgálat. Míg az új és megüresedő lakások kiutalásánál elsődleges szempont a rászorultság, addig az értékesítésnél e szempont nem érvényesíthető. A lakással nem rendelkezők, illetve magánerőből lakáshoz jutók véleménye szerint a tanácsi lakások megvásárlása ismét egy szűk réteget hoz előnyösebb helyzetbe. Vizsgázik az új Moszkvics A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézet gépjárműosztályán évente több ezer lakossági reklamáció mellett új típusú autókról is adnak szakvéleményt a hatóságoknak. Jelenleg a szovjet gyártmányú, új Moszkvics gépkocsit minősítik a hazai szabványnak megfelelően. (MTl-Fotó: Balaton József) Nem minden drága, ami tetszetős Jövedelemérdekeltségű Tüzép Füzesabonyban Tizenötféle modell Cipők — Füzesabonyból Folyamatos a munka a Füzesabony és Vidéke Javító Szolgáltató Ipari Szövetkezetben. Jelenleg tizenöt különböző fajta utcai cipőt készítenek. Szinte minden korcsoport számára kínálnak modelleket, gyermekeknek 31- es mérettől, valamint a női és férfilábbelik választéka is gazdag. Az üzem teljesítménye évi 70— 80 ezer pár. Tavaly 72 ezret gyártottak, idén eddig 60 ezerre van megrendelésük. Az 1988-as árbevételi tervük 40,5 millió forint volt, ennél valamivel többet sikerült elérniük. A nyereség összegét 3,7 millióban tűzték ki célul, ebből az év végére kevesebb jött be, mintegy 3,4 millió. A dolgozók létszámát tervszerűen csökkentették, így ma 120 helyett 71- en végzik el ugyanazt a munkát, amit néhány éve még jóval többen láttak el. Ennek, és a kisszövetkezeti szervezeti formának köszönhetően számottevő bérszínvonalnövekedést tudnak bemutatni. Mindezekkel együtt a teljesítmények is emelkedtek. A bővítésre pillanatnyilag nincs lehetőségük, inkább a belső erőtartalékok még hatékonyabb kihasználására törekednek. Olvasóink közül jó néhányan a címet olvasva a zsebükhöz kapnak. Aligha csodálhatjuk, ugyanis manapság a jövedelemérdekeltségű szó egyet jelent a csillagos ég határolta szabadárakkal, és a legalizált árdrágítással. így aztán külön öröm az újságíró számára, ha ennek ellenkezőjét is tapasztalja. így történt ez az Észak-magyarországi Tüzép füzesabonyi telepén, ahol nemcsak a szépen körülkerített, és a rendezettség látványával megnyugtatóan ható telep keltette fel az érdeklődésünket, hanem annak vezetője, Petőváry József mondanivalója is figyelmet érdemel. — 1985-től szűkebb hazánk három telephelyén vezette be az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat a jövedelemérdekeltségű működést. Mi voltunk a Heves megyei „próbababa” — halljuk a fiatal telepvezetőtől. — Gondoljuk, nem csupán a drágább áruk jelentik a jövedelmezőbb működést. — Korántsem. Sőt! Nemcsak a formán, hanem a belbecsen is változtattunk. Ehhez minden segítséget megadott az új főnökség. Mi spórolós háziasszonyok módjára adunk-veszünk, s kötünk üzletet a termelőkkel és szállítókkal. — Ebből adódóan lehet is gondjuk jócskán... — Mi tagadás, akad. Az önállóság alapot ad arra, hogy egyénileg szereztessük be a profilunkba tartozó árucikkeket, építési alapanyagokat, s tárgyaljunk a termelők nemegyszer hiány- gazdálkodáson alapuló lobbyjá- val. Az utóbbi kifejezés különösen érvényes a szállítókra, ugyanis nem kis mértékben ők a fő árdrágítók. Nos, ha mi nem a lakosság érdekeit tartanánk szem előtt, akkor lelkiismeretlenül és vita nélkül elfogadnánk a ,;maffia” szabályokat és árakat, így aztán nemegyszer szerződés- kötéskor majdnem a szó szoros értelmében késhegyre menő vita színhelye irodánk. — Az előzékeny, fölösleges futkosástól mentes kiszolgálási formájuk, kínálati gazdagságuk valószínűleg vonzzák az építkezni vágyókat. — Az idén az elmúlt két hónapban bizony pangott a piac. Kiürült a vásárlók pénztárcája, és az állandó inflációtól és az áremelkedéstől való rettegés tünetei jelentkeznek forgalmunkban is. Pedig amint már mondottam, hacsak tehettük, mi nem emeltünk árainkon, s nem takaróztunk a szabadpiac kínálta lehetőségekkel. Természetesen amikor nem tudtuk elkerülni, mi is beemeltünk. Ám mindezek ellenére tavaly még a szomszédos megyékből is felkerestek kuncsaftjaink bennünket, és a szorgos há- ziasszony-szemlélet növekvő árbevételt eredményezett. Persze, a legelőrelátóbb raktározás, árumozgatás is eredményez veszteségeket. Esetünkben a legtöbb problémát a rosszul csomagolt szovjet cement jelenti. Mindez elkerülhető volna alaposabb, szállításra alkalmasabb zacskók alkalmazásával. Petőváry József tüzéptelepe új utakon jár. Az ott dolgozók részvényesnek, tulajdonosnak tekintik magukat, ám hogy álmaik és a vevők elképzelései valóra váljanak, ahhoz az inflációs gazdaság- politika helyett egy prosperálóbb, bizalmat keltőbb kellene. # (soós) Különleges múzeum az NDK-ban Winnetou és rsiongéi Az Ezüst-tó kincse. Winnetou és Old Shatterhand. Old Fire- hand és Kari ben Nemszi. Van-e olyan fiatal — járjon akár tinédzserével elején vagy végén —, aki e címet és neveket nem ismeri, aki nem vágja rá azonnal szerzőjük, „életre hívójuk” nevét: Kari May? Nem valószínű. Magyarországon éppúgy, mint szülőhazájában, Európában épp úgy, mint a világ más tájain évtizedek óta az ifjúsági irodalom, a közkedvelt indiántörténetek egyik leghíresebb alkotója ez a német író. Alakját, életét, tevékenységét így érthető módon különös érdeklődés kísérte és kíséri napjainkban is. Talán ennek (no meg persze a romantikus történetekre, érdekfeszítő kalandokra és egzotikus környezetre mindig kiéhezett olvasói fantáziának) köszönhető, hogy Drezda mellett immár hosszú ideje, idén éppen hatvan éve egy külön May Károly Múzeum is fogadja a gyermekkorú, s persze a felnőtt látogatókat. Radebeul kisvárosban voltaképp nem is egy, hanem két gyűjtemény váija a kíváncsiakat. Az egyik egyemeletes, csinos épület logikus módon a Shatterhand- villa nevet viseli, elvégre a kemény öklű, hajszálpontosan célzó vadnyugati hős volt talán az író legkedveltebb alakja. Ebben a házban a szerző személyéhez szorosabban kötődő tárgyakat, emlékeket nézhetnek meg a látogatók, s szemügyre vehetik természetesen első kiadások és külföldi megjelentetések, idegen nyelvű fordítások egész sorát. Csupán becsléseket lehet idézni: a múzeum vezetői szerint May Károly művei mintegy harminc nyelven jelentek meg világszerte, s csak a német nyelven napvilágot látott művek példányszáma 80—90 millió körül járhat. A másik gyűjtemény viszont csakugyan az indiánromantika megszállottjait érdekli. Az épület kertjében ugyanis egy másik, Medvezsír-villa névre keresztelt gerendaház is áll, ahol az északamerikai indiánok néprajzi világának, tárgyi emlékeinek, történelmének megejtő érdekességeit lehet szemügyre venni. A Kolumbusz előtti időktől a mai rezervátumokig, sőt a polgárjogi küzdelmek témájáig