Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 24., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Törvények és demokrácia Az Országgyűlés az érdeklő­dés homlokterébe került. Ehhez mindenképpen hozzájárult, hogy a rádití és a televízió egye­nes adásban tudósít az üléssza­kokról. Azaz, az ország nyilvá­nossága előtt zajlik a törvényal­kotás. Ez természetesen még lel­kiismeretesebb munkát igényel a képviselőktől. A nyilvánosság nagy erő. A választók előtt most már semmi nem marad titokban. Sem az, hogy a honatya mit mondott a napirendre tűzött kérdések vitá­jában, sem az, hogy miként sza­vazott. Az utóbbi hónapok esemé­nyei azt is jelzik', hogy a választók nemcsak figyelemmel kísérik vá­lasztóik megnyilvánulásait, de véleményt is nyilvánítanak ezek­ről. Itt vannak például a visszahí­vásokra tett kezdeményezések. Dr. Vida Miklós ellen azért kí­vánnak élni ezzel a lehetőséggel egyes körök, mert a vízlépcső vi­táját követően zárt szavazást kért, amely a nyilvánosság teljes kirekesztését jelentette volna. Az ugyancsak pesti Dauda Sán­dorral pedig azért elégedetlenek a választók, mert az egyik ülés­szakon így fogalmazott: nem en­gedhető meg, hogy egyesek cir­kuszt csináljanak a Parlament­ből. Ha szó szerint vesszük sza­vait, alighanem egyet is értünk vele. Csakhogy mindezt olyan szituációban mondta, amikor a cirkusz kifejezésre semmi oka nem volt. Neki az nem tetszik — feltehetőleg —, hogy a Tisztelt Ház már nem a régi módon mű­ködik. Most már sokkal nagyobb a pezsgés, jóval több a vita, az őszinte szó. A sztálini modell — bár még most is akadnak egye­sek, akik nehézén viselik el a te­rebélyesedő demokráciát — egy­re inkább a múlté. Ezt igazolja mindaz, ami leg­utóbb történt, mégpedig január­ban. Két olyan törvény született, amely a demokratikusabb közé­let kialakítását segíti elő. Persze, ez sem ment könnyen. Hiszen amikor az elmúlt év au­gusztusában megjelent a napila­pokban a gyülekezési jogról, il­letve az egyesülési jogról szóló törvények társadalmi vitára bo­csátott tervezete, valószínűleg sok embernek elment a kedve a politizálástól. Nem kizárt, hogy akadtak, akik megfogadták: bár­mi történjen, nem teszik be a lá­bukat ilyen vitákra, hiszen a ter­vezetben megfogalmazottak a társadalom önszerveződési fo­lyamatainak korlátozását jelen­tik, s nem szolgálják a demokra­tikus viszonyok kiépítését. Egy ilyen jogszabályhoz pedig minek statisztáljon az ember?! Szerencsére nem így gondol­kozott mindenki. Különösen a jogászok elemezték nagy oda­adással a dokumentumokat, melynek köszönhetően az igaz­ságügyi tárca szükségét látta az észrevételek beépítésével egy újabb variáció kidolgozásának. Ebben a második változatban már úgy fogalmaztak — mindkét törvény esetében —, hogy e jo­gok mindenkit megillető, alap­vető szabadságjogok. Az előző­höz képest ez 180 fokos fordula­tot jelentett, hiszen abban még úgy állították be, hogy ezeket a jogokat az állam biztosítja. A parlamenti vitában a több­ség képes volt azonosulni a meg­fogalmazottakkal, nem hiányol­ták abból a sztálinista elemeket. Végül is mindkét javaslatot ki­sebb módosítások után fogadta el az Országgyűlés. Manapság már nem is az emlí­tett friss törvények, hanem egyre inkább az új alkotmányszabályo­zási koncepció foglalkoztatja az állampolgárokat. Dr. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhe­lyettes adott erről tájékoztatót a közelmúltban. Eszerint a ma­gyar államrendszer jelenlegi fel­építését alapjaiban változtatja meg a tervezett új alkotmány — amennyiben a jelenlegi szabá­lyozási törekvések alapján készül el. A jelek szerint várhatóan megszűnik az Elnöki Tanács, ha­zánkban köztársasági elnök lesz, az állami pénzügyek ellenőrzésé­re pedig létrejön a Legfőbb Álla­mi Számvevőszék. Az új alkot­mány a hatalmi ágak megosztá­sának elvére épül majd, s előre­láthatólag 1990-ig kerül az Or­szággyűlés elé. Az elmúlt hónapokban gyak­ran ült össze a Parlament. Jó né­hány törvény született — mond­hatni — rohamléptekben. Ezek a jogszabályok teremtik meg a ga­ranciáit a politikai és a gazdasági reformnak. E három említett törvény — ha az új alkotmány is a most elfo­gadottakkal hasonló szellemű lesz — számít majd a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek. Ezek lehetnek a biztosítékai an­nak, hogy ezután emberarcú, de­mokratikusabb közélet, valósá­gos párbeszéd jellemezze társa­dalmunkat. Homa János Tíz településen megszűnt a Patyolat túrajárata A szolgáltatások ügyeleti rendjéről A lakossági szolgáltatások fej­lődését, jelenlegi helyzetét a VII. ötéves tervidőszak eltelt szaká­ban alapvetően meghatározta az életszínvonal csökkenése, a kü­lönféle ártámogatások, fejlesz­tésjuttatások mérséklődése, il­letve megszűnése, a piaci viszo­nyokra támaszkodó versenye helyzet kialakítására való törek­vés. Az elmúlt két évben a szocia­lista szektorban tovább szűkül a szolgáltatóhelyek száma. Jelen­leg 606 egységben 1800 fő végez munkát megyénkben. Tíz tele­pülésen a Heves Megyei Patyolat Vállalat a túrajáratot megszün­tette, s bezárt néhány veszteséges fodrászüzlet is. A megyei tanács szabályozta a szolgáltatóegységek nyitva tartá­sának rendjét. Előírás, hogy az üzletek többsége a hét egy napján 20 óráig, szombaton 13 óráig tartson nyitva. Ám az alacsony ügyfélforgalom és a veszteséges tevékenység miatt sok helyütt kéréssel fordultak az egységek az illetékes tanácsokhoz: a hét egy napján 20 óra helyett 18 órában állapítsák meg a nyújtott nyitva tartás időpontját. Az ipari osz­tály azonban megállapította, hogy a fogyasztók tájékoztatása a nyújtott és a szombati nyitva tartásról nem megfelelő, pusztán a szolgáltatóhelyeken kifüggesz­tett táblákra korlátozódik. A megyei szakigazgatási hatáskör­ben engedélyezték a 19 óráig tör­ténő nyitva tartást a textiltisztí­tásnál és az elektromos javítás­nál. Tény, hogy a munkaidőalap védelmére hozott központi in­tézkedés nem a várt eredményt hozta. A jövőben tehát a nyújtott és a szombati nyitva tartást a pia­ci viszonyok alapján célszerű ki­alakítani: a nyitva tartás időtar­tamát, a megrendelésfelvétel módszerét, a szolgáltatás teljesí­tését a helyi tanács és a szolgálta­tók közötti megegyezésre célsze­rű bízni. Hiába épült össze egykoron a két község, az egymásba fo­nódó faluhatárok sokáig „szentek és sérthetetlenek” voltak. Eddig húzódott Tófa­lu, innen pedig kezdődött Al- debrő. Az öröklődő szemlélet még a közös tanács létrejötte után is csak lassan-Iassan for­málódott át. A régi-régi gyepű — vagy a mai szóhasználattal kifejezve: a „demarkációs vo­nal” — a közös tervek szövö­getésével és megvalósításával vesztette el a jelentőségét. Aki régen járt errefelé, bizony, nem győzi forgatni a fejét. — Ez sem volt itt, meg ez sem... Igen, hétmérföldes léptekkel mért itt mindent az idő, csak át kellett venniük a környékbeliek­nek a haladás ritmusát. S hogy ez sikerült, annál is inkább tollvégre kívánkozó, mivel a két „szom­szédvár” lakóinak átlagéletkora majd túl van már a delelőn. Mondják: kor ide, kor oda — az összefogás hétköznapi csodákra képes. Ahol állok — nekem úgy tűnik —,a centrumban vagyok. Kar­nyújtásnyira az új iskola, amely­ben van a tornateremmel közös klubkönyvtár is. Ha megfordu­lok, városperemi ABC-áruház üvegajtaja nyűik, tömött bevá­sárlószatyorral hazafelé indul egy nagymama. Az üzlet helyén századokkal ezelőtt vár állott, emlékét mostanság csak a kisá- ruház nagybetűs neve őrzi... És ami mellette épült, az a centrum legkisebb „gyermeke”. Nos, nem a nagyságát tekintve, hanem a korát illetően. — Augusztus ünnepére adtuk át, 22-én, hétfőn már itt dolgoz­tam — mutat körbe birodalmá­ban dr. Kormos Lász/d fogorvos. Nem titkolt büszkeséggel teszi ezt, hiszen — ha más nem — ő bizton tudja, hogy micsoda kü­lönbség van a régi és a mostani rendelője között. De ma már mindenki legyint: hagyjuk a ré­git, felejtsük el. Itt tehetik is, mert a körülmények ideálisak. — Nem én mondom, a sógo­rom szavait idézem, a pesti fogor­vosét: „Irigylésre méltóak vagy­tok.. ./Hát, ami azt illeti, jó a fel­szereltség, újak, modernek a mű­szerek, nem szenvedünk hiányt gyógyszerekben sem. Váltakoz­va, délelőtt-délután rendelünk, ide tartozik még Feldebrő lakos­sága is. — Mennyire egészségesek a fo­gai az itt élőknek? — Szerencsére, nagyobb gond nincs. Annak ellenére, hogy meglehetősen idős a lakosság, az emberek adnak a fogaikra. A víz is egészséges, a fluorszintje mindössze két ezrelékkel marad el a kívánt átlagtól, de a pótlásá­ról már az óvodában, iskolában Két település között: az egészségház... (Fotó: Szántó György) zottság tagja így kezdte a szerve­zését: •”Először a férjemnek kell mennie, azután következnek a többiek...” Halasi Gűfeortófalui elöljáró: — ...De jöttek is, egyetlen nap sem volt, amikor ne lett volna társadalmi munkás az építkezés­nél. A közös tanácshoz húsz kör­zet tartozik, 5-6 embert valame­lyik minden nap küldött a szak­emberek mellé. Volt, aki így fo­gadott: ”Elmegyek, ha látom, hogy lesz belőle valami...!” S augusztus 20-án meglátták, hogy lett belőle valami, amivel azonban még mindig nem telje­sen elégedettek a helybeliek. Külön körzeti orvosi státuszt szeretnének... — Az egészségügyi bizottság legutóbbi ülésén említést is tet­tem erről dr. Kozma József meg­bízottmegyei főorvosnak, aki azt ígérte, hogy megnézi a lehetősé­geket — mondja Minczér And- rásné, a két település megyei ta­nácstagja. A lakosság kéréséről tehát már értesültek az illetékese. (Dr. Kozma József válasza: ”Egyelőre gondot okoz az eddigi körzetek átszervezése a lakosság kis lét­száma miatt. A mostani megol­dáson távlatokban lehet változ­tatni, de hangsúlyozom, csak távlatokban.”) Aldebrőn és Tófaluban ez a kifejezés — távlati elképzelés — nem ismeretlen dolog, hiszen a korábban elkészített fejlesztési koncepció még a holnapokra is tartogat valamit. — Az elsődleges célokat meg­valósítottuk — folytatja a tanács­elnök. — Most pedig szeretnénk épí­teni egy új tanácsházat, a lakos­ságnak nincs ellene kifogása. Még csak az sem vetődött fel, hogy miért a régi helyére, s nem a „központba” tervezzük. Vala­hogy a szokásjog úgy hozta, hogy itt a helye. Nemcsak a közigazga­tásé lesz, hanem a pártszerveze­té, a népfronté, az önkéntes rendőröké, a tömegszervezete­ké, s talán egy kis hangulatos te­rem erejéig az ifjú házasulandó­ké is. Jövőre szeretnénk elkezdeni az építését, s ha minden igaz, 1990- ben már itt kerülhetnének a ter­vekbe a jövő elképzelései. Hi­szen akkor már egy újabb kor­szak kezdődik errefelé is. — Nem hiszem, hogy túlzók, de az a tapasztalatom: egy iroda­ház építése nem valami vonzó az emberek szemében, még ha a ter­vekben egyet is értettek vele. Bí­zik benne, elnök elvtárs, hogy eb­ben is hasonló lelkesedéssel segít majd a lakosság? — Nyugodt szívvel mondha­igyekszünk gondoskodni az úgy­nevezett Elmexes fogápolás el­terjesztésével... Dr. Berecz Józsefmmácn ked­den és csütörtökön rendel itt, a többi idejét Kápolnán tölti a kör­zetében, meg a verpeléti ügyeleti rendelőben. Ebben a házban, itt ( tágas, jól felszerelt, külön keze­lőhelyiséggel ellátott orvosi munkahelye van. — Ez még kétezerben is kor­szerűlesz— mondja, amikor ide­je marad a kis beteg után. — Megerősíthetem a kollégámat abban, hogy itt valóban egészsé­gesebb emberek élnek, mint más­utt, s hosszabb életűek is, csak körül kell nézni errefelé. Ha mégis orvosra van szükségük, ebben a rendelőben lehetőség van az alapos vizsgálatukra, ellá­tásukra. Kimondthatatlan előny, hogy módom van négyszemközt konzultálni a beteggel. A gyógyí­táshoz fontos, hogy megnyílja­nak az egészségügyi szakembe­rek előtt az emberek, mert ez is az egyik jelentős alapja az ered­ményes kezelésnek, a megelő­zésnek, amelyre nagy hangsúlyt fektetünk. — Ugye, nem orvosi titok: mi­ként tudja „megosztani” magát Kápolna és Tófalu között? — Nincs szó megosztásról, csupán orvos-beteg kapcsolatról falunév nélkül. Ha baj van, Ká­polnán is felkeresnek innen, de fordítva is így áll, hiszen csupán pár kilométer kérdése az egész. Éppúgy, mint a Tófalu alsó és Aldebrő felső széle között, mert itt — sem földrajzilag, sem gon­dolkodásmód szempontjából — nincsenek távolságok. — De erről a tanácselnökünk meg a közös vezetőink többet tudnának mondani. — hallom lépten-nyomon. Érdemes adni a falubeliek tanácsára, keressük meg hát őket, s faggatózzunk to­vább arról, amit ismét csak töb­bek fogalmaztak meg: „Külön- külön nem ment volna...! — Mi ennek a titka?— kérdez vissza Szálai László tanácsel­nök. — Talán az, hogy amit a la­kosságnak ígértünk, amit közö­sen terveztünk, az megvalósult... Jó tíz esztendeje múlt, hogy megálmodták itt a közös telepü­lésfejlesztési koncepciót. A VI. ötéves tervben még csak elkép­zelések voltak ezek, a lakossági tanácskozások, falugyűlések, ta­nácstagi beszámolók felvetései. S az igények a VII. tervciklusban konkrét célokká váltak, olya­nokká, amilyenekkel mindenki egyetértett. Áztán jött soijában az iskola, a klubkönyvtár, a tor­naterem, a víz, majd az idén az egészségház. — Ez utóbbi előtt még min­denki kalapot emelt, mint az ösz- szefogás eredményeként — mon­dom az elnöki szobában. — Hogy kezdődött? — A tanácsi pénzmaradvány­ból anyagot, vettünk, apránként gyűjtögettünk össze mindent, amit csak lehetett. Hozzátettük a lakosság csaknem egymillió fo­rintos „tehóját” s a megyei tanács 1,1 milliós támogatását a két szolgálati lakáshoz, a rendelők felszereléséhez, a leendő gyógy­szerszobához. És 1986 júliusá­ban kezdtünk... Vadkerti Miklósné párttitkár: — Összefogtunk a népfront­tal, a tanácstagokkal, az önként jelentkezőkkel, s szerveztük a társadalmi munkát, amíg az épü­let tető alá nem került. Emlék­szem, Dajkó Tibomé, a HNF-bi­tom... Dr. Kormos László: „Három község betegeit Dr. Berecz József szerint a kis beteg hamarosan látom el...” makkegészséges lesz Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom