Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 51. szám ÁRA: 1989. március 1., szerda 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZŐLŐOLTVÁNYOK - PINCÉBEN Abasári helyzetkép — borháborű után. (3. oldal) HALLASSÁK SZAVUKAT A TAGADÓK IS „A múltban több szélhámos visszaélt Petőfi nevével, nem gondolják, hogy Önök egy újabb szélhámosság áldozatai?” (4. oldal) MEGTALÁLTÁK A DECEMBERBEN ELTŰNT IDŐS NÉNIT A bélapátfalvi cementgyár közelében már csak a holttestére bukkantak rá. (8. oldal) PISZTOLLYAL CSALOGATTÁK ELŐ A SZÁZEZER FORINTOT A mester Hatvanban hiába kérte a munkadijat... (8. oldal) Ülést tartott a Politikai Bizottság Március 7-re összehívták a Központi Bizottságot Előterjesztik az MSZMP programtervezetét Valódi tulajdonosok gazdaságai legyenek — Sokszektorú élei- j miszer-termelést — A munka középpontjában a piachoz való alkalmazkodás „A józan paraszti ész még eddig átsegített a bajokon” Zárszámadó közgyűlés a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára agrárpolitikánk megújulásáról szólt Február 28-án, kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­ga. A testület március 7-ére ösz- szehívta a Központi Bizottság ülését. A Politikai Bizottság megvi­tatta az MSZMP cselekvési programjának tervezetét. Meg­állapította, hogy hazánk törté­nelmi fordulóponthoz érkezett. A felemelkedés és a válságból való kitörés érdekében társadal­munkban megegyezésen alapuló új nemzeti összefogásra van szükség. Az MSZMP az emberi lét kiteljesedését, az esélyek egyenlőségét, a nemzet gazdago­dását kívánja elérni. A Politikai Bizottság a terve­zetben javasolja, hogy az MSZMP a szabadság, az igazsá­gosság, a szolidaritás értékeit képviselő programpártként ké­szüljön a soron következő vá­lasztásokra. A párt, jellegének megfelelően, jövőjét a reform­kommunista és az erősödő szoci­áldemokrata szellemiség ötvözé­se határozza meg. Célja a demok­ratikus szocializmus megvalósí­tása. A testület ügy_ döntött, hogy a programtervezetet a Köz­ponti Bizottság soron következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság megtár­gyalta a Magyar Néphadsereg helyzetéről és hosszú távú fej­lesztésének feladatairól szóló je­lentést. A főbb elvi-politikai kér­désekben állást foglalt és javasol­ja a Központi Bizottságnak, hogy 1989 második felében tűz­ze napirendjére a párt honvédel­mi politikáját. A testület előtt szerepelt a Ha­tárőrség helyzetéről és a határő­rizet hosszú távú feladatairól ké­szített előterjesztés is. Megálla­pította, hogy a Határőrség sze­mélyi állománya felelősségteljes, eredményes munkát végez. A Politikai Bizottság hazánk ál­lamhatárának megbízható őrize­Változatlanul élni akarnak „törvény adta jogukkal” azok a független szervezetek és csopor­tok, amelyek március 15-én a Szabadság térre kívánnak vonul­ni, hogy „jelképesen lefoglalják” a Magyar Televíziót — tűnik ki abból az újabb nyilatkozatból, amelyet 21 független szervezet képviselői juttattak el a Magyar Távirati Irodához. Mint írják: semmiféle erőszakra nem szólí­tanak fel, a Magyar Televízió épületébe nem kívánnak beha­tolni, az intézmény munkáját nem akarják zavarni. Elvárják viszont, hogy a televízióban ezen a napon hangozzék el a független demokratikus szervezetek „Mit tét, a határforgalom gyors, kul­túrált és biztonságos ellenőrzését a jövőben is kiemelt fontosságú­nak tartja. Kezdeményezi, hogy a kormány tekintse át a Határőr­ség munkájának korszerűsítésé­vel, a változó politikai, társadal­mi feltételekhez igazodó határő­rizet kialakításával összefüggő feladatokat. A Politikai Bizottság meghall­gatta és jóváhagyta Grósz Károly tájékoztatását a február 15-ei prágai munkalátogatásáról. Megállapította, hogy az MSZMP főtitkárának Milos Ja- kessel, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkárával folytatott megbeszélése hozzájárult a párt­jaink közötti bizalom erősítésé­hez, egymás helyzetének ponto­sabb megismeréséhez. Eredmé­nyesen segítette elő a politikai és a gazdasági együttműködés új le­hetőségeinek feltárását. A testület ugyancsak jóváha­gyólag tudomásul vette az MSZMP főtitkárának tájékozta­tását Sztipe Suvarral, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége elnökével február 27- én tartott határ menti baráti munkatalálkozóról. A tárgyalás megmutatta, hogy az MSZMP éS a JKSZ következetesen folytatja a megkezdett reformokat, köl­csönös az érdeklődés egymás ta­pasztalatai iránt. A Politikai Bizottság megelé­gedéssel szólt arról, hogy mind­két testvérpárt vezetőivel konst­ruktív szellemben vitattuk meg az országainkban élő nemzetisé­giek helyzetét. Készséget tapasz­taltunk a korszerű nemzetiségi politika továbbfejlesztésére, a Csehszlovákiában és Jugoszlávi­ában élő magyarok nemzetiségi arculata megőrzésének és kultu­rális fejlődésének elősegítésére. A Politikai Bizottság — egye­bek között — hatáskörébe tarto­zó személyi kérdésekben dön­tött, illetve foglalt állást. kíván a magyar nemzet?” című 12 pontja. Szándékukkal vitatkozik egy — ugyancsak hírügynökségi to­vábbításra bízott — másik nyilat­kozat, amelyben a Hazafias Népfront több budapesti, körze­ti bizottsága tiltakozik az ellen, hogy a független demokratikus szervezetek képviselői a társada­lom nevében kívánják lefoglalni a Magyar Televíziót. Rámutat­nak: a társadalom megkérdezése nélkül, a társadalom nevében még jelképesen sem foglalhatják le az MTV-t. Felhívásukat is csak saját nevükben adhatják ki. (MTI) Jobbára ősz hajú férfiak, fej* kendős idős nénik töltötték meg tegnap a poroszlói kultúrház nagytermének széksorait — so­kan kinf az előcsarnokban do­hányfüstben múlatták az időt, a termelőszövetkezet tagjai közül —, pedig sokkal jobban tették volna, ha ők is bejönnek, s meg­hallgatják, miről esett szó. Agrárpolitikánkban is moz­galmas időket élünk — s az idők szele érinti a poroszlói tsz-t is. Tóth Mihály termelőszövetkeze­ti elnök beszámolójában szólt ró­la, hogy hazánkat is érinti a ked­vezőtlen külpolitikai tendencia, gondolván itt Románia nemzeti­ségi politikájára. A belpolitikai helyzet is „kusza”, ugyanakkor nem szabad lebecsülnünk a poli­tikai reform szükségességét. Még ettől is fontosabb a gazdasá­gi reform, hiszen a termelést szép szónoklatokkal, idézetekkel nem lehet meggyorsítani, ahhoz közvetlen tettekre és cselekvésre van szükség — mondta a tsz-el- nök. S most néhány szó a gazdaság elmúlt évi tevékenységéről. Po­roszlón sem volt könnyű az 1988-as esztendő, főleg az aratás utáni komoly aszály miatt. A gyepge tél viszont segített; jól te­lelt az őszi gabona: hektáronként átlagosan 6 millió volt a kalászok száma. — De mindennek ellenére bíz­ni kell abban, hogy a mezőgaz­daságot a röghöz kötött paraszti szorgalom, a józan paraszti ész, mint ahogyan idáig is, a jövőben is át fogja segíteni a nehézsége­ken. A paraszt mindig tudta fel­adatát, többek között azt, hogy­ha nem vet, akkor nem arat — hangsúlyozta Tóth Mihály. A gazdaság főként a növény- termesztésből profitál: az elmúlt évben több mint 63 mázsa hektá­ronkénti átlagtermést értek el búzából. A kukoricát azonban a legkritikusabb időben érte a csa­padékhiány, pont akkor, amikor a legtöbb vízre lett volna szüksé­ge a növénynek. Igaz, így is jobb lett a tavalyelőtti átlagnál. A poroszlói termelőszövetke­zetben a növénytermesztésen belül a jó munkával párosult az eredmény is: a tervezetthez vi­szonyítva 9 millióval lett maga­sabb a növénytermesztés ered­ménye. Sokat segítettek a cseh­szlovákiai szentkirályi és nagy- balogi szövetkezetek, különösen az aratási munkákban. A kap­csolat már régóta gyümölcsöző, s ezt a kölcsönösen előnyös ko­operációt a jövőben is alkalmaz­ni szeretnék. A termelőszövetkezet elnöke még szólt az állattenyésztés el­múlt évi eredményeiről, és a gaz­daság idei elképzeléseiről is. A vitában felszólalók közül érdemes kiemelni Orbán Imre termelőszövetkezeti tag vélemé­nyét, aki a nagymértékű halpusz­tulásról beszélt. Mint mondotta, felsőbb segítség kell a természeti kincs további kihalásának meg­akadályozására. Ezt követően Kiss Sándor, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkára emelkedett szólásra. Mint hangsúlyozta, a legutóbbi Központi Bizottsági ülésen elhangzottakkal kapcso­latban őszinte örömmel mond­hatja el, hogy megyénk nagyüze­mi mezőgazdaságának ezen be­lül a meghatározó szerepet játszó szövetkezeti gazdaságnak a gondjai kisebbek, mint ahogyan ez országos átlagban tapasztal­ható. — Úgy jellemezhetném me­gyei helyzetünket, hogy a tipikus gondok és nehézségek — ame­lyek útját állják élelmiszer-ter­melésünk fejlődésének -, nálunk (Folytatás a 2. oldalon) Elöljárók Rossz szájízzel forgatták a szót a kezdet kezdetén a vá- . lasztópolgárok: az elöljáróság, az elöljáró titulus valahogy be­idegződön a múlt emlékei kö­zé. A közigazgatási formavál­tás azonban megkövetelte egy olyan kapcsolatrendszer kiala­kítását, amely biztosítja a kis­községek létfolyamatosságát a közös tanácsok kebelében. Az elöljárósággal, az elöljárók 'megválasztásával érdekképvi­seletet igyekeztek teremteni azoknak a településeknek, amelyek — gazdasági, népes­ségi, környezeti okok miatt — önállóan rendkívül hátrányos helyzetbe kerültek volna. Az egykori „névtábla” azonban új formákat takart; így jött létre, alakult meg a húsz közös ta­nácshoz tartozó 31 társköz­ségben működő elöljáróság. Életképességüket, jogosít­ványaik értékét három eszten­dővel a létrejöttük után is szá­mosán megkérdőjelezik. Két­ségbe vonják, hogy megte- het-e mindent ez a kis közös­ség a lakosság érdekében, va­jon alkalmasak-e a társadalmi munkás elöljárók a település szószólóinak. Mint egy megyei vizsgálódásból kitűnik: az el­öljárók felkészültsége, életta­pasztalata, a tanácsi tevékeny­ségben való jártassága megfe-. lelő. Ezt támasztja alá, hogy közülük 24 tíz évnél régebben . tanácstag, huszonnyolcán pe­dig tagjai a közös tanács végre­hajtó bizottságának. Mindez ugyan önmagában mérve nem érték. A megmérettetés szintje és mikéntje a képviselet, a te­rületi működés. Van kiskö­zség, ahol törölték a határidő­ket, nincs ülésrend, akkor dug­ják össze a fejüket, amikor az élet, s a helyi érdekszféra úgy kívánja. Megkérdőjelezi vi­szont — s joggal — a kis testület életképességét — mint például Szúcs-Bányatelepen —, ha tagjai egy egész éven át nem találnak meghányni-vetni való dolgot a saját házuk táján. A tapasztalatok bizonyítják, hogy nincs olyan hét, hónap, hogy ne lenne lakossági igény az elöljáró „fellépésére”. Más kérdés, hogy egy-egy lakossági képviselő úgymond „mennyi- ' re mer” elmenni a faluja ügyei­ben. Gondok főként a döntési hatáskörök gyakorlásánál vannak: Nagytályán, Egerfar- moson fordult elő, hogy segé­lyezések ügyében késleked­tek, Szajlán pedig amolyan tartózkodó álláspontra jutott testületével az elöljáró, amikor nem vállaltak fel, átruháztak ügyeket a közös tanács szaki­gazgatási szervére, holott a fe­lelősség vállalásával erősíthet­ték volna meg önmagukkal szemben a lakosság bizalmát. A három év tapasztalata alapján sok elöljáró úgy tartja, hogy többet is tehetne, de bi­zonyos mértékben meg van kötve a keze. Kevésnek érzik — okkal és joggal—, hogy csu- < ; pán a helyi szükségletek kielé- í gítésének lehetőségeit, a falu­beli erőforrások felkutatását I kapják feladatul, a megoldás kulcsát viszont egyre ritkáb­ban. Hogy mozgósíthassanak, nagyobb függetlenséggel szer­vezhessenek, önálló pénzügyi keretre lenne szükségük, a gazdálkodás felelősségének érzetével. Napjainkra ezt az önállósági igényt már nem le­het megkérdőjelezni... Szilvás István A zárszámadáson résztvevők egy csoportja (Fotó: Perl Márton) A televízió jelképes lefoglalásáról A társadalom nevében, a társadalom megkérdezése nélkül?

Next

/
Oldalképek
Tartalom