ível a skála, hiszen a cél nem csupán a szórakoztatás, hanem az ismeretterjesztés is. Fényképezésre persze nem ez utóbbiak, hanem a ház bejáratánál felállított totemoszlopok, vagy a regényekben oly sokszor szereplő neves fegyverek, a Medveölő-puska vagy a Henry-puska szolgálnak, amelyeket (talán nem ünneprontás elárulni) utólag készített az írónak egy drezdai fegyverműves barátja. Ide kívánkozik az a sokszor hangoztatott vád is, hogy May pusztán fantáziájára támaszkodva, megbízható tudásanyag és helyi tapasztalat nélkül alkotta könyveit. Ez részben igaz, tudniillik a szerző csak később, immár a hírnév és anyagi siker birtokában juthatott el kalandjai helyszínére. Sőt, annál is tovább, hiszen a múlt század végén már viMay Károly — dicső vadászati pózban lág körüli útra indulhatott, s természetesen ezt a lehetőséget gyűjteménye kiegészítésére használta fel. Másrészt viszont a szerző alapos néprajzi, nyelvészeti és földrajzi előtanulmányokat foly- tatott, s írásai sok szempontból ilyen — rejtett, közvetett — ismeretszerzésre is alkalmasak voltak. Az már kevésbé közismert, legalábbis hazánkban, hogy Kari May témaköre nem korlátozódott kizárólag az indiánok hadiösvényeire, a cowboyok és prérivadászok, bölénycsordák köze A néprajzi kollekció az indián tolldíszek, viseletek, arcfestések sorát vonultatja fel (Fotó: NBI - MTI) gére. Más műveiben a Közel- és Közép-Kelet vidékére vezette hősét (ezekben szerepelt Kari ben Nemszi), többek között Turkesz- tánba. Érdemes lenne esetleg a magyar könyvkiadás számára is újból felfedezni ezeket az alkotásokat! Akárhogy legyen is, jó szívvel ajánlhatjuk az NDK-ba utazó ifjabb és idősebb korosztályoknak: ha érdekes élményre, különleges látnivalóra vágynak, iktassák be útiprogramjukba a Drezdához közeli Shatterhand- villát. Szegő Gábor A Hungarocoop vegyes vállalatai Exportpiacainak bővítésére a Hungarocoop Rt. az idén tovább szélesíti vállalkozásait, újabb vegyes vállalatokat hoz létre. A szövetkezetek által megtermelt cikkek külkereskedelmére szakosodott cég tavaly 9,9 milliárd forint értékű árut exportált, s ebből 5,7 milliárd forint értékű cikket értékesített a konvertibilis elszámolású piacokon. Importja 4,9 milliárd forintot ért el, ebből a konvertibilis piacokról 1,5 milliárd forint értékű áru érkezett. Mivel azonban egyre több szövetkezet használja ki az önálló exportjog lehetőségeit, és lép fel önállóan a külpiacokon, ezért a Hungarocoop csak úgy képes megtartani korábban már megszerzett pozíciót, ha saját maga is vállalkozik. Jelenleg három vegyes vállalata működik sikeresen Magyarországon: az ADIDAS Kft., amely sportcikkek termeltetésére és magyarországi értékesítésére szakosodott, a magyar—NSZK SK-12, amely ruházati cikkeket gyárt exportra, illetőleg a magyar—holland Mode 3H, amely férfiöltönyöket gyárt nyereségesen nyugat-európai megrendelésre. Emellett két — számítástechnikai cikkek kereskedelmével foglalkozó — vegyes vállalata működik Ausztriában és egy ügynöki cége az NSZK-ban, ugyancsak nyereségesen. Az idén ez utóbbi, az Ungarcommerz, a Hungarocooppal együttműködve két új vegyes vállalatot alapít. Az egyik vállalkozás — amelyben részt vesz a Mohácsi Ruhaipari Szövetkezet — sportruházati cikkek gyártását kezdi meg. A másik, amelynek a Bony Cipőipari Szövetkezet is alapítója, sport- és utcai cipőket készít majd.
