Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 22., szerda 3. GAZDASÁG — TÁRSADALOM A beszámoló-taggyűlésekről jelentjük Nyíltan,de fegyelmezetten Mindjárt az elején elhangzott egy eléggé indulatos, erőteljes hangú vélemény. Az egyik kilépéssel kapcsolatban mérgelődött az illető. Arra gondoltam: ha ilyen az indítás, a folytatás sem lehet más. Voltam már a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz pártalap- szervezetének néhány viharos hangulatú taggyűlésén ugyanis. Ebben á mostani általános közhangulatban pedig egyáltalán nem lenne különös, ha a párttagok „elmondanák a magukét”. Esetleg még nyersebb megfogalmazásban is. De végül is nem ez történt. Pedig senki sem rejtette véka alá a véleményét. Például Erdélyi Ferencné sem, aki elég sok kérdést fogalmazott meg. Többek között a munkáspárt kritériumot taglalta. Szóvá tette kétkedéseit, elbizonytalanodását. Ez a hang erősödött fel a továbbiakban. .Egészen addig, hogy a párt ne akarja irányítani ezután is a gazdaságot, mert az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy nem ért hozzá. Ezt a véleményt dr. Sándor József fogalmazta meg. Hiesz György arra mutatott rá, hogy a múltat ugyan tisztáznunk kell, de ne rágódjunk a múlton. Erre a gondolatra rímelt, amit Visontai László mondott: nem kellett volna mindent elvetni, ami'45 előtt volt. Sokkal könnyebben tudtunk volna talpra állni, a felszabadulás után, ha nem tolunk el magunktól mindent, ami azelőtt érték volt szellemi vagy anyagi javakban. Nagy István arra hivatkozott, hogy az úgynevezett agrárolló már nemcsak szétnyílt, hanem az ütközésig tágult. Már nem lehet továbbfeszíteni. Ha a szövetkezetek a pénzüket betétbe helyeznék, sokkal nagyobb kamatlábat kapnának, mint a mezőgazdaságban meglévő, mostani 5 — 7 százalékos nyereséget. Nem készítettem jegyzőkönyvet, nem is volt szándékom tételesen felsorakoztatni a hozzászólásokat. A beszámoló-taggyűlés légkörét és jellemző vonásait szerettem volna visszaadni. Mint minden személyes jellegű vélemény, ez a mostani is vitatható bizonyára. Feltételezhető, hogy másoknak más szempontok voltak az uralkodó jegyek. Például biztosan vannak olyanok, akik a vezetőség beszámolóját vélik a legfontosabbnak. Én sem tartom mellékes értékűnek, de semmi különöset nem találtam benne. Pontos és tisztességes számvetés volt, ami mérlegre tett mindent, ami a pártalapszerve- zetben történt egy év alatt. Szerencsére már nem hangzott el az az értékelés, amit korábban a városi pártbizottság adott a tsz- párttagok munkájáról. A formalitásoknak itt is vége szakadt. Azzal kezdtem, hogy kicsit tartottam a felizzó indulatok kifejezésétől. Nem ez történt. Olykor fűtött szavakkal ugyan, de nagyon fegyelmezetten mondott véleményt a párttagság a párt legfontosabb kérdéseiről. Nem fukarkodtak a kritikával sem, amikor a felsőbb pártszerveket emlegették. De mindig kiemelték: a tettekre kíváncsiak, a programot akarják hallani, mert a párttagok ma is cselekedni szeretnének a nyílt, őszinte és emberi életért. Még annyit: Szurovecz János lemondott függetlenített státusáról, ezentúl társadalmi munkában látja el a párttitkári teendőket. Ez a momentum már a jövő jele volt. (gmf) Megyek az egri utcán, és hirtelen elcbem kerül a tábla. vege ívek óta járok erre, de még sohasem gondoltam, hogy most átlépek egy határt. A vonalat, amely a bel- és a kid város között húzódik. Az ember, ha hajnalban járna itt, és nem látná senki, talán ugrándozni kezdene örömében; egyik lá- bam a belvárosban, a másik a külvárosban. Határtalan éprós. I j I I Az öröm oka, hogy szétzúzunk valamit, ami nem termé- szetes, átlépünk egy erőszakolt kreációt, amely máFmélyen ték, és összedőlnek a korlátok. Legalább egy pillanatra: az egyik lábam itt, a másik meg ott... olyan, mint azjskolai térképen, hogy vannak országhatárok. kanyargó piros vonalak. Aztán a légi felvételekből kiderült szamomra: ilyen a valóságban nincs. Csak hegyek vannak^ földek, folyók, utak és persze mi. ..Igaziból'1’ a teret nem fogják közre a vonalak, mert ami emberi és természetes, az nehezen tűri a határokat, a bemérést, a mértéket. Nincs értelme azt mondani, hogy négy egész öttized szerelem, hogy tíz és fél öröm, hogy három szépség és negyvennyolc gyö- nyörü naplemente, i J I T —Ilyen nincs.-----------------1—!--------------—-----1----—J-----— H a mégis van — és erre figyelmeztetnek bennünket a hétköznapok —, tudnunk kell, hogy valójában a lényeg, azere- dendő az másképpen van. Csak mi állítottunk magunkkor« határokat, és ezt nagyon nem jól tettük. Hogyha így alakult is, mindez nem végleges, hanem átmeneti állapot, és játsz- szunk és „tegyük fel’ Yhogy az egyik lábunk itt, a másik meg ott, hogy a képzelt vonal nem is létezik. Reménykedjünk tehát, hogy egyszer még másképp lesz.. Sétálgatok majd tíz év múlva — talán a fiammal — Berlin- ben. Én lelkesen magyarázni kezdeni neki, hogy látod, itt volt régen a fal; egyik része volt Kelet-, a másik meg Nyu- gat-Berlin. Mire a Ham tisztelettudóan megkérdezi: mit magyarázol te itt nekem apa, milyen falról beszélsz, hiszen ez egy utca, jobbra is házak vannak, meg balra is. Szóval, nem ért majd az egészből semmit. És ón akkor nagyon boldog leszek. ---------H avas András Népújság-hét A piacgazdálkodás és a számítógép Beszélgetés dr. Kondricz Józseffel, a SZÜV vezérigazgatójával Az élet minden területén használatos a számítógép. Felvételünkön gyógyszertári alkalmazását láthatjuk (Fotó: Perl Márton) Néhány éve még csodának számított a számítástechnika: a műszakilag fejlett országokból legendás híreket hallottunk szerepéről. Arról beszéltek, hogy a gazdaság teljesen átalakul a komputerek hatására. Aztán egyre inkább megbarátkoztunk a korszerű szerkezetekkel. Nemcsak a viszonylag modernebb üzemekbe, gyárakba kerültek be, hanem lassan az élet minden területére. Kiemelt program gondoskodott arról, hogy az iskolákban a diákok megismerkedjenek a számítástechnika alapjaival. Ma, a Népújság-héten az egri Neumann János Közgazdasági Szakközép- iskola és Gimnázium vendége dr. Kondricz József, a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat vezérigazgatója. Előadásának cúpe: A számítástechnika alkalmazása és középtávú fejlődési tendenciái. E témáról kérdeztük előzetesen. — Sokan vitatják már, hogy helyes volt-e az iskolai számító- gépes program. Úgy fogalmaznak néhányon, hogy a diákok csupán „játékszerekkel” ismerkednek meg. Mi erről a véleménye? —■ A magam részéről nagyon eredményesnek tartom az elképzelés megvalósítását. Az igaz, hogy sok esetben kis teljesítményű Commodore-okkal indultak, de egyre több helyen eljutnak a valóban modem IBM-ké- szülékekig. Az különösen megnyerő számomra, hogy nemcsak a közép- és felsőfok ismerkedhet meg az alapokkal, de az általános iskolákba is eljutottak a berendezések. A kis teljesítményű gépekről azt tartják, hogy csak játékra alkalmasak, komolyabb munkára nem. De kérdem én, hogy miért ne ismerkedjen meg ezekkel az eszközökkel a gyermek? Óriási előnyt élvez az, aki természetes közegének tekinti a számítástechnikát. Innen már néhány lépéssel el lehet jutni a komolyabb feladatok megoldásához. Összességében úgy vélem, hogy ez a döntés felért egy jó ipari beruházással. — Igen ám, de a diákok kikerülnek az életbe. Az alma materekben szerzett tudásuk nem vész-e el, ráhangolódott-e gazdaságunk a modem kor követelményére? — Úgy vélem, hogy 1980-tól, de még inkább 1985-től nagymértékű fejlődés bontakozott ki. Tízezerszámra jelentek meg a vállalatoknál a számítógépek. Különösen a költségvetési szerveknél volt komoly az előrelépés. Ezt abból is érzékeljük, hogy nagy a kereslet a képzett szakemberek iránt. Nagyon gyakran a mi munkatársainkat csábítják el, nagyobb kereset ígéretével. Abból is lemérhetjük a változást, hogy egyre nagyobb mértékben vállalunk bérmunkákat. Több vállalat már nem is egyedi gépekkel, hanem rendszerekkel dolgozik. Úgy vélem, a fejlődés iránya ez. — Ha már itt tartunk, kérem, árulja el: miben látja a jövőt, milyen úton indul tovább a számítástechnika? — Az előző megállapításomból következik, hogy a képzésben mindinkább a rendszerszervezőkre és -fejlesztőkre kell figyelni. Nem elegendő már a programozás egyszerű oktatása. Minél inkább a gyakorlati élet felé kell fordulni, mert manapság gyakran az szerepel a könyvekben és az órákon, ami volt. Pedig a ma és a holnap fontosabb. Nő majd a berendezések teljesítménye, nagyobb szerepet kap az osztott feldolgozás, s a gazdálkodó egységek adatbázisokra kívánnak támaszkodni. A szocialista és a tőkés országokban egyaránt az lesz a tendencia, hogy kevesebb hálózat lesz, de azok nagyobb teljesítményre képesek. Nyitottaknak alkotják meg ezeket, hogy hozzáférhetőek legyenek külsők számára is. — Hogyan látja saját vállalata helyzetét, ezek alapján milyen terveket tűztek maguk elé? — Természetesen figyelembe kell vennünk ezeket a tendenciákat. Egyszerre foglalkozunk a személyi és a professzionális számítógépek használatával, és egy országos közüzemi hálózat kifejlesztését tűztük ki célul. Ezzel nem vagyunk egyedül, más cégek is hasonló elképzelések alapján dolgoznak. — A közgazdászok egy jelentős része mostanában arról ír, hogy a technikai társadalom informatikaivá válik. Ebben a nagy átalakulásban hogyan ítéli meg hazánk helyzetét? Véleményem szerint az igény már most is megvan a hazai gazdaságban. Amint a piacgazdálkodás még erőteljesebben érvényesül, bizonyára nagyobb szerepe lesz a számítástechnikának. Ugyanis gyors döntésekre lesz szükség, s ezeket információ nélkül lehetetlen meghozni. Ezért egyre jobban megnő az országos és nemzetközi számítógépes kapcsolatok, hálózatok szerepé. Emellett — úgy látom — a komputerek ipari alkalmazása is mind döntőbb. Sajnos, sok esetben problémát érzékelek a technikai és a programellátottságban. Gábor László Magyar búza — román vagon A Gabonatröszt korszerű vasúti kocsikkal szállíttathatja az árukat: a MÁ V 200 négytengelyes, 60 tonna teherbírású vagont vásárolt Romániából, államközi megállapodás alapján. A vasút jelenleg futó kocsiparkjában eddig nem volt gabonafélék továbbítására alkalmas kocsitípus. Az új vagonok jobban kielégítik a gabonaszállítók igényeit, azért is, mert feltöltésük, ürítésük gyors, és ezekkel az apró szemű termény kisebb szóródási veszteséggel továbbítható. A gabonaipar vállalatai évente 2,6 — 2,8 millió tonna terményt szállítanak a MÁV-val. A most üzembe állított vagonokban jut majd el az exportra küldött búza a szovjet határig; esetenként a nyugat-európai gabonaszállításoknál is szerepet kapnak. A jugoszláv kikötőkből szintén az új járművekkel hozzák az importszója egy részét. A MÁV és a Gabonatröszt a speciális járműpark üzemeltetésére közös vállalat létrehozását tervezi. Az idén további 50 gabonaszállító vagont rendeltek az aradi vagongyártól. Robotok között a főiskolások A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola és Irányítástechnikai Intézet robottechnikai laboratóriumában csaknem egy éve foglalkoznak robottechnikai oktatással. A nappali tagozatos hallgatók a hatodik félévben 12 órát töltenek a laboratóriumban, ahol megismerkednek a különböző típusú robotokkal, valamint azok tulajdonságaival. Ez alapul szolgálhat egy későbbi robottechnikai tevékenységhez. (MTI-fotó: Balaton József)
