Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 15., szerda KULTÚRA 5 KÖZMŰVELŐDÉS A kultúra Feldebrőn is a pedagógusoké Színes kréta és középkori búza A történelem-szaktanterem tárlóinál a múlt emlékeivel ismerkednek a gyerekek (Fotó: Koncz János) Valamikor a falusi tanító maga volt az egyszemélyes általános művelődési központ. A szerepek azóta sem lettek mások, a kultúra terjesztése a kistelepüléseken a pedagógusok dolga maradt. Feldebrőn sem hozott nagy változást, hogy 1977 óta „ámk” jött létre. Talán csak kevesebb akadály áll útjukba, hogy azt tehessék, amit szoktak. A testület ésszerűbben oszthatja be energiáit, de egy névcsere nem sokszorozhatja meg azokat, miként a körülményeken sem javít. — Nehezebb ez a feladat, mint tanítani, bár órakedvezményt kapok, ahogy a könyvtárosunk is — mondja Kásáné Uzelmann Mária közművelődési igazgatóhelyettes. — Itt vannak mindjárt az anyagi gondok. A műsorok árai lassan a csillagos egekben járnak, jó ha évente négyet tudunk szervezni. Azt is persze az olcsóbbakból, amilyeneket ötezer forintért megvehetünk. Néhányszor éreztem már, hogy a meghívott művészek lenéznek minket, haknizni jönnek — persze ezért is borsos belépődíj dukál. Eddig, ha.nem volt elég pénzünk, a tanács kisegített, de az idei évtől erre sem számíthatunk. Praktikusabb hát, ha magunk megyünk el a programokhoz: színházba, operába. Ezt rendszeresen meg is tesszük. — Kikből verbuválódik a közönség? — A gyerekek lelkesek, szívesen jönnek, de a felnőtteket nehéz kimozdítani. Sokan eljárnak a környékre dolgozni, mire délután hazakeverednek, már fáradtak. A szórakozás helyett inkább a hasznos tanfolyamainkat választják, a szabás-varrást, a motorfűrész-kezelőit. Hogy akad-e sikerélmény? Itt inkább a sok munka — szalad ki száján, s csak azután kezdi mesélni a jóleső pillanatokat. Az iskola épülete bizony nem sokat változhatott az utóbbi húsz évben. Kőkockás folyosója egyben a tornaórák színhelye is, a termek mennyezete pedig olyan alacsony, hogy egy nagyra nőtt siheder könnyen beverheti a fejét. A testület azonban nem elégedetlen — veszem ki — Kincs József né, a nevelési igazgatóhelyettes válaszaiból. Valahogy fásultan hangzanak szavai, mikor a már két éve épülgető tornaterem kerül szóba. — Az egyik építővállalat dolgozott rajta egy sort, aztán továbbadta egy másik cégnek, — meséli. — Tavaly már el kellett volna készülnie, de mindig van valami baj, legutóbb a tetőszigetelés ázott be. A legközelebbi határidő május, de hát... Mindig noszogatjuk, szólunk a tanácsnak, mást nem tehetünk. Várunk. A testnevelés tanára csak egy pillanatra kukkant be a szobába. O úgy tűnik, még nem vesztette el a humorérzékét, ugyanis azt ecseteli, hogy elég hosszú a folyosó, a nebulók jól neki tudnak futni a szereknek: szekrénynek, gerendának. Közben el is képzelem, hogy a dübörgő, port verő rohanás milyen remek aláfestése lehet egy matemetikai dolgozatnak. Közben megérkezik Morvái András, az igazgató is. Hóna alatt nagy csomag, amit leplezetlen örömmel mutat. Sikerült vásárolnia a hiánycikknek számító színes krétából, sőt kis alakú boríték is akadt. Elmondja, hogy mind a nyolc tanulócsoportnak jut tanterem, bár az egyiket szertárból alakították ki, és a napközinek egyáltalán nincs külön helye. Tervezgették az emeletráépítést, de sajnos nem bírnák a falak. — Megmutatom a szaktermeket — invitál Kincsné, és kedvencébe, a történelem-előadóba vezet. A törött üvegű tárlóban meglepődve fedezem fel a több száz éves cserépedényt, s egy másikat, amelyben középkori papok megszenesedett búzáját őrzik. — A honismereti szakkörünkkel rendszeresen meglátogattuk a helyi ásatásokat, így kerülhettek ide ezek a tárgyak. Sokat gyűjtöttünk a hajdani népi élet tartozékaiból is, ebből származik ez a szőlőprés vagy ahogy itt nevezik, a fasutu. Nagyon sok érdekes anyagunk van, csakhogy tájház vagy legalább megfelelő helyiség htján azok padláson porosodnak. A feldebrői osztályokba két évtizede még harmincegynéhány gyerek járt, most nagyjából tizenöt. Sokan elköltöznek a településről, Eger szinte beszippantja innen az embereket. Bármennyire igaz is, hogy kisebb csoportban könnyebb tanítani, mégis igen szomorú, ha elképzeljük, hogy néhány évtized múlva ezekből a padokból talán teljesen kifogynak a diákok... (palágyi) Ahogy a szállodaigazgató látja Eger többre hivatott az idegenforgalomban Gyakran ‘ elhangzik, hogy Eger az idegenforgalmi látogatottság szempontjából előkelő helyet foglal el az országban. Büszkélkedünk a műemlékekkel, a borral, a földrajzi fekvéssel stb., és ügy gondoljuk, hogy a helyzet ennél már szebb nem is lehetne. Pedig a megyeszékhely és környéke sokkal több lehetőséget rejt magában a jelenleginél. A nyugati országokban, s hazánk egyes részein már jó ideje felismerték, hogy a propaganda, a reklám olyan befektetés, amely- ugyan nem látványosan és főként nem egyik pillanatról a másikra —, de busásan megtérül. Erről beszélgettünk többek között Bíró Józseffel, az Eger Hotel igazgatójával. — Konkrét példaként talán a Török Fürdőt említhetnénk — mondja a szakember. Évek óta gondolkozunk a Reuma Kórház vezetésével azon, hogyan lehetne értékesíteni ezt a szinte páratlan kincset. Az igazság viszont az, hogy reklám nélkül hiába várjuk az érdeklődést. Be kellene kerülnie az épületnek és sajátos adottságainak a nívósabb nyugati prospektusokba. Ehhez sok pénz kell, amivel htján vagyunk. A megoldás az lenne, ha az idegenforgalommal kapcsolatos hivatalok, szervezetek, vállalatok összefognának és egy gazdasági társulás keretében megfelelő, felkészült reklámszakemberek bevonásával dolgoznának ki egy átfogó propagandatervet, amely tartalmazná a városban és környékén eladható idegenforgalmi értékeket. Ehhez azonban valóban összehangolt együttműködésre lenne szükség. Ma ugyanis nem ez a jellemző. Érthetően mindenki a nyereségre törekszik a maga területén, így például egy effajta koordinációs munkában nem sokan érdekeltek. Márpedig meggyőződésem, hogy ez az a módszer, amivel az eddiginél sokkal jobban kiaknázhatnánk a helyi lehetőségeket. Jó példa erre az országban Sopron. — Emellett azonban egyéb hiányosságok is vannak a vendéglátás területén nagy múltú városunkban. — Megemlíteném azt a lehetetlen helyzetet, hogy a már említett Török Fürdő évekre visszamenőleg bezár a strand felújítási munkái miatt az előszezonban. Nyugati vendégeink előszeretettel jönnének ebben az időszakban, mert hiszen olcsóbbak vagyunk ilyenkor. Mi pedig kénytelenek vagyunk közölni velük, hogy a fürdő, ami miatt Egerbe látogatnának, nem üzemel. Mondanom sem kell,/milyen reklám ez. Volt rá eset, hogy majdnem bepereltek bennünket emiatt. Nem hiszem, hogy a szakemberek nem tudnának valami elfogadható műszaki megoldást találni erre a gondra. De ez csak egy dolog a sok közül. Nemrégiben járt nálunk például a Turizmus című lap főszerkesztője. Meglepetten tapasztalta, hogy vasárnap az éttermek, vendéglők java része zárva volt. Nem tudott megvacsorázni. Holtszezon ide, pangás oda, ez is egy olyan probléma, amelyet egy kis odafigyeléssel, együttműködéssel ki lehetne küszöbölni. A kivilágítat- lan Széchenyi utcáról már nem is beszélek. Arra hivatkoznak, hogy amíg az új burkolat nem készül el, addig tart ez az állapot. De mi van akkor, ha az a burkolat csak tíz év múlva lesz kész? Még valami: egy évig harcoltunk azért, hogy a szállodához vezető úton eligazító táblákat helyezhessünk el. Mindenféle tiltó jogszabályra hivatkoztak. Kérdezem én: Sopronban nem érvényesek ezek a jogszabályok? Ott ugyanis könnyedén eligazonak a turisták. — Az idegenforgalomban nem ismeretlen fogalom a holtszezon. Ez úgy tűnik, Egerre fokozottan érvényes. — Tapasztalataink szerint Eger amolyan átutazóváros. A vendégek eltöltenek egy-két éjszakát, és irány Budapest. Ez is azzal magyarázható, hogy nem ismerik a környék kínálta lehetőségeket, éppen a már említett szervezett propaganda hiánya miatt. Ebben a városban az idegenforgalomból jóval többet lehetne profitálni. Ehhez azonban félre kellene tenni például a város és a megye közötti indokolatlan és értelmetlen konkurenci- harcot és közösen keresni a célhoz vezető utat. Barta Katalin Készülődés az idényre? * (Archív foitl — Népújság) Hólabda... Valami mindig mozgásba hozza a hólabdát. Ha ezt a „golyóbist” képletesen vesszük, akkor máris kézzel fogható „ügy” válik belőle, amely a bürokrácia útvesztőiben kezdi meg vándorlását. S mint minden mozgás — az idő és az ellenállás — függvényében — hőt termel, azaz: olyan hőfokra hevíti a pro és kontra gondolkodó fejeket, amely az érvek csatájában már alig-alig mérhető ismereteink skálarendszerével... Esetünk hólabdája még 1987-ben „gyúródott” — az ügy és a cím a Szerkesztőségben, s most csak azért anonim, mert kapásból ezer hasonlót idézhetnék —, amikor is egy utcai gázcsővezeték építésénél az egyik érintett lakó jelentős hiányosságokat fedezett fel. Amikor az észrevételeit annak rendje-módja szerint a tanács illetékesei elé tárta, jegyzőkönyv jegyzőkönyvet követett, beszélgetés újabb tárgyalásokat, az egyezkedés ismételt huzavonákat. Hízott hát a hólabda, de még nem indult útjára, mert remény volt arra, hogy egyszer csak kisüt a nap és minden mint egy fagyos időszak hideglelős emléke a feledésbe merül. Csakhogy a napot felhők takarták el, s az olvadás helyett a „hidegháború” szelei kezdtek fújni. S egy hirtelen támadt szélroham — az ügyfél mentőöveként — útnak indította egy magasabb csúcsok felé. S azóta a hőlabda — mint fel-feldobott kő — visszahull a helyi tanács illetékes osztályához. Lássuk csak: 1. Azt írja a városi pártbizottság, hogy az ügyben — miután a vita az állampolgár és a szakigazgatási szerv között van — csakis a tanács vezetése járhat el.(Levél alján: „Kapják: ...városi tanács.. . panaszos...”) 2. A megyei pártbizottság egyetért a levélíró bejelentésével, s tájékoztatja, hogy illetékességből átirányítja az ügyet a helyi tanácshoz. Választ várva a fejleményekről... (Levél alján: „Kapják:.. .városi tanács.. .panaszos...) 3. Megyei tanács (vb) vizsgálatra utasítja a városi tanácsot, s választ kér...(Levél alján: „Kapják: ...városi tanács...panaszos...) 4. Megyei NEB pár sora tudomásul veszi a bejelentést, de nem tartja magát illetékesnek az ügyben, a vitát helyben kell eldönteni, orvosolni, továbbítja a feljegyzést a városi tanácsnak választ kérve a továbbiakról... (Levél alján: „Kapják:...városi tanács...panaszos...) Iktatószám: K-151-3/1987. okt. 26. 5. MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság köszönettel veszi a párttag panaszoslevelét, s az ügyben megfelelő intézkedést kér az illetékes városi tanácstól, igényelve a visszajelzést... (Levél alján: „Kapják/..városi tanács...panaszos...) A hólabda — az iratcsomók növekedésével arányosan — újfent csak meghízott, terjedelme tekintélyt parancsol, az illetékes így hát válaszokra kényszerül, ezek lényege: „...az ügy bírósági szakaszba került, a bírói döntésig...’’mindenki szíves türelmét kérik. (Kapják: 1-től 5-ig .........panaszos). S ekkor már nemcsak a hólabda, hanem a lég is fennakad, mert ma Magyarországon minden szent, sérthetetlen és sürgethetetlen, ha bírói döntésre vár! Még a méltányos, az esetleges emberséges eljárás lehetőségének is szunnyadni kell, miközben tudott dolog, hogy a bíróságok malmai... Igen, lassan őrölnek türelmet, hitet, megbízhatóságot, ideget, igazságosságot. Csak a fel-feldobott hólabdának adatik meg, hogy hivatalról hivatalra hízzék-gyarapodjék, s egyszerre csak lavinává gomolyodva maga alá temesse azt, aki — vélt, vagy valós, ki tudja ekkorra már? — igazságát keresve elgurította. És szemet hunyva hisszük, hogy az ügynek ezzel végre vége. De, ha kipillantunk a homok alól, rá kell döbbennünk, hogy valahol újabb hólabdák gyúródnak, mert a körforgás — örök...! Szilvás István Pihenőkert a Sárkány-köz helyén? Hatvani kezdemény a tanácstagi keret hasznosítására A napokban hasznos megbeszélés zajlott le a népfrontbizottság székházában. Képviseltette itt magát minden olyan szervezet, testület, mely csak szívén viseli Hatvan sorsát, a település arculatának alakítását. Voltaképpen ez is volt a cél! A jövendő, s amennyi a jövendővel összefüggő terhekből leginkább megvalósítható. És ha egyszerre nem akartak sokat markolni a város- fejlesztők, a környezetvédők, akkor az is önfegyelemre, a józan belátásra utal, ami helyenként manapság már hiánycikk. Mert miről is esett szó nyomatékkai? Nos, a Sárkány-közben, amely korábban szinte a város szégyenfoltja volt roggyant épületeivel, szeméthalmaival, időközben szinte minden ócska kalyibát szanáltak. A Széchenyi utca szemközti oldalán pedig új családi otthonok emelkedtek, s kinőtt a földből a város legkorszerűbb iskolája, amelyhez most épül majd egy korszerű torna- csarnok. Csakhogy...! A régi Sárkányköz néhány talpon maradt viskója, közvetlen környezetével együtt, máig szemet szúr a jóérzésnek, s vaíaminő megfontolásra, cselekvésre ösztönöz. Ezt használta ki a népfront kezdeményezte eszmecsere, amelynek végén olyan határozat született, miszerint — társadalmi összefogássá!! — legyen itt egy pihenőpark, netán téli szánkódombbal, amely az egész környezet jellegét emeli, jóértelműen megváltoztatja. Igaz, a város hosszú távú fejlesztési tervében ide szánják Hatvan új buszpályaudvarát. De hát ennek az ezredfordulóig nemigen van realitástartalma. Tehát jogos és indokolt a kezdemény, amire épp úgy fölemelték a kezüket e tanácskozáson a körzeti HNF-titkárok, mint a Városszépítő Egyesület, az MSZMP, vagy a Demokrata Fórum küldötte. Sőt! Egyik javaslat a másikat követte a gyorsabb előrelépés reményében. így a végén nem csak arról esett szó, hogy mostantól bárki, bármilyen jellegű társadalmi munkafelajánlást tehet a Szálkái utcai népfrontirodán, hanem például javasolták többen az érintett városrész tanácstagjainak, hogy a költségvetésben ez idén már biztosított — bár szerény! — felújítási keretüket szánják a pihenőpark létrehívására, amennyiben választóik ezzel egyetértenek. Úgy véljük: példaerejű lehet az ügy, amennyiben a végére járnak, amennyiben a terv megvalósul. Tanúsíthatja, hogy városuk, lakhelyük arculatáért felelősséget érző emberek még oly szűkös anyagi erővel számolva is szebbé tehetnek egy-egy városrészt, letörölhetnek egy-egy szégyenfoltot környezetük firmájáról. (moldvay)
