Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 26., csütörtök Ötvenegy millió embert tartott életben Tadzsikisztáni földrengés Halad az újjáépítés Az agyaggal betemetett Saro- ra faluban kedden befejezték a mentési munkálatokat, mint­hogy a lakosság és a helyi vezetés úgy vélekedett, nincs remény túlélők megtalálására — közöl­ték szerdán reggel a helyszínre érkezett külföldi újságírókkal, köztük a Magyar Távirati Iroda tudósítójával. A döntésben fon­tos szerepet játszott az iszlám egyház is, amely ugyancsak állást foglalt az elhunytak kihantolása ellen. A falu egy részét szinte telje­sen maga alá temette az alig öt másodperc alatt lezúdult agyag­lavina. Helyenként csak a tetők látszanak ki a földből. A térség inkább egy agyagbányára, sem­mint emberi településre emlé­keztet. Sarora többi része vi­szonylag komolyabb károk nél­kül vészelte át a földrengést, csak imitt-amott lehet látni beomlott házfalakat, ledőlt kerítéseket. A hétfő hajnali földrengés után azonnal megkezdődtek a mentési munkálatok. A romba dőlt házak alól eddig 58 embert sikerült élve kimenteni, az agyag által betemetett házak alól azon­ban csak egyet. Eddig összesen 41 holttestet emeltek ki, s továb­biakat nem fognak már kiemelni, mert tömegsírrá nyilvánítják a területét, s ott új építkezéseket nem fognak folytatni. A helyreállítási munkálatok egyik irányítója, Gisszár járás párttitkára az újságírók kérdésé­re elmondta: a katasztrófa súj­totta területen háromezer család maradt hajlék nélkül. Az újságírók a helyszínről Du- sanbéba utaztak, ahol a helyi ve­zetők sajtóértekezletet tartottak. Ezen részt vett Kahar Mahra- mov, a Tadzsikisztáni KP KB el­ső titkára, valamint Izatullo Ha- jojev köztársasági miniszterel­nök. A tadzsik első titkár el­mondta: a gisszári földrengés epicentruma 30 kilométerre Du- sanbétól volt. Hatosnál erősebb rengést észleltek száz négyzetki­lométernyi területen, hetesnél erősebbet pedig 25 négyzetkilo­méternyi területen. Beszámolt arról, hogy az ope­ratív bizottság az éjszakai órák­ban igen keveset tudott a kiala­kult helyzetről, különösen a leg­súlyosabb gondokat okozó föld­csuszamlásról. Nyolc éven át Harminc éve, 1959 januárjá­ban született meg a terv, amely­ből máig érvényes világrekord lett: Egyiptom és a Szovjetunió megállapodást kötött az Asszuá- ni-gátfelépítésére. A tízévi közös munka eredménye egy 3600 mé­ter hosszú, 111 méter magas kő­gát lett a Nílus egyiptomi felső folyásánál, mögötte pedig 500 kilométer hosszan kiöblösödött a Nílus — ez a Nasszer-tó, ugyancsak a világ legnagyobbja az emberkéz létesítette tavak kö­zött. A gát csak egy próbát nem állt ki: nem szavatolta az egyip­tomi — szovjet barátság állandó­ságát, pedig annak jelképéül is szánták. Talán ugyancsak jelké­pes, hogy éppen mostanában, amikor a két ország viszonya is­mét javul, bizonyítja a sokat szi­dott gátrendszer,. hogy nélküle Egyiptom nem élte volna túl a nyolcvanas évek szörnyű aszá­lyát. Az Asszuáni-gátat közgazdá­szok, környezetvédők igencsak kárhoztatták a hetvenes évek vé­ge felé, mondván, hogy a vízsza­bályozás megfosztja a Nílust az Etiópiából és Szudánból magá­val hozott értékes, termőföldet tápláló hordaléktól, az addig évente rendszeresen érkező ára­dást pótló öntözés pedig elszike- siti a talajt. Mások azt állították, hogy nem a gát, hanem a talajvé­delem elmulasztása, a mezőgaz­daság fejlesztésének általános el­maradottsága felelős a károkért. A vitát azonban háttérbe szo­rította a nyolcvanas évek kezde­te óta a rettenetes aszály, amely Észak-Afrika legnagyobb részét letarolta, és pusztító éhínséget okozott például Etiópiában és Szudánban is, ahol a Nílus ké­sőbb összefolyó ágai erednek. 1978-ban az addigi legmaga­sabb szinten, mintegy 177 méte­ren állt a Nasszer-tó szintje, ta­valy nyárig fokozatosan 150 mé­terig apadtamért a Nílus nem ho­zott elegendő vizet a szárazság miatt. Félő volt, hogy esetleg le kell álh'tani a gáthoz tartozó vil­lanyerőművet, mert az iszapossá váló víz kárt okozhat a turbinák­ban, de az öntözés, a mezőgazda­ság, az ivóvízderítés nem került veszélybe. Tavaly ősszel végre enyhült a „hét szűk esztendő” — a Nílus a Szudánban katasztrófákat oko­zó esőzések nyomán ismét kellő mennyiségű vizet hozott. Az év végére a Nasszer-tó szintje 168 méterre emelkedett, a közvetlen veszély elmúlt. Ez azonban csep­pet sem csökkenti a gát és a világ­rekorder tó érdemeit: valószínű­leg nincs még olyan alkotás a vi­lágon, amely nyolc éven át élet­ben tartott volna 51 millió em­bert. Ennyi ugyanis Egyiptom lakossága, és éppen ezt tette az Asszuáni-gát. A harminc évvel ezelőtt kezdeményezett építke­zés nélkül az egyiptomiak arra a sorsra jutottak volna, mint milli­ók a szárazság sújtotta afrikai or­szágokban. Dél-Korea Nyitás Kelet­Európa felé A Koreai Köztársaság kultu­rális egyezményt szeretne kötni Magyarországgal, valamint több kelet-európai országgal. Erről a The Korea Herald című napilap jelentése szerint Cshö Bjong Jul kulturális és tájékoztatási mi­niszter számolt be kedden Ro Te Vu államfőnek. A miniszter ar­ról is beszámolt, hogy Dél-Korea tanulmányozza egyházi szemé­lyiségek, újságírók és művészek cseréjét a szocialista országok­kal. A dél-koreai kormány általá­nos nyitására vonatkozik az a hír is, hogy Szöul légügyi egyez­ményt szeretne kötni Magyaror­szággal, Jugoszláviával, Kínával és a Szovjetunióval. A Bush-kormány első ülése (Népújság-telefotó — MTI) Japán first ladyje Talán illetlenség a nyugaton szokásos first lady elnevezést használni az új japán császár, Akihito felesége esetében, külö­nösen akkor, amikor él még a megözvegyült, 85 éves, lumbá- gója miatt mozgásképtelen Na- gako császámő. Pedig Micsiko asszonyra inkább igaz ez a kifeje­zés, mint a nyugati első hölgyek­re: ő ugyanis sokban forradalmi­an—a hagyományokat átlépőén — első Japánban. Ki az a szeren­csés teremtés, aki 2600 év szoká­sát megtörve, polgárlány létére az egykori trónörökös felesége lehetett? És ki az a méltóságtel­jes hölgy, aki ugyan elsőként száll ki az aranykrizantémos felségje­lű Limuzinból, de fejet hajtva megvárja, míg császár ura kilép a fekete kocsiból, hogy tisztes tá­volból kövesse a császári fensé­get? És ki az a harmincadik éve Japán kedvencének számító di­vatdáma, akit Akihito császár, első audienciájára érkezvén, mi­előtt a palotába lépett volna, kis­sé visszafordulva bevárt, hogy csökkentse a kötelezően illendő, három lépés távolságot? Soda Micsiko egyszerű földi halandó. A dúsgazdag malom­gyáros, Soda Hideszaburo leg­idősebb lányaként, 1934. októ­ber 20-án született, Tokióban. A Sacred Heart egyetem idegen nyelvek szakát végezte el, és szakdolgozatát John Gals­worthy Forsyte saga című világhí­rű regényéről írta. A sportot — különösen a teniszt — kedvelő, elegáns fiatal lány, akit barátnői csak Micsinek becéztek, 1957- ben éppen a teniszpályán talál­kozott a trónörökössel, aki ellen vegyes párost játszott. Ezzel vette kezdetét a japán love story, amely abban az időben lázban tartotta a szigetországot. Címoldalas szen­záció volt a szentségtörő, hagyo­mányokkal szakító Akihito dön­tése: szakít a trónörökösre nézve addig kötelezőnek tartott nemesi ara kiválasztásával, és polgárlány- nyal kel egybe. Csak egy maradt titok: minek — vagy kinek — kö­szönhető, hogy a Tokiótól 150 kilométerre lévő füves teniszpá­lyán összetalálkozott a két fiatal. De nem is lenne igazi love story a trónörököspár románca ennyi rejtély nélkül. 1959. április 10-én, a sinto szertartás szerint, hagyományos császári kimonóviseletben kötte­tett meg a frigy. A ceremónia után azonban már polgári ruhá­ban hajtatott végig a négylovas hintón Tokió főutcáin az iijú trónörökös pár, 530 ezer lelkes rajongó sorfala között, szenzációt szolgáltatva a televíziós közvetí­tésnek. Az esemény ösztönző ha­tással volt a tv-vásárlásokra, és még abban az évben megkétsze­reződött a japán tv-tulajdonosok száma, elérve a 2 milliót. Micsiko hercegnő számára — akinek a házasságkötés után ez a megszólítás járt — nem volt köny- nyű a boldogító igenhez vezető út. El kellett végeznie a császári udvartartás szokásairól, a törvé­nyekről és a Tanka-verselésről egy 75 napos, intenzív tanfolya­mot; az alkotmányra maga a leg­főbb ügyész tanította. A trónö­rökösi palotába költözve, első intézkedése az volt, hogy beren- deztetett egy konyhát. Az ilyen, hétköznapi rendeltetésű lakrész ugyanis egyszerűen hiányzott a palotából — nem lévén szükség rá, mivel a császári családot az udvartartási hivatal látta el a szükséges étekkel. Micsiko hercegnő azonban sa­ját háztartást vezetett, és maga gondozta három gyermekét is. 1960. február 23-án született el­ső fiuk, Him herceg, a jelenlegi trónörökös, aki ezután csak Na- ruhito néven illethető. A tokiói Gakusuin egyetem történelem szakán végzett, 1982-ben, a kö­zépkori japán közlekedésre sza­kosodva. Egy évvel később az oxfordi Merton College diákja lett, és a Temze XVIII. századi hajózásáról írt értekezést. Két­éves angliai diáksága idején több európai országot felkeresve, ha­zánkban is járt. Amióta 1985- ben visszatért Japánba, központi kérdéssé vált házassága. Leendő párjának kiválasztásánál sem a származás, sem az iskolai vég­zettség nem befolyásolja majd — nyilatkozta a trónörökös. Olyan kedves, szép lány ismeretségére vágyik, aki semmiféle feltűnő szokásnak vagy hóbortnak nem rabja, és nem költekező termé­szetű. Igényével feladta a leckét a párkiválasztásban jogát már el­veszítő, ám azért segédkezni akaró császári udvartartási hiva­talnak. Édesanyja véleménye minden bizonnyal döntő lesz, Micsiko asszony ugyanis — Aki­hito császárral egyetemben — azt vallja, hogy fia éppúgy érzelmei alapján döntsön majd, mint aho­gyan a császári pár is egymásra talált. Erről Micsiko asszony új­ságíróknak kijelentette: őszinte-, sége, tiszteletreméltósága és me- legszívűsége miatt szerette meg annak idején leendő férjét. Gyermekeit — először a csá­szárság történetében — a trónö­rököspár maga nevelte. Micsiko maga főzött rájuk, etette, fürdet­te és sétálni vitte őket. Minthogy mindez nem maradt rejtve a tö­megtájékoztatás előtt, népszerű­sége nagyot nőtt. Emellett Micsi­ko hercegnő — mint a japán vö­röskereszt tiszteletbeli elnöke — számos protokollfeladatot is el kell, hogy' lásson. Házasságköté­sük óta minden külföldi útjára elkísérte Akihitót, eleganciájá­val elbűvölve környezetét. Ha szabadideje engedi, hárfán ját­szik, olvas és szívesen teniszezik, mint a régi szép időkben. Trom András Lengyelországi esélyek Közelebb a kerékasztalhoz Az elmúlt hét politikai áttörést hozott Lengyelországban a LEMP Központi Bizottságának vihams ülése után, ahol bizalmi szavazással sikerült csak kierőszakolni a Politikai Bizottság ja­vaslatát a „ Szolidaritás ” legalizálására, a szakszervezeti pluraliz­mus helyreállítására ésta politikai pluralizmus kidolgozásának megkezdésére. A LEMP javaslatára a szokottnál jóval gyorsabb válasz, még­pedig pozitív érkezett a másik oldalról, a „Szolidaritás” sietett készségét kifejezni: a pluralizmusról szóló állásfoglalás alapján immár azonnal hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni, és a Varsó mel­letti Jablonnában hozzá is láttak a kerekasztal újbóli összeszere­léséhez, miután tavaly év végén visszakerült a gyárba. Az általános, már-már eufórikus hangulaton az sem változtat, hogy a törvényes szakszervezeti mozgalom, a „Szolidaritás” be­tiltása után megalakult OPZZ enyhén szólva fenntartásokkal fo­gadta a leendő vetélytárs immár legális megjelenését, és végleges álláspontját csak január 26., az OPZZ országos tanácsa ülése után fejti ki. Annyi máris bizonyos: a szakszervezeti pluralizmus ellen szavazó OPZZ-elnök, Miodowicz, aki a LEMP KB Politi­kai Bizottságának is tagja, változatlanul nem ért egyet a KB dön­tésével, és legfeljebb akceptálni fogja — szavai szerint — „a veze­tés és az ellenzék elitje között létrejött megállapodást, amit a szakszervezeti tagok és a párttagok feje fölött ütöttek nyélbe.” Nem kizárt egyébként — és erre Miodowicz nem egy félreért­hetetlen utalást tett —, hogy az OPZZ és a politikai színpadra visszatérni készülő „Szolidaritás” is felülvizsgálja eddigi kapcso­latait, és legalábbis üzemi szinten együttműködésre lép, ami vei — az OPZZ szerint — azt igyekeznek majd megakadályozni, hogy a ’’kormány egymás ellen játssza ki őket”. A tárgyalások máris megindultak, és a közeledés újabb jeleként OPZZ -’’Szolidari­tás” televíziós vita előkészületei folynak, amelyen esetleg részt vennének a kormány képviselői is. A két eddigi rivális együttműködésére egyébként jónak tűn­nek az esélyek annak alapján, hogy mindkét szervezet legutóbb nyilvánosságra hozott követelései nagyon is egybeesni látszanak. Walesáék és Miodowiczék is a szakszervezeti törvény módosítá­sát szeretnék, a legális sztrájkszervezés feltételeinek könnyítését és az idei évre tervezett költségvetés felülvizsgálatát. Meglepő módon most az OPZZ tűnik harcosabbnak, amikor parlamenti képviselőit a költségvetés elleni szavazásra szólítja fel és előre teljes támogatást ígér minden vállalati munkáskövetelésnek, mi­közben Walesa nyugalomra int és a sztrájkok gazdasági értel­metlenségéről beszél. Vajon máris megindult volna a szakszerve­zeti követelések versenye, aminek veszélyeire éppen Miodowicz hívta fel a figyelmet? Egyelőre persze nem világos, valójában hogyan is fog megva­lósulni a „szakszervezetek és a politikai tömörülések szabad ver­senye” hiszen a szakszervezeti és a politikai pluralizmus miben­létéről, bevezetési ütemtervéről, az új választási törvényről, a le­endő képviseleti arányok meghatározásáról a Szejmben a terve­zett kerekasztal mellett kellene dönteni. Vagyis — bár a LEMP KB világosan állást foglalt a pluralizmus mellett, igaz, új pártok alapítási lehetőségét egy későbbi időpontra tolva — szinte min­den lényeges, konkrét kérdés a kerekasztal körül fog eldőlni, azon a fórumon, amelyet tavaly augusztus vége óta nem sikerült megszervezni. A helyzetet nem egyszerűsíti, hogy a lengyel parlamentben most is három párt és néhány világi keresztény szervezet rendel­kezik képviselőkkel és közülük a két szövetséges: a demokrata párt és a parasztpárt már tavaly azzal a javaslattal állt elő, hogy a LEMP-pel együtt a három koalíciós partnernek legyen abszolút többsége, és ne — ahogyan most — a LEMP-nek egyedül. Vagyis aligha elképzelhető, hogy az úgynevezett konstruktív ellenzék megjelenése a két szövetséges párt mandátumainak kárára való­sulna meg. Megválaszolásra váró kérdés tehát bőven akad, miközben ar­ról sem szabad megfeledkezni, hogy közben az ország gazdasá­gának bajai nem apadnak, hanem egyelőre nőnek, és változatla­nul nem .látszik a reális válságellenes nagykoalíció körvonala sem, hiszen mind a „Szolidaritás”, mind az OPZZ eddig hallani sem akar a dolgozók életszínvonalának további csökkentéséről. Anélkül viszont száraz gazdasági számítások szerint aligha képzelhető el a kilábalás. Ezen a véleményen van egyébként a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is, amelyek eddigi taná­csai közül egyedül ezt nem fogadta el Lengyelország vezetése. Zsenesi Zsolt Nyereményjegyzék Az 1989. január 24-én megtartott január havi telelottó tárgy- nyeremény-sorsolásról, amelyen a januári előfizetéses és telelottó- szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidíté­seket használtuk: A Vásárlási utalvány (3 ezer Ft) B Wartburg Speciál típusú sze­mélygépkocsira szóló utalvány C Külföldre szóló utazási utalvány (100 ezer Ft) D Szerencseutalvány (30 ezer Ft) E Vásárlási utalvány (10 ezer Ft) F Vásárlási utalvány (9 ezer Ft) G Vásárlási utalvány (7 ezer Ft) H Vásárlási utalvány (5 ezer Ft) I Vásárlási utalvány (4 ezer Ft) A nyertes szelvényeket 1989. február 16-ig kell a totó-lottó ki- rendeltségek, az OTP-fiókok vagy posta útján a Sportfogadási és Lot­tóigazgatóság címére (18?5 Budapest V, Münnich F. u. 15.) eljuttat­ni. A hivatalos tárgynyereményjegyzék január 30-tól megtekinthe­tő az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségekben és a postahivata­lokban. 5 876 413 e 79 5 884 140 f 79 5 891 867 d 79 5 899 594 f 79 5 907 321 h 79 5 915 048 h 79 5 922 775 h 79 5 930 502 e 79 5 938 229 e 79 5 953 683 h 79 5 961 410 h 79 5 969 137 i 79 5 976 864 f 79 5 984 591 h 79 79 004 741 i 79 79 035 649 i 79 043 376 h 79 197 074 284 h 79 205 082 011 i 79 213 089 738 f 79 221 097 465 f 79 228 105 192 f 79 244 112 919 f 79 259 120 646 c 79 267 128 373 h 79 275 136 100 i 79 282 143 827 d 79 298 159 281 d 79 306 167.008 d 79 313 174 735 g 79 329 182 462 79 337 190 189 d 79 344 916 e 79 352 456 g 643 f 79 360 183 g 370 g 79 367 910 h 097 i 79 406 545 f 824 i 79 429 726 g 278 e 79 445 180 h 732 e 79 452 907 i 459 e 79 491 542 f 186 f 79 499 269 h 913 g 79 530 177 d 367 g 79 545 631 d 094 h 79 568 812 i 821 f 79 591 993 d 275 f 79 599 720 g 002 f 82 574 615 g 729 f 82 582 342 g

Next

/
Oldalképek
Tartalom