Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 5., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Receptsarok ízletes ételeit Zellerkrémleves Hozzávalók: 20 dkg zeller, 2 evő­kanál olaj vagy 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, 2 dl tej, 1 dl tejföl, só. A megtisztított zellert lapos szeletekre vágjuk, forró zsiradék­ban, fedő alatt, megsózva, kevés vízzel puhára pároljuk. 3 dkg liszttel behintjük és vízzel felen­gedjük. Ha már egyszer jól fel­forrt, szitán az egészet átszűrjük és a zellert áttörjük. Visszaöntjük afézékba, egy csésze tejjel s a még szükséges vízzel felforraljuk. Ap­ró zsemlegombócokat főzünk bele, vagy gyűszűtésztával tálal­juk, és a tálban megtejfölözzük. Rizzsel rakott karalábé Hozzávalók: 4 nagyobb vagy 8 kisebb fej tavaszi karalábé (ké­szülhet téliből is), 5 dkg vaj, 20 dkg rizs, 1/4 liter tejföl, só. A karalábét kisujjnyi vékony csíkokra vágjuk és fedő alatt for­ró vajban, megsózva, kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. Közben a rizst 2 dkg vajban meg­futtatjuk — ahogy köretnek szoktuk elkészíteni -, megfőz­zük. Egy lábast vagy tűzálló tálat kizsírozunk, morzsával bőven behintjük. A karalábét a rizzsel soronként lerakjuk, a rétegeket tejföllel megöntözzük és sütőben 15-20 percig sütjük. Halábasban készül, kerek tálra kiborítjuk. Más változata: a karalábé közé 10 dkg csíkokra vágott, pirított és zsírjáról lecsurgatott szalonnát keverünk. Paprikás csirke tejfölösen Hozzávalók: 1 csirke, 31/2 evő­kanál olaj vagy 5 dkg zsír, 1 hagyma, 1 1/2 dl tejföl, 1 kanál liszt, édes paprika, só. Egy jó, paprikásnak való csir­két felszeletelünk (aprólékjából levest főzünk), egy kis fej reszelt hagymát 5 dkg zsiradékban fedő alatt világossárgára pirítunk, pi­ros paprikával megszórjuk, a csirkét beletesszük, sózzuk, és 2 dl vízzel felöntve fedő alatt, kb. 1 óra hosszat főzzük. Ha levét köz­ben elfőné, vízzel pótoljuk. Ez­után zsírjára sütjük. Ha zsírjára sült, a húsok mindkét oldalát még gyengén megpirítjuk, és a lá­bas egyik oldalára halmozzuk. 1 dl tejfelt 1 kanál liszttel elkeve­rünk, besűrítjük vele a mártást, és a húsokkal együtt 2-3 percig for­raljuk. Tálalásnál tetejére cse­pegtetjük a maradék tejfölt és zöldpaprika karikákkal hintjük be. Nyáron főzés közben adha­tunk hozzá egy zöldpaprikát egészben és egy paradicsomot. Galuskával tálaljuk. Ha öregebb baromfiból készítjük, pároláskor többször vizet öntögetünk alá. Lekváros lepény Hozzávalók: 20 dkg liszt, 20 dkg cukor, 10 dkg vaj vagy margarin, 2 egész tojás, 3 kanál barack­vagy málnalekvár, 10 dkg dió, egy késhegynyi szódabikarbóna, egy citrom héja. A vajat habosra keverjük a cu­korral és a tojássárgákkal, hoz­zákeverjük kanalanként a 3 ka­nál lekvárt, a szódabikarbónával elkevert lisztet és végül a 2 tojás keményre vert habját. Kisebb méretű, zsírozott lisztezett tepsibe öntjük, a tetejére vágott diót hin­tünk és egyenletes középmeleg sütőben 25-30percig sütjük. Ki­borítjuk, ha kihűl, tetszés szerint darabokra vágjuk. Sokáig eláll. Shakespeare — kötöttben Ki ne ismerné a Hamlet híres monológját: ..to be, or not to be? Lenni vagy nem lenni? Nos, a divat szerint akár a pulóverre is kerül­hetnek e híres sorok, mint azt a kötött modell ábrázolja. A pulóver 38-40-es méretre alkalmas, hozzá 60 dkg fekete és 25 dkg középvastag fonal, vala­mint két és feles és hármas kötő­tű szükséges. Mintája: simakötés, színén sima, visszá­ján fordított szemek. A patent­minta: 1 sima, 1 fordított. Eleje, háta, ujja simakötéssel készül, a fehér betűket utólag hímezzük rá szemet utánzó öltéssel. Háta: 152 szemre, két és feles tűvel kezdjük és 7 centit kötünk pa­tentmintával. Ezután a 3-as tűvel simakötéssel folytatjuk, és egye­nesen kötünk 77 centi összma- gasságig. Itt a középső 60 szemet leláncoljuk a nyakkivágás részé­re, majd mindkét oldalon, min­den 2. sorban 1x3,1x2 szemet le­fogyasztunk. 79 centis összma- gasságnál a váll szemeit lazán le­láncoljuk. Eleje: Egészen a nyakkivágás 75 centis összmagasságáig azo­nosan kötjük a hátával. Ekkor a középső 54 szemet leláncoljuk, majd mindkét belső oldalon, Összeállítás: Az egyes részeket kifeszítjük, és nyirkos törülköző alatt száradni hagyjuk. A betűket a minta szerint rá- öltjük az elejére és a hátára. A szövegből egy részt az ujja elejére is ráhímezünk, a legfelső sorban kezdve és középre elosztva. Összevarrjuk a vállát, az olda­lát, és beállítjuk az ujját. Felszed­jük a nyakkivágás szemeit a vé­konyabb tűre, és patentmintával 5 centit kötünk. A szemeket lazán leláncoljuk, a passzét a felére visszahajtva, sa­ját szálával odaöltögetjük. minden 2. sorban 1x3, 1x2 és 3x1 szemet lefogyasztunk. 79 centis összmagasságnál a váll megmaradt szemeit lazán lelán­coljuk. Ujja: A vékonyabb tűvel 74 szemre kezdve, patentmintával 5 cm-t kötünk, ezután a 3-as tűvel sima­kötéssel folytatjuk, s az első sor­ban egyenletesen elosztva 10 szemet szaporítunk (84). Az ujja ferde vonalához mindkét olda­lon, minden 4. sorban 20x1, majd minden 5. sorban 8x1 sze­met szaporítunk. 43 centis ma­gasságnál a szemeket lazán lelán­coljuk. Két ujját azonosan kötjük. TCedveá Amit az egri Dobó téren láttam január 1-jén hajnalban, nagy szomorúsággal töltött el. Tizenöt-húsz év körüli fiatalok tucatjai cso­portokba verődve, félrészegen, palackokat törtek és fém szemetesko­sarakat tapostak laposra. Nem voltak rosszul öltözve, de nem tudtam eldönteni, diákok-e vagy már dolgoznak. Reménykedtem, hogy nem egriek. Egri fiatalok nem tehetik így tönkre ezt a csodálatos kis várost, amit szüleik annyi szeretettel és gonddal építettek. De miért, vagytok ilyenek fiaim? Nekem is hasonló korú gyer­mekeim vannak, s bár nem együtt töltöttük a szilvesztert, tudtam, hogy az én két fiam nincs és nem is lehet közöttük. Mit nem kaptak meg ezek a gyerekek, akik itt duhajkodtak, míg az enyémek vidáman köszöntötték a nehéznek Ígérkező, de végül is békés új esztendőt. Alig másfél órája a Himnusz hangjai közben, könnyben úszó szemmel gondoltam szüléimre, azokra a csodálatos emberekre, akik ugyan nem voltak hibátlanok, de nagyon szerettek minket. Igazán megérteni és tisztelni őket felnőtt fejjel és haláluk után tanultam meg. Apám és anyám sokat dolgoztak. A nagyszülőkkel együtt héttagú csa­ládot nem volt gyerekjáték egy keresetből eltartani, az ötvenes évek­ben. Szilveszterkor a rádiót hallgatva hosszú asztalnál ültünk és tom- boláztunk.A tombolatárgyakat régi, apró játékokból magunk gyűj­töttük össze és csomagoltuk be, hogy legyen meglepetés a nyeremény. Mi a szeretet? Ismerjük-e egymást és gyermekeinket? Az a szere­tet, ha mindent, erőnkön felül megadunk nekik, de nem érünk rá az anyagiak utáni nagy hajszában beszélgetni velük a múltról, a jelenről és a jövőről? Édes gyermekeim! Miért vagytok ilyenek? Mindet jól elfenekel- ném, ez volt az első gondolatom, mikor megláttam a bánatos, félré­szeg fiatalokat. De nem! Nem szabad bántani őket! Hátha betegek, hátha mi tettük őket beteggé! A saját gyerekeimet egy-két éves korukban paskoltam el utoljára. Ezt látva édesanyám megszólalt: ha gyermekkorotokban nagyon rosz- szak, elevenek voltatok és meg akartalak benneteket verni, eszembe jutott, hogy inkább megmérem a lázatokat, hátha betegek vagytok. Úgy is volt mindig! Kedves szülők, akiknek gyerekei a Dobó téren duhajkodtak! Mérjetek otthon lázat! Betegek ezek a fiúk és lányok, én mondom nek­tek! Ne bántsátok őket, de gyógyítsátok őket jó szóval, szeretettel! Pró­báljatok beléjük erőt és hitet önteni! Érezzék, hogy szeretitek őket, ha nem is olyanok ők, mint szeretnétek. Édesanyám úgy engedett el először, húszévesen egy szilveszteri bulira, hogy a telkemre kötötte: mindig csak olyat csináljak, amit ő is láthatna, ha ott lenne. Ha ismerősök apámat kérdezték, hogyan nevel­ted a gyerekeket, azt mondta; nem neveltem őket, csak igyekeztem úgy élni, hogy a példámat bátran követhessék. Milyen intő szóval engedték el otthonról azt a tizenöt év körüli, aranyhajú szőke kislányt, aki ártatlan kék szemeivel segélykérőn né­zett az arra járó felnőttekre és szédelgett tovább magányosan a fal mel­lett a piactéren? Szeretünk mi benneteket egyáltalán? Igen, szeretünk, de nem elég okosan. Úgy kellene nevelni gyermekeinket, hogy akkor isszeres- senekminket, ha nem tudunk nekik mindent megadni. Úgykellnevel- ni őket, hogy ne vegyünk el tőlük minden eszmét! Tanulják meg be­csülni a múltban azt, ami becsülnivaló, és lássák a jövőben azt, ami re­mény tkeltő. Dr. Varga Gabriella Tudósítás A mai, csöppet sem egyszerű társadalmi valóságban fölerősö­dik az emberekben a kíváncsi­ság: milyen jövő vár itt ránk Kö- zép-Európában, azon a 93 ezer négyzetkilométeren, ami a ha­zánk. így képzelem én: A jövőben többen lesznek nálunk a haza ügyének valódi elkötelezettjei, mint a lekötelezettek. Mindenki annyi tiszteletet és megbecsülést élvez majd, amennyit személyi­sége, munkája és másokért vál­lalt tettei alapján megérdemel embertársaitól. Több — tettek­ben megnyilvánuló — figyelmet fordítunk majd saját nemzeti ér­tékeinkre, mert csak így marad­hatunk talpon más nemzetek kö­zött. A hazafias nevelést — a ko­rábbi gyakorlattal ellentétben — nem fogjuk összetéveszteni a ko­szorúzásokon, felvonulásokon és a papírízű, kampány jellegű tiltakozó nagygyűléseken bur­jánzó látványos magakelletéssel. A frázisokat egyszer és minden­korra a léggömbökkel együtt szélnek eresztjük. Mindenki olyan munkaterüle­ten dolgozhat, amit szeret és amit el is tud képességei alapján látni. A múlt rossz emléke lesz csupán a sok kényszerpálya. Kevesebb lesz a csalódott ember. Öngyil­kossági, válási statisztikákban és az alkoholfogyasztásban a világ- ranglista utolsó helyére vereked­jék vissza magunkat. A munka- szervezés pedig olyan olajozot­tan működik majd, hogy ez a ma még oly közismert fogalom ki­vész a magyar nyelvből. És végre hiánycikk lesz a sok-sok hiány­cikk! A feltalálóknak nem kell dili­házba vagy külföldre menniök konvertibilis ötleteik, találmá­nyaik miatt; még életükben és a saját munkahelyükön megkap­ják méltó elismerésüket. Gyógyítható lesz a rák és az AIDS, nem szedi többé áldoza­m mm ff m ff m a jovobol tait a szívinfarktus. Megvalósul­hat a sérült, megváltozott mun­kaképességű emberek, köztük a fogyatékosok ezreit érintő hu­mánus, valódi társadalmi rehabi­litáció. Az állami gondozottak intézeteit gyermeküdülőkké, ne­velési központokká alakíthatják. Csakis uszodával és tornate­remmel ellátott iskolák épülnek, amelyekből a tágas ebédlőt sem ’’felejtik ki”. Megszűnik végre a munka és munka közötti erősza­kolt megkülönböztetés, meg­kapja őt megillető társadalmi rangját az értelmiség alkotó — igenis produktív — szellemi munkája is. Megszűnik a lakáshiány. Vég­re emberléptékű otthonokban és nem betonbunkerekben élhe­tünk. Egy korszerű lakásállo­mány lehetővé teszi majd a ru­galmas cseréket. Megtanulunk tájba illő házakat építeni. Régi pompájukban díszeleghetnek múltunkat őrző műemlékeink, mert azokat a legtartósabb eljá­rásokkal konzerválják — minő­ségileg kifogástalan anyagokkal. Tisztább lesz városaink levegője, hisz a Trabantok és társaik vég­leg bevonulnak a közlekedési múzeumba. Mindez, amit itt leírtam merő fantazmagóriának tűnik mos- ■ tanság, de legalább álmunkban merjünk nagyot képzelni: álmo­dozva óhajtani, és naponta tenni érte, hogy a nem túl távoli jövő­ben kiegyensúlyozott, békés kö­rülmények között, emelkedő életszínvonalon élhesse minden magyar itthon is az életét. Nem­csak észérvek alapján okoskod­va, de érzelmileg is elfogadjuk a más vallású, kultúrájú, tőlünk el­ütő bőrszínű embereket. Nem lesz táptalaja az egymásra acsar- kodásnak. Megszűnnek a faji előítéletek honfitársainkkal szemben is. így lesz-e? Ilosvai Ferenc Blúzok — külföldre A Fékon dunaújvárosi üze­mébe egyre gyakrabban ér­keztek az elmúlt napokban a kamionok az NSZK-ban és az USA-ban dolgozó partnergyáraktól, ahol vár­ják a bérmunkában varrt szép blúzokat és felsőruhá­zati cikkeket. A hazai kol­lektíva a kérésnek egy kis hajrával kívánt eleget ten­ni, annál is inkább, mert így joggal bíznak abban, hogy a 140 millió forintos tőkés árbevétel is teljesül. (MTI-Fotó—Kiss G. Péter) Környezetvédelem a házikertekben A korábban ismertetett új nö­vényvédelmi rendelkezés ki­mondja, hogy növényvédelmi feladatainkat az emberi környe­zettel és természetvédelemmel összhangban, a hasznos élőszer­vezetek megóvásával kell végre­hajtanunk. A jogszabály részle­tesen tartalmazza a növényvédő­szerek szállítására, tárolására, felhasználására vonatkozó előí­rásokat. Az ez irányú tevékeny­ségünket úgy kell szerveznünk, hogy elkerüljük a hulladékokat. A növényvédőszereket eredeti, zárt csomagolásban, megfelelő­en elkülönítva, más személyek és haszonállatok számára hozzá nem férhető módon kell tárol­nunk. Azokat a növényvédősze­reket, amelyek azonosíthatatlan- ná váltak, szennyeződtek vagy egyéb okból használhatatlanok lettek, veszélyes hulladékként kell kezelni és elkülönítetten szükséges tárolnunk. Hasonlóan kell eljárnunk tisztítatlan nö- vényvédőszer-burkolatokkal is. A hulladék hatástalanítása kü­lön erre a célra szolgáló égető­műben történhet, vagy pedig a kistermelő a helyi közegészségü­gyi, valamint a környezetvédel­mi hatóságtól kérheti a hulladék helyi hatástalanításának az enge­délyezését. Amennyiben a növényvédő­szer-burkolatot a tevékenység befejeztével kiürítik és megtisz­títják, az így keletkezett anyagot kommunális hulladékként kezel­hetik. A hasznos élőszervezetek megóvása érdekében kifejezet­ten tilos a méhek tudatos pusztí­tása, elterjedésük akadályozása és az általuk látogatott területe­ken pedig a méhkímélő techno­lógiát kell minden termelőnek alkalmazni. Ne permetezzenek feleslegesen a szőlő és gyümöl­csök molykártevői ellen, hanem minden ültetvényben alkalmaz­zák a feromonos rovarcsapdá­kat. Déliéi Adrienne

Next

/
Oldalképek
Tartalom