Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. február 1., szerda ____ ___________________ _______ _____ ________ 7 7 S zámvetés a múlttal Hosszú esztendők óta a rádió egyik legszínvonalasabb programja a szombatonként jelentkező 168 óra. Az volt már a hazai glasznoszty, illetve peresztrojka térhódítása előtt is. Érthető, hiszen ezek a kedvező folyamatok nem máról holnapra formálódtak, hanem csíráik fellelhetők minden elkötelezett, tisztességes zsurnaliszta törekvéseiben. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a tempó felgyorsult a kedvező körülmények hatására, mivel az egészséges megtisztulás felszabadította az eddig kissé gúzsba kötött energiákat. A legutóbbi ajánlatlista jó értelemben vett szenzációja az az interjú volt, amelyet Pozsgay Imre államminiszterrel, a Politikai Bizottság tagjával készítettek, aki részletesen taglalta az MSZMP KB által létrehozott bizottság összegzését, azt a számvetést, amely közelmúltunk mindmáig rendezetlen problémáiról készült. Többek között az 1956-os októberi viharról, amelyet — s ez bizony sokak számára meghökkentőnek tűnik — népfelkelésnek minősítettek. Azok számára, akik ifjúként vagy felnőttként végigélték, illetve szemlélték ezeket a tragikus napokat, akik mindig idegenkedtek a szubjektív címkézésektől, nem hat teljesen nóvumnak Március 15-ig bezárták a Hévíz közelében található Lotus gyógykempinget. Az októberben átadott, egész éven át nyitva tartandó létesítményben eddig „próbaüzemet” tartottak. Biztató eredménnyel, hiszen szervezés nélkül is szinte folyamatosan voltak vendégeik; hazaiak mellett jugoszláv, olasz, osztrák és ez a sommás megállapítás. Hozzá kell persze tennünk azt, hogy ezt a jogos elégedetlenségből fakadó megmozdulást árnyalták, befolyásolták, eltorzították — s ezt aligha lehet megkérdőjelezni, — a restaurációs ellenforradalmi, a Horthy-rezsimet visszakívánó mozzanatok is. Úgy vélem, így hiánytalanabb az összkép ... Magyarul! Ebben a műsorban hangzott el Szikszay Béla államtitkárnak az Árhivatal elnökének nyilatkozata is, akit a mindnyájunk számára idegborzoló hétfői, illetve e heti áremelésekről — végre most már nem reformról, illetve rendezésről beszélünk — kérdeztek. Ne utaljunk a bosszantó tételekre, a valamennyiünket nyugtalanító százalékokra, inkább csak a tálalás mikéntjére. A szakember meglehetősen kacifántosán célzott arra, hogy a boltokban kell eldöntenünk mire futja soványodó pénztárcánkból. Ezt kellett volna mondania. Tömören, röviden, magyarosan, szabatosan. Sajnos, nem így cselekedett, mert belebonyolódott édes anyanyelvűnk labirintusába, akaratlanul is vétve annak mindenkire kötelező érvényű NSZK-beli turistákat fogadtak. A két hónaposra tervezett működési szünetet a nyolc üdülőház fűtésének végleges megoldása teszi szükségessé, csak nemrég kapták meg ugyanis a — természetesen időben kért — gázfelhasználási engedélyt, s ezért a villanykályhák helyébe gázkonvektorokat szerelnek. Közben a szabályai ellen. Olyannyira, hogy Mester Ákos indokoltan csipkelődő, nyúlfarknyi kommentárjában szellemesen reagált minderre, javítva a bakikat. Csatlakozunk hozzá azzal a senki számára nem érdektelen tanáccsal, hogy a legokosabb bemutatni azt a „gyereket”, akit aligha fogadunk harsány örömmel. Ezért a leghelyesebb, ha frappánsan kiharcoljuk arcélét. Még ha szomorúságunkra is. Árnyalt megközelítés A Vasárnapi Újságnak is dukál az elismerés, mindenekelőtt azért, mert az itt tevékenykedő kollégák, szerkesztők árnyaltan közelítik meg az egyes témákat, s ebből fakadóan elutasítják a néha orozva közelítő egyoldalúságot. , Emiatt publikálják a különböző hangvételű, az egymással perlekedő olvasói leveleket is. Január 29-én a recski félelmetes hírű kényszermunkatábor és az ÁVH megrázó történeteit, az erőszakszervezet szerepét térképezték fel. Megérte felsorakoztatni a pro és kontrákat, hiszen ezek egybevetéséből kiviláglott, hogy veszedelmes ösvényekre térít bennünket a nyers általánosítás, ugyanis nemcsak szadista ávó- sok léteztek, hanem ártatlan kis- katonák, s az emberség sugallatától nem riadozó tisztek is. Ha vállaljuk az ötvenes évek átértékelését — ettől nem húzódozhatunk —, akkor abba a jelképes, abba a soha nem torzító tükörbe kell néznünk. Kivétel nélkül mindenkinek. Pécsi István kivitelező elvégzi a még hátralevő garanciális munkákat is, továbbá kialakítják és berendezik a 100 adagos konyhát, az élelmiszerboltot, valamint a gyógyászati pavilont. A parkosított, 50 ezer négy- zetmétér területű táborhelyen 600 személyt tudnak elhelyezni. Ennyi vendégre — a Balaton közelségére alapozva — már az idei év nyarán folyamatosan számít a kempinget berendező és üzemeltető Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat. Lotus gyógykemping Kőszáli Ibolya már kényelmesen berendezkedett Örül a társulat Honfoglalók a Színészházban Egri színészek otthona a Vörösmarty úton Nagy az öröm a Vörösmarty úton! Sorra érkeznek megpakolt tehertaxikkal, személyautókkal, nagy kartondobozokkal és telitömött szatyrokkal az egri színészek, hogy végre birtokba vegyék így, csupa nagybetűvel: A SZÍNÉSZHÁZAT! Az alapokat a társulat születésével egy időben rakták le, s többszöri határidőcsúszás után január közepére készült el a 22 szolgálati lakás. Másfél szobás 36—39 négyzetméteres otthonok ezek, pici konyhával és fürdőszobával, gázfűtéssel. Fontos lépés ez az év eleji honfoglalás, hiszen a város különböző részein bérelt IBUSZ-szobák után most itt mindenki kedvére belakhatja a „rászabott” területet, elhozhatja kedvenc tárgyait, mütyüréit, együtt, és mégis külön kedve, szokásai szerint él— Hová tegyük a virágokat? — töprengenek Mikula Sándorék (Fotó: Koncz János) heti az életét. A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói lelkiismeretes munkát végeztek, egyedül Kőszáli Ibolyát öntötte el a fűtőtestekből kiömlő víz,-de még aznap helyreállították az eredeti állapotokat . . . Feszty Árpádné Göre szerelmei (III. rész) Naplórészlet Gárdonyi Gézáról Hatalmas visszhangja volt a filmrészletnek Egyetemen az ovisokról 1899. XII. 28. Tisztelt és kedves Margit kisasz- szonyl Én a Kegyed szimpátiájával mindig tisztában voltam, csak azt nem tudtam soha, hogy csak hozzám ilyen jó-e, vagy mindenkihez egyformán ? S mivelhogy ezt a kérdést egynéhányszor bontogatni próbáltam, s Kegyed épp akkor — (itt a hőmérő jut az eszembe) nem mutatott több fok meleget, gondoltam, vagy mindenkihez egyformán meleg, vagypedig azokra a formákra gondol, amelyek nálam ezzel a szóval vannak átírva és áthúzva: Lehetetlenség. ‘ Hát aztán a Kegyed éles szeme eltalálta, hogy ezért kerültem a házat, ahol találkozni szoktunk. De nem annyira Kegyedet kerültem, mint inkább a reménytelenség érzését. Mindig közénk állni láttam egy árnyékot, amely nélkül, hogy vétettem volna valaha ellene, engem láncon tart. S így látom elmúlni a nyaramat, így látom közeledni őszömet, telemet. Nem tehetek ellene semmit. Hát legalább kerülöm a személyeket és helyeket, amelyek velem éreztetik. Ilyen körülmények között tehetek-e mást, mint azt, hogy ha néha ki is lobban a láng, utána iparkodom oltogatni. Azért is megszidtam már magamat, hogy Kegyedet meglátogattam és olyasmiket is írtam, amiket az én helyzetemben Kegyed nem találhat menthetőnek. Én azonban tudom magamat mentegetni, s azt nem tilthatja meg nekem senki, hogy Kegyedet ne szeressem, habár az beleütközik a Kegyed nézeteibe is, és csak kérdőjelekkel végződik. 1900.1. 2. Gárdonyi 1900.1. 4. Kedves Margit! Vonja vissza a levelét és tekintse meg nem írottnak, mert bizonnyal mondom: fekete vonallal húzza át a jövendőjét, csakúgy, mint ahogy az én életem is át van húzva. Maga eddig — kedves jó leány — nyugalomba élt, legalább is annyi nyugalomban, amennyi a földön elérhető s most az én meggondolatlan levelem folytán érezni és szenvedni fogja azt az állapotot: mi az, mikor a hibás törvények és társadalmi osztályok folytán az embert nem a szeretet kapcsolja az emberhez, hanem az egyházi forma, s ha a szeretet elmmbolódott, a forma marad eltéphetetlen, nehéz bilincs — ha a másik bármi okból így akarja. Én, amikor először láttam Kegyedet, jobban az első órában úgy éreztem Kegyed iránt, mint ma, és mint a közbeeső időben. Ez volt az oka, hogy önkénytelenül is figyelmesebb voltam Kegyed iránt, s amit — jólesik látnom — észrevett s bizonynem egyszer, mikor Kegyeden azt láttam, hogy sejt valamit, eszembe jutott az állapotom és iparkodtam közömbösséget mutatni. Mért írja Kegyed, hogy sajnálja az időt? Gondolja meg, micsoda szenvedés lett volna ez az idő, ha én abban az első órában azt mondom Kegyednek: Maga nekem a legkedvesebb! Hát aztán mi lett volna azalatt a hat év alatt? Csókoltuk volna egymást üvegen át. Jobb volt így Margitka: maga. nem tudta azt, hogy én szeretem, én meg lakatot hordtam a szívemen, ha vérzett is belé. Ha nekem férfiismerősöm van, aki testvére az én lelkemnek, azt mondom neki. Te szeretsz engem és én szeretlek téged; éljünk együtt, mert öröm nekünk együtt élni — és így cselekszünk. De más a helyzet férfi és nő között: a hat év csak az epedések szakadatlan láncolata lett volna, ami kínos érzés, Margit. De mármost, az én hibám folytán fel van törve a pecsét. Én nem bírtam megállni, hogy meg ne látogassam, mert Kegyed barátjának nevezett azt gondoltam, hogy egyik jóbarát a másikat meglátogathatja s az a gondolat takarta előttem az eshetőséget, hogy úgy viselem magamat, mintha férfibarátom volna. Gondoltam, így eljárogatok majd Kegyedhez, és Kegyed azt fogja nekem mindig mondogatni: Barátom. — Én meg azt fogom mindig gondolni: Kedvesem. És aztán átéljük szépen az életet, s majd mikor magánál is december lesz, nálam is, egyszer majd én, ráncos képű ősz ember, azt mondom teakevergetés közben: _ Bizony. Margitka bizony. . . Aztán maga azt fogja gondolni, hogy nem mondtam semmit, pedig én meg nagyon is sokat gondoltam mondani. Mindezeket gondolja át, Margitka, és írja meg: kettős pontot tegyünk-e a mostani állapotunkhoz, vagy csak szimplát. Válaszától függ, hogy meglátogassam-e? Géza És — pontot tettek. Elfáradt már a leány. Elfáradt — félt — nem értette meg a másikat. Valahogy érezte is tán, hogy nincs rendjén minden. Hogy a „martyr” tulajdonképpen a józanság martyrja. Vagy — tán nem is éreztem ezt, csak tökéletesen elfáradt ebbe a furcsa szerelembe és minden érzése lassanként megsápadt, vérszegény lett a sok várás, töprengés alatt? Egyszóval — nem volt több energiája. És nem akarta ezt a kínlódást elölről kezdeni. Pontot tett — végső pontot. (Folytatjuk) A magyar testnevelőtanárképzés fellegvára, az egyetemi jogú Testnevelési Főiskola fennállásának több mint hat évtizede alatt már számtalan konferenciának adott otthont, falai között a világ neves tudósai tartottak előadásokat, de olyan eseményre még nem volt példa, mint az elmúlt hétvégén. Ekkor ugyanis az óvodások korosztályának a testneveléséről értekeztek a résztvevők. A tanácskozás ötletéről, sikeréről Gyenge József főrendező, a Továbbképző Központ igazgatóhelyettese mondotta: — Valóban történelminek is nevezhető a konferencia — kezdte a szakember. — Óvónők még sohasem jártak az egyetemen. S hogy mi adta az ötletet, hogy ezzel a korosztállyal foglalkozzunk? Október 30-án egy televíziós adásban mutatta be Hamza István, a torna tanszék adjunktusa óvodai kísérletét. Ennek a filmrészletnek hatalmas visszhangja volt, sorra kaptuk a telefonhívásokat, szinte zsákszámra jöttek az érdeklődő levelek. Mindenki a kísérletről kérdezett, szeretett volna többet megtudni, így egyenként nem bírtuk a „rohamot”, ezért határoztunk úgy, hogy meghívunk mindenkit, akit érdekel a téma, s előadás keretében számolunk be a kísérletről. Kik vehettek részt a tanácskozáson? — Az ország minden elérhető óvodáját értesítettük, összesen 1800 meghívót postáztunk. A jelentkezők közül azonban nem tudtunk mindenkit fogadni, mivel az előadóterem csak 450 személy befogadására alkalmas. így akik most nem kaptak lehetőséget, azok számára február végén megismételjük a konferenciát változatlan programmal. Milyen előadásokat hallhattak a résztvevők? — A két nap alatt hat előadás hangzott el. Szó volt az óvodások cselekvésbiztonságáról, testi-lelki kondicionálásáról, a tornaelemek oktatásáról az óvodákban. A legnagyobb sikert a TF pszichológiai tanszékének kutatása, illetve annak eredményéből készült beszámoló aratta, amely azt vizsgálta, milyen sportágak felé vonzódnak a picinyek. Az ismétlésen kívül lesz folytatása a konferenciának? — Tervezzük. A meghívottak az előadások után kérdőíven válaszoltak a feltett kérdésekre, s egyértelműen sikeresnek nevezték a tanácskozást. Sok más téma is felmerült, például az óvodások terhelése, a testtartást javító gyakorlatok: így már nem konferenciára, hanem különböző témákat felölelő előadás-sorozatra lesz szükség — fejezte be Gyenge József.
