Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 20-, hétfő POSTAFIÓK 23. Üzen a szerkesztő B. J. Indoklásaiban jókora inge­rültség sűrűsödik össze. Ezért is és főként azért, mert kitartóan egyfókuszű logikával érvel, is­mét csak idézünk leveléből: „Szeretném olvasni az olyan cik­keket, ha már mindent lehet, kik azok a szabadságszerető szemé­lyek, akik olyan nagyon áhítoz­nak a szabadság után, honnan jöttek erre a világra, mennyit ha­rácsoltak össze maguknak, van-e házuk, saját nyaralójuk, autójuk, és ha van, milyen berendezésű lakásuk van, és milyen márkájú a kocsijuk és nem azért kell-e ne­kik a nagyobb szabadság, mert féltik a koncot és uralkodni sze­retnének a nincsteleneken? De­rítsék ki azt is, miért akarja ő a nagyobb mozgásteret? Én még ezekről az emberekről semmit sem hallottam és nem láttam, mert ezek eddig csak kiabáltak, követeltek, rontottak az ország fegyelmén, rendjén... Nekem ezen szabadságról, gyülekezés­ről és egyebekről nagyon rossz emlékeim vannak, mert már át­éltem két világháborút, egy el­lenforradalmat, átéltem több pártrendszert, átéltem a magán- tulajdoni társadalmi rendet, a sa­ját bőrömön tapasztaltam, ho­gyan kell aludnom a marhák és a lovak között.” És hosszú levelé­ben némi öntépéssel egybekötve önzéssel vádolja az értelmiséget, mert megfogalmazza program­ját, amiben nem jut hely és szerep a segédmunkásnak. Valóban hangosabb lett a tár­sadalom, felgyorsult mozgása is. Vélemények ütköznek, sokan él­nek a zúgolódás jogával, amit ke­délyesebb korban a ius murmu- randi-nak, a morgás jogosítvá­nyának szoktak nevezni. A ren­det és a fegyelmet kéri számon egy adott pillanatban, amikor az országban — a főtitkári nyilatko­zat szerint is — politikai, gazda­sági és erkölcsi válság van. Azt nem lehet állítani, hogy ez a hár­mas válság, amely igen erőtelje­sen érinti és foglalkoztatja a tár­sadalmat, az értelmiségiek miatt jött össze. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés az értelmiségieket elkerülte, „a pangás éveiben” — akármilyen tapintatosan fogal­mazunk is. Az etikai normák is mintha megbillentek volna az utóbbi évtizedekben. Ha most a felismert válság közepén, a ma­guk felelősségi és értelmi szintjén keresik az egész közösség számá­ra a megoldást, a kiutat, nem té­telezhető fel, amit ön ír: „Nem éltek ezek a szabadságszerető, gyülekező személyek a magántu­lajdoni viszonyok között és nem tudják felmérni, mi az igazi nyo­mor, vagy bíznak abban, hogy ők lesznek a fejesek és eltartja őket a szegény nép, mint régen, ezért örvendeznek a szabadságnak; a szabadszólásnak?” A hallgatag többség most is­merszik a saját hangjával, most cseréli ki gondolatait. A nagy nyilvánosság előtt most fejti ki, fejtheti ki gondolatait önmagáról a társadalomról. Ne kívánja ön megfosztani őket ettől a lehető­ségtől. Ha a többpártrendszert á főtitkár szerint az MSZMP kez­deményezi, akkor új rendet kell teremteni, új feltételek között, amiről sem önnek, a levél írójá­nak, sem nekünk nincsenek elő­re legyártható receptjeink. Le­gyen türelmes, odafigyelő ezek­ben a hetekben-hónapokban is. Mi is tesszük a magunkét, igyek­szünk követni a lap hasábjain azt a társadalmi és politikai mozgást, ami kicsiny hazánkban és körü­löttünk, főleg Európában végbe­megy. Jogi ábécé Cégbejegyzés. Új törvény szü­letett a gazdasági társaságokról. A jogszabály széles körben lehe­tővé teszi a vállalkozást. A tisz­tességes működés és üzletmenet céljából szükséges egy olyan központi nyilvántartás, ahol a gazdasági élet pástján egymással szemben álló felek megbizonyo­sodhatnak arról, ki a partnerük. A gazdasági társaság jogala­nyiságát a cégjegyzékbe való be­jegyzés hozza létre. A társaság alapítását a társasági szerződés megkötésétől, illetőleg az alap­szabály elfogadásától számított 30 napon belül be kell jelenteni a cégbíróságnak. Mivel a cégbíró­ságok személyi és tárgyi feltéte­leit igazán most próbálják meg­teremteni, előfordul, hogy az aktatömegekben „fuldokló” cégbíróktól bizony meglehető­sen hosszadalmas idő múlva ér­kezik meg a határozat. Vagyis az, hogy a céget bejegyezték a nyil­vántartásba, vagy netán elutasí­tották a kérelmet. Ha ugyanis a társasági szerződés jogszabályba ütközik, a cég nem alakulhat meg. Adódik a kérdés, mit csi­náljanak az alapítótagok a hosz- szú várakozási idő alatt. A társa­ság tevékenységét a cégbejegy­zés megtörténte előtt (de csak a cégbírósághoz való bejelentés után) megkezdheti, de a cégbe­jegyzés hiánya nem menti fel a tevékenységéért vállalni köteles felelősség alól. A társasági szerződés tartalmi és formai követelményei megle­hetősen széles körűek, ezt lai­kusnak nem ajánlatos megcsi­nálnia. A jogszabály egyébként is megkívánja ügyvéd vagy jogta­nácsos ellenjegyzését. 1989. január 1-jétől meg fog jelenni a cégbíróság hivatalos lapja. Ez részben bírósági, rész­ben pedig vállalati közleménye­ket fog tartalmazni. Például kö­telezheti a cégbíróság, hogy a vállalatok különböző adataikat közzétegyék. Biztonságos egy olyan céggel üzletet kötni, amelynek pozitív mérlege köz­szemlére került. Jó tudni, hogy akik a bírósági cégbejegyzés megtörténte előtt a leendő társa­ság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a kö­zös név alatt vállalt kötelezettsé­gekért. Cserbenhagyáson általában azt a magatartást értik, amikor a balesetet okozó személy segít­ségadás nélkül továbbhajt, me­nekül a helyszínről. Idézzük pontosan a paragrafust: ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét köz­vetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncse­lekmény nem valósul meg, vétsé­get követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-ne­velő munkával vagy pénzbünte­téssel büntethető. Itt kell idéznünk a büntetőjog által szankcionált másik maga­tartási formát is, a segítségnyúj­tás elmulasztását. A segítségadás mindenkinek kötelező, de aki gondatlanságból, véletlenül ma­ga idézte elő a veszélyhelyzetet, fokozottan köteles segíteni. Pél­dául a gázoló gépkocsivezető há­rom évig, ha a sértett meghalt és életét a segítségadás megment­hette volna, öt évig terjedő sza­badságvesztéssel büntethető, függetlenül attól, hogy a balese­tet szabálytalan előzésével okoz- ta-e, vagy a sértett lépett féktá­volságon belül figyelmetlenül a jármű elé. Bűnözőket fogtak el A képen Kovács József, Kiss Gáborés, Tóth Gábor munkás­őrök láthatók, akik azzal szerez­tek elismerést és név szerinti di­cséretet parancsnokuktól a pető- fibányai egységgyűlésen, hogy a közelmúltban körözött bűnöző­ket ismertek fel, illetve fogtak el. Ők mesélik: Tóth Gábor: Kovács Józsi barátommal igyekeztünk az egyik este hazafelé. A lőrinci erőműnél arra lettünk figyelme­sek, hogy két férfi az egyik autót feszegeti. Feléjük tartottunk, amikor észrevették bennünket és egy nővel együtt, aki figyelt és jelzett, hármasban a közeli gép­kocsijukba vágták magukat és el­menekültek. Felírtuk a rendszá­mát, s ezt átadtuk a rendőrség­nek, így reggelre elő tudták kerí­teni őket. Keresett bűnözők vol­tak, akik nemcsak Lőrinciben, de már Hatvanban és máshol is szétszedtek néhány autót, le­szedték a kerekeiket, műszerei­ket, s azzal üzérkedtek. Kiss Gábor: Ugyancsak Lő­rinciben történt velem is az eset. A szomszédban dolgoztam, ami­kor zajra lettem figyelmes. A déli órákban történt, kimentem az utcára. Egy idős bácsi viaskodott két cigányasszonnyal, akik nagy csomó cuccal, és 68 ezer forinttal akarták megkárosítani az idős embert. Szolgálatba helyeztem magam, és értesítettük a rendőr­séget. Még nem tárgyalta a bíró­ság az ügyüket, mert később ki­derült, hogy annyi halmozott bűncselekményt követtek el, hogy a nyomozást még most is folytatni kell. (Fotó: Perl Márton) Az elnyomó rendszerek receplje? Mint állampolgár szeretnék az Önök lapjában viszontnyilatkoz­ni a Münnich Ferenc Társaság ál­láspontjára: A Münnich Ferenc Társaság­nak a reformokról, a társadalmi rendszer stabilizálásáról leírt vé­leményével egyetértek, de nem tudom megérteni, milyen alapon használnak ilyen kifejezéseket, hogy a „tisztességes vállalkozói hasznot szigorú, intézményes és dolgozói ellenőrzéssel kell ellát­ni”. Jelenleg Magyarországon erre a feladatra nagyon sok szerv hi­vatott, pl:: APEH, gazdasági rendészet stb. Amennyiben ők még ettől is többet tudnának produkálni az ellenőrzés felada­tainak ellátására, akkor egy el­csépelt poénnal élve, a világon létező, népet elnyomó rendsze­rek sorban állnának a receptért. Meg tudom érteni a társaság őszinte ellenérzését 1956-nak az eddigiektől eltérő értelmezése ellen, ők tudják miért?! De ahogy a Magyar Néphad­sereg vezetőinek — szerintem — nagy gondot okoz a Vorosilovról elnevezett laktanyák szükséges­sé vált „átkeresztelése”, a Mün­nich Ferenc Társaságnak is nyi­latkozatok helyett, a valóság nyilvánosságra hozatalával egyi­dejűleg, a név változtatásán kel­lene törnie a fejét! Ha a fent nevezett társaság ál­láspontját a nagy nevű Magyar 'Távirati Iroda kapásból leközli, (merem remélni, hogy a Heves Megyei Népújság ezt a nyilat­kozatomat szintén meri közölni. Geibinger András Eger *(Minden félsz nélkül tárjuk ol­vasónk levelét a nagyközönség elé. A társaság névadóját ért ész­revételét viszont nem osztjuk — a szerk.) Miért nincs orosz könyv Egerben? Szeptemberben érkeztem Le- ningrádból vendégoktatónak az egri tanárképző főiskola orosz tanszékére. Meglepetéssel ta­pasztaltam, hogy ebben a kelle­mes és kulturált iskolavárosban — ahol az ország egyik legnagyobb létszámú orosz tanszéke működik — nem lehet orosz nyelvű köny­vekhez jutni. (Miskolcon például, ahol nincs humán jellegű felsőok­tatási intézmény, csak műszaki egyetem, nem probléma, hogy A Népújság február 15-i szá­mában Veszettség ellen csirkefej címmel — Soós Tamás tollából — velem készített inteijú jelent meg, amely néhány zavaró pon­tatlanságot tartalmaz. Az egyik tévedés hivatali beosztásom megnevezése, én ugyanis nem megyei vezető állatorvos, hanem az egri kerület főállatorvosa va­gyok. Az írásban szerepel az alábbi, nekem tulajdonított orosz nyelvű szépirodalmat vásá­roljon az ember.) • A jövendő nyelvtanárok — kb. 500-ra tehető tanszékünk hallga­tóinak száma — előadásokon és gyakorlati foglalkozásokon is­merkednek a klasszikus orosz és szovjet irodalommal. Az órákra orosz eredetiben kellene olvasni­uk a műveket. A többségük ezt azonban nem tudja megtenni, mi­vel a könyvekhez orosz nyelven lehetetlen hozzájutni. A tanszék mondat: „Az egészen bestiális vadászokat nem számítva undo­rodtunk ettől a gyilkolástól.” A fenti kitétellel azért sem értek egyet, mert harmincéves állator­vosi tevékenységem során meg­győződtem arról, hogy a vadász­társadalom többsége a vadon élő iállatokat legalább olyan féltő gonddal óvja, mint az állatorvos. dr. Huszti György kerületi főállatorvos meglehetősen jól felszerelt könyvtára sem képes a növekvő igényeket kielégíteni. Az orosz és szovjet szerzők munkáit így a diá­kok fordításban olvassák, ám ez a megoldás nem fejleszti nyelvtu­dásukat. Ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen helyzet megváltozzék, nem kell új könyvesboltot nyitni. Elég, ha va­lamelyik egri könyvüzletben orosz részleget alakítanak ki. Úgy gondolom, hogy az okta­Természetesen sem Huszti dr. sem pedig magam nem a jószán­dékú, igazán sportszerű vadá­szokat értettük a már említett mondat alatt. Ám e sorok írójá­nak személyesen is volt alkalma meggyőződni arról, hogy egye­sek alantas ösztöneiket élik ki a „vadászat” leple alatt. Bizton ál­líthatom tehát, hogy igenis van tási célok megvalósításának segí­tésén túl gazdasági szempontból sem lenne ráfizetéses ez a vállal­kozás. A főiskola oktatóin és hall­gatóin kívül bizonyára sok általá­nos és középiskolai nyelvtanár,, valamint az Égerben megforduló nagyszámú szovjet turista is szíve­sen vásárolná az orosz nyelvű szé­pirodalmi műveket. Jakov Duhan docens, az irodalomtudományok kandi­dátusa nak brutális lelkületű vadászok, de szerencsére nem ők vannak többségben! A cikk lényege egyébként is az volt, hogy a ve­szett állatokkal szemben létezik egy olyan eljárás, amely humá­nus és állatvédelmi szempontból is alkalmazható. (Soós Tamás) Felhívás! Ünnepeljük együtt március 15-ét! Nemzeti ünnepünkön te­gyük félre ellentéteinket, mint ahogyan 1848 márciu­sában elődeink félretették azokat. A nemzeti ünnep legyen a NEMZET ünnepe, pártállás­tól, ideológiai hovatartozás­tól függetlenül. Legalább egy napra legyen a kisgazda, a kommunista, a FIDESZ-tag, az MDF-tag, a hívő és nem hívő, a politizáló és nem pilitizáló egyszerűen MAGYAR! Mutassuk meg ország és világ előtt is, minket nem­csak a széthúzás, hanem az összetartozás is jellemez! Ha az eltérő gondolkodá­sú emberek a harcot külön- külön kívánták volna meg­vívni, 1848-ban sohasem győzött volna a forradalom. Tűzzük fel a kokárdát és ünnepeljük együtt március 15-ét! Csongrád Megyei Tanács V.B. ifjúsági és sportosztálya Nem ők vannak többségben — szerencsére! A Hírlapelőfizetési és Lapellátási Iroda Dolgozóink részére a következő egyéb alkalmaz érettségizett munkavállalókat előadói munkakörben. A munka adminisztratív jellegű, a Ma­gyarországon megjelenő valamennyi bél­és külföldi lap előfizetéseinek nyilvántar­tását foglalja magába. A továbbtanulási szándékot támogatjuk. Vidékiek számára a munkásszálláson való elhelyezés meg­oldható. kedvezményeket biztosítjuk: — bejáróknak utazási hozzájárulást, — vidékieknek — 18. életév felett — ha­vonta 2 alkalommal az állandó lakóhe­lyükre történő hazautazásuk térítését, — különböző postaszolgálati díjkedvez­ményeket, — üdülési, sportolási, művelődési lehetőségeket. Bérezés: kezdőknek 4500 — 5000 Ft kö­zött, a már munkaviszonnyal rendelke­zőknek a munkában töltött idő függvé­nyében. Jelentkezni lehet: személyesen — vidékiek levélben is — HELÍR 1900 Budapest, XIII., Lehel u. 10/a I. emelet 102-es szoba, a munkaügyi előadónál. A munkahely megközelíthető a 3-as (kék) metróvonal Élmunkás téri állomásától gyalogosan 5 perc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom