Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
2. BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1989. január 12., csütörtök Nagy a tét: feszült és figyelő arcok az ülésteremből (Folytatás az 1. oldalról) már feloszlatott szervezet vezetőségében tevékenykednek. így Stadinger István úgy tette fel a kérdést a képviselőknek, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésének 1. és 8. pontjában foglalt vitás kérdések kivételével a törvényjavaslat szövegének többi részét elfogadják-e. Az Országgyűlés ezt túlnyomó többséggel, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta. Ezután paragrafusok szerint szavaztak az egyes módosító javaslatokról. Púja' Frigyes a törvényjavaslat 2. szakaszának 1. bekezdését és 3. szakaszának 3. bekezdését javasolta elhagyni annak érdekében, hogy a törvény ne rendelkezzék a pártalapítás lehetőségéről. A képviselők közül mindössze ketten szavaztak Púja Frigyes álláspontja mellett, heten pedig tartózkodtak. így tehát — összhangban az eredeti javaslattal — a törvény kimondja a pártalapítás jogát. Ezt követően Bállá Évának és képviselőtársainak azon javaslata került sorra, hogy ne kössék külön párttörvényhez a politikai pártok megalakulásává, nyilvántartásba vételével, felügyeletével, valamint megszüntetésével kapcsolatos szabályozást. Stadinger István úgy tette fel a kérdést, hogy elfogadják-e a képviselők a kormány eredeti javaslatát, figyelembe véve a parlamenti bizottság jelentésének 1. és 8. pontjába foglalt módosításokat is, ahogy azt dr. Kulcsár Kálmán legutóbbi hozzászólásában kifejtette. Ezt a képviselők 36 ellen- szavazattal, 25 tartózkodás mellett elfogadták. Ezután kerülhetett sor az egész törvényjavaslat feletti szavazásra, az addig elfogadott módosítások és részelemek figyelembevételével. Az Országgyűlés az egyesülési jogról szóló törvényt 6 ellenszavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta. Egy fontos kérdésben lezárult tehát a vita: a törvény kimondja a pártalapítás jogát, de a részletes szabályozást külön párttörvény feladatává teszi. Ezt a törvényjavaslatot a kormánynak legkésőbb augusztus 1-jén kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Ezt követően a gyülekezési törvénytervezetről döntött a Parlament. Dr. Kulcsár Kálmán elmondotta, hogy ehhez a törvénytervezethez kevesebb észrevétel érkezett. Ezeket megtárgyalta a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság is, s a miniszter válaszában egyben a bizottság álláspontját is képviselte. Válaszolt a miniszter a Bállá Éva és képviselőtársai által benyújtott három javaslatra. Az egyik az volt, hogy a törvénytervezet második paragrafus harmadik bekezdése ne arra utaljon, hogy a gyülekezési jog korlátját az jelzi, ha valaki mások jogait és szabadságát sérti. Ehelyett a szabadság és más alapvető jogok védelmére vonatkozó büntető jogszabályok jelentsenek csak korlátot. Az álláspontot két okból nem javasolta elfogadni a miniszter. Van ugyanis olyan jog, amely nem büntető jogszabályban van biztosítva, mint például a pihenéshez való jog, de ide tartozik a szabálysértés jogintézménye is. A tüntetésekről szólva felhívta a figyelmet a bizalom, a megegyezés fontosságára. Megerősítette: az intézkedő hatóságok társadalmi kontroll alatt állnak. A rendőrség döntései ellen is bírósághoz lehet fordulni, szóba lehet azokat hozni a Parlamentben, kérdőre lehet vonni a belügyminisztert, interpellálni lehet hozzá. Mind a rendőrség képviselői, mind a tüntetésszervezők felelős emberek, és ez elegendő feltétel ahhoz, hogy ne kelljen külön szabályozni azt sem: a rendőrség, ha megtilt egy tüntetést, demonstrációt, akkor adnia kelljen ugyanabban az időpontban más helyet, vagy ugyanazon a helyen más időpontot. Kiemelte, hogy sok nyugat-európai ország hasonló törvényénél liberálisabb az a megfogalmazás, ami a jelenlegi javaslatban szerepel: a középületekben tartott rendezvények nem tartoznak bejelentési kötelezettség alá. Azt javasolta, hogy válaszait követően az Országgyűlés a kormány eredeti előteijesztését fogadja el. Ezután az elnöklő Stadinger István bejelentette, hogy a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat feletti határozathozatal következik. Elsőként a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentése ügyében, majd a „tízek” által beterjesztett javaslatra kívánt az elnök szavazást elrendelni. Egy képviselő azt indítványozta, hogy a jelentés hét pontjára, valamint a tízek javaslataira külön-külön szavazzanak. Ezt az indítványt az elnök az ügyrendnek megfelelőnek tartotta, és elfogadta. A bizottság javaslatának első pontja a törvényjavaslat negyedik paragrafusát kívánta kiegészíteni azzal, hogy az Országház közvetlen környékén, így a Kossuth Lajos téren, illetve a Széchenyi rakpart Országház előtti szakaszán legyen tilos rendezvény szervezése és megtartása. A képviselők 49 ellenszavazattal, 17 tartózkodás mellett elfogadták ezt a kiegészítést. A bizottság második javaslata az volt, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki egy új paragrafussal, amely kimondja, hogy a rendezvény szervezője magyar, illetőleg magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár lehet. Ezt a javaslatot nyolc ellenszavazattal, öt tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés. Következő pontként módosítani kívánta a bizottság a törvényjavaslat 5. paragrafusának „A” pontját azzal, hogy a tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható — ez a szó a módosítás lényege — időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát kell tartalmaznia az előzetes írásbeli bejelentésnek. A javaslatot ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. Végül Stadinger István a már elfogadott módosításokkal együtt bocsátotta szavazásra a gyülekezési jogról szóló törvény- javaslatot. Az eredmény: az Országgyűlés a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot 2 ellen- szavazattal és 16 tartózkodás mellett elfogadta. Ezt követően — az elfogadott napirendnek megfelelően — az Országgyűlés ügyrendjének módosítása tárgyában dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun m., 8. vk.) az új Házszabályokat előkészítő bizottság elnöke tartotta meg expozéját. Elmondta, hogy a bizottság széles körű vita alapján terjeszti az Országgyűlés elé ügyrendmódosítási javaslatait, amelyekről mások mellett véleményt mondott a Parlament számos állandó bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront is. A módosító indítványok, észrevételek közül a bizottság valójában csak egy sarkalatos témakört nem fogadott el; nem ért egyet azzal, hogy az Országgyűlés és a kormány egymáshoz való kapcsolatának kérdéseit a most előteijesztett Házszabályokban rendezzék, így abból kimaradnak a Minisztertanács elnökének és tagjainak jelölésére, választására, visszahívására, a bizalmi, illetve bizalmatlansági indítvány intézményére vonatkozó javaslatok. A bizottság határozott álláspontja szerint is olyan nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, amelyeket az alkotmány rendelkezései között kell szabályozni. Mivel most csak kisebb alkotmánymódosításokra került sor, a bizottság elnöke kérte a képviselőket, hogy — javaslataik jogosságának elismerése mellett — legyenek türelemmel és várják meg az új alaptörvény megalkotását. Azt követően természetesen ezeknek — a most tárgyalásra nem javasolt eljárásoknak — a rendjét tartalmazni kell majd a Házszabályoknak is. Ugyanakkor a bizalmi, illetve bizalmatlansági intézmény kodifikálásával nem várják meg az új alkotmányt, hanem március 31-ig előterjesztés készül az Országgyűlés számára. A Parlament és a kormány kapcsolatának körében viszont már most javasolja a bizottság annak a képviselői indítványnak az elfogadását, amely az Országgyűlés által választandó állami tisztség- viselőknél előírja, hogy az illetékes állandó bizottság a személyi javaslat előterjesztése előtt hallgassa meg a jelöltet, véleményezze őt, és álláspontját ismertesse a plenáris ülésen is. Dr. Korom Mihály ezután ismertette a tervezet főbb módosítási javaslatait. Ezek sorában az Országgyűlés tisztikarának megválasztásánál a parlamenti demokrácia erősítése céljából indítványozzák a jelölő bizottság létrehozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javaslatokat. Sürgető feladatként jelölték meg, hogy növelni kell a képviselők érdemi tájékoztatását. Megoldásra vár a képviselői munka szakértőkkel való segítése is. Elképzelhető egy olyan megoldás, hogy a központban legyen egy, a közigazgatástól nem függő jogi szakértői iroda, amelynek főhivatású dolgozói lehetnének. Ösz- sze lehetne állítani egy listát eseti szakértők névsorával is. Meg kellene fontolni azt is, miként lehetne a megyei képviselőcsoportok munkáját szakértőkkel támogatni. Indítványozták azt is, hogy a karzaton helyet foglaló meghívottak számára a véleménynyilvánítás tilalmát jelezni kellene a meghívókon. A bizottság egyetért ezzel a javaslattal. Ugyancsak megfontolásra ajánlja azt az indítványt, hogy az Országgyűlésnek is legyen állandó szóvivője. Puskás Sándor és Huszár István beszélgetnek Dr. Korom Mihály végezetül kérte a képviselőket, hogy az előterjesztett bizottsági javaslatokat vitassák meg és az írásos kiegészítésekkel fogadják el az Országgyűlés Házszabályát. Hozzászólások Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere tapasztalatait osztotta meg a Tisztelt Ház tagjaival. Szólt a felszólalásokra jelentkezés, illetve az interpellációk bejegyzésének korábbi visszásságairól, ezzel kapcsolatban a képviselőket nem egyszer sértően érintő, az országgyűlési iroda tisztviselői által tanúsított hozzáállásról, a kormánytagok, a pártfunkcionáriusok és az ország- gyűlési tisztségviselők „befolyásoló” telefonjairól. Foglalkozott az 1986-ban elfogadott ügyrend korlátozó, és már a hatályba lépésekor tudottan betarthatatlan voltáról. A Házszabályok módosítására tett javaslatok döntő többségével egyetértett. Javasolta: a Parlament fontolja meg, kérje fel a kormányt — tekintettel a Parlament épületében uralkodó elhelyezési problémákra —, hogy a Budavári Sándor-palotában rendezze be a miniszterelnöki hivatalt. Az Elnöki Tanács, illetve a leendő köztársasági elnöki intézmény számára is célszerű lenne arra alkalmas reprezentatív épületet keresni. Szorgalmazta azt is, hogy teremtsék meg az Országgyűlés sajtóját, amely heti-kétheti megjelenéssel pontos tájékoztatást adna a parlamenti munkáról. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) a jánoshalmi Petőfi Mgtsz párttitkára néhány negatív példával igyekezett képviselőtársainak figyelmét felhívni arra, hogy a jelenlegi helyzetben a képviselői jog gyakorlása számos korlátba ütközik. Korábban — az 1987-es tavaszi ülésszakon — például előfordult, hogy interpellációt készült beteijeszteni az akkori pénzügyminiszterhez, de a Parlamentből telefonon tudtára adták: nem engedik a minisztert „megfricskázni”. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához tervezett felszólalása előtt is értesítették, hogy beszéde nem illik bele az ülésszak „koreográfiájába”, vonja vissza felszólalási szándékát. Mindezekből az a következtetés adódik: a képviselő egzisztenciális védelmére, jogai gyakorlásának szavatolására egyedül az alkotmányi, ügyrendi, vagy az egyéb jogszabályi előírások aligha elegendőek. Ezek ugyanis a képviselők rovására, külön érdekek szerint alkalmasint megsérthetők, figyelmen kívül hagyhatók.^Továbbra is fenntartotta azt a javaslatát — amelyet az ügyrendi bizottság már elutasított —, hogy az Országgyűlés ügyrendbe foglalva szabja meg a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságnak: tájékoztassa a Parlamentet a képviselői munka során szerzett tapasztalatokról. Ezzel megvalósulna az Országgyűlés önellenőrzési mechanizmusa. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára egyebek között kifejtette véleményét a párttag, illetve a párton kívüli képviselők parlamenti csoportjának egymáshoz való viszonyáról. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó javaslatot tett az ügyrendi tervezet 9. szakaszának olyan értelmű módosítására, hogy a Miniszter- tanács tagjára a miniszterelnöknek is legyen lehetősége indítványt tenni, hiszen közvetlen munkatársáról van szó. Mivel ez a szabályozás az alkotmányt is módosítaná, ezért a képviselő az új alkotmány előkészítőinek figyelmébe ajánlotta az elgondolást. Árvái Lászl hozzászólása Megyénk képviselője a Házszabály újraigazításához fűzött észrevételeket. Hangsúlyozta a megalakítandó családvédelmi bizottság szerepét. Rámutatott a társadalom alapsejtjének óvására, támogatására. Mint mondta, a bizottság munkája által rangot kaphat ez a kisközösség, amely nélkül társadalmunk nem létezhetne. Több példát is hozott. — A rendszeres nevelési segély megítélésénél — mutatott rá — egyre több helyen feltételül szabják, hogy a gyes lejártával az anya lépjen munkaviszonyba. Ehhez az elvhez való merev ragaszkodás sok többgyermekes családot lehetetlen helyzetbe hoz. Rájuk kellene bízni, hogy az anya a munkába járást választja- e. Kérdés, hogy nagyobb értéket nyújt-e a társadalomnak gyermekei nevelésével, mint esetleg inproduktiv munkavégzéssel, amelyet még több hetes táppénzes időszak is tarkít? Emlékeztetett arra: néhány képviselőtársával együtt, akik tagsági kapcsolatban állnak a nagycsaládosok egyesületével, hogy a sokat emlegetett adótörvény még mostohább képet mutatna, ha akkor nem áll mögöttük napra kész, alternatív javaslataival ez az egyesület. Számíta- (Folytatás a 3. oldalon)
