Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 9., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Sorstársak „Úgy, mint a többi ember...” A címül választott idézőjeles óhajt egy megren- dítően szép angol film éléről kölcsönöztük, mert a filmbéli történet a „másság” elfogadásának humá­nus példázata lehetne. Két fiatal kibontakozó sze­relmét és önálló életkezdését mutatja be. Az ifjú pár mindkét tagja fogyatékos, szellemileg sérült. Napjainkban egyre többször hallani különféle, ha­zánkban is szerveződő karitatív, emberbaráti cso­portokról, amelyek a hátrányos helyzetűeket — esetenként már a fogyatékosokat is — szeretnék felkarolni. Az értelmező szótár szerint a fogyatékosság: hi­ba, tökéletlenség, valaminek a nem teljes volta. Nem csupán az értelmi képességekre vonatkozik. A testi és érzékszervi fogyatékosságot jól tükrözi nyelvünk számtalan, gazdagon árnyalt kifejezése, íme néhány: Aki vaksi, az nem vak, de rosszul lát, vagyis gyengénlátó. Mondhatjuk valakire ridegen, őszintén, hogy sánta, de megértő kedvességgel is, hogy bicebóca. De még egy súlyos testi fogyaté­kosra is sértő azt mondani, hogy nyomorék. Lehet valaki pösze, aki selypítve beszél, és lehet dadogó, hebegő, hadaró, hebrencs. Aki buta és gyengébb értelmi képességű, még nem biztos, hogy bamba vagy gügye is. És hosszan sorolhatók még a külön­félejelzők: gyagyás, idióta, kripli, kelekótya, hebe­hurgya, kacska, idétlen stb. E változatos kínálattal — ez nem a szakemberek szóhasználata! — legin­kább akkor élünk, ha sértegetni akaijuk embertár­sainkat. Ideje lenne már lelkünk Taigetoszait lerombolni és az eszünkbe vésni, hogy azért, mert mi nem szü­lettünk fogyatékosnak, még lehet belőlünk az, egy szerencsétlen véletlen vagy betegség folytán! Egy hátrányos helyzetű ember, még nem szükségszerű­en fogyatékos is, de minden fogyatékos élete nehe­zített, ezért hátrányos helyzetű. Nem csak a vakok és a mozgássérültek vannak lépéshátrányban az épekkel szemben, de a beszédhibások, a hallássé­rültek, az értelmi, érzelmi és akarati fogyatékosok is. A többszörösen is nehezített életvitelű fogyaté­kosokkal a gyógypedagógia foglalkozik. A mai magyar társadalomban az a szembetűnő, hogy a kiépített és államilag szervezett gyógypeda­gógiai tevékenység, meg az embereknek a fogyaté­kosokról alkotott előítéletes véleménye egymást keresztezi, a rászorulók rehabilitációját nem, vagy csak kismértékben segíti. A „miértre” társadalom- kutatók és pszichológusok tudják a választ. A mi társadalmunk értékfelosztási sztereotípiája telje­sítménycentrikus. A fogyatékosok rehabilitációjá­nak lényeges eleme lenne az elfogadás, a társadal­mi elismertetés. Csak egy közbevetett érdekesség: az USA iparában a második világháború alatt a dolgozók 83 százaléka csökkent, mai szóhaszná­lattal megváltozott munkaképességű ember volt. Ugye, alig hihető? Nemcsak társadalmi, de szubjektív okai is van­nak a fogyatékosokkal szembeni előítéletesség­nek. A fogyatékos jelenléte szorongást kelt az épekben. „Észrevegyem — ne vegyem?” „Ha ész- reveszem, hogyan viselkedjek??” Illyés Sándor és Mérei Ferenc szerint „nem maga a fogyatékos em­ber látványa a sokkoló, hanem a saját fogyatékossá válásunk lehetőségének megélése.” Sajnos jelenleg a szűkebb és tágabb környezet előítéletességétől szenved az ilyen gyermeket ne­velő családok zöme. A társadalom nem készíti fel a szülőt sem, nem nyújt kellő ismereteket a fogyaté­kos gyermek neveléséhez — olvashatjuk egy 1985- ös Heves megyei tanulmányban. Az ENSZ a Gyermekek jogairól szóló deklará­ciójának 5. alapelve kimondja: „fizikailag, értel­mileg, szociálisan hátrányban lévő gyermekeknek meg kell kapniuk azt a speciális kezelést, nevelést, gondozást, amelyet állapotuk és helyzetük megkí­ván.” Kedves Olvasó! Ez a kis eszmefuttatás beveze­tője egy induló sorozatnak. Szeretnénk a sérült emberek világát az egyes fogyatékosságtípusok alapján bemutatni. A pszichológus tanácsai Érzelmi életünk vonzásai, taszításai Charlie is táncolt Parádés divatbemutatók Moszkvában Egy ruhaköltemény az esküvői kollekcióból Receptsarok Édes falatok Borzas Kata Hozzávalók: 40 dkg liszt, 1/2 sütőpor, 10 dkg cukor, 15 dkg .zsír, 1/2 citrom leve és héja, 2 to­jássárgája. Töltelékhez: 2 tojás­sárgája, 15 dkg porcukor, 3 evő­kanál barackíz, 15 dkg darált dió. A liszttel elvegyítjük a sütő­port, hozzáadjuk a cukrot, a zsírt, a citrom levét és héját és a tojások sárgáját. Mindezt tejjel keményre gyúrjuk. A tészta felét kikent, lisztezett tepsibe félujj­nyira belesimítjuk. Élkészítjük a tölteléket: 2 tojás habját 15 dkg cukorral, a barackízzel jól kike­verjük, majd beletesszük a darált diót. Rákenjük a tésztára. A ma­radék tésztát almareszelővel rá­reszeljük a töltelékre. Előmele­gített, de nem forró sütőben kö­zepes lángon sütjük. Még mele­gen kis kockákra felvágjuk. Albinka tortája Hozzávalók: A tésztához: 7 to­jás, 20 dkg vaníliás cukor, 1/4 kg őrölt dió, 25 szem finomra tört pörköltkávé, 1 kanál zsemle- morzsa. A töltelékhez: 10 dkg porcukor, 3 evőkanál víz, 12 és fél dkg vaj, 3 szelet puhított cso­koládé. A tojások sárgáját a vaníliás cukorral összekeverjük addig, míg jó habos lesz. Ezután hozzá­adjuk a diót, tört kávét és a zsem­lemorzsát. Evvel tovább kever­jük. A tojások keményre vert habját apránként vigyázva hoz­zákeverjük. Kikent, lisztezett tepsiben lassú tűznél sütjük. Töl- teíék: 10 dkg cukrot három evő­kanál vízzel folytonos keverés közben felfőzünk. Hozzátesszük a kevert vajat és a puhított cso­koládét. Az egész tölteléket jól eldolgozzuk. A kihűlt tortát 3 felé vágj uk, és a krémmel megtöltjük. A tetejét is krémmel vonjuk be. Csacsi füle Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12 dkg zsír, 1 dkg élesztő, kevés tej, gyü­mölcsíz, vaníliás cukor. Az élesztőt kevés tejben csöpp cukorral és kevés liszttel megke­lesztjük. A lisztet a zsírral elmor­zsoljuk és az élesztős tejjel jól ösz- szegyúrjuk. Ha már jól kidolgoz­tuk, vékonyra kinyújtjuk és na­gyobb fajta pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Mindegyik közepébe gyümölcsízt teszünk, összehajt­juk. Előmelegített sütőben egész világos sárgára kisütjük. Még melegen vaníliás cukorban jól meghempergetjük. Nagyon ki­adós sütemény, minél tovább áll, annál jobb. Gyümölcsíz helyett lehet túróval is tölteni. Gesztenyés kifli Az ember érzelem világa rend­kívül gazdag és változatos. Kü­lönböző ideig tartó és erősségű érzelmek élnek benne, a futó fel- lobbanásoktól a tartós kötődése­kig, a halvány hangulatoktól a tüzes szenvedélyekig. És a nega­tív előjelűektől (fájdalom, fél­elem, harag, irigység stb.) a pozi­tívakig (érdeklődés, szeretet, csodálat, együttérzés stb.) igen széles a skála. Az érzelmi élet változatossá­gát fokozza, hogy a pozitív és ne­gatív érzelmek egy időben is jelen lehetnek egy emberben, sőt, ugyanazzal a dologgal, jelenég­gel vagy személlyel kapcsolatban is fennállhatnak. Ha nagyon sze­retünk is valakit, előfordulhat, hogy terhűnkre van éppen, vagy haragszunk rá valamiért, ha okot ad rá. És ellenkezőleg: ha gyűlö­lünk valakit, megférhet mellette időnként mondjuk az iránta ér­zett elismerés, ha kiérdemli vala­mivel. Valamely eseményt kí­vánhatunk — és félhetünk is tőle egyidejűleg. Ezt a jelenséget ér­zelmi ellentmondásnak, kettős­ségnek, kettős értékűségnek (szakszóval: ambivalenciának) nevezzük. Az egyidejű vonzás-taszítás lelki konfliktust okoz, amelyet nehéz feloldani. A probléma leg- ginkább abból származik, hogy az emberek egy része megijed sa­ját ellentmondásos érzelmeitől, és nagyfokú belső feszültséget, bizonytalanságot, nemegyszer súlyos szorongást él át miattuk. Különösen akkor, ha fokozottan hangsúlyos kapcsolatban (szülő­gyermek vagy szerelmi partne­rek vonatkozásában) él át hason­lót. Pedig a ragaszkodás mellett igazában megfér az elégedetlen­ség, a csodálat mellett az irigy­ség, és így tovább. Főleg, ha ma­gát a viselkedésünket alapvetően nem befolyásolja a másik ember­rel szemben, tehát nem ártunk neki pillanatnyi haragunkban sem. (A „rossz gondolat” biztos, hogy nem ártalmas számára.) Más kérdés, hogy a negatív érzel­meket szóban kifejezni, megbe­szélni tanulságos és előrevivő le­het. Egy bensőséges kapcsolat­ban úgy is a pozitív érzelmek a meghatározók, a pillanatnyilag fellángolt rossz érzések nem mérvadók. Nemcsak érzelmeinkben tá­madhat ambivalencia, hanem a késztetéseinkben is. Vagyis: az ember néha ezt is csinálná, meg az ellenkezőjét is. Például dol­goznia is kellene, de szórakozni is szeretne. Ellentétes késztetései harcba lépnek egymással, szin­tén konfliktust, keserves vívódá­sokat okozva. A döntés akkor igazán nehéz, ha az egyik válasz­tás szükségszerűen kizárja a má­sikat, illetve, ha nagyobb tét fo­rog kockán. Vannak emberek, akik sokat bizonytalankodnak, haboznak a döntés előtt. Ha hir­telen muszáj választani, előfor­dulhat, hogy fejvesztetten ide- oda kapkodnak. Nem ritka a tel­jes leblokkolás sem, amikor az ember szinte cselekvésképtelen­né válik egy időre. Az ember végül is saját kiala­kult értékrendje, belső normái alapján dönt és cselekszik. Al­kalmazkodni kell ugyan minden­képpen a környezethez, de mégis mindenkinek saját lelkiismerete legyen a legfőbb mérce, amelyen megméretik, és amelyet követ. Ha valakiben erős ambivalens érzelmek és késztetések dúlnak, és nem képes kellően feldolgozni azokat, ez ideges panaszokhoz — neurózishoz — vezethet. De en­nek gyökere mindig a túlságosan érzékeny személyiség, a „lelki­ző” természet! A megoldás: nem kell meg­ijedni az érzelmek és késztetések belső ellentmondásaitól. Jobban el kell fogadni őket, hiszen ter­mészetes velejárói az emberi lét­nek. Felfoghatjuk úgy is, hogy színesítik élményvilágunkat, és erőpróbái, sőt, fejlesztő gyakor­latai az érett, felnőtt személyi­ségnek. Dr. L P. Moszkvában öt estén keresz­tül amerikai tervezőművészek mutatták be legszebb kollekciói­kat az Október Filmszínházban. A rendezők — a Szovjet Iparmű­vészek Szövetsége és a Design Expo International — a két utol­só est bevételét jótékonysági cél­ra ajánlották fel és átutalták a Szovjet Gyermekalap javára. Egészen sajátos jellegű, kife­jezetten egyéni ízlésű levélpapír­készletet nyomhatunk magunk­nak, a legváltozatosabb minták­kal és színekben. Ehhez csupán néhány egyszerű eszköz szüksé­ges így például: nagy, nyers krumpli, éles kés, fehér vagy pasztellszínű levélpapír, tempe­rafesték, amit vízzel hígítunk, ecset, amivel a festéket a nyomó­dúcra felvisszük, esetleg kicsi Az estek színfoltja volt Char­lie, aki oda-vissza táncolt a színpadon, lábán a mulatságos, ám világszerte ismert óriási cipő, fején keménykalap, kezében sé­tapálca. A kedves figura elő-elő- bukkan a sok karcsú manöken, a káprázatos estélyi és az álom­szép menyasszonyi ruhák kö­zött. habszivacs párnák, amit festék­kel átitatunk. Éles, hegyes késsel a félbevá­gott krumplikból egyszerű geo­metriai mintákat, leveleket, vi­rágformákat faragunk ki. Ezután a dúcot befestjük ecsettel a kí­vánt színre, vagy belemártjuk a festékes párnába. Előbb próba­papírra nyomjuk rá, sjia szép, tiszta a minta, következhet saját levélpapírunk. A bemutató fináléja (Fotó: APN) Halló fiúk, halló lányok! Tiniknek: díszes levélpapír Hozzávalók: 40 dkg liszt, 28 dkg margarin, 2 tojás, 4 evőkanál porcukor, kevés só, 2 dl tej, 2 dkg élesztő, 30 dkg gesztenyemasz- sza, 8—10 dkg vaj, kevés rum, vaníliás cukor. A lisztet a margarinnal jól el­morzsoljuk, összegyűljük a 2 dl tejben áztatott élesztőhöz kevert tojássárgákkal, cukorral és csipet sóval. 1—2 órát állni hagyjuk. Vékonyra kinyújtjuk. Nagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrjuk és megtöltjük gesztenyés töltelék­kel. Kifliket formálunk, tetejüket tojásfehérjével megkenjük, és forró sütőben gyorsan sütjük, majd tálra szedjük és jól meg­szórjuk vaníliás porcukorral. Gesztenyés töltelék: A vajat kikeverjük, hozzáadjuk a készen vett gesztenyemasszát, kis vaní­liás cukrot és csöpp rumot, vajat az egészet jól átkeverjük. Könnyű torna — migrén ellen Migrénnek is nevezik azt a kínzó és gyakran ismétlődő fej­görcsöt, amely sok esetben visz- szavezethető a nyaki gerincosz­lop vagy porckorong valamilyen károsodására. Mozgásszerveink bizonyos hibás működését azon­ban — legalábbis kezdeti stádiu­mában — gyakorlat-terápiával kiküszöbölhetjük. A bécsi ortopédiai klinika egyik jeles orvosa könnyű moz­gásprogramot dolgozott ki, amely a gerincoszlop normális funkcióját segíti helyreállítani, és megszünteti a nyak, és a tarkó területén észlelt feszítő érzést. A program alapja egy fejgim­nasztika, amelyet rendszeresen, minden reggel el kell végezni. Aki szorgalmas és a gyakorlato­kat este is elvégzi, hamarabb szá­míthat a várt eredményre. íme: a—b) Fejünket előre, hát­ra és kétoldalt hajtjuk, ezzel old­juk fel a tarkót feszítő érzést, c) A merev nyakizmokat úgy lazít­juk, hogy balról jobbra és vissza félkört írunk le fejünkkel, d) He­lyezzük tenyerünket a fejtetőre, és nyomjuk fejünket a könyö­künk felé. e) Szorítsuk állunkat a mellünkre. Helyezzük kezünket a fejünkre, majd egy másodper­cig erőteljesen nyomjuk homlo­kunkat a tenyerünkhöz, f) Emel­jük föl a fejünket, helyezzük mindkét tenyerünkbe az állun­kat, és lassan szorítsuk lefelé, amíg mellünkig nem nyomtuk, g) Lehajtott fejünket lassan emeljük fel, és szorítsuk hátra, bele összekulcsolt kezünkbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom