Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 4., szerda FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Egy korty tea, cigarettafüst, mikrofon indul... (Nyolcvanöt fegyelmezett perc) A Petőfi adón a 6 órás híreket mondják. Hűvösen, tökéletes ki­ejtéssel. Mint mindig. Az Egri If­júsági Ház klubszobájában eköz­ben két ember ül a karosszékek­ben. Szívnak egy-egy slukkot a cigarettájukból, kortyolnak a műanyag flaskában lévő langyos teából és várnak. A helyiségben lődörögnek még néhányan. Akad, aki jegyzetel, mások be­szélgetnek, a technikus végzi a dolgát. Megszólal a madárfütty, egy csábos hangú kamaszlány azt suttogja: „Jó reggelt!...” Mindez az éteren keresztül. De a szobá­ban mintha elvágták volna az előbbi mozgalmasságot. Csak az egyik műsorvezető karja lendül a magasba, s néhány másodpercig úgy marad, előre nyújtva a leve­gőben. Majd megszólal. Szer­vusztok! A Reggeli csúcs mikro­fonjánál... * A lakótelepi hajnalok egyálta­lán nem romantikusak. Főleg, amikor maga a tél sem az. Az új­ságosbódé még zárva 5 órakor, s aki ilyenkor az utcán van, szinte biztos, hogy munkába igyekszik. Jó lenne látni — már csak a han­gulat kedvéért is — egy csavar­gót, vagy egy éjszakai buliból ha­za igyekvő fiatal párt — de ilyen legtöbbször csak a filmekben lé­tezik. Aki teheti, az alszik. S hiá­ba számolgatjuk, hogy a tízeme­letes, hosszú sorház megannyi la­kása közül mindössze négyből szűrődik ki halovány fény, s hiá­ba tűnik érdekesnek a betonha­lom között a kakaskukorékolás, az álmosságot nehezen tudjuk le­gyűrni. De a verkli beindult. Ott is, ahol nem szokták meg a haj­nali nyitást. Az Ifjúsági Ház Figyelem: most kell a mikrofon! Adás indul... ügyeletese 5 órakor már vizet for­ral a teához, kulcsokat zörget, si­etős léptekkel járkál ide-oda. A Reggeli csúcs stábja már megér­kezett Felsőtárkányból, ahol a szálláshelyük van. Szinte szünet nélkül telefonál­nak. A pesti stúdióval egyeztetik az aznapi forgatókönyvet. Meg­cserélnek még két tervezett ze­neszámot, tőmondatokban köz­ük a még várható változásokat. Majd felvonulnak a második emeletre, ahol egy héten át dol­goznak. Próbálják oldani egy­másban a feszültséget. Van, aki mellúszó-mozdulatokat végez a vékonyka ülőkén, de a legtöbben inkább cigarettáznak. Ez már bevált... * Lágy, a fülnek nagyon kelle­mes női hang. Amúgy is, de ha a mikrofon közelébe ér, mintha még simább, még szebb lenne. Cseveg... Beszélget... Miközben „csak” egy fémszerkezet van előtte. Látszólag laza, oldott minden. Tényleg. Az ágyból hallgatva, vagy a fürdőszobában, fogmosás közben talán úgy tű­nik: azt mondják, ami éppen eszükbe jut. De egy papíron előt­tük másodpercre pontosan meg­határozva a menetrend. Az URH-s kocsinak 6.24-kor, 6.44- kor és 7-kor kell bejelentkezni. Ehhez a riporthoz ezt a beveze­tőt én mondom, a másikhoz te. Ahhoz a zeneszámhoz ez a leg­frappánsabb konferálás. Profi munka. De az izzadságcseppek láthatatlanok. És egyáltalán nem hallhatók. * Akadt, aki elé már odatolták a mikrofont? Na, beszéljen! És visszapergetve, milyen sületlen­séget tud összehordani az ember. Vagy hajót mond, akkor rosszul ragoz, vagy összeakad a nyelve és a leghétköznapibb szót sem tudja kibökni. Öööööö... Kráko- gás... Félrenyelés Időnként a „zsinór” másik vé­gén sem könnyebb a helyzet. A faesztergályossal megbeszélt URH-s kocsis randevú elma­radt. A mester nem volt ott, ahol ígérte. A Dobó téren egy lélek sincs — csak egy jóképű macska sétálgat fel-alá. A harangozó az utolsó pillanatban kiszáll az au­tóból, meggondolta magát, még­sem nyilatkozik. Három perc alatt kellett keresni egy bátrabb embert. * Mindezt azonban a hallgató nem tudhatja. Nem látja a fel- emelkedő karokat, a technikus feszült arcát, a „bejött” poén nyomán az elégedett mosolyt. A megkönnyebbült nyújtózást fél 8-kor, amikor mindennek vége. És amikor minden újra kezdő­dik. A telefonálgatás, a riporta­lany után való rohangálás, szer­vezés, vágás, forgatókönyvírás, egy korty tea, s megint a mikro­fon... Doros Judit Rádiós reggelek Gyereksarok 10 a csúcson Hogyan művelődnek a fiatalok? Az utóbbi években egyre ke­vesebb pénzt és időt tudunk szó­rakozásunkra, szabadidőnk hasznos eltöltésére fordítani. A kulturális intézmények pedig az eltérő igényeknek kevésbé tud­nak eleget tenni. Mégis, mivel töltik el üres óráikat a fiatalok, akiknek minden más korosztály­nál nagyobb szükségük van az el­igazodásra, az értelmes progra­mokra? * Pillér Éva az egri Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola I.C osztályos tanulója. Páratlan heteken egynapos étel- készítési gyakorlata déltől há­romnegyed négyig tart. Páros he­teken fél 9-től délig cukrászatot tanul, majd háromnegyed négyig szintén a főzés rejtélyeit sajátítja el. A többi napon három és négy óra lesz, mire otthon leülhet ebé­delni. Majd e rövid pihenő után ismét a tanulás következik szá­mára. — Hét közben nem járok el sehova, mert egyszerűen nem futja az időmből. Örülök, ha úgy végzek a munkámmal, hogy tíz órára ágyba kerülök. Talán azt lehet hinni, hogy túlzásba viszem a „magolást”, de nem. Először is azért, mert 55-en járunk egy osz­tályba. így természetes, hogy ka­paszkodnunk kell, ha fent szeret­nénk maradni a „rostán”. Má­sodszor pedig, ami már az én ál­mom és tervem, hogy bejussak a vendéglátóipari főiskolára és egyszer majd egy szálloda veze­tője legyek. Nagyon megszeret­tem a főzést. Általában amit a su­liban gyakorlunk, otthon is elké­szítem. Az is előfordult már, hogy anyukám tanult tőlem vala­milyen fogást. No, persze én is sokat lesek el tőle. Ám ha mégis marad időm, legszívesebben if­júsági és romantikus regényeket olvasok és rajongok a versekért. József Attila a kedvenc költőm, s én magam is írtam már verseket. Ezenkívül szeretek zenét hall­gatni is, leginkább a Bros együt­tes és Michael Jackson dalait. Számomra az igazi kikapcsoló­dást azonban a hétvégék jelen­tik, amiket rendszerint a baráta­immal töltök. A különböző kö­zépiskolai rendezvényekre és azok diszkóiba járunk. A mozik­ban általában a kalandfilmeket nézzük meg, és ritkán, de azért eljutunk színházba is, a jobb víg­játékokra. Nagyon szeretjük a természetet, sokat sétálunk... * Majoros Zsuzsanna tavaly érettségizett áz Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolá­ban, s azóta az Országos Keres­kedelmi és Hitelbank egri kiren­deltségének ügyviteli alkalma­zottja. Reggel fél 8-tól délután 4 óráig dolgozik, s általában fél öt­re van otthon. Szereti munkáját, de azért „visszasúja” kicsit a diák­életet. — Jobb volt tanulni, nem is beszélve az évszakonkénti szü­netekről, ami összehasonlítha­tatlan a mostani, kéthetes sza­badsággal. Amióta dolgozom, több időm marad, ám úgy érzem, nem tudom igazán jól beosztani. Jövőre jelentkezem a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótar­jáni intézetébe, mert nagyobb szakmai tudást akarok szerezni, és majd ugyanitt, a bankban dol­gozni. Szeretem ezt a munkát. Bár nagyobb önállóságot követel és komolyabb feladat, mint az is­kola volt, hiszen itt minden nap új dolgok állnak elő, de mégis azt hiszem, egyre jobban belelendü­lök. — Hétköznapokon mivel töl­tőd délutánjaidat? — Rendszerint otthon va­gyok, s ilyenkor besegítek a házi­munkákba vagy olvasok. Legszí­vesebben szépirodalmi könyve­ket, főleg Merle-t. Ha jónak íté­lem meg a tévé esti műsorát, meg szoktam nézni. Ritkán, de hét közben is eljárok moziba, szóra­koztató krimikre, s az értékesebb filmekre. Igyekszem minden egri színházi előadáson ott lenni. — A zenéről még nem beszél­tél, milyen irányzat áll hozzád legközelebb? — Konkrétan a magyarok kö­zül talán a Bikini, de inkább a lágy, olaszos hangvételű számo­kat kedvelem, no meg szívesen hallgatok néhány komolyzenei darabot is.. — Sportolsz valamilyen egye­sületben? — Nem. De hetente három­szor a dohánygyár kondicionáló­termében edzem. Szombaton­ként pedig a barátaimmal néha túrázunk a környéken, esténként pedig elmegyünk az Eger Hotel diszkójába. — Van valamilyen hobbid, amit a legjobban szeretsz? — Eddig még nem említettem az autóvezetést. Nemrég szerez­tem jogosítványt, de a kocsinkat sajnos, csak jövőre igazolták visz- sza. így addig marad a gyaloglás. — Hogy érzed, elegendő szó­rakozási lehetőséget nyújt Eger a te korosztályodnak? — Azt hiszem,.nem. Mi már nem ülünk be az Ifjúsági Ház au­lájába, s az utcán csellengeni sem érdemes. Városunkban nem kí­nálnak elegendő igazán jó prog­ramot, és olyan kulturált szóra­kozóhelynek is híján vagyunk, amelyet az én nemzedékem ma­gáénak tudhat. A hotel sem ezek közé tartozik. Lehetne ezt még tovább feszegetni, de... * Azt hiszem, megérné odafi­gyelni, hogy tizenéves fiataljaink — legyenek azok tanulók vagy dolgozók — mennyire értelme­sen és hasznosan tudják eltölteni kevés szabadidejüket. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen irányba indítjuk őket, mennyire tartalmas programokkal várjuk a szépre, igényes kultúrára szom- júhozó ifjúságot. Pedig ez egy olyan befektetés, ami feltétlenül mindnyájunk hasznára kamato­zik. Búzás Zsuzsanna Legutóbbi feladvá­nyunk helyes megfejtése: a második sorban az utol­só és az ötödik sorban az első ábra egyforma. Könyvutalványt nyer­tek: Éder Zsuzsanna, Eger, Margit Patrícia, Ti- szanána és Kurts Tünde, Apc. Következő rejtvényünk lényege: írjatok az üres négyzetekbe olyan szám­tani jeleket, hogy a meg­felelő alapműveleteket folyamatosan elvégezve, csigavonalban kialakul­jon az előre beírt végered­mény. A megfejtéseket nyílt levelezőlapon, két héten belül várjuk szerkesztősé­günk címére. írjátok rá: Gyereksarok. Bizonyára többen észrevették, hogy anyagtorlódás miatt de­cemberi számunkból kimaradt a popüsta. Ezúton pótoljuk a mu­lasztást. íme, a decemberben legnépszerűbbnek tartott 10 slá­ger. (Zárójelben a november ha­vi helyezések.) 1. Loco-Motion Kylie Minogue (1.) 2. Backseat of Your Cadillac C.C. Catch (4.) 3. Push it Salt N Pepa (-) 4. Yeké Yeké (mix) Mory Kante (5.) 5. A World Without You Bad Boys Blue (7.) 6. Fools Cry ' Fancy (6.) 7. Girl You Know Ifs True Milli Vanilli (10.) 8. Lady Ecstasy Mike Mareen (8.) 9. Duri Duri Click (-) 10. Ramaya Baambata Flash System (-) Sallai Ferenc lemezbemutató Csábítás—csaka moziban A „Zuhanás a pokolba” című filmben Sophie Marceau kihívó­an szép és vad: a hotelterasz és az úszómedence között elcsábít egy fiatal fiút, és ezzel gyilkosságra provokálja férjét, (Claude Bras­seur). A veszély pillanatában is­mét egymásra találnak, szenve­délyes a kibékülés Haiti partja­in... Nehéz feladat a 21 éves Sop­hie számára — és óriási a kont­raszt a korábbi, „házibulis” sze­repének sikerével. „Üristen, hi­szen az már több, mint hét éve volt!” — tiltakozott a szőkésbar­na színésznő, akit Franciaor­szágban szex-szimbólumként ünnepelnek. „Nem akarok örök­ké iskoláslányt alakítani. És ezenkívül: ez csak egy szerep, én még nem vagyok az a személy (nem azonosulok?), akit ját­szom. Komoly kapcsolatai, kaland­jai nem voltak. Pierre Cosso — A házibuli folytatódik című filmbe­li partnere — volt első nagy sze­relme. A forgatások alatt együtt jártak, de nem folytatódott utá­na. „En 15 évesen még túl fiatal voltam egy ilyen kapcsolathoz.” Tehát ismét szüleihez menekült. (A papa, Venoit, teherautó-so­főr, a mama, Simone, eladónő) „Szeretem a családom, de egy idő után nem egyeztünk, az én filmezésem és az ő életük” — mondja Sophie. 17 évesen saját lakást keresett Párizsban és egé­szen önállóan hozta döntéseit. Nemrég újabb férfi jött az éle­tébe: Andrzjei Zulawski rende­ző. Ő az egyedüji, akitől elfogad tanácsokat. „Élvezem, hogy sztár vagyok, de gyűlölöm, ha a magánéletemben vájkálnak” — állítja durcásan. Egyet elárult: újabb lakást keres... (A BRAVO magazinból) Füstfelhő, hajnali derengés — s a technikus dolgozik A riport kész, már csak össze kell vágni (Fotó: Jakab László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom