Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 2., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Jöhetnek tapasztalatcserére M4t* a jövőt nézi Még nincs, de ha várható, akkor készülni is lehet rá. A tanácsi munkáról van szó. Nem a mostaniról, hanem a majd elkövetkezendőről. Ami egészen biztos, hogy sok mindenben különbözik majd a maitól. Ezt a véleményüket még tavaly fogalmazták meg a gyöngyösi testület vezetői, azt követően, hogy a pártértekezlet elvi állásfoglalását megismerték. Azt sem titkolják, hogy semmiféle külső kényszer nem serkentette őket az elhatározásukra. Önma- guktól akartak felkészülni a várhatójövő igényeinek ésfeladata- inak teljesítésére. Mindenekelőtt létrehoztak egy bizottságot a tanácstagokból, amelyeknek az élére Vidra Lászlót választották. A bizottságnak feltáró munkát kellett végeznie. Meg kellett állapítania, mik azok a feszültségek, ellentmondások, amelyek nehezítik a tanácsi tevékenységet, a megújulás, a kibontakozás érdekében mit kell tenni. Igen ám, de mire építsenek? Lesz új alkotmányunk. Lesz új tanácstörvényünk. Lesz új választási törvényünk. Rátérünk a tanácsi munkában a kétszintű irányításra. De ezek „majd” lesznek, és már most készüljenek arra, ami még nincs is meg a valóságban? — Ezért fordultunk olyan szakemberekhez, akik részt vesznek az új törvények előkészítésében, és áttekintésük van a várható döntésekre — oszlatta el a kétségeimet dr. Tir Dezső, Gyöngyös Város Tanácsának elnöke. A Magyar Tudományos Akadémiának van egy munkacsoportja, amely az említett témákban dolgozik. Az ő szakismereteiket veszik igénybe. Az első tanácskozásuk időpontja február 16. — Mi ez az elhatározás? Presztízskérdés vagy luxus igény? — Luxusnak egyáltalán nem mondanám. Kétségtelen, hogy a hozzánk hasonló városok sorában mi tesszük meg az első lépést, és azt sem tartjuk kizártnak, hogy a többiek hozzánk jönnek tapasztalatcserére. Mi szívesen vállalkozunk erre. A tanácsi ön- kormányzat kiteljesítésére akarunk felkészülni. — Miért? Eddig nem volt ön- kormányzat? — De volt, csak korlátozott mértékben, az érvényes rendelkezéseknek megfelelően. Most sorolni lehetne, mi mindenben nem tudtak rendelkezni, mihez nem volt joguk. Nemcsak nekik, hanem általában a tanácsoknak. Várhatóan a jövőben ott döntenek, ott hozzák a határozatokat, ahol a kérdések felmerülnek. Elképzelhető az is, hogy egytestületű tanács lesz. Az sem biztos, hogy a tanácsi tisztségviselők mai feladatköre megmarad. Várható, hogy bizonyos feladatköröket a szakbizottságoknak adnak át. Miért ne vehetnének át ugyanakkor bizonyos igazgatási feladatokat a rendőrségtől? Például ilyen lehet az útlevél, a személyi igazolvány, az autók rendszámtáblájának a kiadása és így tovább. Nagyon is lehetséges, hogy a jövőben a tanács gazdálkodhat, vállalkozhat, kockáztathat. Forgathatja a pénzét, ha van, azért, hogy újabb jövedelemre tegyen szert. Ki tudja például azt a tényt, hogy Gyöngyösön negyven intézmény tartozik a tanácshoz? Ezeknek működtetése nem csekély feladat. Kidolgozták már hozzá a személyi érdekeltség módozatait? Ez is belép a feladatok sorába. A sor ennél sokkal hosszabb volna, ha teljességre törekednénk. De annak érzékeltetésére, hogy mi a gyöngyösi tanács mostani elhatározásának az alapja, ennyi is elegendő. — Mit várnak az Akadémia közigazgatási fejlesztési szolgálatától? — Azt, hogy dolgozzák ki a megújulás módszereit. Adjanak alternatívákat, minden esetben jelezzék az előnyöket és a hátrányokat. Szervezzék meg a számítógépes rendszer alkalmazásának a lehetőségét. Végezzenek el megállapításaik alátámasztására gazdaságossági számításokat. Vegyék figyelembe a bevezetésnél a folyamatos fokozatosságot, és az emberi tényezőkre is maximálisan számítsanak. — Mikorra várják a program elkészítését? — Ennek az évnek a végére úgy, hogy a következő évben a bevezetését meg lehessen kezdeni. — Hogyan hagyják jóvá a programot? — Előbb a végrehajtó bizottság, majd a tanács testületé foglal állást az ügyben, és csak a jóváhagyás után lehet átültetni a gyakorlatba a programot. — Milyen költségeket tételeznek fel az akadémiai fejlesztési szolgálat honorálására ? — Tudjuk, hogy az ilyen munkát meg kell fizetni. Azt is, hogy a meglévő pénzforrásokra kell építenünk. De hadd tegyem hozzá az elmondottakhoz, hogy a megyei tanács és a szaktárca egyetértő magatartását is élvezzük ebben az ügyünkben — fejezte be a válaszát dr. Tir Dezső, Gyöngyös Város Tanácsának elnöke. Valami új kezdeményezés megint elindult Gyöngyösön. Talán az sem mellékes, hogy éppen most, éppen a mostani, any- nyi gonddal terhes időkben, amikor még á bizonytalanság érzése is ott lebeg a levegőben. Éppen ilyenkor kell készülni a jobb holnapokra. G. Molnár Ferenc Megkérdeztük: Miért nincs egri liszt a megyeszékhelyen f Az elmúlt időben sok háziasz- szony kereste hiába az egri malomjó minőségű termékeit. Liszt volt ugyan, de ezek ingadozó minősége nem pótolhatta a megszokott régit. Az szintén különös, hogy a boltokban többek között olyan távoli vidékek árui is megtalálhatók, mint a mohácsiak gabonaőrleménye. Mi a jelenség magyarázata és indoklása? — kérdeztük a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgató- helyettesét, Sasvári Tivadart. — A megyében az egri, gyöngyösi, hevesi és selypi malom szolgálja ki az igényeket. Most végzik a selypi üzem rekonstrukcióját, ennek kiesése gondot jelent, hiszen termelése közel 40 százalékát adta az összmennyi- ségnek. Úgy igyekszünk könnyíteni a helyzeten, hogy most márciusban Selypen üzembe helyezzük a gépi csomagolót. Igaz, a malom nem saját őrleményét fogadja, hiszen várhatóan csak jövőre kezd termelni, hanem Gyöngyösről szállítjuk oda a lisztet. Nincs annyi áru, amennyi a megyei szükségletet fedezni tudná, és a csomagolás is problémát jelent. Az egri malomban egyébként kézi rendszer működik. Jelenleg 600 mázsa készletük van. Reméljük, ez várhatóan az üzletek polcaira kerül. Ahhoz, hogy valóban eljusson a boltokba, a kereskedők munkája is szükséges. Ezért érdeklődtünk a Mátra Élelmiszer- és Vegyiárú-kereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjétől, Csuhái A Iberttől. — A megye üzemei nem képesek kielégíteni az igényeket, tehát más vidékről is kell lisztet beszerezni. Ilyen például a Dunántúlon Mohács, Szekszárd, Dombóvár, vagy a Hajdúságban Debrecen, Karcag, Hajdúnánás. A konkrét kérdés, hogy miért nincs elég egri áru a megyeszékhelyen, azért mert az itteni malomnak a kenyérgyárat is el kell látnia. De a nagyobb üzletekbe viszont gyakran jut a helybéli lisztből. Sokszor egyenesen az üzemből szállítunk a boltokba, hogy minél hamarabb a vásárlókhoz jusson, A fuvarozási költségeket, ami nagyobb távolságnál jelentős, természetesen a vállalat állja. Mindezek ismeretében elmondhatom, hogy az ellátás biztos alapon nyugszik, hiszen jelenleg kétezer mázsa liszt van raktáron, és folyamatosan érkeznek a megrendelt tételek is. Fémelektro—tények és tervek Az egri Fém- és Elektromechanikai Kisszövetkezet az 1988-as esztendőt jó eredménynyel zárta. Ez elsősorban az ottani gárdának köszönhető, mert tavaly a megszokottnál jóval több problémával, nehézséggel kellett szembenézni. Amint azt Gyenes Sándor elnök elmondta, a folyamatos termelést rendkívüli módon gátolta az állandósuló anyaghiány, illetve ezen szükséges „kellékek” késedelmes szállítása. Az ebből fakadó gondokat csak sok túlórával, hét végi munkával lehetett kompenzálni. Az árbevételi tervet — amely 85 millió forinttal számolt — mintegy 32 millióval túlteljesítették, sót a nyereség is nagyobb lesz, mint azt előzetesen elképzelték. Ennek következtében a bérszínvonal is magasabb lehetett a vártnál. Az elmúlt év folyamán két új csomagológép prototípusa is megszületett, s ezek sorozatgyártására az idén kerül majd sor. Ami az idei esztendőt illeti... A rendelkezésre álló kapacitások zöme lekötött, így a cégnél úgy vélik, hogy a mostanihoz hasonló eredmények elérését joggal lehet remélni. Az elgondolások között szerepel az alkatrészgyártáshoz szükséges szerszámgépek beszerzése is. Világbanki hitellel... Korszakváltás a Vilatinál Liktor Oszkár beniéró'niérnük az Unimeric CNC szerszámgépvezérlés áramköreit teszteli (Fotó: Gál Gábor) Szinte már közhelyszerűnek tűnik a megállapítás, miszerint az 1988-as esztendő hazánk egyetlen gazdálkodó egysége számára sem bizonyult „sétagaloppnak”. Úgy vélem, ezzel a kijelentéssel a Vilati Egri Gyárában sem vitatkoznak. Hogy hogyan is élte meg az ottani kollektíva a tavalyi évet, s hogy mi mindennel próbálkoznak 1989 folyamán, illetőleg az ezt követő időszakokban? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Debreczeni Tibor igazgatóval. — Nos — mondja —, ha a tavalyi esztendőre kell visszapillantanunk, akkor a következő jellemző dolgokat érdemes megemlíteni. Már akkor fel kellett készülnünk azokra a hatásokra, amelyek az előző periódushoz viszonyított szigorúbb nyéresé- gelvonásból, valamint a 2,5 százalékban meghatározott bértö- mégnövelésből adódtak. A szabályozók változásai mellett gyarapította gondjainkat az a tény is, hogy az év kezdetén — január és február hónapokban — még nem volt meg az a rendelésállomány, amely az itt dolgozóknak egész 1988folyamán biztosította volna a munkát. S ezekhez a nehézségekhez egyéb — bár kisebb jelentőségű — problémák is kapcsolódtak. — S sikerült-e mindezeket valamiképpen kiküszöbölni, semlegesíteni? — Most, a mérlegkészítések idején, leszögezhetjük, hogy erre irányuló erőfeszítéseink nem maradtak eredménytelenek. A legtöbb energiát a piacok, vagyis a megrendelők felkutatása követelte meg. Az esztendő közepére aztán elértük, hogy többé nem fenyegetett bennünket az, hogy nem lesz mit csinálnunk. Ilyenformán tavaly csaknem egyenletes terhelést biztosíthattunk üzemeinknek. Ez persze a műszaki előkészítéstől, a termelésirányítástól fokozott tevékenységet kívánt. — Mit mutatnak a számadatok? — Árbevételünk — 1987-hez viszonyítva — 4 százalékkal lett magasabb. Ez azért is számottevő, mert termékeink ára csökkent. A tőkés export 22-ről 44, míg a szocialista országokba történő közvetlen kivitel 188-ról 465 millió forintra emelkedett. Szigorú gazdálkodás révén elértük, hogy költségeink 6 százalékkal „estek”. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy gyárunk nyeresége 39,1 millió forinttal lett több, mint az azt megelőző évben, s elérte a 223 milliót. Hogy dolgozóink keresetét gyarapíthassuk, felülvizsgáltuk és „lefaragtunk” a termelést kiszolgálók létszámából. Mindez — természetesen — nem érintette azokat, akik közvetlenül a termeléssel, továbbá a műszaki előkészítéssel foglalatoskodnak. Ez tehát tudatos törekvés volt, ám sajnos, nem tudtuk elkerülni az elvándorlást sem. A kettő együttes hatására létszámunk 94,1 százalékra apadt. Az így megmaradó bértömeg, illetőleg a már említett 2,5 százalék felhasználásával a gyári átlagkereset 11,6 százalékkal nőtt. A fentieket összegezve tehát azt állíthatjuk, hogy igen nehéz szakasz áll mögöttünk, de erőink mozgósítása nem volt hiábavaló. — A gárda már nekifogott az 1989-es feladatok teljesítésének... Milyen körülmények közepette? — Vitathatatlan, hogy a szocialista exportot illetően jobb a helyzet, mint a múlt évben ilyenkor, hiszen már „élő” szerződések vannak a birtokunkban. Ami a tőkés országokba való kivitelt illeti... A mennyiséggel összefüggő kereteink e téren még nincsenek kitöltve, így itt még számos tennivaló vár ránk. Meg kell jegyeznem, hogy a vállalat elhatározta, hogy az eddiginél rugalmasabb kereskedelmi tevékenység érdekében utóbbi relációra önálló külkereskedelmi jogot kér. Ezt a döntést a vállalati tanács elfogadta, s megvalósítása jelenleg zajlik. Sajnos, a belföldi piacon egyelőre nem számíthatunk élénkülésre. — Mit várhatnak a dolgozók a borítékok vastagságával kapcsolatosan? — Mintegy 6 százalékos bértömegnövelést tervezünk. Ez csak abban az esetben lehet nagyobb, ha a létszámunk ismételten kevesebb lesz. — Ügy tudom, a cég meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét... — Nos, 1989 leglényegesebb feladata — a folyamatos termelési tennivalók ellátása mellett — a megkezdett termék- és technológiai rekonstrukció végrehajtásával összefüggő műszaki előkészítés, beruházás programjának megoldása. Mindez egyfajta korszakváltást jelent mind a vállalatnál, mind a gyárunknál. Új, korszerű elektronikai termékcsaládot és a hozzá szükséges világszínvonalú technológiát honosítunk meg, mégpedig világbanki, illetőleg belső bankhitelek segítségével, továbbá saját források igénybevételével. Pillanatnyilag a terméklicenc, valamint a gyártáshoz szükséges gépek, berendezések kiválasztása folyik. — Mekkora vállalkozás ez? — Nagyságrendjét szemléletesen mutatja, hogy a vállalati ösz- szes ráfordítás meghaladja az egymilliárd forintot. Ebből a gyárunk 400 millióval részesedik. Az összeg nagy hányada korszerű „masinák” és ellenőrző berendezések beszerzését hivatott megoldani. Elképzeléseink szerint a program befejezésére 1990 végén kerülhet sor. S hogy mire számíthatunk azt követően? Mindezzel olyan lehetőségek teremtődnek meg, amelyek a rendkívül gyorsan változó elektronikai iparban is hosszabb időre biztosíthatják versenyképességünket... (sárhegyi) A szemetes Gyerekkorom kedvenc figurája volt a Bors című filmsorozat Spiller nevű szemetese. Spil- lerkémnek hívtuk ezt követően azt is, akivel bizalmaskodtunk, s azt is, akit vérig akartunk sérteni. Ez a kifejezés szinte mindenre jó volt. Aztán a Harsányi Gábor által életre hívott alak egyértelműen pozitívvá vált. Spillerek játszottak innentől a téren a focicsapatban, s spillernek számított az a bizonyítvány is, amiben nem nagyon volt elégtelen. Csak a spiller csajok után fütyörésztünk, s természetesen spiller banda zenéjére roptuk a diszkóban. Megvallom már-már elfelejtettem ezt az úgynevezett spiller korszakot. Ezt legkevésbé anyám bánta, mert már egyenesen frászt kapott, amikor meghallotta tőlem a konyhában, hogy mennyire spiller volt ez a leves. Szóval, nagy nehezen leszoktam róla, mire a minap egy tíz év körüli fiúcska vágányán utána nem kiabált a Csebokszári-lakótelepen egy bácsinak: — Na mi újság Spillerkém, megint sok a szemét? — Sok bizony! — rázta meg az öreg a hegyes végű botját, s a gyerek után kiabált még néhány cifrát. Megmosolyogtam a dolgot, annál is inkább, mert az öregen is látszott, hogy csak áldühöngés az, amit a fiúcska megjegyzése kiváltott belőle. Botja végére szurkálta tovább a szemetet, s egy nagyméretű reklámszatyorba gyűjtögette az eldobott papírzacskókat, cigarettásdobozokat. Mi tagadás, volt, s van dolga elég, merthogy még mindig felelőtlenül rondítjuk környezetünket az eldobott cigarettavégekkel, a csokispapírokkal, kiolvasott újságokkal, az ablakokból kidobált konyhai hulladékokkal, s lehetne sorolni, mi mindennel. Már-már azon kezdtem el töprengeni a huszadik század végén megjelenő Spiller láttán, hogy vajon kinek a megbízásából dolgozhat a kisöreg, gondoltam arra is, hogy talán írni kellene róla. No meg arról is, hogy egy igazi nagytakarítás is ráférne már a megyeszékhelyre, mert ha nem lenne ennyire szemetes, akkor akár egy gyöngyszem, egy ékszerdoboz is lehetne! Mondtam is magamban — talán ő az egyetlen gazda? Amikor idáig jutottam elmélkedésemben, olyan dolog történt, hogy a saját szememnek sem akartam elhinni.Elkezdtem hát figyelni a mi Spiller barátunkat, s ugyanezzel a feladattal bíztam meg gyesen lévő szomszédasszonyunkat is. Miután majd mindennap ismétlődött a dolog, látászavaraim felől megnyugodtam. A szemetes ugyanis összeszedi a szemetet a reklámszatyorba. Aztán amikor odaér a patak hídjára, fogja és beleönti azt a mederbe. Nesze neked köztisztaság! ígérem mindenkinek, hogy ezek után ki nem ejtem a számon ezt a szót: Spiller... Kis Szabó Ervin
