Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. február 14., kedd Egy hét. A KÉPERNYŐ ELŐTT Tehetségek seregszemléje Bessenyei Ferencet — az el­múlt napokban, az Erkel Szín­házban — színvonalas műsorral köszöntötték pályatársai. E program gonddal válogatott részleteit vetítették szombaton este az egyes adón. Politizáló honfitársaimmal együtt — szerencsére egyre töb­ben vannak e hazában — az MSZMP Központi Bizottságá­nak jövőmeghatározó jellegű ülésére koncentráltunk, mégis valamennyiünk számára gondű­ző oázist kínált ez a hetvenöt perc. Ez egyáltalán nem véletlen. Személyes találkozásunk, tele­fonbeszélgetéseink alkalmával megbabonázott e markáns egyé­niség, rögvest szimpatizáltam szókimondásával, a kultúrhiva- talnokok merevségét, a színházi tévedéseket keményen ostorozó alapállásával. Ezzel százezrek lehettek tisztában, hiszen min­den lehetséges fórumon propa­gálta töprengésre késztető néze­teit. A rokonérzéshez ötvözött persze a tehetségek seregszemlé­je által kiváltott elismerés, amely valamennyi fellépőnek dukált. Remekelt — többek között — a méltatlanul, az érthetetlenül ’’elfeledett” Mensáros László, akitől számos, intellektuális han- goltságú alakítást várnánk még; Kállai Ferenc, aki igazolta, hogy a legszebb versek tolmácsolói­nak sorában is az elsők közé tar­tozik, hiszen a költemények mondandóját sajátos megvilágí­tásban plántálja be tudatunkba; Avar István, aki frappáns ötlettel rukkolt ki; Shütz Ilaés Sztankay István, akik imponáló lendület­tel adtak elő néhányat a húszas­harmincas esztendők most is örökzöldnek ható kupiéiból. Nagy Bandó András szelle­mességben aligha múlta felül ko­rábbi önmagát, kedvességével azonban elbűvölte a közönséget, illetve a nézőket, mivel közölte, hogy kizárólag a hetvenéves ün­nepelt miatt jelent meg először a nyilvánosság előtt zakóban, ing­ben és nyakkendőben. Ízelítőt adott képességei legja­vából a köszöntött is. Ismét iga­zolta: nincs olyan feladat, amely- lyel ne birkózna meg, amelyet ne oldana meg a legbravúrosabban. Jeleskedett a líra, a próza, a mu­sical és a magyar nóták műfajá­ban egyaránt. Derültünk, szórakoztunk, gazdagodtunk, s közben akarat­lanul is rádöbbentünk: még jele­nünkben is mostohán bánunk azzal a szürkeállománnyal, amellyel földgolyószerte ver­senyképesek lehetnénk. Ezek a nagyszerű adottságok ugyanis az élet minden területén ott rejtőznek. Csalódva, félve, el­keserítve, meggyötörve, névtele­nül. Lássuk meg, karoljuk fel őket, mert holnap még inkább szükség lesz rájuk, mint bármikor volt. Nemcsak Thália berkeiben... Pécsi István Valahol... Ez volt az a film, amelynek cí­mére országos pályázatot írtak ki, valahogy mégsem sikerült ta­láló megnevezést találni rá. Vala­hol Magyarországon. Ez így túl kevés és túl sok: nem fejezi ki azt a torokszorító érzést, amely a né­zőt elfogja e képsorok közben. Nagyon nehéz mindennapjaink­ról beszélni, mert nincs meg a kellő perspektíva. Évtizedek, még inkább évszázadok távlatá­ból jobban be lehet mutatni poli­tikai történéseket. Még ha a visz- szaemlékezések nem is örökíte­nek meg minden mozzanatot, nagy valószínűséggel rekonstru­álni lehet, hogy mi zajlott le a háttérben. Elkeserítő a kép, amelyet honi állapotainkról az író és rendező Kovács András fest. Kisszerű ér­dekek igazgatják az általa ábrá­zolt világot. A hatalmon lévők szűk csoportja minden eszközzel igyekszik megőrizni hadállásait, nem riad vissza semmitől. Ha bármilyen veszély fenyegeti ezt a klikket, azonnal összefognak tagjai, s harcolnak a „betolako­dó” ellen. Még meg is ideologi- zálják viselkedésüket, mondván, hogy a rendet, a nyugalmat óvják az emberek érdekében. Pedig már rég nem erről van szó, ha­nem saját helyzetükről. Azono­sították magukat a közérdekkel, olyan felkiáltással, hogy bennük testesül meg az uralkodó eszme. Egy mozdulatlan és mozdít­hatatlan hatalmi szerkezetet lát­hattunk itt, amely látszat szerint már kinyilvánította szándékát a változásra, de valójában nem ké­pes az átalakulásra. A választási hercehurca egyértelműen bebi­zonyítja, hogy pusztán festett máz a demokrácia, amely elta­karja a struktúra acélkeménysé­gét. Olyan párbeszédek sokaságá­ból áll Kovács András filmje, amelyekről nem tudunk, mert nem tudhatunk: az irodák zárt ajtajai mögött zajlanak. Csupán következtetésekre támaszkod­hatott az író, hogy miként fogal­mazhatnak a hivatali gépkocsik­ban, vagy a párnázott ajtók mö­gött. Igaz, ezek a feltevések nagyjából megfelelhetnek a va­lóságnak, mert az elmúlt hóna­pok napvilágra került adatai alá­támasztják a Valahol Magyaror­szágon ábrázolásmódját. Különös, hogy éppen egy ren­dező, Csiszár Imre nyújtja a leg­hangsúlyosabb alakítást. Igen pontosan ábrázolja a mindenre elszánt, ravasz helyi politikust. Néhány év távlatából már másként láthatjuk a legutóbbi országgyűlési képviselőválasz­tást. Jobban megértjük, hogy mi is történt akkor, hogyan repedt meg ajég, milyen jelek vezettek a későbbiekben a még jelentő­sebb, lényegibb változásokhoz. Egyúttal láthatjuk, hogy miként ütközik különböző érdekekbe a valóban lényegi átalakulás, mi­lyen harcokon át juthat előrébb világunk. Keserves lecke, nem mindig örömteli diadalmenet. Gábor László A téma kötetlen Országos színesdia- pályázat diákoknak Az idei országos diáknapok részeként színesdia-pályázatot hirdetett a középiskolás tanulók számára a KISZ Központi Bi­zottsága és a pécsi 500. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A kiírás szerint minden középfo­kú oktatásban résztvevő diák pá­lyázhat, mégpedig öt-öt diafel­vétellel. A téma kötetlen, mégis szeret­nék, ha a képek elsősorban az if­júság életét és tanulását, környe­zetének változásait ábrázolnák. A pályázatra szánt műveket március 1-jéig lehet elküldeni a pécsi iskolába. A diaképeket a Magyar Fotó­művészek Szövetségének tagjai­ból alakult zsűri értékeli, rangso­rolja majd. A legsikerültebb al­kotások szerzői arany, ezüst és bronz minősítést kapnak, s díjaz­zák a legeredményesebben sze­replő iskolai szakköröket is. A pályázat ünnepélyes eredmény-' hirdetésere és a diaképek nyilvá­nos bemutatására hazánk felsza­badulásának 44. évfordulója al­kalmából április 4-én kerül sor. Nevetéssel oldják cl szomorúságot Stúdiószínházi premier Ma este stúdiószínházi premi­ert láthat a közönség, a Megyei Művelődési Központ dísztermé­ben. Az egri társulat tagjai Szőke István rendezésében Füst Milán A zongora és Szép ErmJMájus cí­mű egyfelvonásosát viszik színre. — Miért ezeket a darabokat választotta? — kérdeztük a ren­dezőt, aki első évadját tölti a Gárdonyi Géza Színháznál, a ta­valyi Pygmaliont még vendég­ként vezette. — Az egész magyar avantgar- de-ot eltaposták, mint egy csik­ket, nem válhatott olyan izmos és eleven erővé, mint például Len­gyelországban. Ha ezek a század első évtizedeiben született mű­vek meg is jelennek néha szín­padjainkon, azok csak magányos példáknak számítanak. Mint drámai vonulat, nem tudott ki­rajzolódni a Szép Ernő, Füst Mi­lán, Szomory Dezső, Bródy Sán­dor alkotta sor, pedig ők a legér­tékesebb, legizgalmasabb alakjai a korszaknak. Füst Milánt kivé­telesnek, nagy erejű alkotónak tartom, IV. Henrik című darabját Miskolcon rendeztem meg. — A mostani bemutató külö­nös komédiát ígér... — Keserű, fekete komédia mindkettő. De akárhogy gon­dolkodom, nem jut eszembe olyan, valóban jó dráma, ami ne hagyna üyen szájízt. A legna­gyobbak, ahogy például Shakes­peare is, képesek ezt a kilátásta- lanságot, mélyreható szomorú­ságot nevetéssel oldani. A mi két szerzőnk is igazi bohóc volt, egy­szerre képesek elszomorítani és felvidítani. Akarnak hinni az életben, annak szépségeiben, ha nem is mindig lehet. Újra felhúz­zák az órát a következő huszon­négy órára. — A Május 1915-ben játszó­dik, háborús időben, a Ligetben. A komor színfalak elé először a haláltánc szereplői perdülnek, majd megjelenik az öngyilkos. Az elmúlás utáni vágyát azon­ban megzavarja egy évődő pá­rocska. A jelenetek humora len­dületesen mai színészi gesztusok­kal párosul. — Az elmúlt évtizedekben fel­gyorsult a világ, megváltoztatta az emberi kommunikációt is, en­Képünkön a próba egyik pillanata: a májusi szerel­mesek (Fotó: Koncz János) nek jelét viseli az előadás. A szerző játékos, ironikus, néha ér­zelmes, de sohasem szentimen­tális történetet tár elénk. Ha a nézők rokon gondolatokat fe­deznek fel önmagukban, azokat úgyis megfejtik — véli Szőke Ist­ván. — A zongoráról Füst Milán így írt naplójában: „A belső téma ez: — örök, olthatatlan, tárgyta­lan és meg nem indokolható nosztalgiánk... A vágyakozás megdöbbentő misztériuma.” A gabonakereskedő felesége úgy érzi, boldogsága múlik azon, hogy megszerezze az áhított hangszert. — Az asszonynak az élete függ a tárgy birtoklásától, a jóságnak ezzel a terrorjával azonban tönk­reteszi a férjét. Mindketten ért­hetőek és szánandóak a maguk nyomorúságában, hibájuk azon­ban, hogy önmagukat rá akarják kényszerítem a másikra. Ez lesz aztán a tragédia és az unalom forrása. A Május főbb szerepeit Gás­pár Tibor, Román Judit és Me­gyeri Zoltán alakítja, az életkép­telen házaspárt pedig Bregyán Péter és Fráter Kata. (palágyi) Húsz mozit be kell zárni — Lehetetlenné vált a fenntartásuk — Műsorváltásra, költ­ségcsökkentésre van szükség Színe és fonákj Az utóbbi időben annyiszor, de annyiszor volt kénytelen leír­ni az újságíró: ellentmondásos, nehéz időket élünk. Nem kívá­nom hát unalomig ragozni a té­nyeket, amelyeket mindannyian jól ismerünk, átélünk, saját bő­rünkön tapasztalunk. Ám az eset, melyről most szólok, megér egy jegyzetet. Már csak azért is, mert csupán látszólag egyedi, napjainkban mind többeket érint a téma.. Új sorozatunkban, „telefonos szolgálatunk” során Nagyrédé- ről is kapjunk hívást, méghozzá meglehetősen elkeseredett han­gút. Z. Miklósné nem áll egyedül problémájával, többek között ezért is tartottuk érdemesnek, hogy utánajárjunk panaszának. Mint gyesen lévő kismama, négy évvel ezelőtt elvállalta a nagyré- dei mozi pénztárosi állását, négyórás munkaidőben. A gyer­mekgondozási segély leteltével épp nyugdíjba ment a takarító­nő, így ezt a munkát is elvégzi, immár főállásban. Hozzá kell tennünk, azelőtt tíz éven át Gyöngyösön dolgozott a szaki­pari szövetkezetben, ám úgy gondolta, a gyerekeknek is jobb lesz, ha az édesanyjuk helyben helyezkedik el, nem kell bejár­nia. Még a múlt év december 7-én megkötötték a szerződést