Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 7., szombat 13. Elmaradt köszönet — Az ifjú reménység is „istenhozzádot” intett — Törésvonalak mentén A jó bajjal jár? (Fotó: Gál Gábor) (II/2.) Vincze Lászlót csöppet sern meglepő módon a taxiállomáson sikerült elcsípni. A műit év elejétől ugyanis ő is amatőrként szerepel a nyilvántartásban, azóta taxizással keresi a kenyerét. Intett, hogy üljek be hozzá, és azon nyomban megeredt a nyelve. — Sejtem, hogy miért keresel, és a legfontosabbal kezdem. Engem senki sem ebrudalt ki, én az utolsó három meccsen már a kis- padon sem ültem, mert bejelentettem, hogy abbahagyom. — Mi volt az „istenhozzád” indítéka? — Elegem lett abból, hogy Pócsik Dénes, igaz, felindultsá- gában, de a nagy nyilvánosság előtt lépten-nyomon sértő és megalázó módon rámförmedt, amikor hibáztam. Mázsás súlyú lelki terhet cipeltem magamon, lassan már odáig jutottam, hogy harminckét éves fejjel úgy szorongtam a mérkőzések előtt, akár egy zöldfülű. Hát ez nekem, a családapának egy csöppet sem hiányzott. — Az nem lehet, hogy kevesebb figyelmet fordítottál a kelleténél a pólóra, s így próbált meg felrázni, többre ösztökélni? — Tavaly januárban megegyeztünk abban, hogy napi egy edzéssel készülök, de a bajnokság idején spórolok az energiámmal, amilyen korán lehet, lefekszem, a bajnoki mérkőzéseken rendelkezésre állok. Én ehhez mindenkor tartottam magam. Akkor telt be a pohár, amikor a Vasas ellen a harmadik negyed végén becserélt. Kaptunk egy gólt, de úgy, hogy a labda közelében sem voltam, s azonmód a kispadon találtam magam. írd és mondd: 9 másodpercet töltöttem a vízben. Ha ezt megcsinálja egy ifivel... de velem? Csaknem háromszázszor szerepeltem az élvonalban. — Sportszerűbben nem élhettél volna?— böktem az ujjai közt füstölgő cigarettára. — A — legyintett —, csak hébe-hóba gyújtok rá. A döntő nem ez volt, hanem a bizalom, a megbecsülés hiánya. Jellemző, hogy meg sem köszönték a vé- gigküzdött tizenöt évet. Hogy mihez kezdek ezután? A családomnak élek, és az egészségem érdekében lejárok a Három Farkas étterem alatti konditerembe. Vecseri Sándor több mint tíz éve érkezett Szentesről Egerbe. A jól megtermett hátvéd szemmel láthatóan paprikás hangulatban volt, amikor a történtekre emlékeztettem. — Mellbe vágott a dolog, hiszen a bajnokság kezdetén néhány hétig felfelé ívelt a formám, erről a Népújság kiemelései is tanúskodnak. Utána betegség miatt ugyan visszaestem, de azt azért nem vártam volna, hogy a „félidőben” útilaput kötnek a talpamra. — Személyesen közölték veled? — Igen, de előbb egy kicsit beültettek a ringlispilbe. Pócsik Gyulavárihoz, Gyulavári Pó- csikhoz küldött. Hétfőn tudtam meg a szakosztály-igazgatótól, hogy döntése végleges. Vállalhatok bármit is, fogadkozhatok, le- tehetem a nagy esküt, a továbbiakban már nincs rám szüksége. A háromhónapos felmondási időt letölthetem, addig az edzéseken is részt vehetek. — Mivel indokolta az elhatározását? — Azzal, ami az újságban is megjelent, de emellett még volt egy megjegyzése, ami szíven ütött. Mármint az, hogy én az anyagiak miatt pólózom. Beismerem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a pénz egyáltalán ne érdekeljen. Harminc évesen három gyerekkel és a feleségemmel egy felújított tanácsi bérlakásban élek, láthatod, luxusnak nyoma sincs. Az ősszel nyolc pontért 2400 forint prémiumot kaptam, mindenki ítélje meg maga, hogy ez sok vagy kevés. A pénzért mégsem szóltam soha, bár egynéhányan egy százasért is ricsajt csaptak. Sokkal inkább hiányoltam a dicséretet, amiben szinte sosem volt része a csapatnak, no és persze a végén egy köszönő szót. — Hogyan tovább? — Nehéz helyzetben vagyok, hiszen a lakásfelújításra 50 ezer forint hitelt vettem fel az ESE- től. A feltételek között szerepel, hogy amennyiben felbontják a szerződésemet, egy összegben vissza kell fizetni. Egyelőre fogalmam sincs, honnan teremtem elő. Azonkívül a szerződésem 1990. június 30-ig szól, s utána fogok járni, hogy ez mire jogosít fel. — Hát a kenyérkereset? — Az egri főiskolán matematika-technika szakon végeztem. Mondanom sem kell, hogy egy szem gyakorlatom sincs a tanításban, így azt hiszem, nem ez a járható út számomra. A másik szempont meg az, hogy 5-6 ezer forintból nem tudnánk megélni, ezért más megoldáson töröm a fejem. Ha időm engedi, lejárok majd a Vízműbe pólózni. Időközben újabb meglepetésbomba robbant. A csehszlovákiai edzőtáborba utazást megelőző napon a 22 éves, Pócsik Dénes által is tehetségesnek ítélt Zalán- ki Gábor dobta be a törülközőt. Amikor a miértről faggattam, kissé megszeppenve válaszolga- tott. — Már hónapok óta érlelődik bennem az elhatározás, de csak most jutottam dűlőre magammal. Hogy miért? Reméltem, hogy a bajnokság utáni szünetben kipihenem magam és újra megjön a kedvem, hiányozni fognak az edzések. Nos, nem így történt, most már kötéllel sem tarthatnának vissza. — Elképesztő, hogy egy pályája elején álló sportember így meghátráljon... — Tavaly a nyár végén szereltem le, s egy darabig kedvvel, lelkesedéssel végeztem az edzéseket. Aztán egyre nyomasztóbbá vált a légkör, már úgy kellett magam rábeszélni, hogy lemenjek az uszodába. Ennek így nincs semmi értelme! Ezért döntöttem a visszavonulás mellett. — Valami konkrétumot mondanál? — A csapaton belül mindenkivel kijöttem, de valahogy mégsem folytak jó hangulatban a gyakorlások. A teljesítménykényszer is rányomta az egészre a bélyegét, de legalább jó szót kaptunk volna. A bravúrpontok fölött — az is akadt egy-kettő — egyhamar napirendre tértek, bezzeg ha kikaptunk, akkor tarthattuk a hátunkat. Többet nem tudok és nem akarok mondani. Kelemen Attila, a 35 éves csapatkapitány nem utazott el az edzőtáborba, mivel árpával műtötték a szemét. Véleménye azonban neki is volt, amit tömören így összegzett: — Senki sem kérdezett meg, hogy én hogyan látom a helyzetet. Most aztán kutyaszorítóba kerültünk, főképp így, hogy Zalánki is elköszönt. Ha nem tudunk hasonló képességű játékosokat igazolni, egykönnyen a másodosztályban találhatjuk magunkat. De kérdezem én: ki jönne ide, Egerbe fa- gyoskodni?! Elutazásuk előtt még Gyulavári Zoltán edzőt is sikerült szóra bírni. Ő mindössze ennyit mondott: — Én Síkével a két ünnep között — igaz, nem hivatalos formában — de közöltem, hogy az új évben már nem lesz a csapatban. Egyébként egyet értek Pócsik Dénes szakosztály-igazgató döntésével. Gyengültünk ugyan, de az előttünk álló feladatokat így is meg kell oldanunk. Ezzel az újságíró számára véget is ért az íródeák szerepköre. Zárszóként illene valami bölcset, vagy legalább találót mondania. Igen ám, csakhogy hiába haladt végig egy teve szívósságával a „törésvonalak” mentén, legfeljebb homályos sejtései támadtak. Egyet tud bizonyosan: ez az ügy nem vált az egri vízilabdázás javára. Nyertesei pedig nincsenek... (Vége) Buttinger László Sportműsor Szombat Kézilabda: Bajza-kupa fiú te remtorna, Hatvan városi sport- csarnok, 8.30. Sakk: Hópehely'89 nemzetközi egyéni verseny, Felsőtár- kány KISZ-tábor, 14. Labdarúgás: Bajnokok teremtornája, selejtező mérkőzések Eger, körcsarnok, 9. Vasárnap Sakk: Hópehely'89 nemzetközi egyéni verseny, Felsőtár- kány KISZ-tábor, 14. Labdarúgás: Bajnokok teremtornája, helyosztó mérkőzések, Eger, körcsarnok, 9. Belépő a szerencséhez Figyelje a Népújság szerdai számát! Ezentúl új köntösben jelentkezik lapunk totó-tippaján- lata. Sőt, akik részt vesznek az Egy kérdés — egy felelet játékunkban, 6-6 darab kéthasábos szelvényt nyerhetnek. Jönnek a szovjetek? Tegnap — ünnep, mától — hétköznapok Péntek este a felsőtárkányi KISZ-táborban évzáró-évnyitó szakosztály-értekezleten ünnepeltek a Kolacskovszky SE OB I-be jutott sakkozói. A bajnoki érmeket dr. Seress Gábort lnök adta át a játékosoknak. A csapat néhány átigazolással szeretné elérni, hogy legyen esélye a legfelső osztályban maradásra. Az átigazolási lapról még a döntő pecsét hiányzik, de nagy valószínűséggel Egerbe tart Cseh Andor mesterjelölt a fővárosból, Kladiva Imre mesterjelölt Gyöngyösről, Sugár Károly mester a Honvéd Mereszjevből. Az egykoron hevesi, egri majd BE- AC-os Forgó Zoltán ügye január közepéig tisztázódik. A szovjetu- nióbeli Ungvárról három sakkozó szerepeltetésére van remény. Ma délután két órától megkezdődik az év első, egyéni nemzetközi versenye, ami egyúttal a megye egyéni bajnoksága, melynek nagy esélyese Mészáros András nemzetközi mester (Kolacskovszky SE), A Hópehely 89 torna—melynek helyszíne a felsőtárkányi KISZ-tábor — díjalapja 22 ezer forint. A fordulók munkanapokon 15, szombaton és vasárnap 14 órától kezdődnek. TEREMLABDARÚGÓ TORNA tfgsOPORT: Békéscsaba Eger SE Heves m-i válogatott PÉNZDÍJAS A műsorfüzet — tombola! Csepel SC HKVSC-Deko Gyöngyösi SE EGER januar 29-31 KEMÉNY FERENC íf0CLSPORTCSARNOK Az edző: Csufor Sándor R^jt Hatvanban is Tegnap délelőtt megélénkült az élet a Hatvani KVSC-Deko háza táján Az NB II. újoncai is elkezdték a felkészülést a bajnokság tavaszi idényére. A labdarúgó-szakosztály vezetői végérvényesen letették a voksukat a korábbi pályaedző, Csufor Sándor mellett. Az újdonsült szakvezetőtől tudtuk meg, hogy Kiss kapuson kívül, akit influenza gyötör, mindenki harcra kész. A tervek szerint már a kerettel kezdi meg az alapozást a közeljövőben leszerelő Orosz és Sáfrán is. A rövid megbeszélést követően a társaság egy ráhangoló, átmozgató jellegű tréninget tartott, melynek főszereplője a játék, a labda volt. A komoly munka hétfőn kezdődik, amikor is először napi egy, majd a hét közepétől napi két edzést tartanak. Csufor segítője továbbra is Árvái István lesz. A csapat tizenhatodikától Hajdúszoboszlón folytatja a felkészülést a márciusban rajtoló pontvadászatra. Mini méretek — maxi lelkesedés Szeptember végén tette meg első, bátortalan lépéseit hazánkban a minikosárlabda-mozgalom, amelybe 600 iskola 1300 csapata nevezett be. Ennek kapcsán ki kell hangsúlyozni a mozgalom szót, amely ezúttal nem helyettesíthető be a bajnokság kifejezéssel. Mégpedig azért nem, mert mellőzi az eredményesség hajszolását, a főszerepet a játék kapja. Az országosan mintegy 1500 kosárlabdás palántát megmozgató kezdeményezés megyénkben is visszhangra talált, és a Heves Megyei Kosárlabda Szövetségnek ez idáig 14 fiú- és 6 leánycsapat jelezte részvételi szándékát. A megyeszékhely 1-es számú általános iskolájában készült felvételeink arról tanúskodnak, hogy a kisdiákok ’’vevők” voltak az ötletre, elnyerte tetszésüket a dolog. Szeleczky János testnevelő tanítványai ugyan mini pályán, mini labdával, de annál nagyobb lelkesedéssel vetették magukat a játékba. (Fotó: Szántó György)
