Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-27 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 23. szám 1989. január 27., péntek ÁRA: 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MŰVÉSZEK ÉS TERRORISTÁK „Korrupt államhivatalnokok, politikai opportunisták, ki­adók és újságírók elleni első csapás.”. (2. oldal) AMIT AZ ADÓBEVALLÁSSAL KAPCSOLATBAN TUDNI KELL „Vállalkozói és személyi jövedelemadó benyújtási naptár­ral.” (4—S.oldal) PÓTKOCSIS TEHERAUTÓ ÉS BUSZ KARAMBOLOZOTT „Azt gondoltam, hogy a busz majd megáll...” (8. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 8, 37, 59, 62, 84 _______________________________________ Ü lést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén előterjesztést hallgatott meg a Munka Törvénykönyve módosításáról és a sztrájkról szóló törvény- javaslatokról. A kormány tudomásul vette és a további előkészítő munka alapjá­ul elfogadta az igazságügy-miniszter tájékoztatóját a közigazgatási bí­ráskodással, valamint a személyes adatok kezelésével és a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos törvényjavaslat szabályozási koncepciójáról. A kormány előterjesztést tárgyalt meg a hazai gépkocsigyártás fel­tételeinek megteremtéséről, valamint az idei és a jövő évi gépkocsi­behozatalról, annak növelési lehetőségeiről és a vámcsökkentés prognosztizálható hatásairól. A Minisztertanács jóváhagyta az Idegenforgalmi Alapról szóló ja­vaslatot. A Minisztertanács előterjesztést tárgyalt meg a Nagy Imre és társai elleni büntetőügyben, valamint az 1956. október 23-át követő ellen­forradalmi eseményekkel kapcsolatban kivégzettek kegyeleti kérdé­seinek rendezéséről. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására január 23. és 26. között látogatást tett Bu­dapesten az Olasz Keresztény- demokrata Párt küldöttsége Gi- ulio Orlando szenátorral, a KDP külügyi osztályának vezetőjével az élen. A küldöttség tagja volt Pier Antonio Graziam szenátor, az II Popolo című lap főszerkesz­tője és Angelo Sferozzo, a KDP külügyi osztályának helyettes vezetője. Az olasz küldöttséget fogadta Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés Kül­ügyi Bizottságának elnöke, a KB titkárai. Megbeszéléseket folyta­tott az olasz vendégekkel Kótai Géza, a KB Nemzetközi Párt­kapcsolatok Osztályának veze­tője, Várkonyi Péter külügymi­niszter, Huszár István, a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára és Gyuricza László, az Országgyűlés Honvédelmi Bi­zottságának elnöke, a KB tagjai. A megbeszéléseken áttekin­tették a magyar-olasz államközi kapcsolatok, a parlamentek kö­zötti együttműködés és a két párt közötti kapcsolatok helyzetét, továbbá megvizsgálták a kölcsö- nyös előnyökön alapuló együtt­működés továbbfejlesztésének lehetőségeit. Kölcsönösen alá­húzták a bécsi utótalálkozó sike­res befejezésének jelentőségét, amely nagymértékben elősegíti a kelet-nyugati kapcsolatok to­vábbfejlesztését, a hagyományos fegyverzetekről folytatandó tár­gyalások megkezdését és az em­beri jogi kérdéseknek az állam­közi együttműködés szerves ré­szeként való kezelését. Hangoz­tatták annak szükségességét, hogy a kedvezően alakuló nem­zetközi viszonyok alapján továb­bi önálló és multilaterális kezde­ményezések szülessenek helsinki szellemében az európai béke és biztonság megszilárdítása, az összeurópai együttműködésnek valamennyi területen való kitel­jesedése érdekében. A Magyar Lapkiadók Egyesülésének álláspontja A Magyar Lapkiadók Egye­sülése egyetért a Nyilvánosság Klub napokban közzétett állás- foglalásának azon részével, amely szerint a nyomtatott sajtó gazdálkodási rendszere — a hír­lapáremelések ellenére — lénye­gében változatlan maradt, s azzal is, hogy a költségek növekedését mérsékelni kell, ám a lapáreme­lésekkel kapcsolatos problémák értelmezéséhez több tényt szük­ségesnek tart nyilvánosságra hozni. Az egyesülés állásfoglalása — amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez — emlékeztet: a kér­déskörrel foglalkozott a Tájé­koztatáspolitikái Kollégium; ja­vaslatai között szerepel a papír­gazdálkodás liberalizálása, a postai monopólium megszünte­tése, a laptulajdonosok folyama­tos anyagi felelőssége, a szabad kiadó —, nyomda —, lapalapítás jogának lehetősége és más kér­dések is, amelyet a klub az előz­mények ismertetése nélkül adott közre. A lapkiadók egyesülése sajnálkozását fejezi ki, hogy konkrét határozatok és intézke­dések eddig nem születtek. Elen­gedhetetlen alapelvnek tartja, hogy a kiadóvállalatok jogos költségei — és tisztességes nyere­sége — az árakban megjelenje­nek, mert a lapkiadást, valamint a teijesztést a jövőben üzleti vál­lalkozásnak kell tekinteni. A ter­jesztés monopoljogát az új pos­tatörvény már nem fogja kimon­dani, ám az egyesülés megítélése szerint valódi konkurencia a kö­zeljövőben nem teremthető meg, ezért a monopolhelyzet fennma­radásával továbbra is számolni kell. Az új terjesztési formák léte nélkül azonban a „számlát” — mindaddig, amíg a kultúra támo­gatására jutó összeg nem növek­szik — valójában az olvasókö­zönségnek kell kiegyenlítenie. Az egyes lapok önállósulásá­val kapcsolatban az egyesülés le­szögezi: az mindenekelőtt a lap­tulajdonosok, a szerkesztőségek és a jelenlegi kiadók megállapo­dásának, szigorú gazdaságossági számításoknak a függvénye. Grósz Károly interjúja a finn Kansan Uutisetnek Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütör­tökön fogadta Markku Vaiinot, a Finn Népi Demokratikus Szövetség napilapja, a Kansan Uutiset külpolitikai rovatvezetőjét, és interjút adott számára. Az idegen nyelv, mint gazdasági tényező Ők már előnyben lesznek (Fotó: Perl Márton) Tudományosan igazolt, fel­mérések által bizonyított tény, hogy szűkebb hazánkban is egy­re többen szeretnének elsajátíta­ni valamilyen idegen nyelvet. Az okok között szerepel az utazási lehetőségek bűvülése, valamint a munkahelyek, intézmények ré­széről megnyilvánuló szakmai speciális igények. A számítás- technika, a menedzserképzés térhódításával napról napra fon­tosabbá válik a nyelvtudás. Az önálló külkereskedelmi joggal rendelkező vállalatoknál pedig gazdasági tényezőként tartják ezt számon. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy az em­berek nyelvtanulásra szánt ideje csökkent az elmúlt években. Épp ezért egyre többen keresik a nyelvvizsgához legrövidebb úton vezető formákat, s a viszonylag nagyobb megterhelést jelentő, intenzívebb tanfolyamokat. Szá­molnak ezzel a különböző kur­zusokat szervező intézmények, szervezetek, magánszemélyek is. Egerben három nagyvállalat­nál érdeklődtünk arról, hogy mi­lyen jelentőséget tulajdonítanak az adott gazdasági egységnél az idegen nyelv ismeretének, illetve hogyan ösztönzik a dolgozókat a tanulásra. Az Egri Dohánygyárban Bú­zás Lajos, a személyzeti osztály vezetője elmondta, hogy a kiter­jedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező cégnél már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a part­nerek megtartása, illetve újabb üzletek létrehozása elképzelhe­tetlen jól felkészült, idegen nyel­vet, nyelveket ismerő szakembe­rek nélkül. Ezért immáron há­rom esztendeje folyamatosan szerveztetnek intenzív tanfolya­mokat, elsősorban angol és né­met nyelvből. Jelenleg 12 embert köteleztek arra, hogy sajátítson el valamilyen fokon egy nyelvet, hogy munkakörét színvonala­sabban láthassa el. A gyár a kép­zés költségeit teljes egészében fe­dezi, s nyelvpótlékkal, anyagi ösztönzéssel teszi érdekeltté dol­gozóit a nyelvtanulásban. Az Egervin személyzeti osz­tályvezetője, Molnár Gáborné arról tájékoztatott, hogy a bor­kombinátnál az elmúlt években a hosszabb időtartamú, 86 órás ki­helyezett tanfolyamokat részesí­tették előnyben. Jelenleg 28 dol­gozó rendelkezik közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgával, s ők különböző összegű pótlékot kapnak a plusz tudásért. A szállí­tásnál közreműködők ugyan­csak beszélnek valamilyen nyel­vet. A külkereskedelmi területen tevékenykedőknél elengedhe­tetlen az idegen nyelvek ismere­te. A Bormúzeumban dolgozók­nál az idegenforgalmi szempon­tok domináltak a beiratkozás­kor. A kutatók, a borászok egy része szintén vállalta a képzéssel járó terheket. A kombinát pedig munkaidő-kedvezménnyel, s a tanfolyamok teljes finanszírozá­sával ösztönzi, segíti dolgozóit. A Finomszerelvénygyár sze­mélyzeti osztályvezetője, Hor­váth Emőúgy fogalmazott, hogy a vállalatnál a vezető beosztású­ak 80 százaléka ismer valamilyen nyelvet, vagy éppen most sajátít­ja el az egyes oktatási formák ke­retében. Jó tapasztalataik van­nak a soproni és gödi hathates, bentlakásos intenzív kurzusok­ról, és esetenként igénybe veszik a helyi szervezetek által kínált le­hetőségeket is. A fenti nyilatkozatok alapján elgondolkodtató, hogy a jelentő­sebb cégek a megyén kívüli, ha­tékonyabb oktatási formákat ré­szesítik előnyben. A TIT városi csoportjai is érzik a konkurencia erősödését. Felismerték, hogy a nyelvoktatás színvonalának emeléséhez elsősorban jó taná­rokra van szükség. A tapasztalat viszont az, hogy a fiatal oktatók csupán egy-két évig vezetik a kurzusokat, mivel később ennél jövedelmezőbb megoldást ke­resnek. Épp ezért a jövőben sze­retnék fokozatosan felszámolni az eddigi, kedvezőtlen óradij- rendszert, s ily módon igyekez­nek visszaszerezni, illetve meg­nyerni a megyében dolgozó leg­jobb pedagógusokat. Szükség van emellett az oktatás szakmai, technikai feltételeinek javítására is. A tervek szerinta helyi lehető­ségek felmérése és az országos tapasztalatok elemzése után azt is megfontolják, hogy van-e lét- jogosultsága egy teljesen külön gazdasági elszámolású, önálló TIT-intézményként működő nyelviskola felállításának. A társadalmi elnök: Polonkai László, a titkár: dr. Kaszás Mária Tisztújító küldöttgyűlés a Kiszövnél Az ipari szövetkezetek törté­netében új fejezet kezdődött teg­nap, a Kiszöv küldöttgyűlésén, Egerben. Nemcsak azért, mert a rohamosan változó körülmé­nyek között néha szükség van a pillanatnyi helyzetfelmérésre — és egy ilyen eseményen erre is sor kerül —, hanem azért is, mert a szervezeti és személyi kérdések­ben az eddig megszokottaktól el­térő rendszer szerint döntöttek a tagság képviselői. Dr. Holló Béla, a Kiszöv nyugdíjba vonuló elnöke kö­szöntötte a küldötteket, valamint az elnökségben helyet foglaló Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságánák újonnan megválasztott első titkárát, dr. Asztalos Miklóst, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, dr. Lend- vai Istvánt, az OKISZ főtitkárát és Haász Tamást, a törvényességi felügyelet képviselőjét. Majd ar­ról szólt: elismerésre méltó, hogy szűkebb hazánk 41 ipari szövet­kezete nagy erőfeszítésekkel, a nem javuló körülmények ellené­re „állta a sarat” a gazdasági vál­tozások közepette is. Ezután tért rá a szervezeti kérdésekre. Ezzel kapcsolatosan elmondta, hogy tavaly, év vége felé testületileg le­mondott az elnökség, s ugyanígy tett a felügyeleti és a szövetkezeti bizottság is. Ezért nincs akadálya annak, hogy mind az elnökséget, mind a fenti bizottságokat telje­sen újraválasszák, olyan módosí­tásokkal, hogy az elnöki és el­nökhelyettesi posztot társadalmi megbízatásként látják el, míg a titkári pozíciót függetlenített tisztségviselő tölti be. Mielőtt a jelölőbizottság elnö­ke szót kapott volna, a tagság egy megbízottja meleg szavakkal bú­csúztatta el dr. Holló Bélát, a Ki­szöv elnökét, aki nyugállomány­ba vonul. Ezután következett a jelölés, majd a választás. A társadalmi elnöki tisztet Polonkai László, a Technolux Szolgáltató Szövetke­zet elnöke tölti be (ő kettős jelö­lés után maradt győztesen), he­lyettesének — szintén társadalmi funkcióban — Hegedűs Ferenc- nét, a Domestica Ipari Szövetke­zet elnökét választották. A Ki­szöv Heves megyei titkára dr. Kaszás Mária, a megyei tanács ipari osztályának vezetője lett. Az elnökség tagjai: Dahnis Ri- chárd (Agromechanikai Kisszö­vetkezet), Forgács Károly (Épü­let-karbantartó Kisszövetkezet), dr. Galgóczy Ottóné (Kékes Kis­szövetkezet), Gáspár András (Mátravidéki Építőipari Szövet­kezet), Kulcsár Viktor (Univer­sal Ipari Szövetkezet), Ungvári Imre (Szilikát Kisszövetkezet). A felügyelőbizottság elnöke Bencze Ferenc(Ht\eú Építőipa­ri Szövetkezet), a szövetkezeti bizottság elnöke Czuczai Lajos (Egri Háziipari Kisszövetkezet). A következő napirendként a tagszövetkezetek átalakított, kö­zös fejlesztési alapjának sorsát vitatták meg a jelenlévő küldöt­tek. Végezetül lehetőség nyílt ar­ra, hogy aktuális problémákat, s a szervezettel kapcsolatos kérdé­seiket is felvessék az ipari szövet­kezetek képviselői. Szótlan szószólók Beszédes statisztikát tárt ' ország-világ elé a közelmúlt­ban népszerű hetilapunk a j „honatyák” szerepléséről. : j Pontosabban: legaktívabb és j ! legpasszívabb képviselőink­ről. Jóllehet, a jelenlegi vá- I lasztási ciklusnak még „csak” j | a kétharmadánál járunk — ' ennélfogva kevésbé lehet j I ! mérleget vonni a bizalmunkat ' élvező személyek igazi mun- j kájáról, talán korai az ítélet | —, meglepő a hallgatag .tiszt- , ségviselők magas aránya. A \ Parlament tagjainak jóval több, mint hatodát érinti a ne­gatív felsorolás. Ennyi a szót­lan szószólók száma, ily so­kan vannak, akiket nem inspi­rál élénkebb részvételre az Országgyűlés — különös mó­don még az utóbbi időkben ■ sem, amikor annyi érdekes, izgalmas téma kerül napi­rendre. Megállják bizony még a leghevesebb vitákban is, hogy ki ne nyissák a szájukat. Sem hozzászólásra nem jelentkez­nek, sem valamilyen kérdés­sel, interpellációval nem lép­nek a T. Ház elé. Mert — úgy látszik — vagy üres a „tarso- 1 lyuk”, vagy pedig túlságosan szégyenlősek, bátortalanok. Különben biztosan hallatnák a hangjukat, eszükbe sem jut­na, hogy végigücsürögjék a sorsformáló üléseket. Ha pedig a látszat nem csal — igen nagy lehet a baj. Alig­ha tévedhet az ember a meg­ítélésben: még mindig elég sok nálunk a magas tisztségre alkalmatlan személy. Az or­szággyűlési képviselő nem jár elég nyitott szemmel az or­szágban, kevésbé tart kapcso­latot választóival, alig érez va­lamit a mindennapi életből, gondjainkból és vágyainkból. Hiszen ha többet érezne, biz­tosan jutna belőle valami leg­alább olykor-olykor a „tarso­lyába”, s olyan is, amivel tár­sai, a nagy nyilvánosság elé állhatna. Amennyiben pedig jobban figyelné, hogy a kupo­lás, megcsodált, szép épület­ben miről beszélnek mások, alighanem gondolata is éb­redne néha az elhangzottak­ról s az élhangzottakhoz. Egyszóval: nem maradna szó nélkül. A. legkevésbé sem lenne szükséges nógatni, fő­leg pedig országos sajtóban megjelenő közleménnyel ki­zökkenteni szunnyadozásá- ból, s bármi egyébbel élénkí­teni közéleti szereplését. El­kerülné, hogy bárki is rápirít­son, felhánytorgassa tagad­hatatlan lagymatagságát. Szó sincs arról, hogy az az igazi képviselő, aki mindun­talan a kezét nyújtogatja. Nincs szükség arra, hogy min­denki mindig beszéljen a T. Házban. Hiszen az sem szim­patikus, ha a „honatya” csu- i pán azért nyüzsög, mert gyö- j nyörűséget okoz neki úgy- j szólván minden megmozdu- í lása. Ám igenis legyen mon- j danivalója, véleménye, javas- { lata valamennyi képviselőnek i — Heves megyei tisztségvise­lőnek is —, mindegyik „hona­tya” törekedjék arra, hogy igazán a legjobb igyekezeté­vel szolgálja azokat, akiktől a j mandátumát kapta. S persze, ! sohasem a statisztika kedvé­ért. Gyóni Gyula ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom