Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 31., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM Ami még a pártértekezlethez tartozik 4. rész Dr. Bárdosné Dombos Mária, a füzesabonyi 1-es számú községi pártalapszervezet küldötteként a területükön élő nyugdíjasok helyzetét mutatta be, lévén párttagjaik többsége időskorú. Mint hangsúlyozta, az ő szociális körülményeik között is nagyok a különbségek. Nem kevesebben, mint tizenegyen vannak olyanok, akik egy-két forint párttag- dijat fizetnek csupán. Ebből is látszik, milyen alacsony nyugdíjjal rendelkeznek, jóval a létminimum alatt élnek. Hogy ezen a helyzeten változtassunk, azt javasolta: az iparnak, a kereskedelemnek, az egészségügynek az eddigieknél lényegesen többet kellene törődni azokkal, akik már nagyon sokat tettek a társadalom fejlődése érdekében. Megemlítette azt is, hogy közösségük igen visszatetszőnek ítéli meg: bizonyos politikai, állami, gazdasági beosztásokból, funkciókból minden körülmények között „csak felfelé” lehet bukni. Tóth Tibor, a káli nagyközségi pártbizottság tagja mindenekelőtt azt fejtegette: nagyon bíznak abban, hogy a megyei pártértekezlet megteremteni azokat a személyi feltételeket, amelyek reményt adhatnak az országos májusi fórumon meghatározott feladatok maradéktalan végrehajtására. Legfontosabb feladatként a párttagok bizalmának visz- szaállítását, a pártegység megteremtését sürgetően vetette fel. Elmondta azt is, hogy a káli párttagok értetlenül állnak azok előtt a jelenségek előtt, amelyeket nemegyszer tapasztalhattak akár a Politikai Bizottság, akár a Központi Bizottság tagjainak különböző véleményeken alapuló megnyilatkozásaiból. Nyugtalanítónak tartja, hogy a párt mindenekelőtt a különböző alternatív szervezetek vitájára fordítja erejét, s megfeledkezik a legfontosabbról, a becsületes munkát végző ember elismeréséről. Polacsek László, a Parádi Üveggyár küldötte a politika és a gazdaság kapcsolatával, a politikának a gazdaságban betöltött szerepével foglalkozott. Hangsúlyozta: a gazdaságirányító, -szabályozó rendszerben bekövetkezett pozitív változások, a bér- és importliberalizálás kezdeti lépései, a normativitás növekedése lényeges áttörést nem jelent, mert megmaradt az igen nagy mértékű jövedelemelvonás. Aztán részletesen sorolta gazdasági bajaink gyökereit, mint például adósságállományunk, exporttermelésünk jövedelmezősége, világpiaci verseny- képességünk, a nem működő belső piaci mechanizmusok, a kimerülő belső tartalékok, stb. Ezen nehézségek leküzdését a párt kezdeményezte, hiszen a párt volt a reformfolyamat elindítója. Mindezt dicséretesnek ítélte, de hiányolta a hosszú távú gazdasági programot. Kérte a megyei pártbizottságot, hogy különösen ebben a helyzetben vesse el azt a javaslatot, ami szerint a megyei gazdaságpolitikai titkár társadalmi tisztségben töltené be ezt a funkciót. . Bujdosó Sándor, az egri 9-es pártkörzet küldötteként mindenekelőtt arra kérte a szerkesztő- bizottságot, hogy a megyei pártértekezleten elhangzott hozzászólásokról, véleményekről adjanak az alapszervezeteknek valamiféle visszaigazolást. Elsősorban arra lennének kíváncsiak, hogy miként tudták munkájuk során hasznosítani az itt elhangzottakat, s ezek közül mi az, ami haszontalan volt, amivel nem értenek egyet. Majd arról szólt hosszasan és részletesen, hogy a párt vezetői soha ne tegyék vita tárgyává és másoknak se adjanak arra lehetőséget, hogy hazánkban szocializmus legyen-e avagy valami más. Felhívta a figyelmet a jövedelemkülönbségekre, amelyek véleménye szerint még mindig nem a teljesítménykülönbségeket fejezik ki. Fodor Lajos, a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet pártalapszervezetének küldötte. Megdöbbentőnek tartotta azt az önkritikus megállapítását az elemzésnek, ami szerint az elmúlt években a munkásság és parasztság jelentős rétegeinél nem folytattunk érdemi és politikai párbeszédet, nem találtunk utat az értelmiség és az ifjúság tömegeihez. Állami, politikai intézményeink munkája elbürok- ratizálódott, a társadalmi szervezetek és mozgalmak működése jórészt formális. A marxista-leninista elmélet és ideológia valóságfeltáró, kritikai funkciója az elmúlt időszakban elhalványult. Mint mondta, mindezek önmagukban is elégségesek ahhoz, hogy a párt tekintélye csökkenjen, hogy az embereknek a párthoz való viszonyát megkérdőjelezzük, hogy mélypontra süly- lyedjen a közhangulat és a közérzet. Mondandójának ezt a részét azzal zárta le, hogy a távirányítás csak az elektrotechnikában korszerű, a politikában nem. őszintén adott hangot annak, hogy már őszülő halántékkal is együttérez az ifjú kommunistákkal, kívánja a szocializmust, de másképp, más módszerekkel, úgy, hogy a szavak és tettek egysége alapján megvalósuljon az egész nép boldogulását jelentő demokratikus szocializmus. Dr. Vasas Joachimot, az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatóját ^pártértekezleten elhangzottak inspirálták hozzászólásra. Annak a véleményének adott hangot, hogy amíg létezik a kommunisták pártja, addig szükség lesz a párt kádereinek, a párt egész tagságának folyamatos képzésére és továbbképzésére. Ha valamikor indokolt volt az igényes képzés és továbbképzés, akkor napjainkban ez határozottan így igaz. Mindezt olyan példákon keresztül is bizonyította, amelyet küldött-társai hiányként megoldandó feladatként vetettek fel. Mint mondotta, senki előtt nem kell bizonyítani, hogy a pártnak változtatni kell munka- módszerén, munkastílusán, befolyásolási készségén. Nagyon fontosnak ítélte azonban, hogy e változások tudatosan következzenek be, és ne csupán spontán folyamatok vezéreljék azt. Szólt annak az oktatási igazgatóságnak a munkájáról, részletezte annak a jövőbeni feladatát, amelynek létét, jövőjét nem egy küldött megkérdőjelezte. Kifejtette, hogy a pártoktatáson túl milyen feladatokat vállalnak az állami oktatásból, mekkora szerepet töltenek be a kultúra terjesztésében, az egészségügyi ellátás javításában, a tudomány mind szélesebb körben történő megismertetésében. (Folytatjuk) Dolgozó fiatalok országos szervezete alakul Dolgozó fiatalok országos szervezetének létrehozásáról szóló állásfoglalást fogadtak el a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa által rendezett politikai fórumon. A felhívást aláíró csoport háromtagú szervezőbizottságot választott, amely koordinálja a szerveződést és a márciusra tervezett alakuló közgyűlésig megszerkeszti a szükséges dokumentumokat. A közgyűlés dönt majd a szervezet végleges nevéről is. A szerveződés módját, a szervezeti felépítést illetően nem határoztak meg merev szabályokat. A munkahelyeken létrejövő csoportok (alapszervezetek) adottságaiknak megfelelően megalakíthatják területi, városi, megyei vagy akár több megyét is átfogó regionális szerveiket. Akár közvetlenül is csatlakozhatnak az országos bizottsághoz. Arra is lehetőség lesz, hogy az alapszervezetek a területi KlSZ-bizottsá- gok tagszervezeteként működjenek. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a következő időszakban erőteljes és céltudatos szervezőmunkára van szükség. Az iskola kész — csak itt-ott még hibádzik... Ha másképp nem: jogi úton!... A tanároknak nem kell a jutalom? Nagyvisnyót perlekedés Nyugodt falak — elszabadult indulatok? Panaszkodik egy szülő. Nagy visnyón nemrég adták át az új iskolát, fél éve sincs. De a gyerekek fáznak... 'Télvíz idején 15-16 fok volt a tantermek hőmérséklete. Kispárnával jártak az órákra. Egy hónapig nem tudtak kezet mosni, WC-re járni, mert nem volt víz. Az ablakokat rosszul szigetelték, becsorgott a sáros, esős latyak. Komor, szürke a a bükkaljai faluba vezető út, kopaszok a fák. Szenzációszámba megy, de inkább ezt a lehangoltságot erősíti az, hogy elhaladunk egy árokba borult vontató mellett. Talán kora reggel történt a baleset — az autó mellett már senkit sem látunk. Először az új iskolába megyünk. Az igazgatónő, Kiss József né és férje, aki szintén itt tarnt, már várnak. S a kétórás beszélgetés után kiderül: az igazi probléma nem is az épületben, hanem a tantestület közérzetében van... (Részlet az SZMT munkavédelmi felhívásából, a címzett a községi tanács elnöke: „Az ellenőrzés során megállapítottam, hogy az öt osztályteremben, tan- testületi, igazgatói irodában, könyvtárban a tanulókat és a dolgozókat az egészséges és biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek hiányával foglalkoztatták. Ezt 1988. november 22-én, 10.25 órakor szóban Önnel közöltem — ezért a dolgozók, tanulók további foglalkoztatásának megszüntetését kezdeményezem...”) — Tőlünk megkérdezték, hogy milyen kívánalmaink vannak, mit szeretnénk. Amit elmondtam, abból semmi sem valósult meg — így az igazgatónő. — Melyek voltak ezek? — Én elsősorban azt kértem, hogy legyen egy kerti WC. Otthoni tapasztalat, hogyha áramszünet van vagy elromlik a szivattyú — nincs mit tenni. Aztán szóltam, hogy legalább tartalék szivattyút vegyenek. Hiába. Az első hónapban tönkrement... A falak penészednek, nincsenek még kiszáradva. És, hát fázunk. Kevés a radiátor, és 15-16 fokban nem lehet tanítani. Mi még csak bírnánk, mert járkálhatunk közben, de a gyerekek?! Mióta átadták az iskolát — azt is késve —, azóta állandóan dolgoznak a szerelők, javítgatják a hiányosságokat. S mit szól ehhez a tanácselnök, Nagy Lajos? — Következő a helyzet. A beruházás műszaki átadása szeptember 2-án megtörtént. Azóta mind a mai napig akadnak hiányosságok, mint például a fűtési rendszer, avagy a tartalék szivaty- tyú nemléte. Ézek tervezési bakik! Mi a Heves Megyei Beruházási Vállalatot bíztuk meg az iskola felépítésével, velük állunk jogviszonyban, s az ő feladatuk, hogy ezeket a hibákat kijavíttassák a generálkivitelező kisiparossal. Mi — többszöri halasztás után utolsó határidőként 1989. január 21-ét jelöltük meg, ha addigra nem lesz teljesen rendben az épület, akkor polgári peres úton kell ezt „behajtanunk.” Az, hogy penészesek a falak, egyáltalán nem jelent vészhelyzetet, ennek egyedüli oka, hogy nem száradtak még ki, s ezen az alacsony hőmérsékleten nem is nagyon tudnak. A vízhiány oka áramszünet volt. Azóta beépítettünk egy védőrelét, úgyhogy ez a szivattyú már nem fog leégni. A fűtés ügyében egyeztető tárgyalást tartottunk a tervezővel és a beruházási vállalattal. Már régebben is közöltük, hogy nem tartjuk megfelelőnek a tervet. Közben kiderült, hogy az iskola egyben művelődési ház és mozi is. A tornaterem is kettős funkciót tölt be: nézőtér és focipálya. S amíg egy színielőadás közben érthetőek a falra szerelt, üvegbúrás csillárok, addig egy testnevelésórán bizony jócskán akadályozzák a felszabadult, jókedvű mozgást. Amire pedig szükségük lenne a gyerekeknek, így aztán megint csak a vita marad : van tornaterme az iskolának vagy nincs. És ha van, mégis miért nem használhatják úgy, ahogy szeretnék? Ennyi lenne a 11 millió forintos költséggel felépült iskola története. Ennyi lenne, ha... Ha nem borzolná más is a kedélyeket. Még a szomszédos falvakba is eljutott a hír: a nagyvisnyói tanárok nem voltak hajlandók felvenni a november 7-i jutalmukat. S hogy miért? Az igazgatónő szerint nekik háromszor annyi a bérmaradványuk, mint ameny- nyit a tanács kiszámolt. 103 ezer forint helyett 40 ezret. Ezért egyhangúlag megszavazták, hogy erre az összegre nem tartanak igényt. — A tanácson saját maguknak 5-10 ezer forintokat osztottak. Én nem fogok egy pedagógusnak 1200 forintot adni! Hát ez alamizsna. Még az se. Ez szégyen...És pont most, amikor ez a réteg egyre elégedetlenebb. írtunk mi beadványt a megyei tanácsnak, a művelődési osztálynak — legtöbb helyen azt a választ kaptuk, hogy igazunk van, de próbáljuk megérteni, hogy a községi tanácsnak nincs pénze! — mondja egyre emeltebb hangon Kissné. Az ügyre rákérdeztünk a tanácsházán. Ekkor már bekapcsolódott a beszélgetésbe Likai Jánosnévb-útkái is. ő így látja a jutalmazás kérdését: „Szerintem az a baj, hogy az iskola igazgatója meg a férje bujtogatja az egész csapatot. Dolgokat nem ért, és olyan, mintha nem is akarna megérteni! A helyzet az, hogy folyamatosan kevesebb személyi jövedelemadó jött be a számlánkra, mint amennyit a költség- vetésünk előírt. Ráadásul a mi lelkiismeretünk nyugodt... Itt van egy levél a megyei tanácstól, ebben közlik, hogy a pedagógusok jutalmi keretét 9 ezer forint pótelőirányzattal egészítették ki, s az így kapott összeg megfelel az éves megyei átlagjutalmazási ösz- szegnek. — Hogy lehet több mint hatvanezerforintos eltérés az Önök, illetve az iskola számításai között? — Én nem tudom, hogy ők hogy számoltak! Elkérték a kétévi fizetési jegyzéket — de papírról nem lehet kiírni, azon nics rajta, hogy év közben mennyi jutalmat osztottak már, és nincsenek rajta egyéb összegek sem. Egyébként meg az iskola is hibás! A napközit félgőzzel üzemeltetik. Messze túllépték a költségvetési tervüket, hiszen csak bútorjavításra 134 ezer forintot fizettünk ki a GAMESZ- nek, s az egész éves felújítási keretük 40 ezer forint volt mindösz- sze. Tehát, ha összegezni akarom a mi álláspontunkat: egyrészt nem tudtunk többet fizetni, mert nem volt miből, másrészt az iskola sem teljesítette a kötelezettségeit, úgyhogy nincs joguk követelni... Nehéz lenne sommázni mindazt, amit Nagyvisnyón tapasztaltunk. Az újságírónak nem feladata igazságot osztani, és meg- vallja őszintén: a résztények ismeretében nem is tudna. Egyet azonban sejt: az egymásra mutogatásból, a harag szításából jó még nem született! S az is biztos, hogy ennek az ellentétnek a „küzdőfeleken” kívül 'más is megissza a levét. Mondjuk: a gyerekek... Doros Judit Nem nemes penész — de majd kiszárad... „A mi lelkiismeretűnk tiszta...” (Fotó: Jakab László)
