Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 17., kedd A legújabb licenc: Memphis International (Folytatás az l■ oldalról) megkezdte az európai igények­hez történő felzárkózást. Mint az igazgató hangsúlyozta: a fejlett dohányiparral rendelkező auszt­riai kapcsolat nemcsak a licenc- termékek megjelenését szolgál­ta, hanem nagyban hozzájárult olyan közkedvelt hazai gyárt­mányféleségek kidolgozásában, mint például a Helikon. Ez a tegnapi termékbemutató azért is számít történelminek, mert az első olyan licenctermé- ket mutathatták be a nagyközön­ségnek, amely kifejlesztése, for­galomba hozása nem igényelt előzetes engedélyeket. Január elsejétől ugyanis egy-egy licenc elkészültét követően csak utóla­gos bejelentési kötelezettség lé­pett életbe. Ez nagyban segíti úgy az Austria Tabakkal, mint a Philip Morrisszal a kapcsolatok további elmélyítését. Az igazga­tó beszámolt arról is, hogy a Austria Tabak licence közül a legnépszerűbb a Milde Sorte ci­garetta. Majd még mielőtt bárki is megkérdezte volna, hogy miért van szükség ezekre a termékek­re, elmondta, hogy különösen az utóbbi időktől nyitott országként számon tartott Magyarországon az itthoniakon kívül a külföldiek is szívesen vásárolják az Egerben előállított, különböző cigaretta­féleségeket. Beppo Mauhart, az osztrák dohányipar elnöke, az Austria Tabak vezérigazgatója nem kis megelégedettséggel tekintett visz- sza az egriekkel fennálló, közel két évtizedes kapcsolatukra. Be­mutatva vállalatát, szólt arról, hogy a kétszáz éves cég rész­vénytársaság keretein belül mű­ködik. A részvények százszáza­lékig állami tulajdonban vannak, ami viszont nem jelent állami ve­zetést, gazdálkodásuk a lehető legnyitottabb keretek között zaj­lik. Ennek is köszönhető az egri­ekkel fennálló, közel húszéves kapcsolatuk. Éves forgalmuk húszmilliárd schilling, ami jelzi: tekintélyes gazdálkodó egység­ről van szó. Termékeiket több mint 30 országban ismerik. A most bemutatott Memphis Inter­national ismerősen csenghet a magyar fogyasztók előtt, mivel­hogy Memphis néven már a vi­lágháborút megelőző időszak­ban is forgalmaztak hazánkban cigarettát. Ez viszont egészen más, a mai igényeket kielégítő, leginkább az amerikai fajtákra jellemző, legjobban a Marlboró- hoz hasonlítható termék. A más­fél éve létező cigarettát az elsők között mutatták be Magyaror­szágon, ami viszont az Austria Tabak üzletpolitikájának csak egy lépését jelenti. A vezérigaz­gató elmondása szerint nagyon bíznak az 1995-ben esedékes vi­lágkiállítás közös megrendezésé­ben, amelyre az egriekkel együtt egy teljesen új cigarettafajtával jelennének meg a piacon. Heteken belül felvesszük a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, s még az első fél évben Izraellel is A humanizmus jegyében A magyar miniszterelnök szorgalmazta, hogy az úgynevezett COCOM-bizottság folytasson az eddiginél rugalmasabb gyakorlatot (Folytatás az 1. oldalról) létkérdés, hogy a világ nagyha­talmai párbeszédet folytassanak és együttműködjenek egymás­sal. Mi, magyarok a saját utunkat járjuk. A világ összes olyan or­szágával együtt kívánunk mű­ködni, amely elfogad bennünket partnerként. Kapcsolataink alapja nem az ideológia: együtt­működésünket nemzeti érdeke­ink, a humanizmus, Európa és a világ érdekei alapján fejlesztjük. Grósz Károly elmondta: a Szovjetunióban azt tapasztalta, hogy a szovjet emberek számos kérdésben hasonlóan gondol­kodnak, mint az amerikaiak. Mi­hail Gorbacsov és Ronald Rea­gan az elmúlt években nagyot lé­pett előre a szovjet-amerikai vi­szony javításában. Grósz Károly kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetuniónak szilárd szándéka tovább haladni az enyhülés út­ján. Az amerikai vendégek számos kérdést intéztek az MSZMP fő­titkárához. Érdeklődtek például arról, hogy mennyire sikeres a kormány inflációellenes politi­kája. Nagy érdeklődést tanúsí­tottak a politikai reform, az új al­kotmány kidolgozása iránt. Tho­mas Coleman republikánus tör­vényhozó ezzel kapcsolatban utalt arra: a küldöttség találko­zott több olyan magyar személyi­séggel — alternatív szervezetek képviselőivel —, akik intellektu­ális befolyást kívánnak gyako­rolni a politikai reformra, az új alkotmány kimunkálására. Grósz Károly válaszában el­mondta, hogy nyitott társadal­mat akarunk. Úgy gondoljuk, hogy azok, akik szellemi hatást akarnak kifejteni a reformokra, nagy többségükben jó szándék­kal cselekednek. A probléma ab­ból ered, hogy egyidejűleg je­lentkeznek megvalósíthatatlan álmok és reális elképzelések. Nincs azonban a magyar nemzet sorsának jobbítását szolgáló olyan javaslat, amit ne fogad­nánk örömmel. A küldöttség egy másik tagja, a független republikánus Bili Frenzel kijelentette: a jövőben mindent megtesznek azért, hogy az amerikai kormányzat a legna­gyobb kereskedelmi kedvez­mény elvét — a jelenlegi egyéves gyakorlattól eltérően — hosz- szabb időre terjessze ki Magyar- ország vonatkozásában. A kép­viselő — e hajlandóság alátá­masztásaként — üdvözölte a ma­gyar kivándorlási gyakorlat vár­ható módosulását. Az Egyesült Államok ugyanis az emberi jo­gok kérdésével kapcsolja össze a kereskedelmi kedvezmény meg­adását. Az amerikai képviselőházi küldöttség ezután Stadinger Ist­vánnal, az Országgyűlés elnöké­vel találkozott, aki méltatta a magyar-amerikai parlamentközi együttműködés fejlődését, és tá­jékoztatást adott arról, mikép­pen alakul át a magyar parla­ment szerepe a demokrácia fej­lesztésének folyamatában. E fo­lyamat végigvitelére egyébként nagyon kevés időnk van — je­gyezte meg. Stadinger István utalt arra, hogy minden demokratikus tár­sadalomban kiemelkedő szerepe van a parlamentnek. Nálunk hosszú ideig csak legitimációs szerepe volt. Most élénk, a társa­dalmi élet kérdései iránt érzé­keny, sok témát megvitató parla­ment van kialakulóban. Olyan kérdéseket tűz napirendre, ame­lyek korábban elképzelhetetle­nek voltak. A következő idő­szakban a legfontosabb az új al­kotmány kidolgozása. Ennek alapelveit március elején tárgyal­ja meg a törvényhozás. Stadinger István egyebek közt megfogalmazta azt az igényt, hogy az Egyesült Államok kor­mánya terjessze ki Magyaror­szágra — elsőként a szocialista országok közül — a tengerentúli magánberuházási társaságoknak nyújtott garanciát. Ez ösztönöz­né a tengerentúli társaságok be­ruházásait a magyar gazdaságba. Tom Lantos e kéréshez kapcso­lódva jelezte: újra megkísérli e garancia kiterjesztésének elfo­gadtatását. Pozsgay Imrével ugyancsak az Országházban találkoztak az amerikai törvényhozók. Az ál­lamminiszter tájékoztatást adott az időszerű társadalompolitikai kérdésekről, a demokrácia cso­magtervről. Egyebek között sür­gető feladatként jelölte meg az új tájékoztatási törvény megalkotá­sát, s hangoztatta reményét, hogy annak érvénybe lépésével már nem lesz szükség Magyaror­szágon az úgynevezett második nyilvánosságra. A belátható időn belül kidolgozandó új ki- vándorlási törvény a szabad helyváltoztatás jogának, a szak- szervezeti törvény pedig a füg­getlen szakszervezet-alapítási jognak a garanciáját adja majd. Pozsgay Imre emlékeztetett ar­ra, hogy a jelenlegi magyar veze­tés örökölte a gazdasági nehézsé­gek okait az előző vezetéstől. A társadalom számára most a re­form inflációt, munkanélkülisé­get, reálbércsökkenést jelent. Ezért éles határvonalat kell húz­ni: meg kell állapítani, hogy ki volt a felelős, és nyílt párbeszédet kell folytatni a társadalommal. A megoldás most nem a gazdaság, hanem a politika kezében van — mondta. Az egyik vendég arról kérdezte, miben segíthetnek az amerikai képviselők. Pozsgay Im­re elsősorban bizalmat kért, kije­lentve: a jelenlegi magyar irány­zat nem múló jelenség. Várkonyi Péter külügyminisz­ter munkaebédet adott a Tom Lantos vezette amerikai képvise­lőházi delegáció tiszteletére. Az ebéden részt vett Maijai József, nyugalmazott miniszterelnök­helyettes és az Országgyűlés több tagja. A találkozón az ame­rikai törvényhozók tájékoztatást kaptak Magyarország nemzet­közi gazdasági és politikai kap­csolatainak alakulásáról, a világ- politika fontosabb kérdéseiben elfoglalt álláspontjáról, valamint a magyar-amerikai kapcsolatok továbbfejlesztésére vonatkozó magyar elképzelésekről. Délután Németh Miklós mi­niszterelnökkel találkoztak az amerikai vendégek. Elsősorban gazdasági témákról esett szó, de a kormányfő hangsúlyozta: Ma­gyarországon együtt kell halad­nia, egymást kell erősítenie a gazdasági és a politikai reform- folyamatnak, a nemes versengés feltételei megteremtésének. Ézt egy-másfél év alatt meg kell való­sítani. A vezetés azonban már most arra törekszik, hogy koalí­ciósjelleget adjon a kormányzás­nak. Németh Miklós tájékoztatást adott arról, hogy a kormány — a társasági törvény szelleméből következően — tavasszal tör­vénytervezetet kíván az Ország- gyűlés elé terjeszteni a külföldi beruházások védelméről. A jogi garanciák egyértelművé és vilá­gossá tétele érdekében egyetlen törvényben kívánják szabályozni a külföldi vállalkozók jogait és kötelességeit. Emellett gyorsí­tott ütemben folyik az értékpa­pírpiac és a tőzsde kialakítására irányuló munka. Külön operatív bizottság hivatott arra, hogy gyorsítsa olyan vegyesvállalatok létrehozását, amelyekben a kül­földi tőke részaránya meghalad­ja az ötven százalékot. (Ötven­százalékos részarány alatt sem­milyen engedélyezésre nincs szükség.) A magyar miniszterelnök szorgalmazta, hogy az úgyneve­zett COCOM-bizottság folytas­son az eddiginél rugalmasabb gyakorlatot. Ha törvényi biztosí­tékot kívánnak arra, hogy Ma­gyarország nem fogja továbbad­ni a megszerzett technológiát, akkor készek vagyunk megadni ezt a garanciát — mondta Né­meth Miklós. A nyitottság politi­káját alátámasztandó, közölte azt is, hogy heteken belül felvesz- szük a diplomáciai kapcsolato­kat Dél-Koreával, s még ez év el­ső felében helyreállítjuk a diplo­máciai kapcsolatokat Izraellel. Kérdésre válaszolva a minisz­terelnök kifejezte meggyőződé­sét, hogy Mihail Gorbacsov na­gyon sokat vár a magyarországi átalakítási kísérlettől. Ha a ma­gyar reform megtorpanna — amit nem hisz —, akkor az nagy károkat okozna Gorbacsovnak; ha viszont a szovjetek torpanná­nak meg, annak nem volna hatá­sa a magyar reformra, az tovább folytatódna — jelentette ki Né­meth Miklós. Az amerikai képviselőházi küldöttség — a tervek szerint — kedden utazik el Magyarország­ról. Sasszemek Magyarországra figyelnek Magyarország megint a világsajtó címoldalaira ugrott. A nyu­gati lapok, amelyek korábban ugyan dicsérték az Országgyűlés egyre hangosabb szókimondását, de fanyalogva minősítetták bi­zonytalannak és lassúnak a demokrácia felé tett lépéseket, most egyszeriben arról cikkeznek, hogy a magyar Parlament vissza­nyeri méltóságát, képes a megújulásra, hiszen az egyesülési és a gyülekezési törvény elfogadásával „elindították az országot a de­mokrácia útján”. Ami történt, azt a japán lapok Kelet-Európá- ban egyedülállónak tekintik. A nyugatnémet Frankfurter Rundschau szerint „a kommunista Kelet-Európábán jogpoliti­kai szűzföldre léptek’ a magyarok. A Corriere della Sera törté­nelmi fordulatról ír, a brit The Daily Telegraph szerint „Magyar- ország utat nyit a politikai pártok előtt”. Az AP amerikai hírügy­nökség pedig sajátos angolszász tömörséggel adja tudtuk „a ma­gyarok már tüntethetnek is és beléphetnek pártokba...”. Az Országgyűlés ülésszakáról hasonló szellemben tudósító lapok sorában szinte mindegyik tekintélyes nyugati újság ott van. S bár szocialista sajtótermék ezek között csak elvétve akad, az nem kétséges, hogy — a The Guardian szóhasználatával élve — mindenütt sasszemekkel figyelik, mi történik manapság Ma­gyarországon. A brit lap egy budapesti szovjet forrásra hivatkoz­va fogalmazott így: a Kreml támogatja és sasszemekkel figyeli a magyar kísérletet. A tudósításokból azonban egyértelműen ki­derül, hogy nemcsak a Nyugat figyeli feszülten, ahogy „Magyar- ország egy erőteljes mozdulattal félrelökte a korhadt sztálini in­tézményrendszert” (Corriera della Sera), de górcső alatt elemzik az Országgyűlés döntéseit Lengyelországban, Jugoszláviában és Romániában is. Több országot nem említenek név szerint, de ab­ban egyöntetű a világsajtó véleménye, hogy a magyar Parlament döntése feltétlenül „kigyűrűzik ” majd a szocialista világra, még a Szovjetunióra is. Igaz — jegyzi meg rosszmájúan a The Guardian -, Mihail Gorbacsovnak ez idő szerint van elég dolga, semhogy a politikai pluralizmusért is aggódjék. Érthető, hogy a nyugati tömegtájékoztatás — mert nemcsak a lapok, de a rádiók és a televíziók is egy-két napig Magyarország­gal voltak elfoglalva — az egypártrendszer-többpártrendszer kérdését taglalták és szenzációként kezelték, hogy Budapesten a Tisztelt Ház „elsöprő többséggel legalizálta az ellenzéket”. Érzé­kelhető elképedéssel nyugtázták ugyanis, hogy amire valójában nem számítottak, az bekövetkezett és a Frankfurter Rundschau szavaival az egyesülési és a gyülekezési törvény „még a nyugati törvényekkel összevetve is nagyvonalú”. Látnivalóan sokan nem számítottak rá, hogy a magyar vezetés az Országgyűlés — s így ma már a televízó, rádió jóvoltából -, az ország-világ színe előtt vállalt kötelezettséget arra, hogy augusz­tus elsejéig előteijeszti a párttörvényt, így a többpártrendszer egy szocialista országban immár majdnem ténykérdés. Az is szenzá­ció volt, hogy az MSZMP immár partnerként üdvözölte a meglé­vő és még ezután törvényesítendő politikai egyesüléseket. A te­kintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Berecz János­nak, az MSZMP KB titkárának beszéde adta meg a „zöld fényt”, ami valószínűleg döntő jelentőségű volt a törvények nagyarányú elfogadásában. Arról némileg eltérnek a vélemények, hogy mi lesz ezután: a The Guardian azt írta, hogy „a magyar Parlament a sötétbe ug­rott” a törvények megszavazásával. Ezzel szemben a római La Republica így ír: „Ami Budapesten történt, az nem ugrás a sötét­be, hanem egy fokozatos, kézben tartott reformfolyamat első lé­pése”. Nyugati hírelemzők már ahhoz is hozzáláttak, hogy egy majdani „szabad választások” kimenetelét taglalják. A Reuter nyugati diplomatát idéz, aki szerint bizonyosra vehető, hogy az MSZMP nem „a hátsó ülést” akarja elfoglalni, mert nincs olyan kormányzó párt, amelyik önként mondana le a hatalomról. Nemcsak a nyugati hírközlés nevezi páratlannak, ami Buda­pesten történt. Az Új Kína hírügynökség is figyelemre méltónak tartja, hogy amióta az MSZMP 1948-ban hatalomra jutott, a magyar törvényhozás első ízben tett lépést „a hivatalos politikai ellenzék engedélyezése irányában”. A jugoszláv sajtó kételyeit az jelzi leginkább, hogy bár szinte mindegyik lap „Többpárt­rendszer Magyarországon” címmel adta közre tudósítását, né­melyik egy kérdőjelet is tett a cím után. A TASZSZ a szocialista demokrácia kiszélesítése és a politikai pluralizmus felé tett fon­tos lépésnek minősítette a törvényeket, és ismerteti is azokat. ”Magyarországon a hangulat ma furcsa keveréke a visszafo­gott derűlátásnak, óvatosságnak, és az attól való félelemnek, hogy a történelmi lehetőség kimarad”— írta a magyar származá­sú George Schöpflin, a London School of Economics tanára a The Times hasábjain. Nemcsak ő mutatott rá a politikai demok­rácia és a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság fejlődési lehe­tőségeinek összefüggéseire. „Magyarországnak van esélye — csekély, de a lényeg az, hogy van” — írta Schöpflin. Fodor György Ronald Reagan majdan az amerikai tankönyvek dicső lapjain Egy „műkedvelő”politikus váratlan sikere Liberális demokratából vált konzervatív republikánussá Ronald Reagan, az egykori rá­dióriporter, demokrata párti szakszervezeti funkcionárius, hollywoodi filmszínész, majd ka­liforniai kormányzó, alkalmasint a század sikeres elnökei között szerepel majd az amerikai tan­könyvekben — bár ezt sok híve sem remélte. A szegény sorból származó vidéki fiatalember jó fellépését először a General Electric konszern kamatoztatta: Reagan az óriáscég jól fizetett szónokaként lelkesítette jobb munkára a dolgozókat. Sikere, vonzó egyénisége láttán befolyá­sos — és vagyonos — kaliforniai üzletemberek adták össze a pénzt, amelynek segítségével Reagan a 60-as években elnyer­hette Kalifornia állam kormány­zói tisztét. Sikerén felbuzdulva utóbb kétszer próbálkozott az el­nökjelöltség megszerzésével, de csak harmadszorra, 1980-ban járt sikerrel. 69 éves volt akkor — az ország történetében a legidő­sebb megválasztott elnök. A liberális demokratából kon­zervatív republikánussá vált Reagan fölényesen győzött de­mokrata párti ellenfele, Jimmy Carter felett: egyrészt a kétszám­jegyű infláció és a magas munka- nélküliség, másrészt a sorozatos külpolitikai kudarcok miatt a széles amerikai középosztály többségében ismét a konzervatí­vok felé fordult, akik Carter előtt is 8 éven át kormányoztak. Ronald Reagan az amerikai katonai erőben jelölte meg kül­politikája alapját, és békeidőben példátlan összeget, 2400 milli­árd dollárt költött fegyverkezés­re. A program növelte az ország nemzetközi tekintélyét, tárgya­lási lehetőségeit, ugyanakkor az egyik fő oka annak, hogy az államadósság Reagan alatt csak­nem megháromszorozódott — ma 2800 milliárd dollár-, és hosz- szú távon fékezi az ország gazda­sági fejlődését, csökkenti az élet- színvonalat. A fegyverkezéssel párhuza­mosan a szélsőséges szovjetelle- nességet hirdető elnök második ciklusában fokozatosan közeled­ni kezdett a Szovjetunióhoz, amely Mihail Gorbacsov vezeté­se alatt rugalmas tárgyalópart­nernek bizonyult. Megszületett a rakétaegyezmény, haladtak és további sikereket ígérnek más fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sok, kibontakozik az együttmű­ködés számos területen. Reagan alatt az Egyesült Álla­mok növekvő figyelmet szentelt a Washington által a korábbi ’’szovjet tömb” helyett önálló, nemzeti államokként kezelt ki­sebb szocialista országoknak, köztük hazánknak, s kétoldalú politikai, gazdasági és egyéb kapcsolataink szélesebbek, szí­vélyesebbek lettek, mint a hábo­rú óta bármikor: járt hazánkban George Bush alelnök, tavaly tett sikeres látogatást az USA-ban Grósz Károly főtitkár-kormány­fő. A reagani politika — ebben bírálói is egyetértenek — Mihail Gorbacsov törekvéseivel páro­sulva lényegében véget vetett a hidegháborús időszaknak: a Szovjetunió afganisztáni kivonu­lása, a délnyugat-afrikai helyzet közös megoldása, a Kambodzsá­ban érlelődő rendezés jelzik a rendkívüli változásokat. Az elnök belpolitikai szem­pontból sokkal vitathatóbb örökséget hagy hátra. Gazdaság- politikájában maximálisan a sza­bad vállalkozást képviselte, je­lentősen csökkentve az adókat. E politika fellendítette a gazda­ságot, felére csökkentette az inf­lációt és a munkanélküliséget. Az említett óriási költségvetési deficit azonban, párosulva a ke­reskedelmi mérleghiánnyal, hosz- szabb-rövidebb távon súlyos problémákkal fenyeget. Az adó- kedvezmények gazdagabbá tet­ték a gazdagokat, a szociális ki­adások 45 milliárd dolláros csökkentése viszont szegényeb­bé a szegényeket: a világ egyik leggazdagabb országában a la­kosság 14 százaléka él a hivatalos szegénységi küszöb alatt — töb­ben, miként a 60-as években, s az életszínvonal korábban megszo­kott növekedése helyett a stag­nálás vagy a csökkenés mind szé­lesebb rétegeknek, elsősorban a fiataloknak okoz megélhetési, otthonteremtési gondokat. Ronald Reagan elnöksége ki­emelkedő erényének tartják, hogy a volt szülész kiválóan tud­ta kamatoztatni képességeit po­litikája „eladásában”: az idős ko­rában is megnyerő, szívélyes, őszinte férfit ellenfelei is becsül­ték. A társadalom pedig emberi egyszerűségéért, őszinteségéért viszonylag szerény képességei ellenére becsülte — neki elnézve tévedéseit, kudarcait is. Heltai András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom