Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 13., hétfő POSTAFIÓK 23. ___________ Ü zen a szerkesztő K. Cs. „Kérem, szíveskedjenek a cikket helyesbíteni, mert zavaija a közvéleményt,... bizalmatlanságot szül.” Fejezi be sok kérdő- és felkiáltójellel tarkított levelét. Kifogásolja, hogy az 1989 márciusi számunkban leírtuk: a gyöngyösi pb javasolta a teho azonnali eltörlését, holott a Népújság is, a Gyöngyösi Hírek is közölte már korábban, hogy a „városi tanács a tehót már 1989 január első hetében eltörölte”. A lapot a pontos tájékoztatásra figyelmezteti, a pb-t meg arra, hogy késve ugyan, de rosszul fogalmazott. Az igaz, hogy a teho tanácsi ügy, s ha a pb-nek ezzel a nem egészen sikeres kezdeményezéssel egyáltalán kell foglalkoznia, az inkább azért van, mert egy sikertelen kísérlet utóélete megkívánja a szélesebb elemzést, netán a hangulatrontó hatás következményeit kell eltakarítani. Az újságnak megyénkben is kötelező a köz érdeklődésére számot tartó kérdéseket azonnal közvetíteni az olvasóhoz. A naprakész állapot nem mindig sikerül, de ebben az esetben az történt, hogy az újság a tanácsi nyilatkozatot idejében megjelentette. Később, az események forgása következtében azt a kijelentést is hozta, ami a pb-ülésen elhangzott. El- és félrehallások, átfedések és következetlenségek előfordulhatnak rohanó korunkban, főképp manapság, amikor a hazai társadalom szinte naponta, meglepetésszerűen dobja ki magából az új gondolatokat. írása azonban jelez valamit. Éspedig azt, hogy a nyilvánosságnak egyre nagyobb szerepe, felelőssége vari, jobban meg kell fogalmazni, szabatosan kell előadni a papírra kerülő információkat, mert a félreértések izgalmakat, netán felháborodásokat szülnek, fokozzák az amúgy is meglévő feszültségeket. B. E. írja: „A Dobó tér 2. sz. alatti műemlék házban több, mint 12 éve üresen áll egy kétszobásösszkomfortos lakás, átadva az enyészetnek. És még hány ilyen van a városban! Sokan szívesen rendbehozatnák, hogy lakáshoz jussanak.” Majd dohogását tovább folytatja: „A Törökfürdő december közepétől április 30-ig zárva tart, azon a címen, hogy a strandon a gyógyfürdőt felújítják. Ez a munka kb. két hetet vesz igénybe, akkor miért zárják le hónapokra a betegek elől a fürdőt?” Aztán még tovább: „Vállalatok és intézmények sok lakást lefoglalnak, holott egy épületben is tömörülhetnének...” Három mondat, három javaslat, három különféle irányba. Azért idéztük, hogy az olvasókat foglalkoztató gondokról számot adjunk. „Katának és sok fiatalnak’' Azt írják: „Szeretnénk megmaradni városunkban — élni, dolgozni és szórakozni, kulturáltan. De mindenütt 15—17 évesekkel telik meg a kevés szórakozóhely. Az éttermek üresek, de mi, a főiskolások, a katonaság után nem járhatunk sehová, mert drágák az éttermek, konganak is az ürességtől, a mi korosztályunknak nincs tánc, bál, rendezvények.” Vendéglátók, figyelem! Úgy tűnik, egy rétegről megfeledkeztek. Szakosodniok kellene és követni az igényeket! Lennének, akik hoznák a forgalmat! Márciusi pofon Ez a pofon nem ma csattant el, de sokszor eszembe jut ilyenkor márciusban. Harminchat éve is van már annak, hogy egy ötéves forma kisfiút kézen fogott a nagyapja és sétálni vitte. A kisfiú nagyon szerette nagyapja kezét fogni, azt a megerőltetett, kékeres férfikezet. Talán azért, mert ritkák voltak ezek az alkalmak: valamiféle ünnep kellett hozzá. Olyankor nem volt agyontörődött a gyári normáktól, meg gondterhelt a hazatérő nagyapa. Azon a bizonyos márciusi napon is megvolt a komoly oka, hogy ünneplőbe öltözötten induljon el unokájával a Cifrahóstyáról Eger belvárosa felé. Akkortájt sem volt tavaszias a tavasz, hideg szél fújt, még a hó is szállingózott, elkelt hát a télikábát. A kisfiú egyszer csak azt vette észre, hogy már a strandnál járnak, ahol hirtelen nagy soka- dalomba ütköztek. De ez a tömeg nem volt félelmetes. Itt is, ott is nemzetiszínű zászlók magasodtak az emberek feje fölé. A kisfiú a nagyapjával a zárt rendben felsorakozott diák fiúk mögé állt. Ekkor tudta csak meg, hogy az ünnep nem esik mindig vasárnapra, s az sem feltétlenül szükséges velejárója, hogy karácsony vagy húsvét legyen. A nagyapa fölmutatott egy szoborra, s azt mondta: ő Petőfi Sándor, miatta gyűltünk össze itt; ma március 15-e van. Míg beszélt, egy pici nemzétiszínű szalagdarabkát gombostűzött a kisfiú hajtókájára. Petőfi szobra — Orbán József egri szobrászművész alkotása — akkoriban még a strand főbejárata felé fekintett, s nem a mai helyén állt. Megkezdődött az ünnepség, felcsendült a Himnusz. A kisfiú már tudta, hogy ez a dal valami okból szent a felnőttek előtt, így hát moccanatlanul, vigyázzba kell állnia. A Himnusz utáni csendet hirtelen egy erőteljes kiáltás robbantotta szét: „Talpra magyar!” Az embersűrű aljából kivehetetlen volt, kitől is ered ez a határozott hang. A kisfiú csak akkor látta egy pillanatra a nagy hévvel szavaló középiskolás legényt, amikor nagyapja a levegőbe emelte. Visszaérkezve a földre a továbbiakban valami más, a közvetlen közelében játszódó jelenet kötötte le a figyelmét. Az addig fegyelmezetten, zárt sorokban álló fiúk között mozgolódás támadt, röhög- csélés hallatszott. A kisfiú azt is tisztán értette, amit az egyik kamasz társai szórakoztatására félhangosan skandált. A remekmívű versike Petőfiről tett említést, aki „gatyában táncol”. És ekkor állt be a drámai fordulat, gyorsabban annál, semhogy a körülállók közül bárki is elröhöghette volna magát. Csendben, de igen határozottan ott termett a vagány mókamester előtt egy tanárember, és mellőzve minden szóbeliséget, lezavart egy hatalmas pofont a nagy diák fiúnak. Ez hát az a bizonyos márciusi pofon, amit a kisfiú soha többé nem felejtett el; felnőttebb fejjel szimbolikus jelentését is megfejtette. Mert az a pofon nem a poroszos nevelés és fenyítés eszköze volt, düh és dac jutott kifejezésre benne, s üzenetet hordozott. Nemzeti ünnepünk megtartása évtizedeken át majdnem kizárólag a diákság feladata volt, megünneplése infantilizálva lett. Az idei március 15-én visszakapja méltó rangját ez a nap. A harminchat évvel ezelőtt elcsattant pofonról pedig anekdotákat fog mesélni a mai gyerekeknek a nagyapává váló egykori kisfiú — okulásul. Ilosvai Ferenc A kereskedelem dzsungelében Kontroll nélkül Az élelmiszerfronton elszabadult a pokol, állapította meg jelentésében a Fogyasztók Országos Tanácsa. Az információk a rádió Jó reggelt! című műsorában hangzottak el. Naponta százával változnak a szabadárak felfelé, ami tulajdonképpen természetes is, a nem létező szabadpiaci kontroll teljes hiányában. Polgártársaink nem kis hányada — olvasom a közleményben — csirkelábért és nyakért áll sorba, de hát a csirkének is csak egy nyaka van. Ennek az országnak minden kétséget kizáróan igen fejlett közvéleménye van, amely az elmúlt évtizedekben is létezett, de sokáig „persona non grata” gyanánt kezelték, sőt lekezelték. Ennek úgy látszik vége, a vezetés körében legtöbben tudomásul vették, hogy a közvélemény ellenében immár nem lehetséges politizálni. Visszatérve a csirkenyak kérdésére. Talán nem érdektelen megemlíteni a jóléti társadalomban élő svédek példáját. Náluk szintén létezik Fogyasztók Országos Tanácsa. A kormányzat nem véletlenül bízta a lakossági érdekeket szúrós szemmel kísérő svéd FOT-ra mindazokat a jogosítványokat, amelyek a tisztességtelen kereskedelmet rövid úton megszüntetik s hatósági jogkörükben a fogyasztók érdekében nem az irgalmas szamaritánus szerepében tetszelegnek. El tudom képzelni a reformok mostani légkörében — az egyre teijeszkedő és fojtogató kereskedelmi dzsungel visszaszorítása érdekében — a „demokráciák” ilyenféle megközelítését is. Hargitai István Hatvan Török lepénysütő Az egri egykori ferences-rendi plébánia inozaikburkolatá- nak cseréje közben a szakemberek a török hódoltság idejéből származó több száz éves, égetett agyagból készült lepénysütőre bukkantak. Az Egri Dobó István Vármúzeum restaurátorai állították helyre a ritkaságszámban lévő leletet, amit végül az altemplomban helyeztek el. (MTI-fotó: Szabó Sándor) A Bajza József Kulturális és Hagyományőrző Egyesület és Gyöngyös független politikai szervezetei ünnepi megemlékezést rendeznek március 15-én délelőtt 9 órakor a Mátra Művelődési Központ színháztermében. A rendezvény, amely a városi program része lesz, mindenki számára nyitott. Egységben ünnepiünk mindazokkal, akiknek célja és reménye a szabad, demokratikus és független Magyarország. Komenczi Bertalan a Bajza József Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke Az egri nyugdíjas pedagógusok klubjának tagjai is elhatározták, hogy szerény keretek között Gönczy Lajosné, Eger, Petőfi u. 2. szám alatti lakásában köszöntik majd, s emlékeznek meg kis műsorral a dicsőséges márciusi forradalom eseményeiről, Petőfi Sándorról. A klub tagjai mindenkit, időst és fiatalt szívesen látnak. Kisebb-nagyobb bosszúságok Mi lesz a töltőállomással? Válaszol az illetékes A kémények nem szennyezik Hatvan levegőjét Ötszáz aláírással érkezett panaszos levél szerkesztőségünk olvasószolgálatához, amelyből idézünk most: „Mélységesen felháborítónak tartjuk azt a rendezési elképzelést, amely nem teszi lehetővé, hogy az Áfor egri Kővágó téri kútjához a város irányából nagy ívben be lehessen kanyarodni. Ez az intézkedés csökkenti a töltőállomás forgalrnát, bizonytalanságot és zavarokat okoz a közlekedésben, de nem utolsósorban növelné a másik két benzinkút forgalmát. S mi következik ebből? Sorban állás, a kiszolgálás színvonalának csökkenése — az idelátogató turisták és a helyi autósok terhére. Szerintünk a város vezetői nem tájékozódtak kellően a csomópont problémáiról, hovatovább nem hallgatták meg az érdekelt feleket, így ennek hiányában nem is tudtak megfelelően intézkedni. Mert úgy gondoljuk, hogy mindezt a lakosság érdekében, s nem bosszantására kellett volna elrendezni. Vagy így akarják a megyeszékhely legjobb helyén lévő benzinkútját mesterségesen elsorvasztani? Itt naponta 800— 1000 gépjármű tankol, 15—20 ezer liter üzemanyagot. A havi készpénzforgalom tízmillió forint. Az autóforgalom kulturált kiszolgálásához sajnos a még meglévő három töltőállomás is kevés. A Rákóczi út túloldalán megkezdett építkezés talán segített volna a problémán, ha az ott élők nem vétózzák meg. Bízunk benne, hogy van még lehetőség arra, hogy a munkálatokat megszakítva a terveket felülbírálják, és azt az igényeknek megfelelően végrehajtják. Nem értjük, hogy miért nem lehet a töltőállomásra balról bekanyarodni, hiszen ugyanezt tesszük a Vörösmarty út több lámparendszerénél is. Mi autósok reménykedünk abban, hogy az illetékesek olyan döntést hoznak, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.” A Népújság február 21-i számában egy cikk jelent meg a hatvani levegő szennyeződésével kapcsolatban, amelyre a következőket válaszolom: 1986—87-ben a Mátra Volán hatvani üzemegysége 3,5 millió forint értékű beruházással a Bercsényi úti — eddig légszennyezőként nyilvántartott — telephelyet földgázfűtéssel cserélte fel. Kéményeink már nem szennyezik Hatvan levegőjét, mindannyiunk örömére. ■ Hipszki János üzemigazgató Hatvan S.O.S egy fiatal lányért Az egri városgondozási üzem Marie Curie szocialista brigádjának vezetője Csontos Gézáné a Népújság Postafiók 23. című oldalán szeretne felhívással fordulni Heves megye brigádjaihoz.. Március 8-án reggel a Magyar Rádióban elhangzott egy segélykérés, miszerint a 18 éves súlyosan beteg Csenterics Anna agyműtétjéhez 50 ezer svájci frankra (mintegy kétmillió forint) van szükség, hogy a zürichi klinikán megoperálhassák. A szülők már mindenüket pénzzé tették s kérik azokat, akik tudnak, csekély ösz- szeggel járuljanak hozzá a műtéthez. A külföldi kórházi ügyeket Czipszer Károly Pécsvárad, Rózsa Ferenc u. 42. szám 7720 intézi, ezért az ő címére kell eljuttatni a felajánlott összegeket. Küldöttgyűlés Hevesen Évzáró küldöttgyűlést tartott a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet. A tavalyi munkát eredményesnek ítélő tanácskozáson részt vett Szőke Emil, a hevesi pártbizottság első titkára is. Az elmúlt heti számvetésen elhangzott: a felújítási, hálózatfejlesztési programnak megfelelően három új egységet sikerült nyitni, a közismerten nehezebb körülmények közepette sem állt meg a betétnövekedés, a pénzintézetben elhelyezett összeg csaknem ötödével lett nagyobb a korábbi évhez képest. Szigorúbb hitelbírálatokkal ugyan, de folyamatos volt az építési, mezőgazdasági kölcsönök juttatása is, ami jelentősen segített a lakossági elképzelések megvalósításában. FIGYELEM! & NYERSANYAG HASZNOSÍTÓ VALLALAT. FIGYELEM! Bélapátfalván és Felnémeten ingatlant bérelne „MÉH” átvevőhely létesítéséhez. Olyan magánszemélyek jelentkezését várjuk akik: — gépkocsival könnyen megközelíthető helyen, — raktárnak megfelelő zárható épülettel és körülkerített szabad területtel rendelkeznek. Ha a bérbeadó az átvevőhely vezetését is vállalja, úgy előnyben részesítjük. Érdeklődni és jelentkezni: a MÉH-központnál lehet. 3502 MISKOLC - Sajópart Marketing Osztály Telefon: 46/18-454/48 mellék.
