Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1989. február 18., szombat 7 kérdés válasz Habsburg Ottó: ,yAz emberek most a történelmi igazságot keresik.. Habsburg Ottó — az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly fia. A hetvenhat esztendős, Pöckingben élő politikus Felső- Bajorország képviselőjeként tagja a strasburgi Európa Parlamentnek, ezenbelül pedig a kettes számú kelet-európai delegáció egyik alelnöke. Hivatalos minőségben először utazik majd Budapestre a közeljövőben. Látogatását megelőzően kértünk tőle interjút. — Kedves Habsburg Ottó! Amint azt bizonyára ön is tudja, mostanság vetítik Magyarországon Bokor Péter és Hanák Gábor Isten akaratából. . . című filmjét, amely önről szól. Nos, erre alig- alig lehet jegyet kapni. Véleménye szerint minek köszönhető ez a siker? — E felfokozott érdeklődést azzal is magyarázom, hogy az emberek ma egész Európában újra tanulmányozni kezdik a múltjukat, s a mára jellemző ugrásszerű technikai változások, előrelépések közepette újra valamiféle nyugvópontot keresnek. A körülmények folytán — nem kizárólag a családom, hanem politikai tevékenységem révén is — alkalmam volt meglehetősen közel állni a történelmi eseményekhez. Mivel az emberek most a történelmi igazságot keresik, amely sokszor hiányzott, tekintetük azok felé fordul, akik erről saját tapasztalataik alapján tudnak beszélni. — Mit jelent ma európainak len - ni az ön megfogalmazásában? — Európainak lenni most any- nyit jelent, hogy földrészünket egyesíteni akarjuk, mert aki Európát igazán ismeri, az tisztában van vele: az, ami egy magyarban és egy portugálban, avagy egy írben és egy görögben közös, sokkal nagyobb súllyal bír, mint az, ami elválasztja őket egymástól. Emellett Európa egy nagy civilizációt és dicsőséges hagyományt jelent, márpedig erre jelenleg komoly szükségünk van. Ezért jómagam mindig azt mondtam, hogy a mostani Európai Közösség csak az igazi Európa kezdete, hiszen például Magyarország is része e kontinensnek. — Mennyire követi nyomon a nálunk történteket, s mi a véleménye az itt lezajló folyamatokról? —Akárcsak a múltban, úgy a jelenben is állandóan figyelemmel gyermek édesanyja. Michaela Amerikában él a féljével, nekik két gyermekük van. Gabriela szintén Németországban él, akadémiát végzett, s szobrászként dolgozik, emellett három gyereket nevel. Walburga politikus lett, dolgozik az európai mozgalomban, emellett pedig az Európa Parlamentben, ahol Frau Rabbethge, Niedersachsen-i képviselő asszisztense. Mellesleg pénzügyi szakértő. Idősebbik fiam, Károly még egyetemre jár Salzburgban, ugyanakkor repülőtiszt az osztrák hadseregben, s politikával is foglalkozik. Fiatalabbik fiam, György egyelőre a madridi egyetemen tanul. Ó újságírói pályára készül, s várhatóan a televízióhoz megy majd. — Befejezésül arra lennék kíváncsi — lévén, hogy Egerből kerestük meg —, járt-e már e városban, van-e valamiféle emléke innen? — Voltam Egerben, de sajnos csupán elég rövid ideig. Látni akartam ezt a nevezetes helyet, mert — bár a nevét jól ismertem — még soha nem volt alkalmam eljutni oda. Persze, ez áll több más magyar városra is. Nagyon örültem egri látogatásomnak. Feleségem is igen lelkesedett ezért, így aztán remélem, rövidesen újra megtekinthetjük az ottani nevezetességeket . . . Sárhegyi István OTTO von HABSBURG Mitglied des Europäischen Parlaments kísérem mindazt, ami otthon történik. Nagyon örülök, hogy nehéz idők és viharos út után a magyar nemzetnek ma bizonyos kilátása van több szabadságra és több demokráciára. Az is előnyére szolgál az országnak, hogy a szomorú események után sok magyar külföldre került, és ott becsületet szerzett hazájának. — Ön rengeteg politikussal találkozik, sokat utazik. Tapasztalata szerint hogyan ítélik meg Magyarországot külföldön? — Ahogy már az előbb is utaltam rá, Magyarországnak — hála istennek — igen jó hírneve van. Ez visszavezethető egyrészt arra a szabadságvágyra, amely annak idején 1956-ban nyilvánult meg, másrészt köszönhető azoknak a magyaroknak, akik idegenben élnek, de akik nem szakítottak a hazával. S végezetül betudható annak a ténynek is, hogy Magyarország a nemzeti kisebbségek irányába haladó politikát folytat. Utóbbi annál is inkább latba esik, mert az egyik szomszéd országban, Romániában éppen az ellenkezője történik. — Kérem, árulja el, hogyan cseng ma Európában a Habsburg név? — Nevünk ma, ahogyan a múltban — már csak a történelemkönyvekből is — nagyon ismert. Elég nagyszámú a család, s mindnyájan igyekszünk hagyományainknak és hírnevünknek megfelelően élni. — Apropó . . . Szólna egy pár szót a családról? — Hét gyermekem van — öt leány és két fiú —, ezenkívül tizenhárom unokám. Persze, az események folytán meglehetősen szétszóródva élünk. Legidősebb lányom, Andrea Németországba ment férjhez és öt gyermeke van. Mónika spanyollá lett, három A terepjárók és a motoros szánok korában Kutyatenyésztés északon Az északi népek hagyományos kutyaszánversenye Az északi népek sajátos vívmánya a szánhúzókutya-te- nyésztés. Szakértők szerint ez a közlekedési eszköz már a neolit korban megjelent Északkelet- Ázsiában (Jakutföldön, Csukot- kán, Kamcsatkán), majd Észak- nyugat-Amerikában, Alaszkán. Úgy tartják, hogy ez utóbbi helyen nem voltak vad kutyákat háziasító telepek és minden északi, ismertebb nevén eszkimó kutyafaj az ázsiaiaktól származik. Hóviharban is hazatalálnak Észak és a Szovjet-Távol-Kelet őslakosai, az eszkimók éía csuk- csok, a jakutok és a jukagirok, a korjákok és az itelmeniek, a nyivhek és a nyenyecek ma sem tudják elképzelni életüket kutyaszánok nélkül, pedig megjelentek a terepjárók és a motoros szánok. A fogatra nevelt kutyák megbízhatóak, mindig használhatóak és kezesek, és a sarki éjszakában, a hóviharokban, a jégtorlaszok között és a vékony jégen is mindig megtalálják a haza vezető utat. Az Uelen nevű csukcs falutól távol él az öreg Rilhin és hűséges segítőtársa, a 14 éves Kompasz kutya. Gazdája mindig magával viszi szánján, hiszen kutyaéletkorban már igencsak öregecske, csak akkor fogja be, ha a legrövidebb úton akar hazajutni a messzi végzett fókavadászat után. Az északi emberek tudják, hogy a kutyatartás a természettel való kapcsolat része. A kutyaszánversenyek pedig mindmáig a legnépszerűbbek sok északi szovjet faluban. A nemzetközi katalógusok 7— 10 szánba fogható kutyafajtát tartanak számon, s a legjobbak között van a nyenyecek kedvelt- je, a legnagyobb testű spicc, a szamojéd és a szibériai haszki. A legutóbbi nemzetközi kiállításon Peruban a szamojéd fajta Amerikában nevelt távoli utóda volt a versenygyőztes. Sajnos azt sem tudjuk, hogy előfordul-e még fajtiszta példány, mert a Ju- gorszk-félszigeten, a Jamalon és Vajgacs szigetén megvizsgált állatok fél vagy negyed vérvonalú- ak voltak. Fókavadászathoz A szibériai haszki fajta századunk elején került Alaszkába a Csukcsföldről, amikor néhány kutyafogat itt nyerte meg a versenyt. Az alaszkaiak megszerették a nagy munkabírású, ügyes és jóindulatú állatokat. Élismert tény volt, hogy a csukcsok és az ázsiai eszkimók nevelték az északi népek között a legjobb kutyákat. így esett, hogy Alaszka ismertette meg a világgal azt a fajtát, amely Oroszországból származott. A Szovjetunió területén kívül található szibériai haszkik kis törzsállományától származnak, ezért a genetikai alap igencsak szűkös. Hogyan alakul a szibériai haszki sorsa, amelynek tanulmányozása hazájában csak 1985- ben kezdődött. Négy év alatt Csukcsföld 13 falujában két és fél ezer kutyát vizsgáltunk meg. A legtöbb fajtiszta és kevert szánba fogható kutyát a félsziget északi és északkeleti településein tartják, 105 fogathoz, mert télen és tavasszal a szilárd jégkaréjon itt folyik a fókavadászat. A csukcs kutyák alacsonyabbak, a kanok 50-60, a szukák magassága 51-54 centi, szögletesebbek, csontállományuk nagyobb, mint az amerikai és európai szibériai haszkiké. Van hosszú szőrű, úgynevezett anadiri fajta. A kék szemű kutyák nem tipikusak, csak az északi telepeken találhatók és akkor kerültek oda Alaszkából, amikor a 20-as, 30-as években élénk kapcsolatok voltak a csukcsok és az eszkimók között. Az archívumi anyagok, a helyiek között végzett kutatások és a szahalini expedíciók arra engednek következtetni, hogy a haszki a Föld egyik legrégibb kutyafajtája. Ennek különböző alfajait tartják az Amur-menti népek, a szahalini nyivhek, a kam- csatkai itelmenek és a kamcsat- kai koijakok. Sőt, a távoli Novaja Zemlja szigeten a nyenyecek is rövid szőrű haszkit tartanak. Utódaik megtalálhatók Vajgacs szigetén és a jugorszki-félsziget két településein. Ezeket a tarka szőrzet, a pofájukon és a mellső lábukon lévő folt, a kék szem jellemzi. Szerintünk ez a közeli vérvonalak miatt alakult így. Bálnák hulladékaival . . . A Csukcs-félszigeten és Kamcsatkán még erősen tartja magát a szánkutyatenyésztés. A csukcsok a bálnavadászat hulladékaival etetik az állatokat, a kamcsat- kai őslakosoknak gondot okoz, hogy a lazacfélék halászatának korlátozása miatt a szánfogathoz használható kutyák száma katasztrofális gyorsasággal csökken. Az utóbbi időben a Szovjetunióban nagy gondot okoz a munkakutyák számának csökkenése, a sok évszázadra nyúló tör- ténetű legjobb fajták elkorcsosu- lása. Két természettudományi folyóirat, a Vokrug szveta (a világkörül) és a Szevemije prosz- tori (Északi tájak) a Tudományos akadémiával és a Komszo- mol Központi Bizottságával karöltve rendszeresen szervez expedíciókat a Szovjetunió északkeleti körzeteibe. A legközelebbi az idén indul Csukcsföldre, a félsziget különböző településeiről szánhajtók, biológusok, a Központi Tudományos Dokumentumfilm Stúdió munkatársai és újságírók mintegy 2 ezer kilométeres utat tesznek meg kutyaszánokon, hogy megállapítsák a haszki fajták állapotát az egész Kelet-Csukotkán, forma és munkaképesség, viselkedés alapján kiválogassák a legjobb kutyákat tenyésztésre. Emellett filmet forgatnak a kutyafogatok és a kutyák szerepéről a különböző északi népek mai életében, végül pedig bemutassák a különböző falvak kutyaszánversenyét. Az őslakosok és a szakemberek egyformán fontosnak tartják, hogy megőrizzék az északi kutyákat, bolygónk e sajátos ősi háziállatait. Bertók László: Mátyás Ferenc: Pécsi Gabriella: Valaki magában beszél Mosolyoddal segítsél Lehetőségek Rövidülnek a nappalok valaki magában beszél ez elefánt az kisegér kinek használ ha hazudok a nyár forró és zárva volt tudhatnám hogy mi mennyit ér külön-külön mindenki fél s hogy együtt is magam vagyok csak megtalálnám azt a szót csupa szappan és csupa vér alatta cirkusz és kenyér szólnak a finom rádiók istenem de hosszú a csók de hirtelen lesz itt a tél. Szétfut száján a mosoly a rózsák asszonyának, szeméből kiolvasom, mit általa a nyár ad. Nyaram idézi minden gyújtó mozdulatával, szava, ha érint, öreg szívem pirul a lázban. Rózsák asszonya, hol vagy? — jelened tán segít még, oszlasd el rettegésem, mosolyoddal segítsél. Keserves hallgatásaim közt NAGY-BÁTRAN (mínusz fok van de mennyi mínusz?!) VÁLOGATOK melyik csönd az enyém, melyik csönd ülendő, melyik csönd a hazug, melyik robban azonnal, melyikre várva-várni, melyiktől kell rettegni, melyik csöndet remélni, melyik, melyik, melyik az a csönd, amelyik végül is kiver a hazámból?!