Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 5., csütörtök OTP: megváltozott kölcsön- és betéti feltételek (Folytatás az 1. oldalról) törlesztési támogatás mértéke egygyermekes családoknál 300 ezer forint, kétgyermekeseknél 400 ezer forint, három- vagy többgyermekeseknél 500 ezer forint értékű, garantált összegű kölcsönre vonatkozik. Ezeknél az első öt évben egygyermekes családok 40, a kétgyermekesek 70, a három- vagy többgyermekesek pedig 80 százalékos támogatást kapnak a törlesztés megfizetéséhez. A második öt évben a támogatás mértéke felére csökken, a 11-15. évben pedig egységesen 15 százalék. A teljes törlesztőrészlet megfizetése tehát csak a 16. évtől terheli az adóst. Fontos tudnivaló az ügyfeleknek, hogy akik a múlt év december 31-ig beadták hitelkérelmüket, választhatnak: a tavalyi vagy az új szisztéma szerint kötik-e meg a szerződést a takarékpénztárral. A betéti kamatok emeléséről az Elnöki Tanács a közeljövőben hozza meg döntését. Az OTP azonban január 1-jétől — saját nyeresége terhére — már a megemelt kamatokat fizeti. Néhány kedvező változás: a lekötött betétek után ezentúl évi 6 százalékos kamatot térítenek akkor, ha a lekötési idő letelte előtt felveszi a pénzt a betéttulajdonos. Az átutalási betétek kamatát megemelik, a számla hóvégi egyenlege után évi 7 százalék helyett 10 százalékot fizetnek. A látra szóló betétek kamata évi 2 százalék helyett ezentúl évi 8 százalék lesz, a KST-beté- tek kamata pedig évi 5 százalékról 8 százalékra emelkedik. Döntés született a gépkocsi-fedezeti számlákon szereplő összegek kamatozásáról is: ezeket a befizetéseket ezentúl letétként kezeli az OTP, s a kamat — amennyiben egy éven belül megkapja a tulajdonos az autóját — változatlanul 2 százalék — egy éven túli várakozási idő esetén évi 6 százalék. Újdonság az is, hogy januártól betétszerződést köt az OTP új betétes ügyfeleivel. A szerződésben egyebek közt kiköti, hogy a kamatot megváltoztathatja. Az ügyfelek dönthetnek arról — s erre 30 napos gondolkodási idejük lesz —, hogy fenntartják-e a betétet vagy felmondják. Az utóbbi esetben a számukra kedvezőbb kamatot kapják a felmondás határidejéig. A vezérigazgató végezetül elmondta, hogy az OTP-nél elhelyezett betétállomány — a múlt év december 31-én — 256 milliárd forint volt, ez 19 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban. A betétállomány növekedése a kamatjóváírásokból származik, amelynek összege 23 milliárd forintot tett ki. A hitelek összege 268 milliárd forint volt december 31-én, egy év alatt 30 milliárd forinttal nőtt. 190 ezer hitelszerződést kötöttek az elmúlt évben, 17 ezerrel kevesebbet, mint 1987-ben. Látványos növekedés a valutaforgalomban tapasztalható: tavaly kétmillió ügyfélnek adtak el külföldi fizetőeszközt 8,5 milliárd forint értékben, ez háromszor annyi, mint az előző évben. A kereskedelmi bankká váló OTP számára a jövőben az eddigieknél lényegesen fontosabb lesz a jövedelmező gazdálkodás, létérdekévé válik olyan betét- és hitelkonstrukciók kialakítása, amelyek találkoznak az ügyfelek igényeivel. Az MTI munkatársának arra a kérdésére, hogy az idén érvényes 18,5 százalékos átlagkamat kellő nyereséget bizto- sít-e a pénzintézetnek, Tisza László azt válaszolta: véleménye szerint lényegesen kisebb lesz a nyereség, mint a többi kereskedelmi banknál, s összege körülbelül a hitelkamatok 2,5-3 százalékát fogja elérni. Igazi verseny még nem alakult ki, s ahhoz, hogy az OTP valóban ellássa a kereskedelmi banki feladatokat, hosszabb időre van szükség. Az OTP-nek egyelőre alkalmazkodnia kell a pénzforgalomban kialakult helyzethez, a fennálló lehetőségekhez. Brit építőművészek követelése: Állítsák le a román buldózerprogramot! A The Times szerdai jelentése szerint Rod Hackney, a brit építőművészek királyi intézetének és az építőművészek nemzetközi egyesületének elnöke nemzetközi vizsgálatot kíván kezdeményezni annak kiderítésére, mi az igazság a román falurombolási program leállítására, vagy lelassítására vonatkozó ellentmondásos híresztelésekben. A befolyásos londoni újság „Románia múltjának legyalulá- sa” című, fél lapoldalt megtöltő írásában rámutat, hogy a londoni román nagykövetség munkatársai a falurombolási programra vonatkozó sajtójelentéseket a „nyugati tömegtájékoztatás puszta spekulációinak”, „alaptalan állításainak” vagy egyszerűen „félreértéseinek” minősítik, és ilyen tervnek még a létezését is tagadják. A román cáfolatokkal kapcsolatban a lap amerikai külügy- minisztériumi forrást idéz, amely szerint Romániában „nincs változás a politikában, hanem pusztán a pénzeszközök hiányának tulajdonítható, hogy azt nem léptetik országszerte most azonnal hatályba. A buldózerek jelenleg is javában működnek a fővárosban, de egyelőre nem dolgoznak a fővároson kívül”. A The Times emlékeztet arra, hogy a múlt évben az angol királynő unokatestvére, az építőművészi képesítéssel rendelkező gloucesteri herceg a román kormányhoz intézett levelében ítélte el bukaresti templomok lerombolását, Sir Geoffrey Howe külügyminiszter pedig a román külügyminiszternél tiltakozott a falurombolási tervek ellen. Rod Hackney közölte a The Times-szal, hogy január 19-én Dublinban találkozik az építőművészek nemzetközi egyesületének alelnökeivel, és ez alkalommal megvitatják, hogy mit tehetnének a Romániában fenyegető „kulturális holocaust” elhárítására. A nemzetközi unió és a brit építőművészek szövetségének elnöke kész egy független nemzetközi vizsgálóbizottság élére állni, hogy a helyszínen derítsék ki az igazságot. A The Times szerint a román hatóságoknál tett eddigi puhatolózásaik nem vezettek eredményre. Román részről csak turistavízumok kiadására van hajlandóság, de megtagadják a vízumot küldöttségektől és újságíróktól. A lap úgy véli, hogy ebben a vonatkozásban a feketetengeri román üdülőhelyek bojkottja lehetne a „leghatékonyabb fegyver”, ugyanis az NSZK után Nagy-Britannia áll a második helyen Románia idegenforgalmában. „Mindaddig, amíg nem sikerül a pontos tényeket tisztázni azt illetően, hogy mit romboltak le, mit fenyeget pusztulás és mi marad meg (Romániában), addig alighanem csak a szavak és érvek háborúja folytatódhat” — állapítja meg végezetül a The Times. Hazatért a francia űrhajós Marsexpedíciót kíván Kedden este hazatért Csillag- városból Párizsba Jean-Loup Chrétien tábornok, a legutóbbi szovjet-francia űrrepülés francia résztvevője, aki a két űmagyha- talom polgárain kívül elsőként lépett la a világűrbe 25 napos űrutazása alatt. Chrétien a Roissy repülőtérre érkezése után elmondotta a sajtónak, hogy a Míren tett űrutazása legfelejthetetlenebb része a hatórás űrséta volt szovjet baj- társával, Volkowal. Chrétien hangsúlyozta: Tyitov és Mana- rov rekordjavító űrbéli tartózkoAmerikai harci gépek szerdán lelőttek két líbiai katonai repülőgépet — közölte a Pentagon szóvivője. Azt hangoztatta, hogy a két líbiai vadászgép megtámadta a John F. Kendása után immár világos, hogy egy Mars-expedíciót is kibír az emberi szervezet. Most már csak a műszaki és anyagi akadályokat kell leküzdeni — mondotta —, de egy ilyen utazást mindenképpen nemzetközi összefogással kell megvalósítani. A francia űrhajóssal együtt érkezett haza dublőré, Michel To- nini. ő személyes holmijainak jó részét Csillagvárosban hagyta, mert a tervek szerint kétévenként sor kerül egy közös űrrepülésre. nedy repülőgép-hordozóról felszálló két F-14-est, és a két amerikai gép a támadásra válaszul lőtte le a líbiai gépeket. Az eset a Földközi-tenger nemzetközi vizei fölött történt. Kim lr Szen- javaslat elutasítása A Koreai Köztársaságban a kormánypárt és az ellenzék egyaránt elutasította a KNDK elnökének újévi javaslatát, hogy a Koreai-félsziget északi és déli részének vezetői a közeljövőben tartsanak találkozót Phenjan- ban. Kim ír Szén javaslata szerint az északi fővárosban Korea államszövetségként elképzelt újraegyesítését vitatnák meg és a találkozón dél-koreai részről a kormánypárt elnöke, a három fő ellenzéki párt vezetői, valamint vallási személyiségek és ellenzéki emberi jogi aktivisták vennének részt. A kormánypárt tisztségviselői Kim ír Szén indítványát olyan propagandafogásnak minősítették, amellyel a KNDK elnöke ki akar térni a Szöul által szorgalmazott csúcstalálkozója elől. Kijelentéseik szerint az újévi javaslatnak az a célja, hogy Ro Te Vu köztársasági elnököt csupán a kormányzó Demokratikus Igazságpárt elnökeként hívják meg. ”Ugy tűnik, Ro Te Vut még mindig nem ismerik el a Dél államfőjének” — mondották. A dél-koreai ellenzéki pártok ugyancsak fenntartásaikat hangoztatták. Az USA lelőtt két líbiai gépet Kagylókonzerv és javaslatdömping Ha sok milliárd dolláros üzletkötésről, több millió tonnás szállításról, óriási hitelnyújtásról vagy -törlesztésről van szó, nyilvánvaló, miért kívánkozik az esemény a lapok gazdasági hírei közé. Az azonban, hogy miért került egy alig negyvenkilós kagy- lókonzerv-küldemény a szenzációk közé a közelmúltban, szorul némi magyarázatra. Pedig a dolog voltaképp egyszerű: a jelzett küldemény származási országaként ugyanis a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság volt feltüntetve, a vásárló viszont a neves dél-koreai kereskedőház, a Hyundai volt. A szenzáció e kettőségből eredt. Ez volt az első eset, hogy — igaz, ilyen szimbolikus mennyiségben, de — közvetlen kereskedelmi műveletre került sor az egymással évtizedek óta igen feszült viszonyban álló két országrész között. Bármilyen hihetetlen, azóta, hogy a koreai háború után a Koreai-félsziget északi és déli részének útja végképp elvált, olyan dolgokban sem sikerült egyezségre jutni, mint mondjuk a hírközlés, a postaforgalom, a családlátogatások, nem is beszélve a családegyesítésekről vagy a politikai közeledés más, eleve nehezebb kérdéseiről. Pedig javaslatokban, a normalizálódásra, az országegyesítés megvalósítására vonatkozó elképzelésekben korántsem volt hiány az elmúlt esztendőkben. Ha visszaesésekkel, szünetekkel tarkítva is, de sor került bizonyos társadalmi szervezetek képviselőinek találkozóira, s Panmindzsonban immár fél tucatnyi tárgyalás zajlott le a phenjani és a szöuli törvényhozás képviselőinek csoportjai között. Legutóbb, december vége felé egy magas rangú dél-koreai illetékes, a kormányzó Demokratikus Igazságpárt elnöke, Pák Dzsun Kju például úgy vélekedett, hogy a kijelölt honatyák további két-három tárgyalási fordulója elegendőnek bizonyulhat a helyszínváltásra, s a déli küldöttek elutazhatnak az északi fővárosba. Nem kétséges, ez is szenzáció lenne a javából. Ám a feltételes mód használata egyelőre meglehetősen indokolt, hiszen minden, a korábbiakhoz képest kétségtelenül biztató előjel dacára jócskán maradt még alapvető eltérés a két fél véleménye között, ami bizonytalanná teheti az előrehaladás ütemét és kilátásait egyaránt. Phenjan például változatlanul egy hármas tanácskozási fórumot pártol, ragaszkodik az Egyesült Államok bekapcsolásához, mondván, hogy az érdemi előrelépésnek amúgy is előfeltétele a délen állomásozó amerikai haderők kivonása. Washington azonban, akárcsak Szöul, a közvetlen észak-déli megbeszéléseket sürgeti. Ellentétes a tárgyalások tartalmára vonatkozó elképzelés is: Phenjan a politikai és katonai vonatkozásokat helyezi előtérbe, békeszerződést sürget és a demilitarizált övezet egyfajta békezónává alakítását. Hosszabb távon pedig a két országrész konföderációját tartja kívánatosnak, míg Szöul a gazdasági-kereskedelmi együttműködés megteremtését, az emberi kapcsolatok kialakítását és az úgynevezett ”keresztbe elismerést"szorgalmazza. Kétségtelen, hogy az álláspontok merev fenntartása, a szembenállás tartósítása mind kevésbé illeszkedne a nemzetközi folyamatokhoz, a térség biztonságának növeléséért tett sokoldalú indítványokhoz, így a szovjet Ázsia-politikához, vagy mondjuk Dél-Korea megnövekedett diplomáciai aktivitásához. Ugyanakkor az is magától értetődik, hogy valódi áttörésre csak kölcsönös engedmények, s jelentős kompromisszumkészség esetén lehet számítani. Ha vannak is tehát esélyei annak, hogy 1989 a Koreai-félszigeten is a sok évtizedes feszültség enyhülését, a lassú, fokozatos oldódás közelebb jövetelét hozza, azon még a szakértők is hevesen vitatkoznak, mekkorák ezek az esélyek. Van, aki a gyors délkoreai demokratizálódás miatt elképzelhetőnek tartja, hogy az USA valóban csökkenti katonai jelenlétét. Nos, az előttünk álló hónapok valószínűleg eldöntik majd, a derűlátóknak vagy a pesszimistáknak van-e ezúttal igazuk. Áz újságolvasóknak a sorok között kell olvasniok. Hiszen hol a kagylószállítmányról, hol egy panmindzsoni találkozó megszakításáról kapnak hírt. Vagy mint a minap, amikor a sportjelentések között villant fel a Szöul-Phenjan közeledés egy újabb lehetséges területe, amikor Dél-Korea elfogadta a KNDK ajánlatát, s ennek értelmében az 1990-es ázsiai játékokon közös csapat indul. A részletekről március 9-én Panmindzsonban kezdenek tárgyalásokat. Igazán érthető, hogy ez a hír inkább politikai, mint sportszempontból figyelemre méltó. „ „ , Szegő Gabor A magyar taxis lekéste a repülőt, kamionparkolóban „kosztolt”, majd kiéhezve, agyonfázva feladta A geronai m gIig A Pireneusok hófedte vidékének panorámájában gyönyörködni, egy sebes sodrású hegyi patak kristálytiszta vizét inni, esténként vízcsobogás muzsikájára álomra szenderülni — irigylésre méltó életmód. Agyoncivilizált hétköznapjainkban keveseknek adatik meg, hogy a természetben találjanak menedéket. Nádas i István budapesti taxissal azonban éppen ez történt meg Spanyolországban, igaz, korántsem idilli körülmények közepette. — December másodikén érkeztem Madridba, a Malév menetrendszerű járatával, zsebemben a jelentős kedvezménnyel megvásárolt, visszaútra is érvényes jeggyel. Autóbusszal utaztam tovább Barcelonába. A kíváncsiság hozott a leendő olimpiai városba. Hat gyönyörű nap alatt bejártam a katalán főváros megannyi zegét-zugát, s nyolca- dikán éjszaka busszal indultam volna vissza Madridba, ám kiderült, hogy az utolsó járaton már minden hely foglalt... így kezdte elbeszélését a karácsony utáni napokban a madridi nemzetközi repülőtér fogadócsarnokában a 42 esztendős férfi. Néhány órával korábban telefonon beszélt a családjával. Zokogott, amikor meghallotta a lánya hangját. Hátborzongató a történetem — mondta a tudósítónak, és készséggel hozzájárult ahhoz, hogy a hitelesség kedvéért a neve is szerepeljen. A tanulságot pedig így fogalmazta meg: az ijedtség rossz tanácsadó, s csak nyelvismeret és helyismeret hiányában követhet el az ember ennyi őrültséget. — Teljesen elvesztettem a fejemet, amikor kiderült, hogy lekéstem a repülőgépet. Gondoltam egyet, és a francia határnak vettem az irányt, autóstoppal. A kilépésnél semmi gond nem volt, a francia határőrök azonban éppen engem szúrtak ki. Francia vízumom nem lévén, visszaküldték spanyol földre. Akkor még volt hatezer pesetám (körübelül száz nyugat-német márkának felel meg). Vártam egy napot, és egy másik átkelőhelyen újból nekivágtam. Az eredmény ezúttal sem volt kedvezőbb. Vajon miért nem kért segítséget a madridi magyar nagykövetségtől, amikor még volt telefonra pénze? Lemondó legyintéssel válaszolt: — Az ember néha azt hiszi, hogy egyedül is boldogul. Nos, Nádasi István „boldogulása,, egy erdei romépületben csaknem két hétig tartott, Gero- na környékén. Egy kam ionos parkolóhelyen „kosztolt,,, összeszedte az ételmaradékokat. Közben elszántan terveket szőtt arról, hogyan keveredhet haza, három-négy országon át, a vízumellenőrző hatóságok figyelmét elkerülve, ráadásul egyetlen fillér nélkül. Végül feladta. Karácsonykor, kiéhezve, agyonfázva, bement az egyik geronai csendőr- őrszobára. Nagy nehezen értésre adta, angol és német szavakkal, hogy a magyar képviselettel szeretne kapcsolatba kerülni. Az ügyeletes tiszt felhívta a követségi ügyeletet, és átadta neki a kagylót. — Pillanatok alatt elmúlt a két hete tartó lidércnyomásom — folytatta elbeszélését a „geronai remete,,. — Megígérték, hogy másnap pénzt küldenek, s mi több, megkérték a csendőrséget, hogy szerezzenek nekem szállást, élelmet. A spanyol hatáságok emberséges bánásmódban részesítik mindazokat, akik bajba kerülnek az országúton, rablás áldozatai lesznek vagy egyszerűen eltévednek. Tavaly közel 55 millió turista járt Hispániában, így érthető, hogy a rend őreinek nagy a rutinjuk ebben. Nádasi Istvánt a Vöröskereszt egyik menhelyén fogadták be egy éjszakára, és másnap útnak indították Madridba. A magyar nagykövetségen jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről, indokolandó a gyorssegély kiutalását. Ezt az ösz- szeget odahaza fizeti ki a pórul járt utas. Csakúgy, mint a kötelezvény ellenében átvett repülőjegyet. A történet itt véget is ér. A hihetetlennek tűnő eset kapcsán azonban felmerül az a kérdés is, hogy történetünk hőse kellő módon készült-e fel az útra, számba vett-e minden eshetőséget az utazás előtt, ha egyetlen „buszle- késés,, miatt ilyen nehéz helyzetbe került? Madridba érkező honfitársaink körében általános a vélemény, hogy a 300 dollár körüli összegnek megfelelő turistaellátmányból hat-hét napnál tovább csak rendkívül szerény megélhetésre futja Spanyolországban. Ennek fényében nem látszik túlzásnak, hogy néhány ország hatóságai a határátlépéskor tájékozódni kívánnak az utas zsebében lapuló valutáról. Nyugat-Európában nemigen kedvelik az üres zsebű „remetéket,,. Meruk József