a Heves Megyei Moziüzemi Válla­lattal, s úgy tűnt, ez előnyös meg­oldás: hetente négy napon át dolgozik. Csakhogy időközben kiderült: a heti négy nap helyett ezentúl mindössze két napon át, pénteken és vasárnap lesznek előadások a njoziban. Summa summárum: épp a felére csökken így a fizetése. Áz, hogy egy két­gyerekes anya havi ezerötszáz forinttal kevesebbet keres, nem ad éppen okot örömmámorra. De neki az is rosszulesett: miért nem tájékoztatták időben az elő- • adások csökkentéséről, hiszen akkor nem hagyta volna ott ko­rábbi, jó munkahelyét. Ám a dolgoknak nemcsak szí­ne, hanem fonákja is van, mint az kiderült érdeklődésünkre Pók Lajostól, a Heves Megyei Mozi­üzemi Vállalat igazgatójától. Mint mondotta, tavaly decem­berben még ők sem tudhatták; hogy 1989-ben előreláthatólag 5 millió forinttal csökken az állami támogatásuk. Olyan árintézke­dések érték az ő vállalatukat is, amelyek jóformán lehetetlenné teszik az eredményes működésű* két. Az igazgató személyesen járt többek között Nagyrédén is: a mozi egykoron a legjobbak közé tartozott a megyében, ma viszont az egy előadásra jutó nézők szá­ma mindössze hatvanöt. A heti négyből ezért mindössze kettőt tartanak majd meg, hozzá kell tenni azonban: még így is ráfize­téses. Számukra is elkeserítő, hogy mintegy húsz filmszínházat kell bezárniuk Heves megyében, mert lehetetlenné vált a fenntar­tásuk. Az állami elvonás követ­keztében hát létszámcsökken­téssel kell számolniuk, arról nem is beszélve, hogy fejlesztésre, be­ruházásra nem futja. Az elmúlt év utolsó negyedében kerültek Stmmm igazán nehéz helyzetbe: míg ad­dig élen jártak a kulturális érté­kek terjesztésében, addig most a „kommersz” filmek forgalmazá­sára kénytelenek átállni, hogy növelhessék a bevételt. Sajnála­tosan veszik tudomásul ők is — velünk együtt -: mindennek a kultúra issza meg a levét... Az igazgató szerint is jogosan veti fel a panaszt a kollegina, s szomorú az is, hogy nem áll egyedül gond­jával. Jártak már a tárcánál, a film-főigazgatóságon is — a fel­tételek azonban még ma sem tisztázódtak. Az már biztos, hogy kedvezményes bérletek ki­adására sem lesz lehetőségük, a megélhetés érdekében műsor­szerkezet-változtatásra, költség- csökkentésre van szükség, hogy nagyobb bevételhez jussanak. Színe és fonákja... Ez esetben hát nem az emberségen, a jóin­dulatú hozzáálláson múlott, hogy panaszosunk ilyen rosszul járt. Sok más munkatársával együtt... (mikes) Döntés július 15-ig — Betekintés a kijavított dolgozatba Csak 30 és 70 pont esetén... Felsőoktatási felvételi változások Már nem sok van hátra az egyetemi-főiskolai jelentkezések határidejéig, március 1-jéig. Az érdekeltek már több hete tanul­mányozhatják az idei felvételi vizsgákra vonatkozó, s számos változást is tartalmazó Felvételi tájékoztatót; s már kaphatók az új jelentkezési nyomtatványok is. Ez utóbbiak tükrözik az idei felvételi eljárás egyik legfonto­sabb változását. Eszerint a pá­lyázók a jelentkezési lapjukat — néhány kivételtől, például a mű­vészeti főiskoláktól eltekintve — csak egy felsőoktatási intéz­ménybe adhatják be. Ugyanak­kor megjelölhetnek e lapon két olyan másik intézményt — amennyiben azok vizsgatárgyai azonosak az első helyével —, ahová átjelentkezésüket auto­matikusan kérhetik. Az idei felvételiknél lényeges eltérés a megelőzőekhez képest, hogy az átjelentkezést csak oda lehet kérni, ahol — a korábbi egy helyett — mindkét vizsgatárgy azonos, illetve akkor, ha a jelölt' eleget tesz az intézmények által megszabott és a tájékoztatóban meghirdetett egyéb speciális átje- lentkezési feltételeknek. A tájé­koztató alapos tanulmányozása azért is fontos, mert ha ezeket a pályázó nem tartja be, átjelent­kezését nem veszik figyelembe, utólagos átjelentkezésre pedig nincs mód. Ha viszont a jelentke­ző a megjélölt intézmények vala­melyikében a felvételhez szüksé­ges pontszámot elérte, és e speci­ális feltételeknek eleget tett, ak­kor az intézmény köteles őt fel­venni. Lényeges változás, hogy a fel­vehetők közötti válogatást lehe­tővé tevő korábbi kedvezmé­nyek és preferenciák 1989-től megszűnnek. Az intézmények idén olyan felvételi irányszá­mokkal dolgozhatnak, amelyek­től lefelé és fölfelé is eltérhetnek. Az idei beiskolázási létszám­emeléséhez szükséges hallgatói juttatások ellentételezéséhez — miként elmondták — a miniszté­rium a költségvetésből mintegy 10 százalékos hallgatói létszám- emelést tud biztosítani. Az egye­temek, főiskolák visszajelzései szerint az intézmények önerőből a tavalyihoz viszonyítva átlago­san mintegy 7-8 százalékkal tud­ják hallgatóik számát bővíteni. A felvételi ponthatárok meghúzá­sa, vagyis a felvehetők számának véglegesítése a felvételi eredmé­nyek, az intézményi irányszá­mok, valamint az intézmények lehetőségeinek figyelembevéte­lével történik majd meg. Az egyetemek, főiskolák ponthatá­rait július első hetében a Magyar Hírlapban is közzéteszik. A fel­vételi bizottságok július 15-ig döntenek majd a felvételekről. Megváltozik idén a fellebbe­zési rendszer is. Az írásbeli vizs­ga után a jelölt betekinthet kijaví­tott dolgozatába, s a szóbeli után is megismerheti az azon elért pontszámait. Amennyiben akár az írásbelivel, akár a szóbelivel kapcsolatban a pályázó úgy érzi, hogy vele szemben szabálytala­nul jártak el, a betekintést köve­tően legkésőbb a második mun­kanapon észrevételt tehet az in­tézmény vezetőjéhez írásbem. E panaszt három napon belül ki kell vizsgálni, s ennek eredmé­nyéről az érdekeltet értesíteni kell. Fontos tudni tehát, hogy a felvételi döntés után a vizsgázta­tás szabálytalanságára vonatko­zóan már nem fogadnak el észre­vételt. Az elutasító határozat el­len csak a felvétellel kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén fellebbezhet a pályázó: ezt ugyancsak az intézmény vezető­jéhez kell — a határozat kézhez vételétől számított nyolc napon belül, de legkésőbb július 28-ig — benyújtania. Ha az intézmény ennek kivizsgálása után is fenn­tartja döntését, akkor a fellebbe­zést és a vizsgálat eredményét az egyetem vagy főiskola köteles az irányító minisztériumhoz eljut­tatni. Ha a f eltelj esztett fellebbezést a miniszter által kijelölt bizottság jogosnak ítéli meg, akkor az in­tézményt újabb döntés megho­zatalára kötelezi. Ily módon te­hát a felvételről a minisztérium ekkor sem dönthet. A felvételi vizsga pontszámí­tási rendszere alapvetően nem változik, de — miként az ä tájé­koztatóban is szerepel — ezután nem vehetők fel azok, akiknek a felvételi vizsgán szerzett pontjai nem érik el a 30-at, továbbá azok, akiknek az összpontszáma nem éri el a 70-et. A legfontosabb tennivalókat,, s azt, hogy milyen technikai vál­tozásokra kell a jelölteknek kü­lönösen figyelni, a Tájékoztatón kívül úgynevezett Jelentkezési levélben külön is összegzik. Ezt valamennyi középiskolába eljut­tatják, az érdekeltek megkapják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom