Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 15., széria ORSZÁGBÓL — ORSZÁGRA 5. Olaszország: Kísértenél* ux ötvenes évek? Riporter — fogságban Felvételünk tanúsága szerint nem könnyű a forrongó világ mozgalmas eseményeiről tudósítani, hi­szen nem egyszer bántalmazásban van részük, sőt sokan életükkel fizetnek azért, hogy a helyszínt a te­levíziónézők, újságolvasók otthonába varázsolja. Limában rendőrök vonszolták el Jose Sotomayor amerikai tv-operatőrt, akit egy tüntetés filmezése közben tartóztattak le. (Baloldalt egy ismeretlen kolléga igyekszik neki segíteni.) (Népújság-telefotó MTI) „Ez nem választás, ez háború” Parlamenti voksolás az erőszak árnyékában A 33 éves Walter Molinam 18 éve dolgozik a FIAT-nál. Mun­kásként kezdte, majd előlépett technikussá. Megszerezte a mű­szaki rajzolói végzettséget, és rajzolóasztalt kapott a fejlesztési részlegen. Molinaro szabadide­jében azonban építészetet tanul, szeretne mérnök lenni. Az üzemi kommunista alapszervezet titká­ra egyébként. Most polgári perben áll gyá­regysége személyzeti vezetőjé­vel, és ügye országossá nőtt. A személyzeti vezető közölte ugyanis vele: ha előléptetést, fi­zetésemelést, jobb beosztást akar (amit a vele azonos körűek és végzettségűek már rég megkap­tak), okosan tenné, ha kilépne a szakszervezetből, és „kevesebbet jártatnaa száját”. Molinaro esete nem egyedi, mint kiderült. A szakszervezet és a megyei pártbizottság asztalán az utóbbi hónapokban szapo­rodtak a jelzések, öt-hat konkrét eset fordult elő csak a legutóbb. ”A FIAT-birodalomban eleve tu­dott, hogy azok, akik hangadók a pártban vagy a szakszervezetben, nem számíthatnak szakmai elő­menetelre, és a fizetésemelések­nél az utolsók a sorban” — úja Enzo Biagi az Agnelli-dinasztiá- ról szóló, nagy sikerű könyvé­ben. „Eleve tudott” ez a hírhedt Valletta-korszak, az ötvenes évek óta. No de, akkor még lö­vettek a tüntető munkásokra... Lehetséges, hogy ma, több mint három évtizeddel később is ugyanott tartunk? — tették fel a kérdést közírók. Az OKP és a szakszervezeti vezetés nem maradt a költői kér­désnél, hanem összegyűjtötte dossziéba az eseteket és a sajtó­nyilvánosság mellett az állam il­letékeseinek asztalára tette. ”A szakszervezeti szabadságot az al­kotmány biztosítja, a demokrá­cia alapkérdése ez” — jelentette ki Achille Occhetto, az OKP fő­titkára. Nem azért csinálunk ügyet ebből, mert bennünket sújt, hanem mert mindenki de­mokratikus jogait védjük. Nem vagyunk többé az ötvenes évek­ben, a jövőt tartjuk szem előtt, a demokrácia kiterjesztése, a gaz­dasági demokrácia a célunk — • „A svédeknek furcsa ivási szo­kásaik vannak, sűrűn szeretkez­nek, és mielőtt önkezükkel véget vetnének életüknek, rengeteg adót fizetnek” — így ecsetelte a honfitársairól külföldön kiala­kult képet Erland Josephson svéd színész. A svédekről számos közhely terjedt el a világban, de vajon ezek mind igazak? Némi való­ságalapja nyilván mindnek van, de a közhelyekhez természetsze­rűleg hozzátartozik a túlzás, az általánosítás, a leegyszerűsítés. Egyre kevésbé tartható például az a nézet, amely szerint a svédek az öngyilkosok nemzete. Egyfelől az öngyilkossági sta­tisztikákban Svédország távolról sem listavezető — több más, észak-európai országban jóval magasabb az öngyilkosok aránya —, másfelől az öngyilkosságok száma stagnál, sőt helyenként csökkenő irányzatot mutat. Ez arra utal, hogy az öngyilkosság nem megváltoztathatatlan, ..vég­hangoztatta az OKP vezetője, aki Francesco Cossiga köztársa­sági elnököt kereste fel a szóban forgó dossziéval, és kért intézke­dést. Ez nem is maradt el. Sőt, még azelőtt, hogy a dosszié megérke­zett a Quirinale-palotába, Rino Formica szocialista munkaügyi miniszter már munkaügyi elle­nőröket küldött a FIAT üzemei­be. Az ellenőrnek joga van be­számoltatni a munkahelyi veze­tőket, szembesíteni őket a meg­zsarolt beosztottakkal. ”Szó sincs arról, hogy szak­szervezet-ellenes lenne a légkör nálunk. Legfeljebb öt-hat eset fordulhatott elő. Egyéni túlka­pás, nem vállalati politika”—vé­dekezett Cesare Annibaldi, a to­rinói központ, a Corso Marconi közönségkapcsolat-felelőse. A FIAT szerint az OKP „saj­tókampányáról” van szó, felfúj­nak egy semmiképpen sem jel­lemző esetet, propaganda céllal. Molinaro azonban tudja, mit be­szél. "Sokan megkerestek az­után, hogy a lapok elkezdtek írni az ügyről. Volt kollégám, aki megölelt, volt, aki biztatott, tart­sak ki. Most, hogy a munkaügyi felügyelők is megjöttek, és száza­kat meghallgatnak, bátrabban beszél mindenki... Amikor a fő­nök választás elé állított a másfél órás beszélgetés végén: szakmai előmenetelt akarok, vagy a tag­könyvemet, én azt mondtam: a FIAT-központ vezetői biztosí­tották a szakszervezeti vezetést, hogy nincs nálunk hátrányos megkülönböztetés. Mire ő any- nyit felelt: ugyan, ne legyen na­iv...” Akár helyi túlkapás az eset, akár nem, a FIAT ma nyeregben érzi magát a szakszervezetekkel szemben. 1980-ban kemény ve­reséget mért rájuk. Akkor kez­dődött az átszervezés a cégnél, amelynek mérlege, tőzsdei érté­kállománya 1988-ban sosem lá­tott magasságokat ért el. Ugyan­akkor a szakszervezetek szerző­déskötéshez szükséges ereje megcsappant a taglétszámmal együtt. "Nem mondhatják, hogy azért esett vissza a taglétszám, mert a munkahelyi vezetők zsa­rolták”— állítja a Confindustria zetszerű társadalmi probléma ebben az országban sem. 1986- ban Svédországban 100 ezer la­kosra 18,6 öngyilkps jutott, sok­kal kevesebb, mint Dániában, ahol 28,5 volt ez az arány, vagy Finnországban, ahol 100 ezer emberből 25,1 oltotta ki életét saját maga. (A nemzetközi sta­tisztikákban a 10t) ezer főre jutó 43,2 öngyilkossal Magyarország az abszolút listavezető.) Svédországban sikerült útját állni a jelenség terjedésének. Da­nuta Wasserman, a híres Karo- linska Intézet pszichiátere, veze­tő svéd öngyilkosság-kutató sze­rint a korábbi évekhez viszonyít­va lényegesen javult a helyzet ezen a téren, részint a depresszió leküzdését szolgáló módszerek fejlődésének eredményeként. Stockholmban például 1975 és 1985 között erősen csökkent az öngyilkosságok száma, csupán a 45 és 54 év közötti férfiak, vala­mint a 65 év feletti nők körében mutatkozott emelkedés. Az idős (vállalkozószövetség) alelnöke a vitában^ Lehet, hogy Molinaro főnöke túlbuzgóságból mondta, amit mondott. Fellépése mégis jel­lemző a mai helyzetre, amikor az újkonzervatív politikai kurzus nyomán a vállalati hatalom kor­látlanná vált. Cesare Romiti, a FIAT mindenható vezérigazga­tója „alkotó és romboló” mun­kásmagatartást különböztet meg, ami nem más, mint a Val­letta által az ötvenes években használt terminológia. Amikor Occhetto azt hangoz­tatja: a demokrácia nem állhat meg a vállalati kapunál — az OKP új, erőteljesebben ellenzéki politikai irányvonalának megfe­lelően lép fel. De ebben az ügy­ben — és az éppen ezért figye­lemre méltó — nem maradt egye­dül. A szocialisták ugyanúgy fel­zúdultak, és a Valletta-korszak visszatérését emlegették. Marti­ni bíboros, milánói érsek pedig kijelentette: ami a FIAT-nál tör­ténik, tűrhetetlen... Norberte Bobbio neves filo­zófus, a demokráciaelmélet egyik nemzetközileg is nagy neve a La Stampa, a FIAT lapja ha­sábjain intézett nyűt levelet az il­letékesekhez: ”Abban a világ­ban, amelyikben már minden megvehető, természetesen eladó az önbecsülés is, az emberi mél­tóság és öntudat. Éppen ezért örülhetünk nagyon, ha még min­dig akad valaki, akit nem lehet megvásárolni.” A Molinaro-ügy túlnőtt a po­litikai aktualitáson. Nem csupán a nagyvállalat és az OKP kötél­húzása immár. Etikai kérdéssé vált, amelyben értékek, érték­rendek szembesülnek egymás­sal. A profit a legfőbb szempont, aminek minden mást alá kell ren­delni? Van-e jog eltérő felfogás­hoz, eltérő nézetekhez, a más­ként gondolkodáshoz? Az ipari társadalom önmagának tesz fel nem megkerülhető kérdéseket. ”Agnelli úr, ha ön kiirt maga kö­rül minden ellenzéki hangot, és japán módra szervezi át iparibi­rodalmát, csakhamar a sivatag­ban uralkodik ” — írta az Espres­so. A mese rólunk is szól... Magyar Péter nők magas arányát Wasserman azzal magyarázza, hogy ebben a korban már nehéz a beilleszke­dés azoknak, akik valamilyen okból kirekesztődtek a társada­lomból. A nemzetközi irányzatokkal ellentétes a fiatalkori öngyilkos- sági statisztika is. Egy tanul­mány, amely 10 és 29 év közötti fiatalokra terjedt ki, nem muta­tott ki emelkedést a fiatalkorúak öngyilkosságában, holott a nem­zetközi statisztikák a tinédzserek önpusztító kedvének növekedé­sét jelzik a világ sok országában. A viszonylag kedvező — vagy legalábbis romlást nem mutató — adatok ellenére a kutatók elis­merik, hogy Svédországban a 15 és 44 év közötti korcsoportban a halál okát illetően az öngyilkos­ság még mindig vezet. Valószínű­leg sok idő telik még el, amíg a svédek öngyilkossági hajlamáról szóló mítosz, amely a nemzeti is­mertetőjegyek egyikévé vált, nyomtalanul szertefoszlik. Alig két hónappal az elnökvá­lasztások megrendezése után, új­ra a szavazóládákhoz járulhat­nak a Srí Lanka-i választók. Ma, szerdán a parlament kétszázhu­szonöt képviselőjére adhatják le voksaikat. Sokan úgy vélik, hogy talán ez a politikai erőpróba lesz a legkritikusabb az egykoron a Kelet gyöngyszemének tartott szigetország történetében. A függetlenné válás utáni évti­zedekben Srí Lanka azzal büsz­kélkedhetett, hogy államberen­dezkedését példásan demokrati­kus keretek között építette föl. Az országot egyféle váltógazdál­kodásban, ám a választások tör­vényes eszközével a konzervatív Egyesült Nemzeti Párt (UNP) és a középutas Srí Lanka-i Szabad­ságpárt (SLFP) irányította. A hagyomány 1982-ben tört meg. A széles körű végrehajtói elnöki hatalomra szert tett Junius Dzsa- javardene az általános választá­sok helyett népszavazást írt ki: sikerült is újabb hat évre konzer­válnia pártja, az UNP számára az 1977-ben megszerzett négyötö­dös parlamenti fölényt. Az ellen­zék a népszavazás napját a de­mokrácia halálának minősítette. Február tizenötödikén, több, mint egy évtized elteltével, ismét lehetőséget kapnak rá az ellenfe­lek, hogy a — szerintük a hatal­mat önkényes módon bitorló — Egyesült Nemzeti Pártot kiszo­rítsák a kormányból. Feltéve persze, hogy képesek lesznek rá. Am ami a legtöbb embert nyug­talanítja a szigetországban: égyáltalán tisztességes lesz-e a választás? Hogy a szavazás ki­menetele valóban a tényleges erőviszonyokat fogja-e vissza­tükrözni? Mert az elnökválasz­tásokat követő „tűzszünet” csa­lárdnak bizonyult. Srí Lankát új­ra elbontotta a terror hulláma. Január első hete óta becslések szerint közel nyolcszázan váltak a merényletek áldozataivá — köztük tizenhárom választási je­lölt. Az ellenzék fő erejét képező Szabadságpárt vezetőjének, a hetvenkét éves Szirivamo Ban- danaraike volt miniszterelnök­asszonynak az élete hajszálon múlott, amikor egy választási nagygyűlésen (immár másod­szor) kézigránátokat vetettek feléje. Bár kisebb sérülésekkel megúszta a merényletkísérletet, nem lehet csodálkozni kifakadá- sán, miszerint „ez nem választás, ez háború”. A szigetország választói ko­rábban mindig igen nagy részvé­teli arányban — sokszor a nyolc­van százalékot meghaladóan — éltek voksolási jogukkal. A fél­elem azonban úrrá lett rajtuk. Az elnöki szavazáson csupán a vá­lasztók ötvenöt százaléka jelent meg az urnáknál. Szerdán is így lesz? A gyilkosságokat elkövető két szélsőséges csoport, az északi területeken tevékenykedő „Ta­mil Eelam Felszabadító Tigrisei” (LITE) nevű szervezet és a dél­vidéket terrorizáló szingaléz „Népi Felszabadítási Front” (JVP) ismét kiadta a fenyegetés­sel felérő bojkottfelhívását. És vajon az erőszak nem torzítot­ta-e el az embereket, olyannyira, hogy a politikai megfontolások helyett a szenvedélyes indulatok — a kiúttalanság vagy a bosszú­vágy — fogják őket vezérelni? Az egykori turistaparadicsom, a béke szigete ma szinte romok­ban hever. A nyolcvanas évek elején fegyveres konfliktussá fa­jult a nemzetiségi — a többségi szingalézek és a kisebbségi tami­lok között feszülő — válság. A véres leszámolásokban csaknem tízezren veszítették életüket. A polgárháborús helyzet miatt le­hetetlenné vált a gazdaság fej­lesztése, a külföldi beruházók pedig sorra kezdtek elmaradoz­ni. A biztonsági-katonai célokra a kormány kénytelen volt a költ­ségvetés egyre nagyobb hánya­dát kihasítani. A viszonylagos jólét árnyékában a lakosság egy- harmada mind a mai napig se­gélyjegyeken tengeti az életét. Súlyos fennakadások vannak a szolgáltatásokban. Évekig zárva voltak az egyete­mek. A mai általános választá­sok igazi tétje az, hogy a szavazók hisznek-e még abban, hogy a de­mokratikus polgári rendszer úrrá tud-e lenni a káoszon és az anar­chián? Ha részvételi arányukkal kifejezésre juttatják bizalmukat a colombói kormány iránt (bárki is kerüljön hatalomra), akkor való­színűsíthető, hogy a jövőbeli ka­binet határozottabban és kemé­nyebben léphet fel az erőszak- hullám mögött álló szélsőséges szervezetekkel szemben. Általános az a benyomás, hogy Ranaszinghe Premadasza elnök számára személy szerint is nagyon sok forog kockán a szer­dai általános választásokon. A mosóemberek alacsony kasztjá­ból származó, mélyen vallásos buddhista államfőnek, aki meg­választásával megtörte a szinga­léz arisztokrácia hagyományos uralmát az Egyesült Nemzeti Párt élén, égető szüksége volna arra, hogy biztos parlamenti többségre támaszkodjon politi­kai programjának végrehajtásá­ban. Arról nem is beszélve, hogy hatalmi bizonytalanságot és vá­kuumot okozhatna, ha a végre­hajtói jogkörrel felruházott el­nöknek „ellenzéki” kormánnyal kellene együttműködnie. A január másodikán hivatalá­ba beiktatott elnök rendkívül kö­rültekintően nyúlt hozzá eddig a kényes kérdésekhez. így említ­hetjük a tamiloknak tett gesztust, a számukra az egyféle önigazga­tási jogokat biztosító tartományi tanács státuszának megerősíté­sével. Nem könnyű feladat, ami­re az elnök vállalkozott. Kétség­kívül nagy segítség volna neki egy olyan kormány, amellyel nem kellene hadakoznia úton- útfélen. Sokan mondják: talán az volna a legjobb megoldás, ha a zaklatott életű szigetország vál­ságának rendezésére egy nemze­ti egységkormány alakulhatna meg a szerdai általános választá­sok eredményeként. Rácz Péter Svédország: Öngyilkosok nemzete? f HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI I! SZOLGÁLTATÓ IRODA ||sJ01KKR, KLAPKA U.t. • NflS-1« állásajánlatai: TARTÓSÍTÓIPARI KOMBINÁT HATVANI KONZERGYÁRA: Hatvan, Szocialista brigádok tere. Azonnali belépéssel felvesz építőipari technikust építésvezetői és műszaki ellenőri, irányítástechnikai üzemmérnököt szerelőmérnöki, gépipari technikust, vagy gépész üzemmérnököt gépszerkesztői, gépésztechnikust csőszerelőipari gyakorlattal művezetői munkakörbe. Alkalmaz továbbá villanyszerelő, kőműves, ács, asztalos, mezőgazdasági gépszerelő, vagy autószerelő, akkumulátortöltő és gépjármű villamossági szerelő szakmunkásokat. KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM: Füzesabony, Kerecsendi u. 6. Felvételre keres felsőfokú építőipari végzettséggel rendelkező építésvezetőt és műszaki előkészítőt, valamint villanyszerelő, szerkezeti lakatos és nehézgépszerelő szakmunkásokat. MÁTRAALJAI VÍZGAZDÁLKODÁSI ÉS TALAJVÉDELMI TÁRSULÁS: Gyöngyös, Petőfi u. 1. Felvesz esztergályos, lakatos szakmunkásokat, kőműves és kubikos brigádokat. KAEV 4. Sz. Gyára: Gyöngyös, Karácsondi u. 15. Felvételre keres férfi betanított munkásokat öntvénytisztító munkakörbe. PARK SZÁLLÓ: Eger, Klapka Gy. u. 8. Azonnali belépéssel felvesz mosómestert és mosodai dolgozókat. Jelentkezni lehet a szálloda munkaügyi osztályán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom