Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 38. szám ÁRA: 1989. február 14., kedd 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ÚJABB KÖZJÁTÉK KÁPOLNÁN „Persze, város lesz, még villamosok is fognak itt járni...’' (3. oldal) SZÍNE ÉS FONÁKJA Húsz mozit be kell zárni. Nagyrédén sem az emberségen múlott... (4. oldal) A GYÖNGYÖSI MODELLEZŐ „...a kör alakú pályán 249,6 km/őra sebességgel szágul­dott...” -majd karambolozott. (6. oldal) MIT TAKAR AZ AUTOKOMPLEX? Egerben forintért alkatrész Opelhez, Volkswagenhez, FIAT- hoz, február 15-től használtautó-kereskedés is... (8. oldal) Magyar—osztrák határ menti tárgyalások Széchenyi alakját idézve Medikusok a megyei kórházban A gyógyítás tnittdetittfipjfii Dr. Czenkár Béla főorvos egy medikával konzultál Németh Miklós miniszterel­nök és Franz Vranitzky osztrák kancellár hétfőn délelőtt Nagy- cenken megkezdte határ menti munkatalálkozóját. Vranitzky kancellár röviddel tíz óra előtt érkezett a magyar határra, s onnan közvetlenül a kormányig megbeszélés első színhelyére, a nagycenki Széche- nyi-kastélyhoz hajtatott. A kas­Tegnap délután Egerben, a KISZ Heves Megyei Bizottságá­nak székházába látogatott Kiss Sándor, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Vasas Joachim és Juhász Lajos, a megyei pártbi­zottság titkára, ahol a megye KISZ-vezetőivel, a városi KISZ- titkárokkal, úttörővezetőkkel találkoztak. A vendégeket Sós Tamás, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára köszöntötte, hangsúlyozva, hogy ilyen össze­jövetelre emlékezete óta még nem került sor, s akkor amikor a stratégiai szövetséget megfogal­mazták, egyebek mellett erre is gondoltak. Rövid tájékoztatójá­ban szólt arról, hogy az országos KISZ-értekezletet követően mi­lyen folyamat indult el megyénk­ben. Beszélt terveikről, elképze­léseikről, amelyek közül kiemel­te, hogy mindenképpen egy alul­ról felfelé építkező szervezet mintájára kívánnak a továbbiak­ban működni. Szólt költségveté­si gondjaikról, ami abban össze­gezhető, hogy idén a rendelke­zésre álló anyagiak reálértéke nem éri el az elmúlt évi felét sem. Beszámolt a KISZ-apparátus létszámának csökkentéséről, a létesítményeik további hasznosí­tásáról. Érzékeltette a fiatalok körében megfogalmazódott kér­déseket, amelyek elsősorban po­litikai bizonytalanságról valla­nak, s az eddig felmerülő problé­mák nem egyértelmű megvála­szolásából adódnak. tély parkjának bejáratánál ven­déglátója, Németh Miklós üdvö­zölte a magas rangú látogatót. A két kormányfő és kíséretük ez­után a múzeum igazgatójának szakavatott kalauzolásával meg­tekintette a Széchenyi-emlékki- állítást. A reformkor legnagyobb magyarjának szellemi öröksége előtt tisztelegve Németh Miklós (Folytatás a 2. oldalon) A megyei pártbizottság első titkára mindenekelőtt annak adott hangot, hogy e mostani ta­lálkozó egy folyamat része, tár­gyaltak már a megyei tanács ve­zetőivel, a jövőben pedig a Haza­fias Népfront, o- szakszervezet tisztségviselőinek véleményét is szeretnénk megismerni s ha erre hajlandóság mutatkozik, akkor a megyénkben eddig létrejött al­ternatív szervezetek képviselői­vel is szívesen egy asztalhoz ül­nek. Ezt követően tájékoztatta a fiatalokat a pártértekezlet mun­kájáról, aláhúzva, hogy a jövő­ben a lakóterületi, alapszervezeti munka erősítése a cél. Részlete­sen szólt az újonnan felálló me­gyei pártvezetés elképzeléseiről, s kifejtette, hogy nemcsak a má- • ban, hanem a jövőben is gondol­kodnak, tehát a párt létkérdése, hogy ifjúsági szervezete, a KIS^Z élénken politizáló, velük együtt gondolkodó szervezet maradjon a jövőben is. Megerősítette a je­lenlevőket abban, hogy az eddi­gieknél nagyobb figyelmet kí­vánnak fordítani a pályakezdő fiatalok gondjaira, életkezdetük nehézségeinek leküzdésére. A kötetlen formában folytató­dott beszélgetések során, egye­bek mellett olyan kérdések me­rültek fel, hogy milyen konkrét reformlépésekre készül a párt,vagy szakít-e hagyományos reszortterületekkel a megújuló munkastílus. Mi kell ahhoz, hogy egy ifjú medikusból igazán jó orvos vál­hasson? A kérdést nem könnyű megválaszolni, hiszen ez a hiva­tás nem tanulható meg csupán a tankönyvekből. A jövendő dok­toroknak sokat kell tapasztalni, betegek közt lenni, hogy rájö­hessenek a titok nyitjára. Hiszen mindig is érvényes marad a régi szabály: nem a betegséget, az embert kell meggyógyítani. Az egészségügy mindennapi munkájáról nemcsak az egyete­mi klinikákon, hanem a vidéki kórházakban is tanulságos képet kaphatnak a hallgatók. A megyei kórház és rendelőintézet tíz esz­tendeje foglalkozik a medikusok gyakorlati oktatásával. Akkor kötöttek ugyanis szerződést a Debreceni Orvostudományi Egyetemmel, s a kapcsolat ered­ményeképpen évente több mint száz diákot tanítanak az egyes osztályok főorvosai és szakorvo­sai. Az első- és másodévesek nyaranta tapasztalt ápolónők mellett sajátíthatják el szakmá­juk alapfogásait, a felsőbb éve­sek pedig négyhetes gyakorlato­kon vesznek részt. A képzés így jóval életköze- libb lehet, mint a klinikákon, hi­szen ott tízen is körülállják a vizs­gálatot bemutató tanársegédet. Egerben minden egyes hallgató egy-egy kórtermet ellátó szakor­vos mellé kerül, és tíz osztályve­zető-főorvos irányításával részt vesz a betegellátó tevékenység­ben. Megadott tematika szerint sajátíthatja el a helyes betegvizs­gálat, a differenciált diagnoszti­kai készség és a terápiás jártasság szükséges követelményeit. A legfontosabb, hogy a fiatalok megtanulják, hogyan kell elbe­szélgetni, kontaktust teremteni a páciensekkel, és még a laborató­riumi vizsgálatok előtt felsorolni a feltételezhető betegségeket. Ezeket az esettanulmányokat természetesen szakorvos irányí­tásával végzik. így már egyetemi éveik alatt részük lehet abban a felelősségben, amellyel pályájuk során majd szembe kell nézniük. A szakmai fejlődést segíti, hogy a bel- és gyermekgyógyá­szat, a neurológia, a pszichiátria, a szülészet és nőgyógyászat, a se­bészet és a baleseti sebészet problémáiba is bepillanthatnak a hallgatók. Általánosabb tájéko­zottságra tehetnek szert, ami ak­kor is hasznos, ha a diploma megszerzése után körzetben fog­nak dolgozni. A gyakorlatok cél­ja az is, hogy lehetőséget adjon a tehetségek kibontakozásának, és felkeltse az érdeklődést a speciá­lisabb szakterületek iránt is. A közös munka során a diákok megismerik a kórház szervezeti felépítését, annak működését, és hogy pontosan mit várnak el tő­lük. Legtöbbjük megszereti a vá­rost, és az egyetem elvégzése után sokan szeretnének ide ke­rülni, immár kollégaként. A gya­korló medikusokból kerül ki az (Fotó: Gál Gábor) intézmény orvosutánpótlásának jó része. A hallgatók jelenléte arra sar­kallja az oktatókat is, hogy lépést tartsanak tudományuk legfris­sebb eredményeivel. Az osztá­lyokon jól képzett vezetőfőorvo­sok dolgoznak, akiknek egy ré­sze tagja a szakmai kollégiumok­nak is. Az elért magas színvona­lat mi sem bizonyítja jobban, mint az az elismerés, amelyben a közelmúltban a Debreceni Or­vostudományi Egyetem részesí­tette a megyei kórházat. Dr. Szerdahelyi Ferencnek, az intéz­mény oktatási és tudományos fő­igazgató-helyettesének a Kiváló Oktató kitüntetést adományoz­ták, és ugyanezt kapta a dr. Czen­kár Béla főorvos által vezetett se­bészeti osztály is. A gyakorlatok az orvosképzés szerves és nélkülözhetetlen ré­szévé váltak az évek során, hoz­zásegítik az egyetemistákat, hogy az elméleti tudás mellé megszerezzék a mindennapi gyógyítás tapasztalatait is. Tanulságos, számos össze­függésre magyarázatot adó tá­jékoztatót tett közzé nemrég a Központi Statisztikai Hivatal. Választ kapunk arra, hogyan éltünk, dolgoztunk, mennyire volt eredményes, illetve ered­ménytelen a munkánk 1988- ban. Történelmi léptékkel mérve a tavalyi év a Miniszter- tanács által meghirdetett és a Parlament által jóváhagyott stabilizációs program megva­lósításának első esztendeje volt. Ezért is különösen szembe­ötlő és tanulságos ez a jelentés. Merthogy 12 hónap után van­nak kedvező jelek, de válto­zatlanul ott feszülnek gondja­ink is. A népgazdaság ugyanis nem érte el a tervezett 1-1,5 százalékos növekedést 1988- ban. A bruttó hazai termék is csak a cserearányok kedvező változásának hatására lett fél százalékkal több, mint 1987- ben. Sajnos, nem sikerült front- áttörést elérni a termelés fel­lendítésében, a termékszerke­zet javításában. Kétségtelen, a kedvezőbbé vált külkereskedelmi viszo­nyoknak köszönhetően jelen- ! tősen növekedett a kivitel a I konvertibilis elszámolású pia­cokra. Ugyanakkor az adós­ságállomány emelkedését nem sikerült megállítani! És egy el- j gondolkodtató adat: 1988- \ ban tízmillió «590 ezren vol­tunk, összességében 123 ezer­rel kevesebben, mint 1980- ban. A hazai átlag bruttó bér 8800 forint körüli, amelyből 6800-6900 forint került egy magyar átlagdolgozó zsebébe. A bérek reálértéke 6-7, a me­zőgazdaságban 3-4 százalék­kal csökkent. A nyugdíjasok száma a múlt év végén megkö­zelítette a két és fél milliót, akik átlagosan 4500 forint el­látást kaptak, csaknem 16 szá­zalékkal többet, mint az előző 1 évben. Valamelyest javult az egészségügyi ellátás, az okta­tás szolgáltatási színvonala és az infrastruktúra is. Népgazdaságunk „motor­jának”, az iparnak termelés- növekedése lényegében meg­egyezett az 1987. évivel. A legeredményesebben a vegy- és ä gépipar fejlődött, a köny- nyű- és az élelmiszeripar ter­melése viszont csökkent. Az egyes cikkek exportja viszont örvendetesen 4,5 százalékkal j növekedett. A kedvező árak- j hoz igazodva különösen a vas- | és alumíniumkohászat, továb- i bá a gép- és az élelmiszeripar, j illetve az egyes vegyipari ága- j zatok fokozták kivitelüket, j Növelte termelését a mező- j gazdaság, különösen búzából j és cukorrépából. A tőkés pia- j cokra került áruk nagyobb ré­szét ez utóbbi, iliétye az élel­miszeripar adta. Elgondolkodtató, hőgy ha­zánk lakosságának jövedelme 1988-ban az előirányzatot meghaladóan csökkent. A re­áljövedelem mintegy 2, a fo­gyasztás pedig 4-4,5 százalék­kal. Mind az állami, mind a magánerős lakásépítés mér­séklődött. A fogyasztói árak viszont a tervezett 15 fölött voltak, megközelítették a 18 százalékot. Nehezebb, szigo­rúbb feltételek között éltünk, dolgoztunk tehát tavaly. Nem sikerült a hőn óhajtott szerke­zetváltást megvalósítani. Ez utóbbi, továbbá a nagyobb tel­jesítmények elérése az idén és jövőre elengedhetetlen a sta­bilizáció érdekében. Mentusz Károly A KAEV gyöngyösi gyárában Növelik a tőkés exportot A KAEV gyöngyösi gyárában — mini ismeretes — cipőipari gépeket készítenek. A korsze­rű konstrukciók ma már a világpiacon is megállják a versenyt. Tavaly előtt kezdték meg a nyugat­német Schön cég számára a lengőfejcs gépek gyártását, amelyből 180 darabot szállítottak. Az ugyancsak NSZK-beli USM cég is érdeklődik a termékek iránt: erre az évre 500 gépre kapott megrendelést a gyár. Munkájukba enged bepillantást Szántó György képriportja. A megyei párt- és KISZ-vezetők találkozóján hallottuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom